Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 101. szám
1913. december 25. ESZTERGOM és VIDEKE„Szeretet és gyűlelet: Minden ért már engemet, — 5 nyomot egyik sem hagyott, Aki voltam, az vagyok !“ Ajánlom önöknek Mt. H., hogy minél többször olvassák el Petőfinek „Vándor legény “-ét és „Bolond istók“-ját: a természetes jókedvnek és derűs életfelfogásnak oly geniali- san megrajzolt két alakját fogják ezekben találni, akiktől nemcsak helyes életbölcseséget tanulni, hanem a lehangoltságból mindannyiszor kedvrederülni is lehet. Egyébként pedig szivemből kívánom, hogy a fellegtelen tiszta jókedv uralkodjék leikükön egész életükben! „Ez az élet úgy se sok, használják az okosak!“ (km.) Karácsonyi ötletek. Irta : dr. Kőrösy László. A fővárosi úri háztartásban kétféle pénztár szokott virulni. A havi rendes kiadások kasszáját az úrnő kezeli. A rendkívüli tételek pedig a férj költségvetései közé tartoznak. Decemberig természetesen minden családnak meg vannak a maga saját külön meglepetési forrásai. Így főkép a hitvesi és anyai szeretetnek is megalakul saját külön karácsonyi jótékony alapja. Ebből utalványozza azután az úrnő választékos leleményessége azokat a kedves karácsonyi ötleteket, melyek a férjet is versenyzésre buzdítják. December első hetében már hadiszemlére indul a papa kedves fiával, mintha csak rendes sétájukat végezné. Ugyanekkor a kedves mama egyeb ürüggyel, szintén külön utakon és külön szándékkal a belvárosi előkelő műkereskedések dúsgazdag kirakataiban szemlélget két liliomszálával. Egyszerre csak megáll az okos Bébi gyerek az egyik váciuccai fényes árucsarnok előtt. — Nini papa ezt vesszük meg a Médinek, a Lilinek meg a mamának ! Más uccában pedig ugyanazzal a nemes szándékkal igy suttog a mama: — Ennek fog ám csak megörülni az apuska meg a Bébi! És olyan kölcsönös becsületes titoktartással és édes diszkrécióval végzik ezeket a gondos kutatásokat, mintha csak az idén jutott volna először eszükbe. Pedig már évek óta űzik meglehetős sikerrel ezt a kedves és ártatlan becsapási műveletet. A karácsonyi ötletek között a — középuriosztályban — nem szerepel sem az ékszerész, sem a szőrmebazár, sem a divatkereskedés. Innen vásárolják azok a drága ajándékokat, akiknek több a pénzük, mint az ötletük. Egyszerre a Bébi gyerek egész elragadtatással és harsogó örömmel födözi föl az idei uj ötletet: a kis tangótáncosokat egy előkelő kirakatban. — Ezt látná csak az anyuska, mindjárt megvenné! — mondta a kis trónörökös. — Tetszik fiacskám ? — De még mennyire! Épen háromféle tangó figura van itt. Egy fiú és két leány. Gyerünk be édes apuskám. Diadallal bevonulnak. A műkereskedés ilyenkor színig megtelik a karácsonyi örömökre és ötletekre vadászó közönséggel. A kereskedősegéd kiszedi a kirakatból a három becses tangótáncos szobrocskát. — Nincs is már több belőlük, — jelentette ki az árus. — Csomagolja be, kérem. Ugyanebben a pillanatban észreveszi a Bébi kis sasszeme, hogy anyuska épen most suhant erre két testvérkéjével. Erre a papa gyorsan zsebrevágja a három kis tangótáncost, még gyorsabban fizet és leggyorsabban eltűnik a másik uccába nyíló ajtón. Belép az úrnő és két remek leánya. — Hol vannak a tangótáncosok ? — kérdezte halkan. — Épen most vásárolták meg. — Mikor érkezik uj szállítmány belőlük ? — Tiz-husz nap múlva. — Hol lehetne még olyan kedves tangószobrocskákat találni ?-— Csakis Párisban. Budapesten pedig egyedül nálunk árusítják. — Nem lehetne megsürgetni ? — Nem, kérem. A vámhivatalok ilyenkor túl vannak halmozva. — Előjegyezhetnénk kérem ilyen szobrocskát? — Nem ajánlatos. Lehet, hogy az uj kiadás nem fogja nagyságos asszony Ízlését kielégíteni. Már most mind a három hölgyeké csatavesztetten távozik az üzletből. Buzgó körültekintéssel végig járják a többi műkereskedést. Sehol sincsen párisi tangó csak ostoba és vaskos csehországi torz utánzat. Ekkor valami jó sugalatuk a Zsolnay majolika kiállításához vonzotta. Á remek vázák közt még re- mekebb szobrocskákat is találtak. Különösen megtetszett az a fiatal apa, aki gyermekét tartja ölében. És mellette az az ülő nő, aki két álló kisleányát karolja magához. Milyen édes örömmel gyönyörködtek fölfedezésükben. — Ez azután a pompás két csoport! — rebegi a boldog mama és besuhan kincseivel a hires majolika kincstárba. A nevezetes muzeum telve van alaposan tanulmányozó és gondosan válogató előkelő közönséggel. Az egyik fölszabadult segéd végre odalejt a várakozó hölgyecs- kékhez. — Kérem a kirakatból azt a két zománcos majolika családi szobor- csoportocskát. — Méltéztassék megmutatni! Kivonulnak az óriási üvegtábla elé. — Ezt a két kis szoborgrup- pocskát óhajtanám megvenni. — Mélyen sajnálom, nagyságos asszony, azt a két genre szobrocskát már lefoglalta egy ur. — Nincs belőlük több példány? — Kérem csak próba mutatvány ez a kettő. — Mikorra készül el újabb kiadás ? — Az idén már alig. Méltóztas- sék kérem egyebet választani. Vigasztalanul vonultak be újra a hatalmas kiállításba. Végig böngéz- tek néhány száz szobrocskát. Egyik sem tetszett. Pedig a kirakat oldalán tanulmányozta most már másodszor a lefőzött mamát és a két rosszkedvű nővérét a vidám urfi. Valóban azok foglalták le a remek kis szoborcso- portozatokat. A cég azonban csak karácsony előtt való napon adja ki, hogy addig több megrendelőt lehessen elkönyvelni. Már most egy jobb hírű képkereskedés előtt foglalt a győzedelmeskedő férj hadiállást. Ekkor észrevette egy egészen mesteri kivitelű sixtini Madonna olajfestményét velencei remek mozaikrámában. Ez a műtárgy még nem díszítette tegnap este a kirakatot. Ez tehát most érkezett. És eszébe jutott a családfőnek, hogy azt a fölséges Raffael Madonnát óhajtotta már évek előtt megszerezni az ő jó Ízlésű életpárja. Bevonulnak. A képtárban egy szelid öreg ur siet eléjük. — Honnan ered kérem a sixtini Madonna miniatűr másolata? — Velencéből. — Eladó? — Kérem már eladtam. Épen egy fél óra előtt egy úrnő vásárolta meg. — Egy.edül jött ide? — Nem egyedül, kérem, két szép kisasszonnyal. — Akkor elkéstünk. s most a családfőre került a bosszankodás sorsa. Már csak azért sem enged sikereiből. Így jutott el kiváncsi fiával egy régiségkereskedés régiójába. Itt is jelentkeztek tegnap. Csak azt keresték, amit még nem láttak. Nyomban föltűnt ritka vonzó látványosságával egy kaurikagylóból összefűzött remek egyiptomi nyaklánc. Érdekes, hogy ezt is évek óta, vágyai sorozatában, az első helyen könyvelte el az ő felesége. Amint igy tanakodik, egyszerre csak eléje toppan egy ős régi jóbarátja, egy alispán, akit már öt esztendő óta nem látott. , — Szervusz pajtás! — kiáltotta diszkőzgyülési hangon. — A következő pillanatban pedig összeölelgette és csókolgatta budapesti druszáját. Bébi is eddig ismeretlen paccsot kapott a bácsitól. Ekkor azután megeredt az a régi jó beszéd, a régi jó világról. Mikor már kölcsönösen megtudták, hogy hány tagja van családjuknak, azután hogy hol szokták tölteni a nyarat, majd hogy mit vásároltak eddig az ünnepekre, eltelt egy jó negyedóra. Végre a robusztus alispán ismét szokatlan parolákkal és puszikkal búcsúzik druszájától és trónörökösétől. — Hála az égnek! — sóhajtott föl a Bébi apuskája — és besietnek az üzletbe. — Kérem azt az egyiptomi kagylónyakláncot. — Melyiket méltóztatik? — A melyik a kirakatban van. — Tessék megmutatni. És a kourikagylós egyiptomi ritkaságnak hült helye van ! — Azt kérem éppen tiz perc előtt vette meg egy úrnő. Szolgálhatok kérem élethű imitációval ? — Nem gyűjtök imitációt. — Talán egyéb kagylós kompo- zitumot? — Csak arra az egyre pályáztam.