Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 93. szám

1913. november 27.

ESZTERGOM és VIDÉKE.

3

metországnak tehát egyelőre be kell várnia azt az időt, amikor a szláv erő térfoglalása Európában őt is érinti. Ez pedig akkor fog bekövetkezni, amidőn Ausztria-Magyarország népeinek széthúzó törekvései által annyira meggyengül, hogy Németország nem fog láthatni többé benne elég erős végvárat a germán érdekek védelmében. Ez lesz az időpont, amelynél a szomszéd iránti figyelem és barátság háttérbe szorul és előtérbe lépvén az érdek, ha kell Ausztria árán is, megkezdődik Németország aktiv szereplése az orosz ellen.

Németországnak érdekei tulajdonképpen nem is azt kívánják, hogy Ausztria a mostani összeállításában tovább is fennmaradjon, hanem, hogy legyen a szlávság és germánság között egy neutrálizáló zóna, egy más fajbeli erős állam, mely várfalat képez az orosz és a német birodalom között. Legyen ez az elválasztó várfal, amig lehet Ausztria-Magyarország, ha elég erős; ha pedig nem alkalmas rá, legyen más. De legyen, mert ez a fő.

Az osztrák népek egymásnak is halálos ellenségei lévén, őket egy külső ellenséggel szemben egyesíteni nem lehet. Ausztria gyöngesége és megbízhatatlansága pedig, mely ebből a körülményből származik, a szlávság világhatalmi törekvéseinek ellensúlyozása mellett egy másik német érdeket is szül, azt t. i., hogy Ausztria bomlásánál Németország bizonyos területeket a maga számára lekössön.

Nagyfokú naivság kellene ahhoz, hogy elhigyjük, hogy most már mivel meg van kötve a bukaresti béke, lesz is béke a Balkánon. Dehogy lesz. Az összeütközött érdekek egy kis türtőztetés, egy kis pihenő után tovább működnek, az aknamunka tovább folyik és újabb érdek-összeütközéseket idéz fel. Az a kérdés, meglátjuk-e, hogy mit rejteget a békehirdetés palástja alatt az egyik is, a másik is, és tudjuk-e még idejekorán megfelelő politikai intézkedésekkel ártalmatlanná tenni az alattomos tervekben rejlő veszedelmeket.

A belső rend megszilárdítása, a politikai pártok közötti béke helyreállítása mellett külpolitikánkra nézve is nagy feladatok várnak megoldásra. Azokat, amiket az évszázadokon át tévutakon bukdácsoló osztrák politika tett, meg nem történtekké tenni nem lehet. Amiket azonban elrontott, egyesült erővel talán még helyrehozhatjuk, ha lesz hozzá elég időnk. Legelőször is arra kell tehát törekednünk, hogy időt nyerjünk.

Abból a viszonyból kifolyólag, mely Ausztria és Magyarország között van, első rendbeli teendőnk, hogy új irányt adjunk Ausztria-Magyarország politikájának. Fel kell világosítanunk az udvart és az osztrák államférfiakat a mostani helyzetről és a jövő eshetőségeiről. Oda kell hatnunk, hogy az ausztriai németek és a magyar nemzet a jövőt megértve kezetfogjanak és együttesen törekedjenek elhárítani Ausztria- Magyarországtól a fenyegető veszedelmeket. Ez pedig csak úgy lesz lehetséges, ha Ausztriában a német nép hegemóniája alapján egy új politikai rendszer lép életbe. Ha ez sikerülne, talán kikerülhetné Németország is azt a kényszerhelyzetet, hogy veszélyeztetett érdekeinél fogva előbb kellessék Ausztria ellen fordulnia, mintsem szeretné.

Az igazat megvallva igen kevés kilátásaink lehetnek ahhoz, hogy az ausztriai németség szakítson a nagy Németországhoz való vonzódással és magát külön német nemzetnek tekintve Ausztria érdekeihez szegődjék. Ennélfogva az sem valószínű, hogy a monarchia érdekében a teendőkre nézve oly közreműködést tanúsítson, mely a magyar nemzet közreműködésével összhangzatban van. Mindazonáltal meg kell ezt vele próbálnunk. De akármilyen magatartást tanúsítson is ezután az ausztriai németség, a monarchia súlypontját a jövőben okvetlenül Magyarországra kell helyezni, mert igy kívánják ezt a monarchia, dinasztiánk, sőt az európai egyensúly fen- tartásában legközelebbről érdekelt Németország érdekei is.

