Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 99. szám
1913. december 18. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 szegény iskolásgyermek örömének, akiket felruháztak, hogy az ő fohászukkal szálljon fel a magasba a szülők hálaimája. A szemek ragyogtak, a szivek dobogtak és szólt a déli harang, a melynek hanghullámai vitték az erdő mélyébe, a bércek tetejébe, a kastély és kunyhóba egyaránt a hirt: ünnepe van a községnek. Dömösről gyalog érkező budapesti turistákat a község lakossága zeneszóval fogadta s kisérte el az ünnepség színhelyére, mely a kedvező idő folytán a kath. templom előtti téren folyt le. Az ünnepély kezdetét mozsárlövések jelezték, majd pedig a legszebb fohász : a Himnusz hangzott fel. Még ott rezegtek a templomtéren az utolsó akkordok, mikor felcsendült az egyesület remek dalárdájának még reme- kebb dala. Az erdők viszhangja tudta csak legméltóbban honorálni az ünnepi dalt. A dal csak meleg szívből fakadhat és ez a meleg szív megszólalt. A MTE elnöke dr. Thirring Gusztáv lelkének szeretetével szólott turistákhoz. Színes vonásokkal ecsetelte az ünnep jelentőségét, melegen jubilálta annak 25-ik évfordulóját; beszámolt arról, hogy ez alatt az idő alatt 600 gyermeket ruháztak fel, s mintegy 8000 gyermeket ajándékozott meg iskolaszerekkel, játékokkal és édességekkel. Körülbelül 12,000 koronát fordított e célra 25 év alatt az egyesület. Végül üdvözölte az ünnepélyen megjelen vendégeket, elsősorban Meszleny Pál főispánt, dr. Pacséri Károly kir. tan. tanfelügyelőt, Tirts Rezső m. kir. erdőtanácsost és dr. Reviczky Gábor tb. főszolgabírót és a rokonegyesületek kiküldötteit. A nagy hatást keltett beszéd után Hollósy Károly ref. lelkész köszönte meg az egyesület jótékonyságát és meleg szeretettől áthatva ecsetelte a szülők és gyermekek háláját. Az egyesület ezután azon megtiszteltetésben részesült, hogy Meszleny Pál főispán üdvözölte és örömének adott kifejezést, hogy először jelenhetett meg a turisták körében. Majd dr. Pacséri Károly kir. tan. tanfelügyelő mondott köszönetét és buzdító szavakat, mely után az Egyetemi Turista Kör elnöke és Farkas Elek az esztergomi osztály elnöke üdvözölték az anyaegyesületet. Most következett az ünnepély legszebb része, az ártatlan gyermekek szereplése. Előadásuk szépsége, szerepük megválasztása, legnagyobb elismerést kell, hogy az ünneplőkö- zönsegtől kiváltson Fekete János kántortanító és a sokat fáradozó Kelemenné Hagara Etelka tanítónő részére, aki az ebéd alatt is egy szép élőképpel lepte meg a turistákat. Nem maradt szem az öröm visz- szatükrözése nélkül, de nem maradt gyermekkéz sem ajándék nélkül. A gyermekek vidám zaja és zeneszó mellett vonultak az ünnepély után a turisták Sáros István vendéglőjébe, ahol 135 teríték várta őket. Az ebéd vig hangulatát csak emelte dr. Thirring Gusztáv elnök és Meszleny Pál főispán szép beszéde, aki ez alkalommal mint alapító tag lépett az egyesületbe. A MTE Esztergomi Osztályából résztvettek az ünnepélyen Farkas Elek elnök vezetésével Brilli Gyu- láné, Farkas Elekné, Hagara Mancika, Heischmann Ferencné, özv. Herczegh G. Lajosné, Kottler Lász- lóné, Beck János, Brilli Gyula, Brutsy János, Fényes Henrik, Hagara Antal, Heischmann Ferenc, Kecskeméthy János, Kerschbaumma- yer Károly, Kottler László, Laiszky