- Egyedül járt itt az a hölgy?- Két kedves urleánnyal. — Köszönöm. — Pedig inkább barackot szeretett volna a kereskedő tar koponyájára kiutalványozni. A Dorottya-uccai forgatagból belementek a Váci-uccai sokadalomba, onnan a Kossuth Lajos-uccai korzótömegbe, végre a Körúton az első villamoson hazasiklanak. A család fejedelemasszonya már odahaza méltóztatott lenni, midőn tudja Isten hol sétálgató uracskája is hazatért. Terített asztal várta az érkezőket. A papa azonban rang szerint összecsókolván hölgyeit, egyenesen irodájába vonult télikabátját megpihentetni. Pedig szinigazság szerint csak a kabát rejtelmeit tüntette el. o Bébi pedig azalatt a kályhánál melengette fagyos kacsóit. A három órai kirándulás nagyszerű étvágyat teremtett. Társalgás közben azonban egyetlen egy szó sem esett legújabb élményeikről. A nagyszerű mama remek két szövetségesével épen olyan nagyszerűen tudott elhallgatni valamit, mint a pompás papa az ő okos kis cimborájával. Így készül a drága Budapesten a jutányos és mégis becses karácsonyi ötlet. Ti Krisztusra vártok? Irta : Orion. Ti Krisztusra vártok, vártok az Istenre, Várjátok a békét . . . Ti nektek kell Jézus, ki mindent felejtve Rabláncokat tép szét. A ti szivetekben harag tüze lángol, El... el . . . távozzatok szentelt jászolátólSzeretet Istenét imádni jöttetek, Aki a világnak Áldozatot hozott — azt a szent kisdedet, Kire angyalok vigyáznak; Kebletek csábító kígyókat melenget . . . Imádás . . . gloria kell ma BetlehemnekTi nektek kell Eszme ... az öröklét titka, Aki ezredévek Sejtelmes zsoltárán epedve jött vissza S az oltárra lépett . . ■ Ti, hogyha született egy megváltó eszme Százszor meggyalázva húztátok keresztre■ Ti nektek kell Isten, akit káromolván Ajkatokra vesztek, Akit nem hagytatok pihenni jászolján, — Jaj vad Heródesek ■' Sötét éjszakában futva előletek Hol fogadják be őt — hol talál nyughelyét. ■ ■ Sötét az éjszaka . . . harangok zúgása Hangzik magasztosan, Tán lelketek szava önmagába szállva Zajongott fel mostan. Eleget tévelygett bűnös léhaságtok, Betlehem csillaga utján rátaláltok, Krisztus születése azoknak öröme, Kik sírnak, szeretnek, Fenséges eszménytől eltelve szivökbe Nem maguknak élnek ... tövistől sebzettek — Mert Jézus, a béke azért jött közétek, Boldogok legyetek . . . egymást szeressétek. Nyári menedékházak. Irta: Szvobodáné Kubicza Anna Nyári menedékházról télen érünk rá leginkább beszélni, mikor duruzsoló kályha mellett, vidám családi körben, kedélynyugtató órák idején a gyermekszeretet oltárára kicsi gyertyáktól csillogó, gyantaillatos fenyő- fácskákat állítunk. Igen, a gyermekszeretet óráiban, karácsony ünnepkörében emlékezzünk a kis Jézus jászolánál udvarló angyalkák földi testvéreiről, a kisdedekről. A gyermek a család kedélyvilágának, a házastársi szeretet melegének a fokmérője. Áldás és ajándék mindenkinek, szegénynek, gazdagnak egyaránt. Még nagyobb áldás a szegénynek, mint a gazdagnak, mert míg emennek luxuscikk, a szegénynek lelki szükséglet. Indulatainak, érzelmeinek, kedélyvilágának a biz- tositószellentyűje, mert a szegény ember — ha különben jóérzésű és jólelkű, a gyermekéért becsüli a munkát, érte tűri az élet robotját fön- séges megadással. A gyermekszeretet szent ünnepének vigíliáján szomorúan konsta-