Amit Ausztria-Magyarország a saját érdekei megvédelmezésére a Balkánon ez idő szerint tesz, azt, amint a közel jövő is be fogja bizonyítani, tulajdon képen a Német birodalom érdekében is teszi, mert a szláv hatalommal szemben a germán hatalom poziűoít védelmezi. A nagy német birodalom jövendő érdekei tehát bizonyos kötelezettséget rónak Németországra annak a politikának támogatása tekintetében, amelyet Ausztria-Magyarország idehaza és a Balkánon követ és követni fog.

Kívánatos volna, hogy ezt a mi dinasztiánk is belássa, a jövőre nézve pedig úgy irányítsa poitikáját, hogy a Németországnak tett előőrsi szolgálatok mellett a saját hatalmi posi- tiojának érdekében is tegyen valamit. Erre azonban csak abban az esetben lesz alkalma, ha belátja azt az eivi- tázhatatlan tényt is, hogy a polyglott Ausztriának süppedékes alapjai a dinasztia érdekeinek is megfelelő politika követésére nem alkalmasak : ha belátja, hogy Ausztria-Magyarország- ban csak az ezeréves Magyarország az, amire építeni lehet, s ennélfogva a dinasztia a maga sorsát csak a magyar nemzet sorsához kötheti, roskadozó hatalmának, homályosodó fényének megerősödését csak egy magyar állam felvirágozásától remélheti.

Mivel pedig a szláv és germán világhatalom között egy virágzó magyar nemzeti állam, melynek sem a szláv, sem a germán érdek nem érdeke, európai szükséglet, annak kiépítése nem is járna vaJami nagy nehézségekkel, ha a külpolitikát irányitó erők Budapesten koncentráltat- nának, hogy hatásaik is onnan induljanak ki. Ez azonban nem igen fog menni mindaddig, amig a király állandó székhelyét ide nem teszi át.

Sajnos, a valószínűség arra vall, hogy az udvar nem fogja magát erre könnyen rászánni, hanem be fogja várni azt az időt, amidőn a körülmények kényszerítik rá. Fél ni lehet tőle, hogy későn; mert ez esetben meg lesz alázva a dinasztia, amit nem lenne szabad bevárni. A büszke Wien már csak a letűnt múlt idők elerőtlenedett emléke, az ifjú Budapesté a jövő. Dinasztiáknak pedig nem elég csupán a múltak emlékeihez, a jelentől távol álló traditiokhoz kötniök a sorsukat, hanem a népek jövőjéhez is kell al- kalmazkodniok, mert különben — attól elszakadva — elvesztik lábaik alól a talajt.

Könnyen igy járhat a fényes Habsburg-Lotharingiai-ház is, mely hatalmának megalapítását annak a szövetségnek köszönheti, amelyet ősük, Habsburgi Rudolf, 1278-ban

IV. László királyunk alatt a magyarokkal kötött. Ennek az uralkodóháznak u. i., ha nem változtat régi megrögzött hibás politikáján, — talán nem is olyan sokára, mint ahogyan gondolhatnók — az lehet a tragikuma, hogy teljesen letűnik régi hatalma és fénye, mivel mindenkoron hűséges szövetségesét, a magyar nemzetet, nem becsülte meg érdeme szerint; a magyar nemzet hazáját sohasem tekintette a maga hazájának is és annak tekinteni még ma sem tudja.