Kázmér, Nagy Pál, Oltósy Rezső, Vitái István. Ütött az indulás órája. A szeretet ott maradt a szegények szivében és este, mikor leszállóit az erdőre a csend, a kopár lombok suttogták a kemény szikláknak: a mi látogatóink szive lágy és meleg. V. Szőlő-pályázat. — A vidéki sajtó történetéből. — Irta : dr. Kőrösy László. Harminc év előtt még tövisesebb volt a vidéki sajtó pályája. A kiadót rendesen a hirdetők tartották fönt valahogy. Több tiszteletpéldány fogyott, mint előfizetett. Harminc vidéki lappal kellett szellemi szövetségbe lépnünk. Ahol hírforrás csergedezett, azt is csak a tiszteletpéldány biztosította. Ritka szerkesztőnek juthatott rendes honorárium. A mi lapunk már kezdetben havi ötven forinttal honorálta a szerkesztőt. A szerkesztőnek viszont szabadjegye volt a vasútra, a hajóra, páholya a színházban és tisztelet-jegy minden estélyre. Munkatársaink jóbarátságból támogattak. Reviczky Gyulát akárhányszor tearozsákkal honoráltam. Az esztergomi toliforgatók lelkesedéssel csoportosultak lapunkban, ahová Ho- ránszky Nándor, Zichy Jenő gróf, Ábrányi Kornél és Kaas Jvor is irt eredeti vezércikket. Nagy időket értünk és az erkölcsi siker volt legszebb diadalunk. Az ifjú Esztergom orgánuma akartunk, lenni. Az egész Esztergomi Kör támogatta. Köztük Sebők Zsigmond is. Az irók közül Silberstein Leo a mi lapunkban kezdte a propagandát az első esztergomi helyivasut ügyében. Szóval megtettük a magunkét: kiadó, szerkesztő, munkatárs, közönség egyforma buzgalommal. Tíz évi szerkesztősködésem után egy ízben egy vidéki város irodalmi ünnepére rándultam ki. A rendezőség az egyik szerkesztőhöz szállásolt. Jóravaló városi tisztviselő volt. Ügyes novelláit a fővárosi lapok is szívesen közölték. Heten ültünk az asztalnál. Szokatlan társaság egy vidéki szerkesztő otthonában. Ott volt a család jó nagyapója, a buzgó háziasszonynak két kisebb leánya és egy nagy fia, valamennyi iskolás. Egyszerűség, szeretet, tisztelet és vidámság jellemezte a kedves családot, ahol valóban szép napokat töltöttem. Ebéd után kivonultam kollégámmal a kertbe cigarettázni. — Irigyellek barátom — kezdtem a szót. — Látod én tiz év óta, még csak a garzonságig vittem. Neked pedig ilyen remek csaladod van. — Nősülj meg te is — válaszolta mosolyogva. — Csakhogy találnék-e olyan háziasszonyt, amilyen a te feleséged ? — Ha belészeretnél, találnál. Én is szerény sorban vagyok ma is. Sokba kerül az élet, a tanítás, a ruházkodás, a lakás. És mégsincs adósságom. — Van konkurensed ? — Van. De az nem számit. — Miért ? — Mert nem méltó arra, hogy kollégának tartsam. — Összeférhetetlen ? — Ellenkezően. Összefér az minden csalafintasággal. — Úgyan mondj el egy ilyen csalafintaságot. — Szívesen. De meg ne ird valahogy tiz év alatt. — Ismersz. ígérem. — A másik lap kiadója haszonleső. Csupa nyilttér és rágalom gyűjtemény a nyomtatása. A szerkesztője biztositó társasági ügynök. Nem is sejti mi az irás. Csak ollóval dolgozik. A város piszkát szintén tollára veszi. És ezért undorodtam meg tőle. Nem is olvasom soha. Nem veszi tudomásul a lapunk. Mintha nem is volna. De rátérek a csalafintaságra. Az u. n. szerkesztő még a múlt évben, mikor pályafutását megkezdte, bizottságot állított össze egy szőlőpályázat ügyében. Megyénkben hires szőlőtulajdonosok vannak. Azok mind megkapták azt a lapot, amelyben a zsűri tagjai kihirdetik a versenyt. A kiállításra minden termelőtől csakis egy fürtöt fogadtak el. Az irodában gondosan elkönyvelték és lemérjék súly és hosszúság szerint a megszámozott fürtöt. Két hét múlva döntött a bírálóbizottság. A legnagyobb fürt tiz forint jutalomdijban részesült. A termelő arcképe és életrajza pedig megjelent a lapban. Képzelheted pajti, hogy hány száz fürt érkezett be két hét alatt. A zsűri tagjai bőségesen ellátták családtagjaikat is. És tudod kik voltak a kiállítási bizottság tagjai ? Elnök az a vendéglős, aki díjtalanul fölajánlotta nagytermét a nemes célra. Tagjai pedig a szerkesztő és a kiadó Mű- birálónak beválasztották két újságkihordójukat. Igaz, hogy a tizforintot kiadták egy lugastenyésztőnek, de néhány métermázsa dús hasznot hajtott a csalfa kiadónak és az u. n. szerkesztőnek. És kérlek, az a biztosítási ügynök bekilincselt a rendőrségre és hatósági engedélyt eszközölt ki „a szőlő- termelés emelése érdekében“ rendezett kiállításra. Hát mi a neve az ilyen eljárásnak ? Nem is csalafintaság ez, hanem ügyesen villámhári- tózott csalás. — Hány példányban jelenik meg a te lapod? — Hatszázban. — És az övéké ? — Bizonytalan. Egyik hozzánk került szedőjük vallotta, hogy csak ötven példány fogy el belőle. — Akkor nem lehet méltó ellenfeled sem. És milyen boldog lehet a te lelkiismereted, hogy veled van a város szine-java. És azzal csak a város szemete. — És apósom a kiadóm és nyomdászom. — Ez már ritka szerencse hazánkban. — És a nyolcadik osztályi gimnazista fiam már első munkatársam. — Mindig csak szebbet, jobbat hallok. — Feleségem pedig a pénztáros. Az ő kasszájába rakom szintén hivatalnoki fizetésemet. Biztos pénztár az óvadék nélkül is 1 — És szőlőfürt-pályázat nélkül is. — Hála az égnek, csak megáldott a jó Isten becsületes munkásságomért minden jóval. Nem irigylek senkit. De minket se sajnáljon senki. Ilyen derék tehetségek és ilyen kiváló jellemek teremtek vidéki sajtónk légiójában. Ezeknek köszönhető pedig az, hogy már a vidéki hírlapíróknak is országos egyesületük és tekintélyük van. „Esztergom és Vidéke“ különös kedvezménye!! Nem kiméivé a rendkívüli nagy anyagi áldozatot, sikerült szerződéses viszonyt létesítenünk a 20 év óta fennálló, népszerű és az egész országban elterjedt „Háztartás“ Magyar Asszonyok Lapja kiadóhivatalával, melynek értelmében „Esztergom és Vidéke“ minden előfizetője a „ Háztartás “-t 1 évi 12 kor. helyett 10 kor.-ért A „ 0 n n 5 „ 1A „ 3 „ „ 2*50 „ előfizetési árért kapja. Külön kedvezményül mindazon előfizetőnk, akik legalább félévre fizetnek elő a „Háztartás“ ra, minden ráfizetés nélkül, ingyen és bérmentve megkapják a „Háztartás Könyvtára“ most megjelent pompás húsz kötetét. A „Háztartás“ mindent felölel, ami az asszonyt érdekli. Divat, Kézimunka, Hasznos ttídnivalók, Gyermekszoba, Kertészet, Egészség, Szépség, Falusi Major stb. rovatai megfigyelésre méltó ezernyi tanácsokkal szolgálnak, Konyha rovata pedig rendkívül sok kipróbált ételreceptet tartalmaz. A Kürthy Emilné szerkesztésében kiváló gonddal szerkesztett dústartalmú illusztrált folyóirat havonta háromszor jelenik meg. Ingyenes mutatványszámot kívánatra készséggel küld az „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatala ahova az előfizetések is küldendők.
