Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 101. szám
1913. december 25. ESZTERGOM és VIDÉKE. 5 ciára, mivel iparosai és polgársága általában bebizonyították azt, hogy — felfogva a mai idők szellemét — saját erejükből, befektetéseiket minden hivatalos vagy egyébb segély igénybevétele nélkül eszközölve jobbá, versenyképesebbé, termékenyebbé, gazdaságosabbá, szóval erősebbé tudták tenni termelésüket. Ezt meg nem látni lehetetlen. És tekintsük ezt biztató, intő jelnek a jövőre nezve mindakkor, ha a város fejlesztéséről, újabb tervekről, bármily köz- vagy magan létesítményröl, s különösen ipartelepről lesz szó a jövőben. Kétségtelen, hogy a város nagy áldozatot hozott, amidőn a villanytelepet több százezer koronányi befektetéssel letesitette. De viszont amellett, hogy ma már igen szép hasznot lát ebből maga a város közpénztára, kétségtelen az is, hogy — eltekintve azoknak százaitól, akik az elektromos áramot csupán világításra, tehát tulajdonképen nem hasznot haj- tólag használják — több mint száz polgártársunknak szerzett az ipari célra igénybevett elektromos energia nagy előnyt a konkurrencia felett, s ezzel mindenesetre eredményezte azt, hogy ugyanannyi helyen emelkedett a jólét, emelkedett a forgalom, — tehát emelkedett a teherbíró képesség, egyszóval — a közvagyon. S ez a tulajdonképeni kritériuma a kérdésnek. Ámde jövedelmeink ezen fő forrása maga is áldozatokat kíván, ha azt fenntartani vagy fejleszteni kívánjuk. A gépek kopnak, s ha kopnak, akkor evről-évre drágábban dolgoznak. Az érdekkör mindinkább impreg- nálódik a termelt árammal, míg végre elérkezik az idő, amidőn a fejlődés az eredeti hatások közt megáll. A megállás pedig visszafejlődést jelent, mivel a mindinkább emelkedő termelési költségekkel, amelyek a gépek lassú, de állandó avulásában lelik magyarázatukat, a tiszta haszon természetesen csökken. Ezenkívül a telep már annyira meg van terhelve, hogy az esti órákban majdnem semmi tartalék nem marad, s igy a legkisebb havária igen súlyos következményekkel járhat. Az üzembiztonság tehát fokozatosan csökken, s emellett a felelősség ijesztő mértékben emelkedik. Csakhamar előáll tehát annak szükségessége, hogy még a város legközvetlenebb keretén belül sem lehet már az érdekkört terjeszteni, mivel több fogyasztót nem fognak a gépek elbírni. S akkor majd csúszik a mérleg visszafelé. Ennek tudatában a város már régen elhatározta, hogy a villanytelepet egy uj nagy gépegységgel s nagy költséggel kibővíti, akkor azután nyugtunk lesz 20 esztendeig. Ezen nagy költség kamata bőven megtérül már nagyrészt abban is, hogy egy modern géppel legalább felét meg fogjuk takarítani a mai tüzelési költségeknek, mig a mostani gépek fogják képezni a tartalékot. De ez még nem elég. A város életfeltétele, és egyben a villanytelep érdeke is, hogy létesüljön az a valóban mindannyiunkat üdvözítő összekötő elektromos vasút, amelynek üzeme a telepre nézve igen lényeges hasznot fog jelenteni. Nincs még egy oly kérdés, amelyben úgy össze kell fognia szegénynek, gazdagnak, hatalmasnak és törpének, — a város és a megye minden tényezőjének, minden polgárának, mint ez a vasút kérdés. Mireánk nézve itt nem jöhet tekintetbe sem állami, sem magán, sem semmiféle más érdek. Nekünk csak egy érdekünk lehet es ez mindenkinek az érdeke : az, hogy a vasút minél gyorsabban megépüljön. Ennek meg kell lennie; erős kézzel, agressive kell mindannyiunknak azon törekednünk, hogy meglegyen ; — és aki