Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 90. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. november 16 Esztergom város elsők között volt az országban, hol kisdedóvó egyesület alakult és rész- vényi alapon „óvodát“ nyitott. Az egyesület első szervezkedő ülését 1863-ban tartotta s az adományokból és részvényekből összehozott körülbelül 4000 pengőforinttal óvodáját még azon évben megnyitotta. Hogy a szülők az új intézetet bizalommal fogadtak, mutatja, hogy mindjárt az első esztendőben 290 „óvoncz“ járt bele, kiket elsőben a sok dicsérettel emlegetett Németh Antal gondozott nagy szeretettel. Méltó utódai lettek : Cseh József, Szabó László és Kubicza Anna. Mondanunk sem kell, hogy az intézet városunk közművelődésének rövid idő alatt fontos szervévé vált, melynek a polgári elem megmagyarosításában is nem csekély része volt. Hosszúra terjedne mindazok elsorolása, kik a jubiláló Társulat létrehozásában, pártolásában és vezetésében érdemeket szereztek. De talán mégis hibáznánk, ha a főbbeket névszerint föl nem említenők. így nem lehet elhallgatnunk, hogy az első érdemes 40 tagú választmányból csak az egy Vaszary Kolos „benczés tanár“ van még életben; s az első 340 rendes tagból is kevesen, mint: Blümelhuber Ferenc, Kollár Péter, Magurányi József, Rudolf Mihály s még egypáran. hajolnia, de ebben segítségére volt a fekete eb. Fölállt hátsó két lábára, a fejét pedig hátra vetette. Majd odanyujtotta piszkos sáros tenyerét, hogy megköszönje az ajándékot. — Pfuj, Melitta, az undok állat, vigyáz magadra! — figyelmeztette az idősébb hölgy az ajándékozót. A leány egy pillanatig habozott; de azután odanyujtotta a kezét, hadd rakja rá a lompos eb piszkos lábacskáját. A fecsegő körülállók között hirtelen csönd támadt, a szép jelenet láttára. Egy festő, aki valamikor jobb napokat látott, megemelte széles karimáju kalapját, a fiatal hölgy felé lobogtatta és csak annyit mondott : Voilá une femme ! (íme egy nő !) Gyereknevelés. Franciából: Ss. ■ Négy óra ! Mint egy erdei patak, olyan vadul törtetett ki egy gyerek- csapat az iskolakapu sötét ivei alól az uccára, a napvilágos szabadság felé; és az intézet előtt, mint a hangyaboj, úgy elszéledt a kicsinyek tömege. Boldogan néztem ezt a A jótevők közül kiváltak : Scitovszky János, Simor János és Haynald Lajos bíborosok, Druguth és Zalka kanonokok s mások. Az elnökök közül nagy érdemeket szereztek: Zalka János (később győri püspök), Majer István és Fehér Gyula; az al- elnökök közül : Maiina János és Meszéna János ; az igazgatók közül : Kollár István, gr. Csáky Károly, Fehér Gyula és Mátéffy Viktor. Esztergom úri asszonyai közül hosszú időn át nagy buzgalmat fejtettek ki az egyesület érdekében : Rudolf Mihály né, Frey Ferencné, Szecs- kay Kornélné, Reviczky Gábor- né, dr. Földváry Istvánná, Marosi Józsefné és egyebek. Huszadik századbeli emberek előtt szükségtelen bővebben magyaráznunk a kisdedóvó intézetek életrevalóságát, magyarosító és nemzetnevelő fontosságát. Elég annyit megállapítanunk, hogy a kisdedóvó, mint másutt, úgy Esztergomban is dicséretes kultúrmissziót töltött be mindezideig; s hasonló magasztos hivatása lesz a jövőben is-A jubiláló Társulat pedig, mely 50 évelőit megalapítóba, nemcsak büszkeséggel tekinthet múltjára, hanem egyszersmind teljes bizalommal s a legszebb reményekkel a jövőjébe is. Szivünkből kívánjuk neki, hogy eddig szerzett hervadhaszinjátékot valamikor; de még most is örülök, ha a szemembe ötlik az ilyen kép. Ez a korlátokat keresztül-' törő, túláradó erő, a legfiatalabb emberkék hullámzó sokasága, a boldogságtól áradozó szemek, fejek és jellemek tarkasága mindig megkapott. Amint az egyes csoportok között elhaladok, mögöttem egy tompa gyerekhangot hallok. — Hallod Jóska, ma jó dolgom lesz teringettét. A papa ott volt ma a tanítónál, és még egy szót sem szóltam otthon az utolsó három sze- kundáról. — Miért hazudozol otthon foly- ton-folyvást ? — Kérdezte boszusan a másik. — Azért, — felelte amaz, — mert a papám mindig megrak, ha egy szekundát bevallók neki. Azért inkább bevárom, mig több van. — Az én apám, válaszolt fejcsóválva a másik egészen más fajta ember. Hozhatok neki annyi szekundát, amennyi jói esik; a fő, hogy megmondtam neki: ma megint egy szekunda. Akkor jól összevissza szid ; de hát tudod az nem szokott fájni. tatlan babérait újakkal tetézze. Köszöntésünket a Társulat első elnökének, Zalka Jánosnak szavaival végezzük — Esztergom örvendő lakosaihoz intézve : „Szeressük ezt az intézetet és legyünk azon, hogy növekedjék, legyen virágzó, teremjen oly gyümölcsöket, melyeken örvendjen az ég s gyönyörködjék a föld!