Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 100. szám

1913. december 21. ESZTERGOM és VIDÉKÉ­3 életet. Az egymással való marakodá­sunk, civakodásunk minket gyöngít! Neveljük fel gyermekeinket úgy, hogy ébresszük fel bennük a lelket, a szivet, hassunk az ő belső éle­tükre ; de elsősorban neveljük ma­gunkat is hasonló módon, hogy le­hetővé tegyük ezáltal gyermekeink újjászületését. Iparkodjunk testileg, lelkileg, szellemileg tisztán élni, — próbáljuk meg az „En“-t kissé hát­térbe szorítani. Mindenek előtt pedig tanulják meg más embertársunk ér­zését, meggyőződését tisztelni, be­csülni, ha lehet jót tenni, de úgy, hogy jótéteményünket „hirlapilag“ ne nyugtázzák. Főleg pedig ne in­trikáljunk, ne vigyük ki a más ma­gánéletét, titkát az uccára, mert ne­künk sem esnék jól, ha valaki belső ügyünket nyilvánosan pertraktalná; egyszóval: ne tegyük másnak azt, ami magunknak sem volna kellemes. Lelkünk, szivünk oly megmérhe­tetlenül gazdag; kincsek hevernek bennük felhalmozva, sokszor értékük felismerése nélkül — érintetlenül. Miért nem használjuk fel ezeket? Miért hagyjuk őket berozsdasodni ? — Kulturszázadban élünk, s mi mé­gis barbárok vagyunk tettben, gon­dolkozásban. Szeretjük magunkat áltatni, ámítani s jót csak a világ­szájáért teszünk, szereplési viszke- tegségből. Anyagi erőinken felül köl­tekezünk, csakhogy beszéltessünk magunkról, semmit sem teszünk meg­győződésből, — szívből, minden cselekedetünkön rajta van az egyéni hiúság, önzés, vagy a feltűnési vágy bélyege; — feltételezvén, hogy az vagy amaz cselekedetünk másban irigységet, bosszúságot kelt s nem gondoljuk meg, hogy nekünk nyug­talanságot, gondot s késői bánatot okoz Több őszinteség, kevesebb ál­szenteskedés, több jóakarat s keve­sebb rosszindulat már félsikert jelent. Violetta. Heti levél. — Rudnyánszky Gyula, t — A magyar lírai költészet egéről ismét lehullott egy csillag, egy vi­lágitó fényponr, hogy oda többé soha vissza ne térjen. — A magyar kul túra, de maga az egész nemzet is egy olyan lantossal lett szegényebb, akinek hire az óceánon túlra is át­hatolt, akinek melanchóiikus boron­gással csengő rímei az idegenben élő honfitársak szivét is át meg át­hatották, akinek egész lénye, puri­tánsága, idealizmusa, gondolata és szeretete nagy szivének közvetlen­érzéseiből fakadt. — Mert Rud­nyánszky Gyula azon kevesek közé tartozott, akik szivük nyíltságával, gondolatuk őszinteségével és érzel­meik harmonikus szubjektivitásával tudják tolmácsolni azt a fájdalmat, örömet és az élet bármilyen válto­zataiban előforduló lelki es szellemi konstrukciókat, amelyek az olvasót az alkotó, a költő egyéniségével szo­ros kapcsolatban tartják. — Rud­nyánszky Gyula lantja, nem az „akarnok“ poéta lantja volt, hanem a szív szeretetére felépített gondo­latban rejlő, közvetlen idealizmusé és színtiszta érzelmeké. Az Ő lantjának húrjain olyan da­lok csendültek meg, amelyek lelke belsejében forrongó érzelmeinek hű képét tükrözték vissza ; olyan dalok, amelyek a múlton merengő jelenkori