Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 90. szám
6 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. november 16 két az összegyülekezett elöljárók sem értettek. Annál kevésbbé a finom műveltségű plébános. Végre az új lelkiatya magyaros rövidséggel, de az őszinteség csengő meleg hangján ezt válaszolta: — Jó barátságban óhajtok élni az elöljárósággal és testvéri szeretet- ben híveimmel. — Mink is kérrem ugyanezen modern érzellmek maggaslatán állunk, kedves főtisztelendő ur, — re- begte a jegyző szokatlan rövid mondatban, de azért szokott dadogással — mert, kérrem gentlemannok vagyunk. (Ezt a becses angol szót úgy szokta megbecsteleniteni, hogy be- tűről-betűre ejtette ki.) A türelmetlen jegyzőné azonban már megsokallta a hivatalos aktust és macska művészettel bepofozta a jámbor kisbirót az irodába, a mi hivatalosan azt jelentette a falu nem egészen analfabéta tollának, hogy most már készek vagyunk az elfogadásra. Midőn a jegyző ismét nagy kínokkal kereste a szókat, végre nagy nehezen csak nyélbe ütötte, hogy igen szívesen látja az plébános urat családja körében is. Ekkor már zsúfolásig megtelt a községház udvara, akárcsak követválasztáskor. De most nem a torkok, hanem a szemek szomjaztak. Épen azért szokatlanul tisztességes csönd uralkodott. Az öregek levett kalappal, a fiatalok összetett kézzel, az asszonyok áhítattal, a hajadonok merengve, a gyerekek pedig karikára nyílt szemmel néztek az uj plébánosra, a mint nyájas mosollyal emelgette kalapját, köszöngető hívei előtt. Az izgatottan rögtönzött, szintén exotikus ozsonna azonban hiába került az asztalra, melyen boros és pálinkás poharak, kávés csészék, kalácsdarabok, csirkecombok, fog- piszkálók, cigaretták és szivarok tartottak balkáni kongresszust. Az uj plébános egyáltalán nem kertelt sokáig, hanem udvarias előzékenységgel megköszönte az uzsonnát és bocsánatot kért, ha nem élvezi, mert sohasem ozsonnál. Hanem azért szívesen elfogadta a meghívást. A háznagyné különös színváltozással vetette magát a fájdalmasan nyöszörgő karosszékbe. A jegyzőék hangulata ekkor természetesen a fagypont alá süllyedt. A mélázó delnő szecessziós pongyolája és összes u. n. ékszerei pirulni kezdtek a babiloni torony frizurával együtt. Ez a különös hangulat csak mimikával társalgóit. Ilyen begyakorlott szemjáték jelentette pedig urának, hogy most már mindörökre vége a barátság poharának ! Egyszerre csak belép a nyitott ajtón a templomatya és jelenti, hogy mind a két szekere már a hajóállomáson van. Az uj plébános pedig engedelmet kért és eltávozott. Sem a jegyző, sem a jegyzőné nem talált megfelelő szókat, midőn vendégük kénytelen volt eltávozni. Persze az az öt perces vizit tökéletesen összezavarta hétköznapi eszüket. .Az uj plébános visszatért az irodába, mert az Íróasztalon hagyta imakönyvét és selyem esernyőjét. A breviárium csakugyan nyájasan mosolygot szeretet gazdájára, de az esernyő eltűnt. A plébános azonban nem óhajtotta sehogysem első óráját ilyen incidenssel megzavartatni és igy egyszerűen napirendre tért az esernyő kérdésen. Mikor a bútorokat már fölrakták a szekerekre, a plébános ezt kérdezte nyájasan a templomatyától: — Milyen a nép ? — Elég jámbor — Sok a szegény ? — Elegendő. Erre hívatlanul odatolakodik a minden lében kanál mester és ízetlen nevetéssel ezt kérdi: — Nem veszett el kérem valamije a főurnak ? — A bútoraimból ? Nem hiszem. — Mer kérem alássan, — sunyi- totta sátán ábrázattal — nálunk ugyan nem hazudnak, de füllenteni szabad; nem lopnak, de csenni nem vétek ... És vadul röhögött. Az uj plébános mintha csak egy pohár ecetet ivott volna, épen olyan furcsa fizikai érzése volt, mikor ezt az erkölcstelen beszédet hallotta a nép tanítójától. Az arcátlan ember azonban hiába várakozott válaszra. Szerencsére épen megindult a két szekér és rögtön felbeszakadt a léha mester fecsegése. Az uj plébános a templomatya- val holmija után indult. A falu sá- tánya pedig olyan bután nézett maga elé, mintha csak érezte volna, hogy megint faképnél maradt. (Folyt, köv.) 3000 méter tiszta gyapjú női ruha-kelme érkezett raktárunkra 3, 5 és 10 méteres darabokban amelyeket az alanti árakért van módunkban árusítani: Egy csoport I m-ként —*50 dupla széles ” ^-ío ruhakelme I ” -50—i*so Mindenkinek jól felfogott érdeke ezt az alkalmat kihasználni. Kiváló tisztelettel Virág és Szántó. Pályázati hirdetmény. A pilismaróti Dobozy emlékbizottság, a történelem és hagyományok szerint Marót község határában a haza védelmében 1526-ban elesett hős Dobozy Mihálynak és vele hitvesi hűségben vértanú halait szenvedett nejének, Ilonának Pilismaró- ton emléket szándékozván emeltetni, arra pályázatot hirdet. Pályázati feltételek : az emlék Pilismaróton az úgynevezett Dobozy réten fog felállittatni, Duna völgyben, sík területen. Az emlék formáját, anyagát és kivitelének módját pályázók szabadon választhatják meg. Az emlék költségei, beszámítva a felállítást, teljesen készen az átadásra, kétezer koronát nem haladhatnak meg. Az emléken a következő szövegű felírások alkalmazandók: „Dobozy Mihály és hitvese Ilona — 1526.“ és „A haza és hitvesi szeretet vértanúinak emlékére közadakozásból emeltette Pilismarót község közönsége — 1914.“ Az emlék átadása 1914. jul. végéig kötelező; felavatása aug. 9-én lesz. Pályázatok 1913. dec. 31.-ig Pilismaróton (Esztergom m.) emlék- bizottsághoz nyújtandók be, melyekhez csatolandó az emlék tervrajza, leírása és költségvetése. Pályázatok külön nem dijaztatnak s bizottság birtokában maradnak. Pályázatok felett 1914. jan. 15-ig emlékbizottság dönt, eredménye 1914. jan. 31-ig pályázókkal közöltetnl fog. A már eddig pályázaton kívül beadott ajánlatok a pályázat eldöntésénél figyelembe fognak vétetni, ha ebbeli igényüket az illető ajánlattevők bejelentik és ha újabb ajánlattal a pályázatban részt venni nem kívánnak. Pilismarót 1913. nov. 14-én. Dobozy emlékbizottság. tartóssága, ruganyossága, eleaánciaja i tolérhatgtlóat 3832/913. tkvi. sz. Árverési hirdetményi kivonat. A párkányi kir. jbiróság, mint tkvi. hatóság, a komáromi kir. törvényszék kerületéhez tartozó ezen kir. jbiróság mint telekkönyvi hatóság területén Dunamocs község határában fekvő a dunamocsi 25 számú telekkönyvi betétben A f 1 sor. 601 hrsz. 241 ö. i. sz. s Búcsi Sandorné sz. Tóth Erzsébet tulajdonát képező ház és udvarra 800 kór. becsárban ; az u. o. 195 sz. betétben A f. 1 sor. 3461/1 hrsz. irt- vány dűlőben fekvő szántónak Búcsi Sándorné sz. Tóth Erzsébet ' tulajdoni jutalékára 9 kor. becsárban a dunamocsi ref. egyház végrehajtató- nak Búcsi Sándorné sz. Tóth Erzsébet dunamocsi lakos végrehajtást szenvedett elleni 140 kor. 95 fii. tőkekövetelése, 15 kor. 90 fii. végrehajtási es ezuttali 11 kor. árverési kérelmezési költségek kielégítése végett a kért árverést elrendeli. Tiszta nyersanyagok! Tiszta gyárak! A SCHICHT-„SZARVAS“ MOSÓSZAPPAN a legjobb, gondosan megválogatott és tisztított nyers anyagokból készül. Nemcsak, hogy minden készülék, kazán és gép, hanem a gyári helyiségek is a lehető legtisztábban vannak tartva, hogy igazán csakis teljesen tiszta szappan kerüljön ki a gyárból. A SCHICHT-“SZARVAS“ MOSÓSZAPPAN tisztasága és utói nem ért jó minősége évtizedek tapasztalatainak eredménye. A ruha beáztatásához a legjobb az „ASSZONYDICSÉRET“ mosópor. Tiszta szappan! Tiszta ruha! A ruhát csak úgy lehet kifogástalan fehérre mosni, anélkül, hogy az megrongálódjék, ha teljesen tiszta, hamisítatlan szappant használunk. Mi 25.000 koronával szavatolunk azért, hogy a „SZARVAS“ védjegyű SCH1CHT-SZAPPAN teljesen tiszta és mentes .minden káros alkatrésztől. Az újabb időknek minden vívmányát és a tudomány és technika terén jelentkező találmányt felhasználjuk arra, hogy a SC H1CHT- „ SZ A R VAS “ MOSÓSZ A PP A N gyártását a legolcsóbbá tegyük. Tökéletesítésén folyton dolgozunk. A ruha beáztatásához a legjobb az „ASSZONYDICSÉRET“ mosópor.