“ Prisons. A bűnök korszaka. A szociológusok statisztikai adatokkal támogatva állapították meg, hogy egy bizonyos bűnesetre egy bizonyos időn belül egy hasonló bűneset következik. A bűnözésnek eme megismétlődését egy bizonyos lelki folyamatban találják, az embereknek a rosszra való hajlandóságában, amely a példa láttára elemi erővel kitör és kielégítést kíván. Ha ma valahol egy fojtogatás okozta gyilkosságról olvas az az ember, akiben e bestia a szokottnál erősebben fejlődött ki, akkor meg lehetünk róla győződve, hogy más országokban talán, de meglehet, hogy ugyanabban az országban is megismétli a bűnözést. Ez oly gyakori jelenség, hogy már törvényeket is állíthattak fel róla azok, akik a társadalomban következetesen megismétlődő tünetekkel szakszerűen foglalkoznak. A lapok mostanában sokkal dúsabban tudják a szenzációra falánk közönség vágyait kielégíteni, mint azelőtt. Párisban kiderült egy csomó telefonkisasszonyról, hogy egy nagy gabonakereskedő cég megvesztegetett alkalmazottjai voltak, a kik a kereskedő konkurrenseit rosszul szolgálták ki, beszélgetéseiket, amelyek súlyos és drága titkok voltak, kihallgatták s besúgták és ezeket a titkokat eladták. Mühlhausenben egy tanár négy házat felgyújtott; a mikor megakarták fogni, revolvert rántott elő, nyolc embert agyonlőtt, tizet pedig megsebesített. Zentán egy korcsmái bálon egy rendőrt gyilkoltak meg, a mulátozók egyike egyszerűen leszúrta. Londonban letartóztattak egy kitünően szervezett tolvajbandát, akik ellopták a világ egyik legértékesebb nyakékét. Az aradi esküdtszék egy bűnügyet tárgyalt, amely szerint egy Newyorkból hazakerült jómódú gazdát a felesége arzénnel megmérgezett. Az asszony állítása szerint egy másik ember gyilkolt, legalább is az adta a mérget. Ugyanezen nő ellen felmerül az a vád is, hogy tavaly három más asszonnyal is megmérgeztette férjüket. Egy dunántúli községben egy jómódú magyar legény beleszeretett egy falujabeli szerb leányba. A szerelemből házasság lett ; és a fiatalok boldogan éltek egy ideig. Az asszonynak fejét rokonsága elcsavarta; és így történt, hogy egy szép napon a menyecske otthagyta az urát. Később visszajött, de a házasélet rendje nem tért többé visz- sza ; az asszony újra megszökött urától. A férj fölkereste az asszonyt és egy heves jelenet után revolverét háromszor rája- sütötte. A golyók fején, mellén és gyomrán találták az asszonyt, aki meghalt. A férj azután önmaga ellen fordítván a fegyvert, magát lőtte agyon. Ez a néhány eset igy bokrétába kötve : egy napnak kriminológiai eseménye. Honnan van ez az eldurvulás és ez a nagy vadság, amely minden vonalon mostanában megnyilvánul ? A feleletet meg- adhatnók talán ama megállapítással, amelyet cikkünk elején mondtunk a szociológusok egyik kutatásáról. A bűnözések előző példák nyomán megismétlődnek. De mik voltak az előző példák ? Nem tévedünk, ha a balkáni háborút, annak minden borzalmasságát, kegyetlenkedéseit, oktalan vérfürdőit, rablásait, szóval : az emberi hitványság minden megnyilvánulását tekintjük olyannak, mint amit a gonosz- lelkűek követendő példának láttak. A háborúval éppen úgy vagyunk, mint minden más nagy és szent jelenséggel. X háború, amelynek eredeti célja az, hogy elnyomott embereket felszabadítson, hogy nemzetiségeket egy másik nemzetnek járma alól kivonjon, hogy áldásos állapotokat teremtsen a meghódított tartományban, a háború rendszerint eltér e nemes hivatásától. Eltér már akkor is, amikor a kátona nincs a fegyelem láncaitól megkötve, és amikor nem a hősiesség érzete lángol benne, hanem a vad bestia tör ki belőle elemi erővel. Ez a legszomorúbb a háborúban, amelynek förgetege nem marad helyi határok között, hanem átszármazik példájával másfelé is, más országokba, ahol a hasonló lelküekben viszhangra talál. Mi lehetne ennek a hathatós ellenszere ? Semmi más, mint a vallás és a kultúra. Az régi megállapítás, hogy a büntetés nem javította meg az embereket. A büntetéstől való félelem csak ideig-óráíg használ, addig, amig az emberek a súlyos Ítéletek közvetlen hatása alatt állanak. Azután mindent elfelejtenek és nem rettennek vissza a törvény szigorától.
