Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 10. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. február 2. denre, amire hat: — ilyen az ő egyénisége: tiszta, összhang­zó, világos és meleg, — szeren­csés egyesülése a férfiasságnak s az Isten fölkentjéhez illő lelki jóságnak. Sokoldalúan művelt lelke, nemesen érző szive, valódi emberszeretete, humánus modo­ra, finom előzékenysége, lebi­lincselő nyájassága s fényűzés­től irtózó igénytelensége, — ezek voltak azok a fegyverek, melyek­kel a Gondviselés kegyelméből öt évvel ezelőtt elindult tőlünk lelkeket hódítani; és nemcsak diadalmasan tért vissza hozzánk, hanem — ami személyét leg- főkép becsessé teszi nekünk — úgy amint elindult: integer vitae scelerisque purus! Amily mértékben hóditó ge- nieje és törhetetlen akaratereje egyre szélesebb utat nyitott ma­gának, oly mértékben szaporod­tak tisztelői s bámulói mellett irigyei és ellenségei is, kik fol­tot akartak vetni minden lépé­sére s cselekedetére; de mi, akik­nek szivéhez mindig legközelebb állott, tudtuk, hogy a rágalom­nak nyilai visszapattannak eré­nyeinek áthathatatlan vértjéről. Nagyon jól tudtuk, hogy egyenes utón való előretörése egy minden izében egész férfiúnak derekas munkája volt. Mert — kitűzni maga elé a nemes célt; meg­ragadni e célnak elérésére az erkölcs és illendőség engedte eszközöket; s egy pillanatra se térni le arról az ösvényről, mely­nek határkövén a becsület fön- séges fogalma ragyog : ez a va­lódi, az egész férfi sajátja, ki­nek fáradozása nem lesz érték­telen még akkor sem, ha az eredménye csekély vagy sem­mis lenne! Nála az eredmény is bekö­vetkezett! De vájjon levon-e ez valamit a férfiúnak, a férfiú fér­fias munkájának értékéből ? — Törpe lelkek soha se fognak tudni fölemelkedni azokhoz a nagyraszületettekhez, kik az ala­csony emberi tülekedés szűk kereteiből önerejükkel kiemel­kedve — mikor látszólag saját céljaikért küzdenek, voltaképpen az emberiség minél nagyobb kö­rének boldogitását célozzák. Mi ilyennek látjuk dr. Cser- noch János iegmagasabbra ve­zetett eddigi életpályáját. Ezért magáért is szivünkből tudunk örülni neki, hogy a Gondviselés még szélesebb munkakört jut­atott annak, ki a mi szemünk­ben nem a siker és dicsőség önző pályafutója, hanem a közért minden utógondolat nélkül ál­dozó krisztusi szeretetnek va­lódi apostola. Nem tudni: eljut-e hódola­tunk s üdvözletünk gyenge hangja a nyomában özönlő adulátorok harsány jubilumai közt kemény próbát álló fülei­hez; de ha nem jutna el, se veszítheti értékét, mert meggyő­ződés sugallta s őszinte szív érezte minden szavát — mon­datát. Ha pedig eljut, legyen ott annak tanúbizonysága, hogy nem egy embernek, hanem a szék­város egész lakosságának szív­verése szól belőle! A legszebb magyar üdvözlő szóval kezdtük s ugyancsak egy szép magyar szóval végezzük köszöntőnket, — azzal a szóval, mellyel a magyar minden örö­mét és lelkesedését, elismerését és tiszteletét, áldását és egész szeretetét ki szokta fejezni; avval a szóval, melybe bele van lehelve a magyar szívnek min­den nemes és őszinte érzelme: — éljen! Dr. Réthei Prikkel Marián. Csernoch életrajza. Csernoch János 1852. junius 18-án született Szakolcán és igy most van hatvanegyedik évében. Középiskoláit szülővárosában, majd Esztergomban végezte oly kiváló eredménnyel, hogy a bécsi Pázmá- neumba küldték theológiai tanulmá­nyai elvégzésére. Elöljárói látván jeles tehetségét, továbbra is Becsben hagy­ták, hogy az Augustineumban maga­sabb theológiai kiképzést nyerjen. Itt végzett tanulmányai sikeres befez- tével elnyerte a hittudományok dok­tori fokozatát. A fiatal levitát 1874. november 18-án