Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 50. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. június 26. gással és drasztikus módszerrel — elismerem — lehetett nevelni igen sok jó mesterembert, de csak kevés „emberséges embert,“ , vagyis olyan embereket, akiknek jellemén nincsen erkölcsi folt avagy fogyatkozás, akik továbbá szelídek, nyájasak, tiszták, rendszeretők, szolgálatkészek, munkásak, pontosak, szóval : mindazon kulturális kellékekkel rendelkeznek, melyek az iparosokat mint műveltebb társadalmi osztályt természetszerűen megkü- lömböztetik a faragatlan néptömegtől. A megnyitott inasotthonnak az a hivatása, hogy az iparosnevelésnek eddigi kirivó hibáit és hiányait helyrehozza, hogy az inasokból : a társadalomnak máig mostoha gyermekeiből „emberséges embereket“ neveljen. Gyönyörű cél, mely százszorosán, ezerszeresen megéri a ráfordítandó pénzt és fáradságot ! Tisztelettel és lelkesedéssel köszöntöm azokat, akik Esztergomban kitűzték és önzetlen, nemes igyekezettel valóra akarjak váltani ! Nem hiszem, hogy volna városunkban jóravaló iparos mester, aki nem örülne a jövő ipaios nemzedék új nevelő házának. Ismerve az esztergomi iparosság dicséretes haladásvágyát, nem is tudom Az erdő széléig egyedül előre mentem, ott egy fára másztam fel, hogy az ellenség álláspontját megfigyelhessem. A homokbuckákon túl körülbelül ezer lépésnyire egy patak űrjét láttam és ennek partján tényleg az ellenség abzeichnis-sipkájat véltem meglátni. Legnagyobb bosszúságomra látcsövemet nem hoztam magammal. Odaintettem egy altisztet, ki szintén fárakuszva, aggályomban megnyugtatott. — Ismerem én azt a patakot — mondá, ritkán van benne viz, biz az most ki van száradva, jelentem alásan. Bizonyára ott van elbújva az ellenséges csapat. A múlt heti ezredgyakorlaton is itt bujt el a besztercei bataillon. Magam is igy kezdtem gondolkozni. A fáról lemásztunk és jelentést tettem a főcsapatnak. Ellenség a szalatnai patak partján, látszat szerint egész bataillon, megfigyelési hely: az ostgváni erdőszél 142 magassági pont. Tíz percmulva már az egész ezred az erdőbe húzódott. Egy század előre jött és megkezdte a csatározást. A századdal együtt a tisztásra rohantunk és szvarmlineákba feloszolva lövöldözi kezdtünk. Majd ismét előre nyomultunk. Közben a főcsapattól újabb és újabb századok érkeztek erősbitésünkre. Körülbelül hatszáz lépésnyire lehettünk az ellenségtől, midőn egyszerre a tüzelést beszüntető jelzést adatja az akkorra odaérkező ezredes. — Feuer- einstellen 1 --- hangzik erre mindenfelől a komandó. Ugyanekkor mintha a föld alól jöttek volna, kétoldalt is feltenni, hogy ne sietne a leg- hathatósabban támogatni a saját szellemi és erkölcsi színvonalát emelő új intézményt! Minden kezdet nehéz. Az esztergomi inasotthon sem kivétel ezen örök törvény alól : egyelőre szerényebb keretek közt végzi áldásos hivatását. De ez nem baj. A kis kezdetből könnyen lehet nagy eredmény, ha a megteremtők lelkesedését akadályt nem ismerő kitartás fogja követni ; és ha az állam, város, egyház, főleg pedig az iparos osztály anyagi s erkölcsi támogatása nem fog elmaradni. Az esztergomi iparos mesterek tartsák saját érdekükbeli kötelességüknek, hogy tanulóikat minél nagyobb számban adják be az új otthonba. Minél jobban fog szaporodni a növendékek száma, annál inkább módjában lesz a vezetőségnek, hogy az intézmény kereteit kiszélesítse és lassan rendes iparosnevelő iskolává tegye. Nagyon fontos dolog, hogy az otthon állandóan a leglelkiismeretesebb felügyelet és ellenőrzés alatt legyen. Ezért a vezetők már most gondoskodjanak róla, hogy növendékeket olyan egyének gondozzák, kiknek jelleme, műveltsége s egyéni tulajdonságai teljes biztosítékot nyujelőbukkan az ellenség, erős tűzbe veszi csapatunkat, Pár percnyi csatározás után az ütközetet elvesztettük. Mindegyik ámul-bámul. Nem értik az összefüggést, miért hagyták abba az előttünk levő ellenség lövöldözését, és igy módot nyújtottunk az ellenségnek csapatunk leverésére. Az ezredes dühös, káromkodik. A közéje csoportosult tiszteknek hado- názva magyaráz valamit és c lénkén integet a patak partja felé, ahova most látcsöveikkel fordulnak : mind elszörnyüködnek. Most megpillant engem és magához int. Odamentem, ezredesünk megismételtette velem élőszóval az ellenségről küldött jelentésemet, azután ideadta a látcsövet, hogy nézzek a patak partja felé — — Szent Isten 1 — mit tettem én? katonasapkának néztem fehér szalaggal a zöld fűre terített gyolcsdarabokat, melyeket bizonyára szárítás végett terített oda egy mosónő. — Acht Tage Zimmer A rest. — mondja az ezredes. Szalutáltam és megszégyenítve távoztam. Aznap este tudtomra adatott, hogy a manőver alatt kocsi felügyelő leszek. Ennek az anyám fog legjobban örülni, ha megírom, hogy egy lépést sem megyek gyalog, mert kocsifelügyelő lévén, a manővert átkocsikázom. Gergely Miklós. tanak a nevelés kifogástalanságára nézve. Más külömben a nemes cél megvalósulása köny- nyen kétséges lehet! Olyan nevelők kellenek, kik az inasok erkölcsi és testi gondozását ne csak afféle szolgai kötelességnek, hanem magasabb hivatásnak tekintsék 1 A legszebb reményekkel eltelve kívánom, hogy a vasárnap elvetett jó mag bő gyümölcsöket teremjen az esztergomi iparosságnak. Quod bonum, felix, faustum fortunatumque sit ! Priscus. Az esztergomi iparostanonc-inter- nátos felavatása fényes ünnepség keretében ment végbe, mely vasárnap este 6 órakor kezdődött a kath. legényegyesület nagytermében. Az ünnepélyen dr. Csernoch János hercegprímás is megjelent, kit az udvaron sorfalat álló iparostanonc iskolai ifjúság és a nagyteremben egybegyült közönség zajos éljenzéssel fogadott. Az ünnepély Mendelssohn üdvözlő dalával kezdődött, melyet Neményi Károly tanító vezetése mellett a legényegyesületi vegyeskar adott elő igen szépen. Utána Krajniker Ferenc egyesületi háznagy szavalta el Szvoboda Románnak a hercegprímás tiszteletére irt gyönyörű üdvözlő dalat nagy hatással. Majd Magyary László, a legényegyesület világi elnöke köszöntötte fel a magas vendéget, kit egyúttal az egybegyűltek nevében névünnepe alkalmából is üdvözölt A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Schulhoff 6. opusát játszották el négy kézre Zemplényi Mici és Margit urleányok kiváló ügyességgel. Majd Táky Gyula remek szólóéneke ragadta el a közönséget mely után a legényegyesületi énekkar két kedves éneke következett. Azután dr. Andor György prel. kanonok, a legényegyesület egyházi elnöke tartott magas színvonalú beszédet az iparostanonc otthonok szükségességéről. A beszédet zajos éljenzéssel fogadta a jelenvolt közönség. Táky Gyuláné úrasszony jelent meg aztán a pódiumon és ifj. Buchner Antal zongorakisérete mellett énekelt egy kedves románcot. A hallgatóság hosszas tapssal adózott a szép énekért. Mórász Béla egyl dékán Homor Imrének „Magvetés“ c. ódájával keltett feltűnést A költemény a tanonc- otthont, (mely egyelőre csak 15 ágyra van berendezve), elvetett maghoz hasonlítja, mely idővel terebélyes fává növekedik. Dankó Sarolta zongora művésznő mesteri játéka után ismét a legényegyesületi vegyeskar énekelt, melyet a hercegprímás beszéde követett. A hercegprímás örömmel jelent meg e helyen, hol régebbi esztergomi tartózkodása alkalmával annyi örömben és a házépítés után bizony sok aggodalomban is volt része. Elismerését fejezte ki a helybeli papság és tanítóság buzgó működése felett, mely a legényegyesületet annyira felvirágoztatta, hogy most már tanonc- internátust is nyithat. Reményű, hogy az uj intézmény nagy hasznára lesz a keresztény társadalomnak. A prímás ezután megtekintette és megáldotta az internátust és a közönség lelkesült éljenzése közben távozott. A gazdák. Az elmúlt hét a gazdáké volt. A kurucok ősi városában Rákóczy Pantheonjában, a művelt Kassán több ezer gazda volt együtt. Történelmi nevek viselői között számra leginkább képviselve a mándlis közép- és kisgazda, M'agyarorszag ereje. Akár mit beszélünk és akár mennyire törekszünk, mi mégis évszázadokig agrikultur állam maradunk és sorsunk, boldogulásunk jólétünk, nemzeti virulá- sunk attól függ: milyen a termés ? Nekünk mezőgazdaságunk fejlesztésén kell fáradozni, nekünk azt kell mindenáron előmozdítani, hogy a magyar föld minél többet teremjen. És hogy amit termelünk, annak kiviteli piacait alkalmas külföldi egyezményekkel biztosítsuk. E részben egyhangú állásfoglalás történt, amely alkalmas arra, hogy a miniszternek erőt adjon mindenféle mezőgazdaságunkat fenyegető ellenséges törekvésekkel szemben. Nagyon helyeseljük, ha az Országos Gazdaszövetség a gazdákat egy táborban egyesíti. Olykor felvetődik valamelyes formában az a destruktiv törekvés, hogy a nagygazdát a kisgazdáktól elválassza és köztük érdekellentétet támasszon. De ez oktalan törekvés és káros is, mert a mezőgazdasági osztály nyomatékos állásfoglalását gyengíti. De nincs is megokolva, mert nagygazdának és kisgazdának itt ezen a földön, ahol élni és halni kell, az a hivatása, hogy az ősi földnek minél nagyobb termését biztosítsa. Az egyik. nagyban csinálja ezt, a másik kicsiben, de az a kis parcella éppen olyan véráztatta földje Szent István koronájának, mint a napjáróra terjedő latifundium és szemünkben minden gazda első hazafias kötelességét akkor teljesiti: ha az ősi földet tehermentesen és csonkitatlanul hagyja utódaira. A mai küzdelmes korban ez pedig csak úgy teljesíthető, ha földjén intenziven gazdálkodik és lelkében a haladás vágya él. Azért van nagy jelentősége az évenként megszokott gazdagyűléseknek, mert ezek hivatva vannak, hogy a gazdák látókörét fejlesszék. Hogy kölcsönös érintkezéssel egyes íejlődöttebb vidék gazdasági kultúráját lássák. Micsoda okos dolog volt például Kecskeméten rendezni a gazdakongresszust, ahol a zsíros föl-