nem törekszik, erre annak is csak egy lehet a kötelessége : félre az útból! Harminc éve tervezik különféle faktorok az összekötő vasutat a pár- kany-nánai állomásra. Azt mondják, hogy az állam sajat magának tartván fel a megépítés jogát, azért mindaddig nem létesülhet, amig maga az állam nem létesíti. De hát ez lehetetlen 1 Lehetetlen azért, mivel ily hosszú idő óta, ha már régen megépült volna a vasút, egy nagy város és egész vidéke fellendül vala a vasút folytán, s ily közgazdasági tényezőt semmiféle állam nem hagy figyelmen kívül. Különösen akkor, ha saját államkasszájából egy fillért sem kell hozzáadnia. Legújabban Dömös, Pilismarót, Visegrád, szóval városunknak a Duna jobb partján elterülő hátvidéke egyrészt, másrészt Dorog és Kenyérmező, továbbá a piliscsabai és Klotild-telepi közönség körében indult meg mozgalom egyaránt, hogy villanytelepünkhöz csatlakozzanak. Ezáltal a telep, amelynek ily rohamos fejlődését bizony még a született és legjavithatatlanabb optimisták sem mertek volna megálmodni, egesz Uberlandzentrálévá lenne fejleszhető, ami pedig megint csak a tisztességes és erős összetartó munkán, szóval rajtunk és mindegyikünk vállvetett iparkodásán s közreműködésén múlik. Előttünk hát a jövő 1 Ne vesztegessük energiánkat, időnket, fáradságunkat és szellemi, valamint anyagi erőnket kétes provenientiáju, kiforratlan tervekre, hanem erősbbitsük iparunkat, s ezzel közvagyonunkat ezen irányban. Fejleszük azt, ami megérdemli a fejlesztést, ezzel használtunk leginkább városunknak s önmagunknak. Ezen szám más helyein az enyé- ménél hivatottabb toliból eredő fejtegetések vannak, amelyek közintézményeinkről szólnak. — Senki sincs aki komolyabban felfogná mindezeknek a köz érdekében múlhatatlanul szükségesnek, elkerülhetetlennek mutatkozó létesítését, mint ezen sorok írója. Mindezt megteremteni közérdekből oly égető im- perativusnak látszik, hogy errenézve csak egy vélemény létezik. — Minthogy azonban mindez pénzbe, sok pénzbe kerül, gondoskodjunk önmagunk arról, hogy ezen pénz kamatait biztosítjuk anélkül, hogy pótadókat' még jobban növelnők. — Erre pedig nincs más mód, mintha valamennyien, mint egy ember ösz- szefogunk és követeljük azon irányokat, amelyek az előadott célok elérésére vezetnek. Ha önmagunk segítünk magunkon — bizony megsegít minket az Isten is 1 25 év Párkány község életéből. Irta : dr. Frühanf Béla. párkányi ügyvéd. Huszonöt esztendő az emberiség, egy ország életében számottevő idő. A kisebb közületek, községek életében néha egy századnyi változást szül, máskor viszont nyomot se hagy fejlődésükön. Párkány községet az utolsó 25 esztendő teljes egészében átalakította úgy topográfiái szempontokból, mint a kultúrfejlődés tekintetében. Huszonöt év előtt — az állami vashidnak még reménye se élt — a község főközlekedési vonala az esztergomi hajóhidba torkoló ut volt, két oldalról nyomorult viskókkal szegélyezve, esőben sártengerrel, száraz időben homokóceánnal borítva. Nyáron a hajóhidnyitások tették változatossá az esztergomba való átkelést, a mely a rázós hajóhídon keresztül mindég egy kissé rugalmas hatású mozgással járt oldalbordáinkra az átkocsizáskor, télen pedig a jégzajláson csónakkal való átván- dorlás okozott gyönyörű, akárhányszor akaratlan sportgyönyöröket. Mikor aztán tálán épen 25 éve a csa- vargőzösközlekedés a két part között megindult azt hittük elértünk a kényelem és közlekedési lehetőség legmagasabb határához ; hogyisne, mikor nagyobb