Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 17. szám
Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 17. szám. Csütörtök, február 27. POUT! HR lés TRRSfíDRLMILRR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : * SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., \ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4 KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI . ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS: DR GRÓH JÓZSEF DR KÖRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ♦ * t t t ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NY1LTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Amiről nem szeretnek beszélni...! Hangzatos híreket olvasunk az újságokban a még mindig folyó balkáni háború borzalmasságairól s ezek a hírek legtöbbje arról beszél, hogy a sebesültek az egész vonalon hitvány és hiányos gyógykezelésben részesülnek. Ennek kapcsán pedig minduntalan eszünkbe ötlik az a körülmény, hogy hiszen a mi fiaink is ott állnak a határon, kezükben a gyikos fegyver, hogy ezzel halált osz- szanak, de viszont elkészülve arra is, hogy az ellenség gyilkos golyoi megfosszák őket fiatal életüktől. Nem a háború borzalmasságait akarjuk ez alkalommal lefesteni, nem akarunk rémképeket tárni az olvasó elé abban a tekintetben sem, hogy ezek a borzalmasságok esetleg hazánkat is érinthetik, de végre is az ügyeket és dolgokat figyelemmel kisérő emberbarátok lelkiismeretének meg kell szólalni időben, hogy felhívja a közfigyelmet arra, hogy bizony a mi községeinkben, sőt városaink egynémelyikében sem igen tudnának hamarosan százakra menő esetleges sebesülteket megfelelő gondozás alá venni. Borzalom mégcsak elképzelni is, hogy pl. itt a mi vidékünkön lenne egy nagyobb ütközet és akar a mi embereink sebesültjeit tömegesen hoznák falaink közé, vájjon volna-e csak helység is arra, ahol a sebesülteket elhelyeznénk, vájjon volna-e elég kötszer ahhoz, hogy részükre az első segítséget helyesen nyújtani képesek volnánk? Bocsánat az erős beállításért, de amint a most folyó balkáni harcok előreláthatatlan helyzeteket teremtettek, meg- kellett tehát tanulnunk azokból azt, hogy még ityen előreláthatatlan és megdöbbentő helyzetekkel is bizonyos mértékig megküzdeni tudjunk. De hát nem is a háborús borzalmakhoz való készülődés késztet ezen téma feszegetésé- re. mert hiszen annál sokkal kissebb jelentőségű, de esetleg tömegesebb megbetegedés, akár járvány, akár baleset következtében, bármely községet a legkisebbtől a legnagyobbikig is sújthat és még az ilyen kisebb tömegű szerencsétlenség esetére is bízvást állíthatjuk, hogy a magyar vidékek nincsenek berendezkedve a beiegek elhelyezésére és ápolására. Pedig az országos betegápolási pótadó ugyancsak jelentékeny ! Még jelentékenyebb lesz a jövőben, amidőn tudvalevőleg a törvényhozási intézkedések következtében az eddiginek is kétszeresére emeltetett. Mégis ezzel szemben meg kell állapítani azt a tényt, hogy a magyarországi közegészségügy és betegápolásügy teljesen rendezetlen és szervezetlen, úgy hogy ebben atekintetben az összehasonlítást még csak meg sem szabad kísérelni fegyverszövetségesünkkel, Németországgal. Bár a német falusi betegápolás belső szervezete ott sincs formálisan kialakítva, de legalább a német „Vöröskereszt Egylet“ még a béke időben is teljesiti a falukban is a betegápolási szolgálatot. S szükség esetén azonnal kölcsönöz a községeknek úgynevezett