Nekünk, magyaroknak, nem szabad tétlenül bevárnunk azt az időpontot, amelynél a könnyelmű osztrák politika odáig juttatja az állapotokat, hogy Ausztria-Magyarország ügyei többé már nem is a mi, hanem Németország ügyei lesznek. Sürgősen útat kell nyittatnunk tehát Bécs- ben is annak a politikának, mely egy hatalmas magyar nemzeti állam kiépítését célozza. Biztosítanunk kell magunknak ebben a törekvésünkben Németország támogatását is. Fel kell világosítanunk Berlint arról — ha nem tudná, — hogy beállhat Európában az a helyzet, amelyben Németország eminens érdekeinél fogva a legnagyob áldozatok árán is kénytelen lesz a magyar királyságot megvédelmezni, mert a német politikának a szláv hatalmi invázió feltartóztatásában a független Magyarországra és Romániára nagy szükség van.

Abból a feltűnő baráti viszonyból, mely a legújabban Németország és Románia között megnyilatkozott, arra lehet ugyan következtetnünk, hogy a német politika a fennebb említettem szükséglettel teljesen tisztában van; mindazonáltal nekünk ügyünk iránti kötelességünk a német dinasztiát és diplomáciát abba a helyzetbe juttatni, hogy követendő politikánkat részleteiben és a maga egészében megismervén, a magáévá tehesse és terveink keresztülvitelében támogathasson. Ha ez állam- férfiainknak sikerül, nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy a közel jövőben létrejön a német-ma- gyar-román szövetség, mely Oroszországgal szemben sokkal hatalmasabb tényező lehetne, mint a mai hármasszövetség.

A Balkánon Németországnak sem lehetnek más érdekei, mint Magyar- országnak; mert Németország saját érdekeinél fogva sem kívánhat mást, mint hogy ,ottan oly állami berendezkedések jegecesedjenek meg, amelyek úgy a belső rend állandósítása. mint az orosz hatalmi törekvések meghiúsítása tekintetéből kellő biztosítékot nyújtanak. Ennélfogva elengedhetetlenül szükséges, hogy a Balkán-államok az orosz befolyás alól függetleníttessenek, Bulgária — lakosságának fajbeii különállásánál fogva — Balkán államok sorában elsőrendű hatalomra jusson, Albánia külön állammá alakuljon, Magyar- ország pedig a novibazári szandsák birtokbavételével oly posjtiot biztosítson magának a Balkánon, mely a rendfentartására irányuló törekvéseit illuzoriussá nem teszi.

A délszláv népek háborúskodásaik miatt elgyöngültek s újabb megerősödésükhöz sok idő szükséges. Használjuk fel ezt az időt a nagy magyar állam intézmányes kiépítésére és az orosz politikai törekvések j’igazolására. Ebből a célból pedig addig is, amig Európában a várható átalakulások ideje be nem következik, a függetlenség meggondolatlan hajszolásával ne arra törekedjünk, hogy Ausztriától elszakadva elsorvadjunk, hanem hogy Ausztriával kapcsolatban maradva megerősödjünk és a jövőben mi kerüljünk fölebe, mi izmosodjunk meg általa, miként a múltban ő izmosodott meg áltálunk.

Tehát Ausztriával kapcsolatban, amig lehet; és Ausztria nélkül, ha a körülmények így hozzák magukkal. De meg kell tennünk mindent arra nézve, hogy a magyar királyság megerősödjék. E végből államiságunk belső megszilárdítására irányuló törekvéseink mellett biztosítanunk kell a magyar királyság részére a mai területünkön kívül Dalmáciát és Boszniát is ; sőt tovább megyek és azt mondom, hogy már mostan gondolnunk kell arra is, hogy mit kívánnak meg érdekeink majd akkor, ha Németországot arra fogják a körülmények késztetni, hogy Ausztria német területeit magába beolvassza, ha tehát az osztrák állam bomlásával csakugyan beállanak Európában azok a nagy átalakulások, amiket a közel jövő láttat.

Tudom és érzem, hogy nem valami nobilis dolog, ha az ember már akkor kezdi meg a birtok felosztására nézve az örökösödési pert, amikor annak tulajdonosa még meg sem halt. A mai világ azonban, amidőn érdekekről van szó, nem ad semmit a nobilitásra. Láttuk ezt a legújabban a Balkánon is, ahol az európai diplomácia a jogra, az igazságra, sőt még a saját becsületszavára sem adott semmit. A politikai erkölcsök ily elvadulása mellett pedig annak idején hiábavaló is volna a mi kiméletességünk és csak azt