jégzajlás idején néha egy órahosszat is eltartott mig a szűktüdejű Esztergom csavargőzös, elébb a szentgyörgymező aljáig a jégtől leüzetve vógre-végre a nagy kolompolások hangja után tájékozódva kiköthetett a primási város partján. Bizony csak úgy volt az abban a régi jó időben, hogy gyakran sokkalta elébb eljuthattunk Párkányból Budapestre, mint Esztergomba. Különösen, ha a „Johann Baptist“ — nem tudom hányán emlékeznek e névre — szűk lévén neki a nyitó, kiütötte a hajóhidat. Az első nagy változást Párkány község életében az Esztergommal való közlekedés állandósitója a vas- hid okozta. Az állami vashid a község helyszinképét is megváltoztatta, a feljáró készítése folytán a régi útvonaltól eltérve, uj közlekedési vonal nyílt esztergom felé, a mostani Ferenc József út, ugyancsak ezen uj közlekedési ér adott életet a Simor János és Petőfi-uccáknak, hol a villaszerűig épített házak egész sora keletkezett az újabb időben. De kiépült a község párkányná- nai állomás felé vezető utón, valamint újabb időben a nánai út mentén is, s ha az építkezési kedv pár esztendőn keresztül nem fog szünetelni, úgy a sáros, poros, piszkos Párkány rövid időn belül Felső Magyarország egyik legrendezettebb s legcsinosabb községe lesz. Mint minden község fejlődésénél, úgy Párkány községénél is nagy befolyást kell hogy gyakoroljon a község vezetősége. Párkány községnél azonban éveken keresztül nem igy állott a dolog ; a község a benne felhalmozott ipari és kereskedelmi erőtényezők hatása alatt, az értelmileg gyenge vezetőség, gátvevő működése dacára fejlődött. Évtizedeken át, mint legmesszebbmenő vágyát óhajtotta látni Párkány- község közönsége a hatóságok Muzs- láról való betelepítését, de a jórészt földmivesekből álló képviselőtestület élén a község jegyzője éveken keresztül megmozgatott mindent, hogy a járásbiróság és a közigazgatási hatóság be ne kerüljön. Azonban a jelenlegi s az azt előző képviselőtestület, melynek túlnyomó része intelligens elemekből áll, minden akadályt leküzdve kierőszakolta a hatóságok behozatalát. S ez időponttól fogva, mióta a bíróságok Párkányban találtak elhelyezést rövid 5 év alatt az egész község képe megváltozott ; 5 év alatt 50 évet haladt Párkány község. Nem szabad megfeledkeznünk e helyütt azokról, kiknek első sorban érdemük volt az, hogy a község megkapta a bíróságot, közigazgatási hatóságot, a volt koalíciós kormánytól, melyről igaz szívvel elmondhatja Párkány község, hogy atyailag gondoskodott róla. De elévülhetetlenek Zlinszky Istvánnak, a kerület volt függetlenségi képviselőjének érdemei. Zlinszky István járta ki a bíróságok áthelyezését Polónyi Géza igazságügyminiszternél, s bizony nem egyszer kellett itt Esztergom város intenciói ellen érvelni. Jól tudom, mert magam is négy Ízben jártam a fáradhatatlan honatyával az igazságügyminiszternél, mennyi mindent megpróbált Esztergom város érdekeltsége, hogy megakadályozza a bíróság behozatalát. Hogy a sokkal kisebb értékű Párkány talált meghallgatást s úem Esztergom, igazán csak Zlinszky István fáradhatlan buzgalmának és utánajárásának volt az eredménye. Zlinszky István érdeme volt a párkány-párkánynánai útnak a megyei kezelésből állami kezelésbe való átvétele. Ha a párkánynánai ut törvényhatósági közút marad, soha- soha nem kaptuk volna meg a modern keramit utat. Ugyancsak Zlinszky István szerzett az ipartestület részére 8000 kor. államsegélyt s tette igy lehetővé, hogy a testület felépíthette modern székházát.
