Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 95. szám
Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 95. szám. Csütörtök, december 4. FOUTWfí! és TRR5RDRLMILRR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : ^ SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM \ TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4 KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI T ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t 4 FELELŐS SZERKESZTŐ: DR GRÓH JÓZSEF FŐMŰNKATARS : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. t EGY ÉVRE . 12 K FEL ÉVRE $ NEGYEDÉVRE 3 K 4 t * HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT * KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. 4 ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGYES SZÁM ARA 14 FILLER. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. PIKANTÉRIÁK a múlt heti választásokból. Magyarországon egy választás sem eshetik meg bántó érdekesség nélkül. Az országos képviselőválasztástól le az utolsó kisbiró választásáig mindegyiknek megvan a maga sajátosan magyaros zamata. Nagyon csalódik, aki azt véli, hogy ez a zamat valami étvágy- gerjesztő. Ellenkezően a nemesebb lelkekben undorodast szül a közéleti szerepléstől. Miért versenyezni ott, ahol annyi hívatlan „törtető“ tolakodik a íórumra mindkét könyökével, ahol az elvek ötlet szerint vetődnek sutba, ahol a közszereplés viszketege immorális eszközökkel keresi a kielégítést! Esztergom polgárságának ke- vésbbé válogatós Ízlésű része önmagához lett volna következetlen, ha a városi képviselő„Esztefgom es Vidéke“ tárcája, Anyámhoz. Irta : Fodor Pál. Az ősz csapong kis házad ablakán, S te látni vágysz. — igy szól az izenet, S amit úgy esdék annyi éjszakán : Ma érzem, többé haza nem megyek. . . • „Jöjj hát kicsiny falunkba jó fiam! •A régi fészek új örömre hiv . . .“ — Légy áldva, bár; — én nem mozdulhatok A vágyak mámora nyűgöz le itt, De álmom, az ismét hozzád vezet, Bölcsőnk hatalmán nem győz csak a sir! Miként ajkunkról az első nevet: Anyám ! — feledni szivünk soh’ se bir . . . Ki méla alkonyon mesét szövél, Most újra hallom altató dalod, Mely lágy gulyakolomp csengésinéi Oly szenderitően lelkemig hatott . . . S ma úgy érzem,yg tiéd sem vagyok, Kertünk alján 4' csergő kis patak, A Hernádpart, az elnémult dalok : Mind csak eltűnő bájos fogalmak. választásokban nem a tipikus esztergomi országos képviselő- választás morális receptje szerint járt volna el. Az elkövetett hibák természetesen nem egyforma elbírálás alá esnek, de abban kivétel nélkül egyeznek, hogy a polgárság egyetemének nem váltak nagy becsületére. Nem akarunk valamennyi választási pikantériát külön-külön tárgyalni, de emlékezetbevésés és tanulság kedvéért nem hagyhatjuk szó nélkül a kirívóbbakat. Következetesség. A belső városban már régi szokás, hogy a képviselőválasztások előtt összeülnek a Polgári Kör érdemes vezetői s a közhangulatnak megfelelően megejtik a jeleléseket. E jelelések ellen többnyire nem lehet kifogást emelni. Ezúttal sem lehetett. Legfeljebb abban hibáztak a jelölők, hogy teszem a máMeglátsz egyszer, úgy piros pünkösd napján, Ha mar a vérem nem gyűl, nem hevít És rám un majd a lánynép mindahány Meglátsz megint, hs minden elvirit . . , Dobogókő. Irta : Nétnó. Mikor kifárad a lelkem a mindennapi harcban, mikor már nem bírom tovább az emberek kétszínű ségét, mikor a csa'odások keserűvé teszik a lelkemet, akkor hozzád zarándokolok te cserkoszorúzta óriás. Hozzád megyek a ki oly mereven és parancsolón állsz a völgy előtt, szikla melledet büszkén fesziled ki az alant bujkáló előtt. Olyan vagy mint egy megtorpant óriás, aki büszkén nézesz a kígyózó Dunára. És mégis szelíd vagy, olyan mint a szigorú atya, a ki ölébe veszi fiát és becézgeti. Én megértem fenségedet Dobogókő ! Én értelek és szeretlek, mert széles öled hányszor feledteté velem gondom, bánatom. Nálad megpihen háborgó lelkem, te elsimítod még a gond ráncait is, sodik kerületbe 8 helyett csak 7 tagot jeleltek, ami végre megbocsátható emberi hiba, nem pedig pikantéria. A pikantéria akkor történt, amikor a polgári kör egy tagja a város egyik számottevő kulturális testületének fejét ajánlotta jelöltnek. Tény, hogy a jelelés nem találkozott köztetszéssel, főleg azért, mert a függetlenségi pártnak egyik tüzes temperamentumú vezető tagja szította fel ellene a visszautasító hangulatot avval a többször elharsogott kategorikuskijelentéssel, hogy — „nekünk mungó nem kell!“ Nem tudjuk meggyőződött-e vagy sem a hangulatszító úr az ajánlott tiszteletreméltó egyénnek munkapárti voltáról (aligha, mert hiszen eddig az illető semmiféle politikai tüntetésben nem vett részt !). De tegyük fel, hogy meggyőződött. És tegyük fel, hogy valóban politikai okból tilmintha igazán az örök szelídségnek volnál a lépezője. Csak olvasni kell tudni a lelkedben és ezernyi látványossággal ringatod lelkemet, ezért szeretlek. Regéket suttogsz fülembe s ezek viszik himes szárnyaikon a mesék országába, vergődő lelkemet pihenni. Sziklaválladon, vasgallérodra támaszkodva bámulom e hegység szülőanyját az öreg Pilist, melynek oldalán valamikor tündérek diadalívet készítettek királynéjuk bevonulására, melyet talán Fanuok akartak olcsó dicsőségül felhasználni, de a rózsadiadal iv megmerevedett, és a bámuló szénégetők Vaskapunak nevezték el. A sziklaiven csillagos éjszakákon talán most is kinyílnak a tündérrózsák, s alattok talán most is dalolnak az erdő tündérei, hisz díszes ruhájuk, a repkény állandóan ott van. Ezen képtől elvonsz, mert ismered ábrándos lelkemet és megmutatod az emberek jelképét a Dunán. Szegény Duna! mint kénytelen engedelmeskedni az erősebbnek és összeszorulva félelmében nagyot kanyarodva iparkodik kitérni, de amint elillan az erősebb szeme tájékáról, akár az ember, úgy szétterpeszketakozott a jelölés ellen. Ezek után nemde hihetetlennek fog tetszeni, hogy ugyanő főkortese legyen a munkapárt egyik volt jegyzőjének? Pedig a rossz nyelvek szerint az volt! Hol itt az elvi következetesség? Párthűség. Ez esetben a párthűség szoros kapcsolatban van az előbb említett következetességgel. Elismerjük, hogy a párthűséget felfogás és ízlés szerint különféleképpen lehet értelmezni. De komoly emberekben afelől aligha lesz kétség, hogy a függetlenségi páitnak egyik vezető tagja se támogathatja a párthűség veszélyeztetése nélkül a munkapártnak szintén vezető tagját. Különösen nem pedig akkor, ha a jelelésben politikai szempont dominál, mit ahogy ez esetben kétségtelenül dominált. A helybeli függetlenségi pártnak csendes dik, hogy se széle, se hossza és feledve minden megaláztatást, ragyog- tatja hatalmát. Gondolataimból szelíd harangszót hoz hozzám a szellő szárnya, mely hiv, ragad magával, hogy a természet fenséges templomában hallgassam az örök Igazság szavát, melyet magasztos prédikálószékéből hirdet. Mennyi szép, jó hangzik a szóló ajakéról, hisz nem hirdethet áltanokat, a természet sohasem hazudhat az nem alakoskodhatik mert nem ember! És úgy elmerengek szaván, hogy lelkem messze, messze száll a múltba és szinte hallom a hazajáró lelkek suttogását, hallom a Duna- menti táltosok énekét, a fehérmén nyerítését. Megelevenedik az erdő, áldozni megy a berekbe az ő Szerköveihez az ősmagyar. Az áldozat füstje már csak gyenge pára, a régi idők elmúltak. Vész dúlta fel a berkek alját, tatár, török, majd testvér dúlta fel az otthont. De újra visszatért a lüktető élet, a nehéz idők emlékéül azonban ottmaradt a Keserűs, mely fölött valamikor a Turul vijjogott, de már az is eltörpült mint nemzete s most már csak védesék hirdetik a hajdani dicsőséget.
