Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 25. szám
4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. március 30. rencsekivánatainkat mai jegyzőkönyvünkben is megörökíteni. Az elnöki előterjesztést az igazgatóság osztatlan lelkesedéssel tette magáévá és elhatározta azonkívül, hogy a főmagasságú Érsek és Hercegprímás úrnak hódolatát és mély tiszteletét jegyzőkönyvi kivonat utján is magas tudomására hozza, melyre az alábbi, városi szempontból is igen értékes választ nyerte a takarékpénztár. Az Esztergomi Takarékpénztár tek. Igazgatóságának Esztergom. Igaz örömmel vettem az Esztergomi Takarékpénztár Tekintetes Igazgatóságának és Felügyelő-bizottságának szives üdvözletét, amelyet hercegprímássá történt kinevezésem alkalmából tolmácsolni kegyeskedett s készséggel kijelentem, hogy mint Esztergom főpásztora nemcsak a valláserkölcsi és kultúrális érdekek előbbre- vitelén akarok munkálkodni, hanem iparkodni fogok a város anyagi helyzetének javítását is tőlem telhetőén szorgalmazni. — S ha oly tekintélyes faktorok, mint az Esztergomi Takarékpénztár e munkában támogatni fognak, úgy erős hitem szerint rövid idő alatt sikerül majd a várost a fejlődés útjára vinni. — Fogadja a Tekintetes Igazgatóság és Felügyelő-bizottság hálás köszö- netemet és különös nagyrabecsülésem nyilványitását. Esztergomban, 1913. március 17. Csernoch János herceg-prímás, esztergomi érsek. M _________________II | TOLLHEGGYEL. | II N A szabadság napjának anekdottáiból. A nagy francia forradalom legemlékezetesebb napjain, a Bastille lerombolásakor és a királyi párnak Párisba internálásakor is, — megtermett a — vicc. — A kulcsocskát, De Launay, a kulcsocskát 1 — mikor a parancsnok invalidusaival a tömeg közé lövetett. — Nem éhezünk többé 1 Velünk van a pék, a pékné 1 — énekelte a csőcselék célozva a királyi párra, mikor a szerencsétlen XVí.-ik Lajost és szép hitvesét Párisba kisérte. A mi vértelen szabadságnapunk sincsen viccek nélkül. Emlékezzünk ezekről 65 év múlva. I. Mikor nem kellenek okos emberek. Nemzeti emlékünnepünk: 1848 márc. 15. korszakalkotó eseményeihez tudvalevőleg a március 13-iki bécsi forradalom adta meg a lökést. A forradalom kitörésének hírére a Pilvaxkávéház csakhamar megtelt izgatott, forrongó közönséggel. Petőfi volt az első, ki tettre serkentő az ifjúságot. Klauzál Gábor értesülvén a történtekről, a Pilvaxba sietett s komoly hangú szép beszédben arra inté az ifjúságot, hogy a bécsi hírek izgató hatása alatt ne ragadtassa el magát valami meggondolatlanságra. Az intő beszéd után egy fiatal iró, Sükey Károly odaütött az asztalra s igy szólt. — Nagyon szépen, nagyon okosan beszélt Klauzál polgártárs, de most olyan időket élünk, hogy nem kell az okos emberek tanácsára hallgatni ! S nem is hallgattak. Másnap, márc. 15-én elhangzott a „Talpra magyar,“ s az ifjúság fölszabadította a sajtót százados béklyóiból. II. A márciusi napok humorából. A márciusi napokban a Kristóf- téren két fiatalember találkozik. — Szabadság 1 — mondja az egyik s jól hátba üti a barátját — Egyenlőség 1 válaszol a másik s visszaadja a hátbaütést. — Testvériség 1 — kiálta ezután mindakettő s mosolyogva kezet szorítanak. III. A demokrácia. A társadalmi válaszfalak, amelyek hosszú századokon keresztül részekre tagolták a nemzetet, 1848. március 15-én egyre összeomlottak. Egyenlő lett mindenki, „polgártárs“ csupán és semmi egyéb. Jellemző az akkori demokratikus felfogásra az a kérvény, amelyet Pálffi Albert „Március tizenötödike“ című lapjának a megindítása