Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 101. szám
8 ESZI ^3GOM és VIDÉKE. 1913. december 25. képzelete képeit s azokra mindig szeretettel gondol vissza. Felnőtt korában is szokta mondogatni: „Pedig jó rajzoló voltam ; festegetni tudtam valamit; kár volt abbanhagynom !“.. . Ezt az állítást fényesen igazolták Esztergom művelt hölgyei és urai is, kik Tónayné kiállításán nagy számmal jelentek meg. Pedig már többen ismerték a kiállított képeket a művésznő otthonából. Mégis eljöttek, mert önkéntelen érezték, hogy annak a nagy igyekezeteknek, annak az óriási akaraterőnek, mely Tónay Tívadarnéban van, ünnepélyes megjelenésükkel kell hódolni. Eljöttek, hogy nyilvánosan is meghajtsak elismerésük zászlaját a nem mindennapi képesség és szorgalom előtt. Az elismerésnek ily nagy mér léke mellett nagy bátorságunknak kellene lenni, hogy a kiállításról minuciózus bírálatot Írjunk. Ezt nem is tesszük. Úgy hisszük mind az olvasó közönség, mind a művésznő fölment alóla- bennünket. Ezért csupán néhány általános észrevételre szorítkozunk. A kiállított képek (összesen: 110) két nagy csoportra oszlanak: tájképekre, meg virág- s csendéletképekre. Az előbbiek (főleg az ősziek) kétségtelenül hangulatosaknak s igy jóknak mondhatók. Kifogásunk legfeljebb annyi, hogy az elő- es középtér több részletet kívánna. A virág és csend- eletképek közt több igen sikerültet találunk. Fertőjük a színnel és a plasztikával rendben van ; noha egy- páron a gyorsmunka jelei is szembeötlenek. Minden fénynek megvan az árnyéka. Érintettük a kiállításnak mind fényét, mind árnyékát, hogy okulni is lehessen belőle. Önismeret nélkül nincsen haladás. Mivel Tónaynénak még mind a kettőre szüksége van, szívből kívánjuk neki, hogy el ne bizakodjék, hanem gyengéinek ismeretében az eddigihez hasonló akaraterővel igyekezzék javulni, haladni, hogy legközelebbi kiállítása meg tökéletesebb legyen. Összegezve a sok kellemes hatást, melyet e képkiállitás nekünk szerzett és hozzávéve a tényt, hogy az egész harmadfél ev alatt gyűlt össze, végezetül is csak azt kell ismételnünk, hogy Tónayné bemutatkozása mindenkiben igaz elismerést és jogos reményt ébreszthet. Kis-Dnnapart szabályozása. — Szépítő Egylet. — Irta: Szabolcs. Mindazoknak, kiket városunk fellendülése csak távolról is érint és érdekel, bizonyára kellemes meglepetésül szolgált az a kép, mely a Kis-Duna- partján járva eléjük tárult. Ha visszaemlékezünk arra a teljesen elhagyatott kisvárosias állapotra, melyben e fejlődésre képes városrész évek hosszú során át tengődött, élénk ellentétet találunk a mai helyzet javára látottakon. A Dunapartot a város felől a normál vízállástól számított 6—7 méter kőből épült erős rézsű fal és annak ormán emelt 1 méter magas betonkorlát védi a rendkívüli vízállás eshetőségeitől. Ezzel kapcsolatban megszűntek a Kis- Duna ág esztétikai és hígén iái szempontból rémesen tátongó torkai, a körcsatorna létesítésével abba bekapcsolt házi csatornák változatos színekben ragyogó és a legkülönfélébb illatokat terjesztő nyílásainak. Mindezeket az állam jóvoltából nyert javakat — melyeket csupán a szigeti oldal mind újabb földomlásokkal fenyegető rendezetlen volta homályosit el — megkoronázza az esztergomi sétahely szépítő egylet, lassú fejlődésű városunkban szokatlan, azon nagyarányú ténykedésével, mellyel a létesítendő sétány alapjait már a tél előtt kiültetett fasorral körvonalazta, s már is engedi láttatni a fontos létesítmény mindinkább kibontakozó ésszerű szépségeit. A Szépítő Egylet mely majdnem teljes vagyonát áldozza e célra oly nagymérvű és fontos akciót fejt ki e munkájával, mellyel biztosítja hosszú évtizedekre előre a Dunasor fejlődésképességét, a város közönségének egészséges, kellemes sétahelyet teremt, a városunkat felkereső idegen szemében pedig városias képet nyújt már a belépés első pillanatában. Esztergom város képviselőtestülete méltányolva a Szépítő Egylet törekvéseit, örömmel üdvözölte egyik legutóbbi ülésében az egyletet újjáalakulása alkalmából s azért, hogy máris részletes programmal indul a város közönségének gondjait megosztani; mely munkássághoz készséggel megígérte