költőt állították elénk a jövő pers­pektívájaként. — Az ő banatára a napfény mosolygott, a szive tele volt nótával, s a nótája, a dala ép olyan volt, mint a szive : csupa öröm, csupa boldogság és szerelem. Az ő boldogsága, az ő szerelme, öröme és hite adták meg neki a támpontot; gondolatainak bűvös va­rázsa, eszméinek ragvogó fénysuga­rai löveltek ki magukból nagy és ideálisan érző szivének még nagyobb és még közvetlenebb szeretetet és még akkor is, amikor ábrándos lel­két a kétkedések kisértő árnya vette körül. Az illúziók, amelyek költemé­nyeiben objektiv érzéseinek, maga­san szárnyaló gondolatainak és ér­zelmi világának legközvetlenebb és legmegbízhatóbb tolmácsai, még ab­ban az esetben is Rudnyánszky Gyula lelki egyensúlyának a fok­mérői, ha mindjárt a képzelet alap­jára vannak is építve . . . — Fiatalos hevét, csapongó jó­kedvét és könnyedségét megtartotta egészen a rettenetes katasztrófáig; rendületlen hite, ihletett lelke, fön- séges béketűrése őszinte erzülete sohasem ragadtatták, illetőleg még a megpróbáltatás perceiben sem hagy­ták el, egy pillanatra sem. — Pa­naszra sohasem nyillott ajka, pedig a mostoha sors roskadásig telerakta gondokkal a vállait. — A jobb sorsra érdemes költő nincs többé. Testben-lelekben ösz- szeroppant, letűnt, szetfoszlott, mint egy édes álom, lantjának húrja pe­dig szétpattant. — Elment, hogy többé vissza ne térjen. — „Édes álom, édes valóság : bárcsak a bol­dogság megölne,“ sóhajt fel egyik költeményében. — Nem. Nem a boldogság- ölte meg Üt, hanem an­nak a nemzetnek, annak a népnek a rideg közönye, amely nemzetet annyira szeretett, annyira imádott! — Még az irodalom sem hajtotta meg koporsója előtt az elismerés lobogóját, csak a költészet géniusza búsult és sírt és próbálgatta az elné­mult lant szétpattant húrját összeil­leszteni . . . — Szegény magyar kultúra, sze­gény modern magyar társadalom ! .. Fiká Sándor KÉRELEM! Azon igen tisztelt vidéki elő­fizetők részére, kik a folyó évi előfizetéssel hátralékban vannak, a mai számhoz postautalványt mellékeltünk s kérjük, hogy a hátralékos előfizetési díjat mie­lőbb beküldeni szíveskedjenek. A KIADÓHIVATAL, Uj tiszteletbeli kanonokok. Üfelsege a király, mint a hivatalos lap közli, a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Erhardt Vik­tor érsekujvári plébánost és dr. Bun- dala János tapolcsányi plébánost az esztergomi főszékeskáptalan tisztelet­beli kanonokjaivá nevezte ki. Az uj c. kanonokok beiktatása újév után lesz a főszékesegyházban. Kinevezés. A földmivelésügy miniszter Dr. Gróh Gyula vegyészt, az esztergomi Gróh testvérek legfia­talabb tagját a budapesti állatorvosi főiskolához a vegytan tanárává ki­nevezte. Miniszteri köszönet. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Ofőma- gassága Metternich-Sándor Paulina hercegnőnek, a bajnai és nagysapi elemi iskolák részére 1200 K-t meg­haladó kulturális adományaiért őszinte elismerését és köszönetét nyilvánította. Tónay Tivádarné képkiállitása A kasinóban Dr. Perényi Kálmán alispán szombaton délután 5 órakor nyitotta meg Tónay Tivadarné kép- kiállitását. A megnyitáson városunk egesz elit közönsége megjelent s meglepetéssel értesült arról a nagy munkahalmazról, a melyet a kiállító bemutatott. A pillanatnyi benyomásra csak annyit jegyezhetünk meg, hogy a kiállítás nívója várakozásunkon felüli. Ajánljuk a közönség figyel­mébe. Bővebb ismertetésre még visz- szatérünk. Kinevezés. Dr. Kubovich Ignác esztergomi ügyvédet, ki nemrégiben tett ügyvédi vizsgát, az igazságügyi miniszter a veszprémi kir. törvény­székhez jegyzővé nevezte ki. Tiszteletdíj. A vallás- és közok­tatásügyi m. kir. miniszter Szoleczky János igazgató-tanitó, az itteni iparos tanonc-otthon vezetője részére 200 K tiszteletdijat utalványozott. Adományok a népkonyhára. Meszleny Pál 50 kor., Vencel! Antal 30 kor., Dr. H. Gy. 20 kor., özv. Feichtinger Sándorné, Sándorné Ko- perniczky Borbála, Magurányi József es neje 10—10 kor., Marosi Józsefné, Jakóby Gáborné, Schvach Sándor 5 — 5 kor., Sztankay Ádám 4 koro­nát adományoztak. Fogadják az el­nökség köszönetét ez utón is. Tanító változások. Eltávoztak: Köbölkutról Balázsy Ferenc, Bajéiról Niedermüller Teréz rk. elemi iskolai tanító, illetve tanítónő. Gyermekvédelmi matiné. A közönség nagy érdeklődése kiséri a mai érdekesnek ígérkező matinét, mely 11 órakor lesz a „Fürdő“ nagy­termében. A hercegprímás is, mint halljuk, meg fog az előadáson je­lenni. Az előadás pontos időben kez­dődik, azért a közönség jó, ha ide­jében gyülekezik. A belépő dij ára 2 K. mely az előadás előtt a pénz­tárnál is kapható. Azonkívül előzőleg a plébániákon, Brutsy Gyula s Bu- zárovits Gusztáv üzletében is kap­ható. Áthelyezés. Az állami el. iskolai tanítói állasok pályázati hirdetményei­nek közzétételével egyidejűleg a vall. és közoktatásügyi miniszter a csévi áll elemi iskolához Huszárich István kövi a 1. tanítót helyezte at. A szent Erzsébet egylet Cons­tantin ünnepélyén felülfizettek: Dr. Csernoch János hercegprímás 100 kor., Molnár János, Graeffel Já­nos, Maszlaghy Ferenc 50—50 kor., dr. Fehér Gyula, Schiffer Ferencz 28 — 28 kor., Bogisich Mihály, dr. R .jner Lajos, dr. Mac'novits Gyula, dr. Kiinda Teofil, dr. Frey Vilmos 20—20 kor., dr. Blümelhuber Fe­renc, dr. Horvát Ferenc, Baim Já­nos, Goldschmidt Fanny, Mészáros Károlyné, özv. Lackó Pálné, özv. Földváry Istvánná, dr. Gönczy Béla, özv. Zubcsek Mihályné, Seyler Ká­roly dr. Popper Dezső 10—10 kor., dr. Matt\asóvszky Béla, dr. Roszival István, dr. Koperniczky Ferenc, Brühl József, Meszleny Pál 8—8 kor., Szecskay Kornél 7 kor., Burány Ernő, Vimmer Imre, Lipovniczky Pál, Klo- mann Nándor, Rudolf Mihály, Hen- nig János, 6—6 kor., özv. Reviczky Gáborné, dr. Berényi Zsigmond, Ru- idolf István, dr. Perényi Kálmán, Eit- ner E. Ákos, dr, Csarszky István, dr. Áldory Mór, Scheiber Rezső, Vim­mer Ferencné, Leimdörfer Nándor 5 — 5 kor., dr. Major Ödön, Etter Gyula, Számord Ignác, dr. Groh Jó­zsef, dr. Hamza József, Grósz F'erenc, dr. Hulényi Győző, Kosz'ár János, Csúz Ede, Máteffy Viktor, dr. Beré­nyi Zoltán, özv. Cobor Gyuláné, Fekete Árpád, Etter Ödön, Philipp Konrád, Papp Nándor 3—3 kor., Székely Henrik, Pelcmann László, Schvarcz Dezső, Kührner Antal, Pauer Károly, özv. Berényi Gyuláné, dr. Drahos János 2—2 kor., Gangl Ede, Alberti József, Mihalik Jánosné 1 — 1 koronát. Porgesz Béla 4 szo­bát, Lővinger faárut, Sziklai virágot volt szives adni, a főszékesegyházi énekkar karnagya és hölgyei pedig a felajánlott tiszteletdijat engedték át az egyletnek. Fogadják az egyesület hálás köszönetét. Kabaré estély. Az Esztergom Izr. Nőegylet 1914. évi január hó 3-án este 9 órakor a „Fürdő“-szálló nagytermében a Dal- és Zeneegylet­tel együttesen kabaré estélyt rendez. Számozott jegyek ára 3 kor. Sze­replők: Deutsch Mancika k. a Grűn- hút Márta k. a. Kuffler Fricike k. a. Kuffler Ellike k. a. Roih Erzsiké k. a. Wilheim Rózsika k. a. az orszá­gos magyar zeneakadémia operai növendéke, Dr. Berényi Zoltán úr, Gőzön Gyula úr a Népopera tagja, Leier Manó úr, Lenkei Émil úr, Nagy Pál Béla úr a Népopera karnagya, Neubauer Pál úr, Schvarcz Dezső úr, Székely Henrik úr. A megyebizottsági tagválasz­tásokhoz. Lapunk legutóbbi számá­ban már részletesen közöltük a hét­főn lefolyt megyebizottsági tagvá­lasztások eredményei, mely azonban mint jeleztük is, nem volt teljes, mi­vel az érsekkétyi eredményt, után­járásunk dacára, nem tudtuk lap­zártáig megkapni. A hiányt most pó­toljuk. Az érsekkétyi kerületben le­folyt választáson ugyanis, mely Vim­mer Kálmán elnöklete alatt ment végbe, nagy szótöbbséggel Cirok Géza jegyző választatott be a tör­vényhatóságba. Népakadémia. Utolsó népaka­démia estélyt tartott az elmúlt csü­törtökön az Esztergom Szenttamás és Vízivárosi Kath. Polgári kör, Izsák Károly, Szeder István és Fejes Ma­riska sikerült monológjai után Ne- messzeghy Giziké művészies harmo­nium kiserete mellett Nemesszeghy István zenetanár és Viki fia gyö­nyörű zenedarabokat, adtak elő. A sok élvezetet nyújtó művész családot lel­kesen megünnepelte a közönség. Majd dr. Dangelmayer Lipót tanár tartott sok figyelem közepette magas nívójú előadást Nagy Konstantinról. Sok tapsot kapott ő is. Preszlik La­jos és Janovits Tériké kedves hu­morú magánjelenetei és Domaniczky József szellemes felolvasása után közóhajra Seyler Károly ny. esp. plébános mesterileg játszotta el har- moniumon néh. édesatyjának egyik megható zenéjű szerzeményét az „Imádság“ ciniüt Nemesszeghy Ist­ván hegedű kísérete meilett. Siposs Antal záró szavával fejeződött be az ezidei adventi felolvasó idény, mely­ben a szereplőknek, továbbá Tóth Lajos vig. előadónak hálás köszöne­tét mondott fáradozásáért. Hidvám-mentesség. Az ipartes­tület felhívást intéz az érdekelt vásá­rozó iparosokhoz a következőkben. Miután a most kézben levő hidvám- mentességi igazolványok érvénye le­jár, gondoskodott az ipartestület elöl­járósága és elnöksége az eddiginél praktikusabb alakú uj igazolványok­ról s amennyiben ezek elkészültek és kiadhatók már, fölhívja az érdé­

Next

/
Oldalképek
Tartalom