alkalmából Zichy Ferenc grófhoz, a helytartótanács alelnökéhez intézett. A kérvény így szól: Zicsi Ferencnek Pesten. Polgár alelölülő 1 Miután a szerkesztésem alatt megjelenő lapot a postán is szétkül- deni akarom : Megkérem önt, hogy ezen ügyre vonatkozó rendeletét mielőbb kiadja és így alkalmat nyerjen arra, hogy hivatalos kötelességének egyik ágát teljesítse. Pálffy Albert, a „Március tizenötödike" szerkesztője. Hogyan halnak meg az emberek? A pazarló, miután utolsó fillérjét is kiadta, kiadja lelkét. — A szegény lakó, ki a bő gyermekáldás miatt már sehol sem kap lakást, elköltözik a másvilágra. — A hazátlan bitangok, jobb hazába költöznek: — Az eladósodottnak, kinek kilincse a hitelezők kezén sorra jár, ajtaját beteszi a halál. — A mozi-rémdrámák hőse, szörnyet hal. — A fölfedező utazó halálát leli. — A halász a halál horgára akad. — A klasszikus filológusnak a könyörtelen Parka elvágja élte fonalát. —A messze útra induló elbúcsúzik az éléitől. — A vaknak halálos hályog takarja el a szemét. — A csillagvizsgálónak leszalad a csillaga. — Az aviatikus sirba száll. — Az álomszuszék örök álomra hajtja fejét. — A kovács elpatkol. A fakereskedő deszkát árul Földváron. A rablót elragadja a halál. A rab nem eszik több kenyeret. — A börtönőr kibocsátja lelkét. — Az éjjeli őr örökös éjszakára virrad. — A pörlekedő Isten itélöszéke elé kerül. — A kapásra földet húznak. Előfizetési felhívás! Eltelt immár első negyedéve annak, hogy az Esztergom és Vidékét új kiadó és új szerkesztői gárda vette kezébe. Mind a kiadó, mind a szerkesztők nyugodt öntudattal tekinthetnek visz- sza a kezdet nehezebb idejére, mert legjobb erejükkel igyekeztek megvalósítani abbeli komoly ígéretüket, hogy a lapban jó tartalmat szép formában nyújtsanak az olvasóknak. Teljes igyekezettel azon voltak, hogy az „Esztergom és Vidéke“ a helyi és megyei komoly közvéleménynek gáncstalan szószólójává legyen. A közönségnek biztató erkölcsi s elismerő anyagi támogatása mutatta, hogy helyes irányt választottunk, jó utón haladunk. Olvasóink száma örvendetesen megszaporodott. Munkatársak hiányáról se panaszkodhatunk. Azok, kik a kiadó és szerkesztők nevében bízva, habozás nélkül mellénk állottak, úgy hisszük, nem csalatkoztak bennünk. Az ingadozók pedig lapunk eddigi számainak olvasása után meggyőződhettek róla, hogy nem vagyunk méltatlanok a támogatásra. Kérjük tehát mindazokat, kik súlyt vetnek arra, hogy az „Esztergom és Vidéke“ minden önző egyéni és pártérdek felett álló nemes hivatását minél hathatósabban betölthesse, lépjenek az új negyedévvel előfizetőink sorába; amennyiben pedig már előfizetőink volnának, ajánlják lapunkat ismerőseik becses figyelmébe. Biztosíthatjuk mind régi, mind új előfizetőinket, hogy amily mértékben szaporodik a számunk, ugyanoly arányba fog nőni a mi törekvésünk, hogy lapunk tartalmi színvonalát az eddiginél is magasabbra emeljük. Hálás köszönetünket eddigi pártfogóinknak, szives üdvözletünket az új előfizetőknek ! hírek. Uj egyházmegyei főtanfelügyelő. Az esztergomi főegyházmegye uj főtanfelügyelőt kapott Dr. Macho- vits Gyula prael. kanonok személyében, kit a múlt héten nevezett ki e fontos állásra Dr. Csernoch János hercegpi imás. Schiffer Ferenc prael. kanonok, eddigi főtanfelügyelő ugyanis felmentését kérte a főtanfelügyelői tisztségtől, mit a hercegprímás meleg elismerő szavak kíséretében teljesített. Schiffer 0 éve állott az egyházmegye tanügyének élén. Rokonszenves egyénisége, bő tapasztalata és a tanítóság ügyei iránt való meleg érdeklődése tették őt e díszes állásra érdemessé, melyen a legteljesebb bizalom és elismerés övezte. Utóda Dr Machovits praelátus működése elé is a legnagyobb örömmel tekint az egyházmegye papsága és tanítósága. A húsvéti ünnepek a legna- gvobb fénnyel és áhítatban folytak le városunk minden templomában. A bazilikában maga a hercegprímás végezte a nagymisét és utána szentbe- szédet is tartott, melyet ezerre menő hivősereg hallgatott végig A hármas ünnepen sok idegen is megfordult városunkban. Adományok. Seyler Károly ny. bajcsi esperes-plébános a vízivárosi zárda részére 100 koronát, Dr. Ál- dori Mór v. tanácsorvos pedig a városi szegényalapra a múlt héten 94 éves korában elhunyt anyósa, özv. Kempner Miksáné, sz. Büchler Mária emlékezetére 50 koronát adományozott. Nyitramegyei küldöttség a hercegprímásnál. Csütörtökön délben 14 tagú küldöttség jelent meg Dr. Csernoch János hercegprímás előtt, hogy Nyitramegye üdvözletét tolmácsolja a főpásztornak. A küldöttséget Crausz István főispán vezette s ugyanő üdvözölte a hercegprímást szülővármegyéjének közönsége nevében. A küldöttségben részt- vettek még Dr. Kostyál Miklós, Dr. Fodor Kálmán és Ajtics Horváth Dezső orszgy. képviselők is. A hercegprímás igen szívélyesen fogadta földiéi üdvözlését, majd pedig ebédet adott a küldöttség tiszteletére. Eljegyzés. Domanitzky József kir. közjegyzői hivatalnok eljegyezte néveri Cziglényi Rózsikét, néveri Cziglényi Lajos nyug. vármegyei hivatalnok leányát. Miniszteri elismerés. A vallás- és közoktatásügyi m kir miniszter köszönő iratot intézett Kudora János nagyölvedi esperes-plébánoshoz, ki a a nagyölvedi és a kurali r. kath. iskolák javára 1000 korona - tőkével alapítványt tett. A vörös kereszt hangverseny. A „magyar szent korona országainak vörös kereszt egylete“ esztergomi fiókja vasárnap este 8 órakor tartotta nagyszabású hangversennyel kapcsolatos jótékonycélú estélyét a „Fürdő“ nagytermében, mely ebből az alkalomból zsúfolásig megtelt intelligens közönséggel. Az estélyen résztvett Dr. Csernoch János herceg- prímás, a vörös kereszt egylet esztergomi fiókjának fővédnöke is, kit úgy érkezésekor, mint távozásakor az egybegyült közönség lelkesült éljenzéssel üdvözölt. A műsort Vim- mer Imre polgármester beszéde nyitotta meg, melyben az egyesület nemes hivatását ecsetelte. Utána élőkép következett. Munkácsynak a „Tépéscsinálás“ c. festménye nyomán a megye szépei mutatták be azt a megható jelenetet, mely olyannyira ideillett a „Vörös Kereszt“ ünnepély első számaként. Majd Zsolt Nándor hegedűművész, városunk igazi büszkesége és Dienzl Oszkár zongora művész kötötték le a közönség érdeklődését magas színvonalú játékukkal. A műsornak azonban fénypontja és fő érdekessége az a felolvasás volt, melyet Vay Ibrányi Alice úrnő, a vörös kereszt egylet főnöknője tartott a balkáni háború sebesültjeinek szófiai ápolásáról. A megható és epizódokban bővelkedő előadást osztatlan figyelemmel hallgatta a közönség s az előadót tüntető ünnepeltetés- ben részesítette. Kedves szám volt Dr. Frey Vilmos melodrámája is, a „Katonatemetés a külföldön.“ Ezután ismét élőkép következett. A vörös kereszt allegóriája volt ez, melynek tervét Einczinger Ferenc, rendezését Berán Károly eszközölte. A gyönyörű képet négyszer is meguj- razta a közönség. Végül ismét Zsolt hegedülte el több szerzeményét. Tisztelői ez alkalommal pompás babér- koszorút nyújtottak neki a szép nap emlékéül. Az estélyt ezután társas- vacsora követte, melyen a katonazenekar hangversenyezett.