támogatását is. A bemutatott pregrammot tárgyalás alapján elfogadván, jóváhagyta s annak keresztülvitelére a megbízást megadta. Arra való tekintettel pedig, hogy a Felső és Alsó Kis-Dunasor rendezésének és szépítésének kérdése városfejlesztési tekintetből is elsőrendű kivánalom, s mivel a tervek kivitele nagy anyagi áldozattal jár, elhatározta a város képviselőtestülete, hogy a létesítendő két- és egysoros fásítás, továbbá a parkírozás védelme érdekében a városi erdőből a szükséges faanyagot, karó és védő oszlopokat, a társulat rendelkezésére bocsájtja és az átrendezés és faültetés miatt elengedhetlen szükséges földmunkálatok költségeit vállalja és viseli. Minthogy pedig a tervbe vett fásítás és rendezés másként, mint az ottani fejlődésnek irányt adni hivatott szabályozási vonal meghatározásával meg nem történhet, a társulat kérelmére az egész Dunapart jövőbeni rendezése végett a városi mérnöki hivatal által megállapított javaslatot szintén elfogadja és végrehajtatni rendeli, s mivel a sok, előnyös változáson átesett Kisduna partot, a szabályozási munkákat teljesítő m. kir. árvédelmi kirendeltség a városnak még át nem adta, felhívja a képviselőtestület a tanácsot, hogy az átvétel megtörténte után, a Kisduna soron létesítendő kocsi és gyalogjáró burkolat elkészítésének, az új szabályozási vonal szellemében történő elrendelése végett javaslalot terjesszen elő és felkéri a tanácsot, hogy a séta-út létesítési munkához szaktisztviseiőit bo- csájtsa az egyesület rendelkezésére. Végül hálás köszönetét fejezi ki a képviselőtestület Bleszl Ferenc, takarék- pénztári igazgató, városi képviselő úrnak, mint az „Esztergomi Szépítő Egylet“ elnökének az általa megindított nemes kezdeményezéséért s tisztelettel felkéri, hogy a város és környéke szépítése érdekében a megkezdett szellemben továbbra is hasonló ügyszeretettel buz- gólkodjék. A Szépítő egylet kitűzött programmja azonban a már megkezdett létesítmények befejezésével távolról sincs kimerítve, mert a Kisdunasor felső részén csak tavaszkor fog megindulni a második Celtisz fasor ültetése, mivel a nemesfajt, csak a téli fagyok után lehet átültetni. Ezen új második sor fa fogja csak valólag az úttestet sétánnyá avatni. A Duna sor alsó szakaszán két hely is kínálkozván sétapark létesítésre ; ezeket, nevezetesen a Hévviz ucca torkolatát és a régi vízivárosi községház előtti teret Ízléses s kényelmes parkká fogja átváltoztatni. Programmjába vette még az egyesület a két hid közötti töltés útjainak fásítását és a kopár Szenttamás-hegy rendezését is, melyek természetesen a jövőbeni munkák programmjába soroz- tattak, miután az egyesület teljes tevékenységét ezidőszerint a Kisduna partjára fordítja. Esztergom városát méltán nevezhetjük az egyesületek városának, sok pangó, tengődő kaszt-egyesületei révén. Kevés kivétellel produkál valamelyik is, valami, a köz érdekében is érdemlegeset. Annál inkább kell örvendetesen leszögeznünk a Szépítő Egylet sikereit, melyek nem csupán tagjai önző érdekeit szolgálják, hanem a város összességének eléggé nem méltányolható esztétikai szükségleteit fogják hosszú évtizedekre biztosítani. — Az alapvető, háládatlan munkájával önzetlenül foglalkozó egyesület joggal számíthat minden városi polgár rokonszenvére. Egy év után. Irta : a szerkesztőség. Ne menjen dicsekvés számba, ha önmagunkról Írunk. Azért aktuális ez, mert egy eve szerkesztjük e lapot. Ha más eredményünk nem is volna, — annyi kétségtelen, hogy kihúztuk e regi jónevű újságot a törvényszéki rovat fertőjéből és visszaemeltük régi nívójára. Úgy hisz- szük ékes bizonysága ennek mai számunk. Dr. Prikkel Marián bencés tanárnak karácsonyi cikke nyitja meg a sort. Alig van lapszamunk, melybe ne ima. Határozott férfi charaktere- vel egyenlő vezércikkei nem egy esetben keltettek feltűnést és őszinte tetszést. Ha sorai sokszor kemény bírálatok voltak, ennek oka csak az, hogy kemény esetek felett itelt. Az orvos elvégre simogatással nem operálhat. Mi megfigyeltük cikkeit és tudjuk, hogy nem maradtak hatás nélkül. Utána legbuzgóbb munkatársunk : Dr. Kőrössy László, ki nyugalmának minden munkásságát a mi közönségünknek áldozza. Büszkék vagyunk Bleszl Ferenc cikkére. Nem csak szóval és tettel, — de írásban is síkra száll ideáiért, amelynek kiviteléhez az ő személye a legnagyobb biztosíték, Másik illust- ris karácsonyi cikkírónk Hajagos Imre műszaki tanácsos. Mi esztergomiak de sokat szidtuk ez irántunk jóakaratú férfiút, a kinek munkájáért — be kell latnunk — mégis csak hálás adósai kell, hogy maradjunk. Lipovniczky Pál villany telepünk vezető mérnöke a városi kezelésbe veendő villamos mű jövőjéről értekezik, — minek — hisszük, hogy ő lesz hivatott vezetője és végrehajtója. E három szerző közül egyik sem tudott a másik cikkéről és mégis mindegyik az összekötő vasutat állítja oda mint a város fejlődésének egyik legfontosabb tényezőjét. De hűek vagyunk címünkhöz. A „Vidék“ is képviselve van elsősorban Dr Frühauf Béla párkányi ügyved színes dolgozatával, a ki Párkány régi képéről s eseményeiről referál, — kemény birálalot gyakorolva a hivatalos fórumok felett. Balogh János aljegyző Ny. Újfaluról ir E férfiú Újfalun a jövő jegyzőjelöltje. Előre is felajánljuk szolgálatunkat — ellenfelének. Ki kell buktatni őt Újfalun,. — mi majd beválasztjuk Esztergomban. Vasakaratú ember; Újfalu sokat köszönhet neki. Ilyen emberre nálunk is szükség volna. Gróh József ezúttal nem városi ügygyei foglalkozik. A kath. kör házépítését sürgeti. Csernoch János személyével megelevenedett városi életünk valóban szükségessé teszi, hogy kath. intézményeinknek impozáns otthona legyen. Homor Imre esztergomi tanító, lapunk belső munkatársa pedig a tőle megszokott színes tollal irt riportot a vasárnapi matiné kiemelkedő művészi jelentőségéről. Mellékletünkben Somogyi Imre gyulai főgym. tanár, Fáy László, Szvobodáné Kubicza Anna, Fikó Sándor urnák élvezetes cikkei dolgoznak fel gyakorlati ideákat. Es most kérdezzük : Van-e meg vidéki sajtó, a mely többet és jobbat tud adni a mienknél. Hiszen minden embert sorompóba állítottunk, ki szívesen dolgozik Esztergom jövőjéért. Í TOLLHEGGYEL A jég felé. A szivem is remeg belé, — hogy haladunk a jég felé ; — lassan ugyan, de biztosan, — s nem is sejtjük, honnan, hogyan — már megjelen az első jég. Oh Istenem, e perc be szé^>! — Es szép az óra, szép a nap, — melyen először síklanak — a párok bájosan tova. — Poézised fütött szoba — elpusztul menten, mint egy álom, — ha őfelsége Jégkirály — megjelenik a szemhatáron. — Csupán hódolj, de ne bírálj, — ha bárhol látsz jeget. — Népszerűbb dolgot nem alko ta- nak — az úgynevezett „istenek“. A folyók, sőt mi több: a zöld tavak, — azért vannak, — nincs benne kétség, — hogy élvezzen a földi népség. — S mig lejt, gondolja el magaba, — hogy sikamló e földi páiya, — és jaj annak, ki felre lép: — háta alatt érzi az menten — az élet kegyetlen jeget. — E képet ide azért csentem, — mert mi, ha jégre nem is járunk, — éjjel-nappal mást nem csinálunk, — mint bukunk fel és lefelé, — hogy a hátunk sajog belé. A folyópartnak táját járva, — félig hóba és félig sárba, — a jégről azért zengek én, — mert közel a nagy esemény, — hogy megjelen a „nyitva van.“ — Lányok, legények boldogan, — olvassák sarkán több háznak, — hogy odakünn ma korcsolyáznak. A mama hat kilót hízik, — tudja : lányát jégre viszik. — A balesettől nem fél; máma — baleset nincs, csak makáma. — Az élet bármit produkál, — az úgy helyes, az úgy dukál; — a félelemre nincsen ok, — mert hiszen nyílt titok, — hogy minden ut: sáros vagy kövezett, — a házasság felé vezet. — Nem kell, csak szerencse, parányi — s eltűnnek mind a mama lányi. A jég kiváló alkalom, — azért magasztalja dalom. — A jégen lejtenek a párok — s hogy meddig mennek, jót nem állok. — Van, akit más nem érdekel — csak fiirt; mások nem mennek el — addig se, mig a harmadik csapat, — a házassághálóban fennakad. — S mire a farsang beköszön, — búcsút int néked sok életöröm. Ám ne fessük búsan a falra — az ördögöt; és ravatalra — ne tegyük azt, ki nem halott. — Várjuk csak be a holnapot, — s ha egyszer megjelent a jég, — amelyért annyi ifjú és lány keble ég, — a liezonok- nak dacára — melyeknek oly borsós az ára, — örvendezzünk mi is neki. A sorsát senki nem kerülheti. (s. i )