hadibarakkokat is a legminimálisabb költségekért, melyeket a vasutak is igen olcsón, azonal a helyszínére szállítanak. Ha még megemlítjük azt, hogy a német „Vöröskereszt Egyesület“ mintegy 1200 községben rendszeres egészségügyi szolgálatot is teljesít, szerencsétlenségnél, vagy járvány esetén úgynevezett egészségügyi ki- rendeltségeit azonnal a községek rendelkezésére bocsátja, akkor talán elszomorodunk egy ^Eszfcefljom es Vidéke“ tékája, Guerela poetica. Hallod az új kor trubadúrját? Mily ügyesen, simán dalol; Ríme csendül s a forma ellen A világért sem vét sehol. Tárgya; a Nő. De nem a tiszta, A glóriás, a szűz, a szent, így ő unalmasnak találja, Ez a név nála mást jelent. Olcsó szerelmet, orgiákat — „Hí fog erényben hinni ma? . . . Éljen a kéj, éljen a mámor, Üdv neked bűnös Perdita /“ Tiszta szerelem, hit, barátság, Haza? — No csak ez kéne még! Ily elnyűtt, dohos, ócska tárgyak, Mikor új is kerül elég. Szabad szerelem — ez már újabb, És hozzá igen hangzatos; Aztán a felvilágosultság. Mely a feszületen tapos. S ha már végkép nem volna tárgya, Megteszi egy kis hangulat; Ha érthetetlen — annál jobb, mert A szimbolizmus most divat. Mindez nagyon csinos s ha aztán Az egy kötet vers összegyűl, Gondoskodik egy áldozatkész, Önzetlen kiadó felülÉs ha — csodák csodája! — mégis Minden könyv a nyakán marad, A költészet csődjéről irkái Epés, keserű dalokat. Mikor jössz te, kit várva várunk, Ki érzésűiknek hangot ad ? Ki elnémítod énekeddel E sivár, fűzfa-lantokat? . . . A „tölgyek alatÉ néma csönd van, S a segesvári harcmező A „legnagyobb“ forró szivének Olyan nyugalmas temető. És mégis madarak szavától Viszhangozik a szent berek; Elszálltak bár a csalogányok, De csipognak a verebek. Olykor fölcseng egy tiszta dallam És szivünk reménysége nő: Tán ő az, akit ily sokára Hozott el a fösvény idő? De új csalódás lesz a részünk: Jobb torkú veréb volt csupán . . . Oh meddig kell még várakoznunk Az édes csalogány után? Kempelen Farkas. Don Gunárosz. Az mondja Rákosi Jenő, hogy ezer kapuja van az idegen elem be- özönlésének az irodalomba, — talán azért nem emlékszünk már Lauka Gusztira, vagyis irodalmi álnevén Don Gunároszra, a ki korának népszerű Sipulusza volt, az első legnagyobb bohém : Bacsur Gazsi javított és bővített kiadásban. Életének legénykora azzal vált ismeretessé, hogy Petőfi baratja házasságánál tanúja volt; életének utolsó évei pedig arról nevezetesek, hogy minden napra lejárt egy 10 koronás váltója. Tempora mutantur 1 .. . Mikor Don Gunárosz tentatartója és irói aranyere kiapadt, a nagy bohém — hivatalt vállalt: a belügyminisztériumba jutott Tisza Kálmán minisztersége alatt. Hivatalát ezzel a jelszóval fogadta el: — Kinevezéses állás nekem nem kell, mert akkor a hitelezőimnek hi- vataloskodom : a gázsimat le fogják foglalni. Napidijat akarok 1 Ez lefog- lalhatatlan. így is volt. Öt pengőt kapott mindennapra Lauka. Valami tiz évig vette föl a napidijait. Egy ízben a főnöke ezt jelenti Tiszának : — Lauka dohog. Nem akar többé napidijaskodni : végkielégítést akar. — De hiszen nincs törvényes alap. Napidijasnak végkielégítés nem jár. Küld föl Laukát hozzám. Majd megértetem vele. Lauka megjelent az audiendum verbumra és hogy mily élénk színekkel festhette a tömegnyomort, elképzelhetjük, ha a takarékos Tisza 2000 koronát utalt ki a rendelkezési alapból — végkielégitésképen. Lauka fölvette a pénzt ; de másnap csak ott volt a hivatalban. A főnöke rátámadt:
