Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 15. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. február 20. — Uram ! Csak tudhatja, mennyire félnek kis városban az emberek, önmagukra való tekintettel, mások hibájának leleplezésétől, még ha az . a hiba nyilvánvalóan a köz rovására megy is ! — Nos és a rendőrség nem teszi meg kötelességét? — A rendőrség ép úgy fél a beavatkozástól, mint a közönség. Egyébként is a rendőrség tudvalévőén csak a népi kártyásokat szokta üldözni; az úri kártyások nebántsvirág neki .... Nagyobb dolog is megtörtént már abban a kaszinóban anélkül, hogy a rendőrség a hazárdos urakon rajtuk ütött volna! — Teszem! ? — Hát, teszem, nem régen egyik jogászgyereknek félévi tandíját szedték el. — Hogyan ! ? — Hát még jogászgyerekeket is bevesznek a hazárd játékba ?!.... Hiszen akkor ott a szerencsejátéknak valóságos nevelő iskolája lehet! — Biz úgy van, Uram. Nem elégszenek meg vele, hogy egymást kifosztják, hanem vétkes könnyelműséggel még a kiskorúakat sem átallják bevezetni veszedelmes mesterségükbe; tercsapás sújtott reám. Meghalt édes apám, elmentem az uramtól. De nincs és már nem lesz annyi fájdalmam életemben, mint amit akkor kellett elviselnem, midőn egyetlen fiacskámat temettük. Csodálatosan szívós teremtések vagyunk mi asszonyok, mégis csak, ugyebár? — És soká betegeskedett ? — Három napig. Az orvostudomány tehetetlenül nézte szegény fiacskám kínos vergődését. Bambán állottak gyermekem halálos ágya előtt. És tanácstalanul nézték pusztulását és az én kétségbeesésemet. Három napig virrasztottam és most sem értem, hogy miként is bírtam életben maradni. Sírtak mindaketten. Boldogtalanságukon azonban csakhamar át akartak esni. — Megindul a válópör? — kérdezte a kipusztult asszony uj villámhárítót fölállítva. — Nem. — Akkor még maradt valami odahaza a gyereken kívül is ? — Mi maradhatott volna? — kérdezte a világnak ment fiatal asszonyka olyan feltűnő zavarral, mintha csak hazugságon érték volna. — Majd azt is megmagyarázom, ha előbb őszintén meggyónik. Mindenekelőtt azonban elbeszélem rövidesen saját életdrámámat. Három évig voltam férjnél. Az uram imádott. Fényesen éltünk. Talán fényesebben is, mint akik többet költhetnek. Mikor már meglehetős adósságunk volt, akkor elégedetlenek, hazugok, könnyelműek és szerencsétlenek lettünk mindaketten. Az uram nem törődött velem. mészetesen a mit sem sejtő szülőkkel fizettetve meg maguknak a tandíjat! . . . Nem tudjuk (mert nem jártunk utána !) megismétlődik-e ez a kulturátlan és lelketlen játék-elfajulás Esztergom városában. De ha megismétlődnék, a legnyomatékosabban felemeljük ellene kárhoztató és tiltó szavunkat. Nem akarjuk olyasmibe ütni az orrunkat, amihez semmi közünk; távol áll tőlünk a szándék, hogy bármelyik társaskör ügyeibe avatkozzunk ! De amely pillanatban biztos tudomásunkra jut, hogy a művelt társadalom nevében emelt tiltó szavunk akár itt — akár ott hiába hangzott el; mihelyt látni fogjuk, hogy ebben vagy abban a társaskörben a szórakozás ürügye alatt az egyeseket és egész családokat tönkrejuttató hazárd-kártya- játék tovább folyik: egy percig sem fogunk tovább késni a nyílt leleplezéssel ! Mert ez az egyetlen módja az ilyetén modern métely kiirtásának! Ha az állam nem gondoskodik megfelelő biztos gátlószerről ; ha a hatóságok szembehunyva tűrik a folyton katasztrófákkal fenyegető visszaélést; s ha egyesek gyávaságból nem merik nyilvaEngem okolt bukásunk miatt. Pedig közösen vétkeztünk. Amióta egyetlen gyermekünk meghalt, azóta nem volt már közöttünk semmiféle összetartó kapocs. A férjem engem okolt még azzal is, hogy csak három nap múlva vettük észre a difteritiszt. Megaláztatásomban, egy vigasztaló ismerősöm tanácsára, otthagytam az uramat és most itt lappangok egy közeli városkában édes anyámnál. Valóban üres, sivár, mondhatom átkozott sorsom van. Régi barátaim ellenségeim. Engem becsmérelnek és sajnálják az uramat. Ilyen rettentő viszonyok között csak két ut állott előttem. Vagy megtébolyodom, vagy olyan elégtételt keresek, amilyenre az ilyen magamfajta, bizonytalan sorsú huszonkét esztendős nő rá van kényszerítve. Vigasztaló ismerősöm nem vőlegényem Az uram nem férjem. Amit teszek, arra visz az élet nyomorúsága és az én szegény, beteg anyám fön- tartása. Minden héten hozok neki a fővárosból orvosságot. De az uramnak is egy kis segítséget. Ott fekszik szegény a Vöröskereszt-kórházban, Olyan halás hozzám, mint egy becsületes koldus . . . Ugyebár lélekemelő életrajz? A világgá készülődő fehér arcú és fehér lelkű asszony megrázkódott, mikor ezt a „lélekemelő életrajzot“ hallotta. Mintha csak beleszédült volna valami feneketlen örvénybe. Minha csak saját jövőjének drámája kezdődnék. (Bef. kov.) nosságra hozni azt, amit magukban a legnagyobb mértékben elitéinek: — akkor nekünk, a komoly közvélemény szószólóinak kötelességünk nyíltan szembeszállanunk az észrevétlen harapódzó úri nyavalyával. Nem szegezünk revolvert senki mellének; de viszont a legkomolyabban álljuk szavunkat, hogy azonnal a leleplezés terére lépünk, mihelyt biztos tudomás alapján szükségét fogjuk látni. Mint tisztességes sajtó-orga- num mindenképen rajta akarunk lenni, hogy idejében megmentsük az esztergomi úriasz- szonyokat attól a katasztrofális gyalázattól, melyben pár hete annak a budapesti házgondnok- nénak volt része, ki haját tépve s térdrehullva hiába kérte visz- sza a férjétől könnyelműen elkártyázott idegen házbér-pénzt a szívtelen nyerőktől! . . . Senki és semmiféle tekintet nem fog bennünket mentő szándékunkban megakadályozni! Argus. Hogyan könnyítik meg külföldön az elektromos áram bevezetését? Néhány évvel ezelőtt az elektromos művek alig fordítottak gondot a nagyközönség tájékoztatására. A viszonyok változása azonban kényszeritette őket eljárásuk gyökeres módosítására. Azelőtt bíztak abban, hogy minden városban egy-egy telep úgyszólván monopóliumot élvez. Aki elektromos áramot akart bármilyen célra használni, kénytelen ugyanahhoz a telephez fordulni. Ma már belátják, hogy további haladást csak úgy érhetnek el, ha a fogyasztok körét minél jobban nagyobbit- ják. Sokan még mindig petróleumot használnak, holott afémszálas lámpák alkalmazása mellett az elektromos világítás jóval olcsóbb a petróleumnál. Singer, német mérnök, hosszabb ideig végzett ilyen irányú kísérleteket. Kiderítette, hogy a petróleumlámpa gyertyánként egy óra alatt 3.16 grammot fogyaszt. Ha a petroleum literjét csak 24 fillérbe számítja, akkor is villany- világítással 25%-os, tehát elég- lényeges megtakarítást lehet elérni. A közönség kellő felvilágosítása tehat elsőrendű és sok sikert Ígérő feladata az elektromos műveknek. A komolyabb és energiku- sabb lépéseket szükségessé tette a gáztársaságok szervezkedése. A gáztársaságokkal szemben a német elektromos telepek vezetői is egyesültek körülbelül két évvel ezelőtt közös céljaik elősegítésére. Ez a szövetség népszerű iratokat ad ki igen olcsó áron, hogy a közönséget a technika haladásáról gyorsan és foly- tonossan tájékoztassa. Előadásokat tart, hogy még közvetlenebbül hozzáférjen a fogyasztókhoz. Kiállításokat rendez, mint pl. Münchenben, Nürn- bergben, ahol nemcsak megmutatják az újabb eszközöket, hanem kipróbálás vágett a látogatóknak rendelkezésére is bocsátják. Ez Németországban nem is uj gondolat. Az 1911-ik évi drezdai egészségügyi kiállításon a közönség a kísérletek egész sorát végezhette el. E sorok Írójának is alkalma volt több oly mérés és kísérlet végrehajtására, melyeket azelőtt nem is látott. Loacker, egy svájci elektromos telep vezetője, az elektrotechnikai kiállítások hasznát közvetlenül is tapasztalta. Sokan kívánták az itt látott gyakorlati eszközöket és a telep vezetőjénél sürgették ezeknek árusítását. A szövetség még sokkal mélyebbre ható újításokkal is igyekszik fogyasztói körét tágítani. Ebben az igyekezetében főleg a kis fogyasztókra van tekintettel, mert nagyobb buzdításra és előzékenységre éppen ezekkel szemben van szükség. Célja az, hogy az elektromos áram minden kis lakásba bekerüljön. Ezért egyszerű módszereket iparkodnak találni a vezeték fetszerelésére, sőt sok helyen a telep a bevezetés költségeit részben vagy egészen magára vállalja. így történik ez Strassburgban, Münchenben, Genfben, Genuában. Másutt a telep a költségeket előlegezi, a fogyasztó pedig kisebb részlet- fizetéssel váltja meg a bevezetés árát. Sok helyütt a lámpák bérbeadásával is elősegítik, hogy a kisebb fogyasztók minél köny- nyebben rászánják magukat az elektromos áram bevezetésére. Ezek a lépések valóban igen fontosak. Mert minduntalan tapasztalhatjuk, hogy éppen az tart vissza sokakat a petróleum- lámpák kicserélésétől, hogy egyszerre nagyobb,éppen a kisebb fogyasztóknak nehezen eső beruházásukra kellene magukat rá- szánniok. Evvel szemben bizony sajnosán kell sokszor észrevennünk, hogy a mi telepeink milyen merev álláspontra szoktak a jelentkezőkkel szemben helyezkedni. Céljuk sokszor az, hogy már a bevezetés alkalmával is szám- bavehető hasznot érjenek el. Hogy ez az eljárás nem alkalmas az elektromos áram beve-