szentelték áldozópappá és ek­kor öt éven keresztül lelkipasztorko- dással foglalkozott mint segédlelkész Rodossócon, majd Budapesten a Krisztina- és Terézvárosban. Felsőbb hatósága azonban a fiatal, nagykép­zettségű pap erejét magasabb célok szolgálatába akarta állítani és ezért 1879-ben Esztergomba hívták, ahol kezdetben mint theológiai tanár mű­ködött, de már a következő évben Simor hercegprímás az egyházme­gyei kormányzat nehéz munkájába állította be kiváló munkaerejét és körültekintő gondosságát. Egyre fontosabb és felelősség­teljesebb állásokhoz jutott itt. 1880- ban hercegprimási szertartó és levél­táros lett, 1882-ben szentszéki jegy­zővé, majd primási titkárrá, 1888-ban pedig primási irodaigazgatóvá, mely állásában a néhai Simor hercegprí­másnak valóságos jobb keze volt. Fáradhatatlan munkálkodást, fele­lősségteljes állásában való fontos szolgálatait természetesen koronázta az elismerés, a kitüntetés, melyet fensőbbsége részéről mindenkor élve­zett. Mar 1882-ben elnyerte a pápai kamarási kitüntetést és 1888. novem­ber 27-én alig harminchét éves ko­rában a király kegye esztergomi kanonokká tette. 1890. május 19-én újabb kitüntetés éri a trón részéről: schavniki apát lesz. 1893. november 12-én főszékesegyházi plébánossá, 1898. április 8-án nógrádi, majd ké­sőbb főszékesegyházi főesperessé, 1906-ban pedig az esztergomi főkáp­talan őrkanonokjává nevezték ki. Az 1898. évtől számíthatjuk azt az időt is, amelytől Csernoch nyil­vánosabb közéleti szereplése kezdő­dik. Ekkor már neve, munkásságá­nak és érdemeinek hire túlszárnyalta egyházmegyéje határain csakhamar ott látjuk őt a nagy erővel megin­dult kathnlikus társadalmi akciók vezetőinek sorában, hol mint irányitó férfiút, hol mint a küzdő sereg kato­náját, de mindig nagy energiát ki­fejtve s mindig a katholikus restau­ráció eszméjének szolgálatában. A nagy egyházpolitikai küzdelem Csernoch Jánost is a politika terére szólította s az elsők között volt, akik a néppárt zászlaja alá szegőd­tek. Nem rettentette vissza a legna­gyobb küzdelem heve sem. A hír­hedt Bánffy-féle választások idején, 1896-ban brutális erővel vonult fel ellene a kormányhatalom a csacai kerületben, ahol a választási elnök a néppárt hatszoros többségét fősz tóttá meg a választói jogának gya­korlásától. A küzdelem eredményte­lensége nem csüggesztette el, hanem 1901-ben újra fellépett Sza- kolcan, ahol egyhangú választással hódolt meg egyéni kiválósága előtt szülővárosának polgársága. Szakolcán aztán a következő választásokon is mindig egyhangúlag nyilvánult meg személye iránt a bizalom. Az 1910. évi választáson már nem vállalt mandátumot, hanem a főrendiházban teljesítette törvényhozói kötelességeit. 1908. január 26-án közölte a hivatalos lap az 1908. január 12-én kelt legfelsőbb kéziratot, mely Cser- nochot Csanádi püspökke nevezte ki. Csernoch mint püspök is megtartot­ta mandátumát, ami abban az idő­ben mint érdekes precedens nagy- jelentőségű sajtóvitákra adott okott 1911. március 19-én jelent meg a hivatalos lapban a kalocsai érsekké történt kinevezése, mely magas állá­sából most a Szentatya és király akarata folytán Magyarország legelső közjogi méltóságát, a hercegprimási székét foglalja el. íme, ezekben adtuk rövid vázlatát Csernoch János életpályájának, mely­nek minden újabb fordulatánál egy- egy mértföld-jelző emlékeztet arra a munkásságra, mely ebben a vázlat­ban adott évszámok közeit kitölti. Csernoch a közéletben. Csernoch mint képviselő, egész működésében a kulturális kérdésekre vetette a fő súlyt s tanügyi kérdé­sekben gyakran szólalt föl Szociális kérdésekben történt felszólalásai pe­dig mindig figyelemreméltó esemé­nyei voltak a képviselőháznak. Em­lékezetes beszédei nem múltak el hatás nélkül a munkások kérvényé­nél a munkanélküliség miatt, a gaz­dasági munkás és cselédsegély pénz­tárakról szóló törvénynél, az állam- vasúti alkalmazottak illetményeinek szabályozásánál és a baleset-biztosí­tásnál. Interpellációkat is többször intézett helyi és országos jelentőségű dolgokban s különösen fontos volt a végrendelet nélkül elhalt alsó pap­ság hagyatéka tárgyában elmondott interpellációja, aminthogy Csernoch mindig szívesen buzgólkodott az egyház és a papság érdekeinek meg- védelmezésében. De Csernoch János parlamenti működésével nem merítette ki mun­kásságát. Az ő tevékeny szellemé­nek és munkaerejének újabb és újabb területek nyíltak meg, noha időköz­ben betegeskedett. Ő akinek mód­jában lett volna minden kényelem felhasználásával pihenni, kipuszűt- hatatlan munkavágyával dolgozott. Esztergom vármegye és város közé­letében élénk részt vett, ő volt a mozgató lélek s az alkotmányos küzdelmekben ő volt az ellenzéki pártszövetség elnöke. Szives modo­ránál és mindenben való jártasságá­nál fogva olyan hatalma és népsze­rűsége volt, hogy — amint mondot­ták — Csernoch az esztergomi ke­rületeket a mellényzsebéből oszto­gatta. Jártas volt a közigazgatás min­den ágában s nem volt városi, vagy megyei közgyűlés, melynek fontos eseményeinél távol maradott volna. A közügyeknek élt s társadalmi érint­kezés és szociális tevékenység köré­ben mindenütt található volt. Nem röstelte volna a fáradságot tudomá­nyával világosságot terjeszteni em­bertársai között, bármely társadalmi osztályhoz tartoztak is azok. Elment a szociáldemokraták által Esztergom­ban rendezett népgyülésekre is, hogy a keresztény eszmék mellett szót emeljen. Az „Esztergomi katholikus Kör“ a „Legényegylet,“ a „Keresz­tény Szociális Egyesület,“ a „Szent Vince Egylet“ mind elnöküket és pártfogójukat tisztelték benne Ő szervezte Esztergomban a népakadé­miát s ő tartotta annak első előadá­sát. De az országos egyesületekben is mindenütt kezdeményező, vagy vezetőszerepet vitt, igy az „Iskola Egyesületben“ és a „Katholikus Sajtóegyesületben.“ Apróságok Csernoch életéből. Apróságok jellemzik legjobban az embereket. A közvetlen érintkezés, a humor nyitogatja ki a lélek, a jel­lem legbensőbb vonásait. Azért is szeretünk olvasni apróságokat az emberek életéből. íme néhány apró­ság az uj hercegprímásról: Simor nem volt dohányos és jobban szerette, ha mások se dohá- . nyoznak. Egyszer valami dorongszerű drága havannát adott fiatal titkárá­nak, Csernoch Jánosnak ezzel a szóval: — Neked adom. Ezt még szídd el s ez legyen életedben a legutolsó szivar. Másnap ez volt első szava a titkárhoz: — Elszíttad-e már a szivart ? — Nem, kegyelmes uram — felel Csernoch — hanem papírba göngyö­lítettem s ezt írtam a tetejébe: Ezt a szivart Simor prímástól kaptam, s ha ezt elszívtam, lemondok a do­hányzásról. Az öreg prímás jóságosán nevet­ve csak ennyit mondott: Becsaptál. Csernoch ezt a szivart ma is nagy kegyelettel őrzi fiókjában. * A darabont-kormány idején szoci­alista tüntetés, felvonulás volt Buda­pesten. A szocialista tömeg nagy gyűrűkben állotta körül az ország­házat. Csernoch képviselő szerény konflison iparkodott a törvényhozás háza felé. Két szocialista megállítja a kocsit, s amint meglátják a benne ülő papot, gúnyosan igy szólnak: — Kocsin megy a szent atya ? PedigT.az apostolok gyalog jártak 1 — De ma már — felel jókedvűen a képviselő — bizonyosan kocsin járnák be a világot, hogy ezt a sok rendetlenkedő szocialistát felvilágo­sítsák és kioktassák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom