Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 98. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. december 14 szavára, a tiszta ész sugallatára, a vérség ösztönére ? — Mert nem látjuk a jó példát! — kiáltják felém egyszerre minden pártról. Mindenki érzi, hatalomban levők és ellenzékiek egyformán, hogy a türelemből teljesen kivetkezett mai gyűlölséges pártviszony elérte legszélsőbb határát, hogy ez az áldatlan állapot már majdnem kétségbeejtő. De azért magyar keménynyakusá- gahoz képest mégis mindegyik azt hajtogatja: Mért kezdjem én a türelmet, kezdd meg te, kezdje meg más! Vagyis az okosabb enged-féle józan elv csak nem talál se kormánypárton, se ellenzéken követőkre. Kétségtelen, hogy a nagyoknak kellene jó példával előljárniuk. Kétségtelen, hogy a hatalomban levőknek illenék az önmérséklésben egy kis áldozatot hozniuk. De viszont az ellenzék vezéreit se mondhatni menteseknek az índulatfekezés kötelezettsége alól. Ám ha a nagyok nem mutatnak jó példát: vájjon nekünk, kisebbeknek szükségképpen követnünk kell a gyülölködőket ? Legyünk mi az okosabbak : gyakoroljuk mi a türelmet a más párton levő honfitársakkal szemben ! veszett viz, vissza te vihar . . Légy átkozott ... a gátat ne bántsd ! ... * A gát mögött nem messze kis halász viskó állt ... A tonhallesőlétra nyikorogva hajlott a vihar ereje alatt, s körülötte a ciprusokat már letörte a szélvész ... A kis deszka- pad melyen Rosa tegnap adta az utolsó csókot Pietrónak már szétszakadt. A kunyhó egyetlen szobájában zilált hajjal, ágya előtt térdepelve imádkozott Rosa. ... A ház rozoga gerendái nyikorogtak, az ajtó recsegett . . . * Most ért a sötét felhő a hegyhez, most szakította át a hullám a gátat .... A hegyoldalban egy új fenyőt tépett ki a szél, mely mint egy vészmadár vágódott le a magasból, elsodorva utjából mindent — s az a szerencsétlen ember ott — Pietró már nem átkozódik . . . már ő találkozott Rosájával . . . * Kora hajnalban a kelő nap sugarai vidáman fürdőitek a tenger friss vizében s az égen fehér fel- hőcskék úsznak. A gát romja mögött áll egy kis halász kunyhó roncsa . . . s a sima vizen lebeg egy összetört deszkapad melyen Pietró utolsó csókját adta a szép Rosának. Merényi Dezső. És legyen ez a türelem igazi „politikai türelem“, amely nem hirdeti hazaárulónak a más pártállásút, amely pártelvet senkire nem oktrojál, amely csakis nemes fegyverekkel küzd, mely az ellenfél személye iránt mindig kíméletes, mely a politikai harcot soha sem viszi át társadalmi térre. Ezt a türelmet kívánnám én minden magyar politikusnak. Mivel azonban kívánságom szava gyenge ahhoz, hogy egész országba eljusson, szeretném, ha legalább esztergomi polgártársaim hallanák meg és szivükbe fogadva a jövőben mindig a szeretet jegyében vínák politikai harcaikat. dr. Retkei Prikkel Marián. Városok hitelügye. A magyar városok fellendülési korszaka sajátos véletlen folytán egybeesik a befektetési értékek piacának megromlásával. Annak előtte a budapesti nagy jelzálogintézetek községi kötvény kibocsátása teljesen fedezte a városok hitelszükségletét. De az utóbbi esztendőkben vidéki városainkban nagy kulturális és gazdasági fejlődés állott be, amely modern alkotásokra és létesítményekre serkentette a városok ügyeit intéző újabb generációt. Ez a fokozott beruházási tevékenység már nem talált kellő anyagi fedezetet a városok rendes bevételeiben úgy, hogy egyszerre nagy kölcsön- szükséglet támadt a vidéki városokban. amely hozzáértő számítás szerint mintegy 500 millió koronára rúg. A jelzálogpiacon beállott nagy üzletcsend mellett a községi kötvények kelendősége is teljesen alászállott, a nagy magyar emissziós intézetek nem képesek fedezni a városok kölcsönszükségletét; és az utóbbi két esztendőben kiderült, hogy a magyar városok hiteligényeinek kielégítésére se- holsem akad pénzforrás. Nem csoda, ha a kölcsön- piac e teljes bedugulása nagy aggodalmakat ébreszt a városok vezetőiben és a hitelügy kérdése előtérbe került. A városok nemrég lezajlott nagyváradi kongresszusán ismét ez a probléma foglal koztatía a magyar kommunális élet legkiválóbb elméit, de megvalljuk, hogy ezek se tudtak orvosszert találni. A felmerült eszmék és tervek nem újak, de valamennyije abban a hibában szenved, hogy a városok hitelügyének javítását valamely új szervezettől várja, holott egészen világos, hogy a hitel hiánya a világ pénzpiacainak mai konstellációjára vezetendő vissza. Amig a külföldi tőkepiacokon a magyar befektetési értéknek nincs kereslete az általános pénzpiaci depresszió folytán, addig semmiféle szervezeti reformmal nem keríthetünk kölcsönpénzt a városoknak és viszont, mihelyt a záloglevelek és egyéb fix kamatozású értékek ismét nagyobb keresletnek fognak örvendeni a külföldön: városaink hiteligénye az eddigi szervezet mellett is teljes kielégülésre fog találni. A baj nem a községi hitelügy szervezetlenségében rejlik, hanem világpiaci helyzetben és ezt semmiféle ma- gyarországihitelreformsem megváltoztatni, sem jóraforditani nem les^ képes. A városok hitelügyének problémája a kör négyszögűsitéséhez hasonló. Semmiféle panacea nem szerezhet a városoknak hitelt akkor, amikor a befektetési értékek piacán rosszak a viszonyok; és viszont, nem kell semmiféle külön vagy uj intézmény ahhoz, hogy városaink kölcsön-szükség- letüket fedezhessék, ha a nemzetközi befektetési piacon kedvező a helyzet és értékeinknek kereslete van. Ezt az egyszerű, de megdönthetetlen igazságot találják meg végre a magyar városok vezetői, akikben újabb időben a vállalkozó szellem annyira feléledt, hogy legkalandosabb kommunális üzletektől sem riadnak vissza, holott egy fillér sincs a zsebükben. Kötvénykibocsátási jog nem való az olyan városoknak, amelyek minden tőke nélkül százmilliós tőkéket igénylő földgázüzletekről álmodnak és egyelőre azon törik a fejüket, hogy miképen kellene oly szervezetet kiokoskodni, amelynek segítségével a sok százmilliós tőkét maguknak valahogyan megszerezzék. D. Választási dolgok. Ezekről — őszintén szólva — legjobb szeretnénk nem írni, mert némelyek egy kis rosszakarattal legtisztább szándékunkat is félremagya- rézhatják: s ha mégis írásra határozzuk magunkat, ennek érthető oka az, hogy erkölcsi kötelességünk bizonyos hibákra rámutatnunk, melyek a közelgő megyebizottsági tagválasztásoknál történtek és történnek. Sze- retnők, ha e hibák a választók helyes ítéletét meg nem ejtenék; ha a szavazók a legérdemesebb s leghi- vatottabb jelöltekre adnák szavazatukat. Tiszta dolog, hogy Magyarországon semmi sincs, ami a vért annyira mozgásba tudná hozni, mint a választás ; legyen akár országos, akár megyei, akár községi. Az emberek alsóbb érzései teljesen felszabadulnak ilyenkor: a ráfogás, gyanúsítás, rágalom, megfélemlítés, leszólás sat. csakúgy röpködnek a levegőben. Kortesek, választók és választandók — kevés kivétellel — egyformán használják e kevésbbé nemes fegyvereket. Ezért hagy maga után minden választás annyi sebet, annyi elfojtott keserű érzést. Ezért lesz legtöbb választásunk valósággal választó vízzé, mely amúgy is gyengén tapadó társadalmunkat egyre jobban szerteoldja. Hogy mi esztergomiak sem vagyunk jobbak a Deákné vásznánál, azt alig lehet eltagadnunk. Sőt nálunk a nemtelen választási fegyverek nagyobb mértékben szerepelnek, mint más helyeken. Az országos képviselőválasztásokból nem akarunk bizonyságokat felhozni. Még a legutóbbi városi képviselőválasztások foltjait sem szándékozunk szapulóba fogni; de a közeli megyei választások bizonyos eltévelyedését lehetetlen szóvá nem tennünk. Ez az eltévelyedés nem egyéb, mint a megengedhető mértéket mesz- sze túlhaladó személyeskedés egyik II. kerületbeli jelölt — meg is nevezzük, mert nem szokásunk a kertelés ! — dr. Molnár Szulpic főgimn. igazgató ellen. Molnár igazgató úr egyéni integritása magasabban áll, mintsem uj- ságvédelemre szorulna. Ezt mi nagyon jól tudjuk. Ámde a köztisztesség nevében mégis tiltakoznunk kell nevének alaptalan meghurcolása ellen. Már a városi képviselőválasztások alkalmával megkezdődött ellene a ráfogás és gyanúsítás nem tiszta munkája. A Polgári Egyesületben egyesek olyan okok felhány+orgatá- sával akadályozták meg a jelölését, melyek egyszerűen légből kapottak, így először is politikailag gyanúsítottak meg. Pedig Molnár eddig semmiféle pártpolitikai mozgalomban: se függetlenségiben, se munkapártiban nem vett részt; tudtunkkal politikával nem is foglalkozik. Azután ráfogták és szerteszéjjel terjesztették, hogy ellensége az iparos osztálynak. Holott ez sem felel meg az igazságnak, mert habár a székházi építkezések alkalmával egyes iparosokkal voltak is nézeteltérései, — mint minden építtetőnek szoktak lenni, — ezek nem lépték át az igazságos emberi érzés határát. Egyébként pedig azt se lehet megállapítani, hogy ezekben a nézeteltérésekben mindig az illető iparosoknak lett volna igazuk. A beavatottak szerint többször nem volt! Elvégre, ha valaki jó pénzért kifogástalan munkát követel: ezért elitélés senki részéről se érheti, Úgy hisszük, az iparosok részéről sem! Tudniillik az igazságosan gondolkodó iparosok részéről ! Eszerint micsoda alapon állíthatni, hogy az igazgató úr az iparosok ellensége ? Megmondjuk, micsoda alapon : puszta rosszakaratból ? Elismerjük, hogy ilynemű fegyverekkel a könnyenhivőket az igaz-
