Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 87. szám

1913. november 6.

ESZTERGOM és VIDÉKE.

3

A hercegprímás és a tanítók.

(Az Esztergomjárási rk. tanítói körnek í. hó 4-én tartott ülésén elmondott elnöki megnyitó beszédből.)

Apostoli szózat hallatszik a magyar Sión ormáról.

Megszólamlott a főpap: Magyar- ország herceg-primása a királyt koronázni feljogosított első zászlós közjogi méltóság az esztergomi érsek.

Hallattatja szavát a bércek aljára, a folyók völgyeire, hogy okuljanak a városok, a falvak, a puszták ölén működő áldozár és nem áldozár tanítói az egyháznak, mert nagy igazságok mondatnak, aminők még főpapi ajkakról itt e hazában oly nyilvánossággal nem mondattak el.

Csernoch János hercegprímás a Szent István Társulat által a kath. tanbolt számára az 1913/14. tanévre kibocsátott évkönyvében „A kath. tanító öntudata“ címet viselő vezető közleményében a gyakorlati életben szerzett tapasztalatokból vont j következtetés mélységével foglalko-| zik a magyar kath. népoktatásügy tényezőivel, az iskolával, a lelkészekkel, de kivált a tanítókkal, akikhez tulajdonképen intézi episztolani sorait akként, hogy azokból azok a tényezők is értsenek, akik nem egyszer és nem kétszer okozói annak, hogy a kath. tanító ebbeli tanítói mivoltának öntudatában megingott.

Előre jelzi, hogy sokat érintkezett a kath. tanítókkal hivatalos utón és a társadalmi életben egyaránt. Sok tanítót talált, ki egyháza nagy kulturseregének megismerésével szerzett öntudatával, mindvégig hajlithatlan kath. tanító maradt és — mint ő mondja — „nem kacérkodott a régi alapokat döngető irányokkal.“ És itt a hálaérzelem meg- csillámlásával a szeretetnek édes emlékével vallja, hogy „gyermekkoromban ilyen tanítóktól tanultam az egyházat szeretni s ilyen tanítókon épültem férfi koromban, mert erkölcsi szilárdságuk és gerinces jellemességük még az egyház papjának is mintaképül szolgálhatott, sőt azt sokszor meg is szégyenitette.“

Nem tudom vajon él-e egyik vagy másik a tanítókból, a kitől a főpap gyermekkorában az egyházat szeretni tanulta, de ha mind elköltöztek is, kath. nevelői öntudatuknak emlékét a Sión ormáról elhangzott szavak az édes emlékezet szárnyain lebegnek porladozó hamvaik fölöit. Lebeg azok fölött is, akiknek „erkölcsi szilárdságuk“ és „gerinces jellemességük“ épülésére szolgáltak. És fülébe csengenek az elismerés szavai, akik még mint élő tanítók még az egyház papjának is mintaképül szolgálhatnak.

Ámde, mint ő mondja : találkozott igen sok kath. tanítóval, aki sehogy sem érezte jól magát az egyház szolgálatában, s ha a viszonyok úgy alakultak, azok buzgol- kodtak azon, hogy a kath. iskolának csak emléke maradjon fen. Es

mint alapos ismerője az életnek a tanítók elpártolásának okát azon csalódásokban találja fel, amely őket tanítói ellátásukban, a nép nemtörődömségében érinté legközvetlenebbül, de legsebzőbben abban, mikor a tanító „a lelkész részéről sem tapasztal semmi támogatást, hanem talán csak barátságtalan modort és kíméletlen bánásmódot.“

„A fiatal tanító — úgymond — keserűségében elfelejti, hogy az egyház nem azonos az ő méltatlan szolgájával, vagy tökéletlen fiaival, hogy az iskola katholikus jellegének fontossága nem a plébánostól, vagy a hitközség áldozatkészségétől függ.“ Amire nézve szomorú jelenségnek tartja: „ha a kath. egyháznak szinte szenvedélyes szeretete az iskola iránt nem tud mindig utat találni az egyház papjának szivébe s annál ke- vésbbé a hívek lelkebe.“ S majd szokatlan hangsúlyozással felkiált „egyenesen felháborító, ha akad katholikus pap, aki tanítójával durva és kíméletlen.“

Ilyen erős kifejezésü és a fenyítést és fenyegetést magába foglaló nyílt és keresetlen kijelentés főpapi ajakról még nem hangzott el, egyedüli mentségül hozván fel, hogy mivel „a Küzdő egyház és emberek társasága“ fájdalom, hogy némelyeket az „egyháznak nevelő erői sem tudnak kinevelni.“ „De, mint folytatja ez a tény, nem bizonyít az ellen, hogy mégis csak a kath. isko'ának van legtöbb lelki eszköze a lelkeknek kiképzésére“ amiben fölényét és állandóságát találja, mert hisz a gyarló emberek mulandók.

„A hanyag, az iskolamulasztó plébánost felváltja egy buzgó pap, aki a hívekbe is beleneveli az iskola szeretetét s egyszerre virágos lesz az iskola s boldog annak minden jóakaró tanítója.“

Azután, mig egyfelől kioktatja a tanítót mit tevő legyen a kisértés idején, át tér ezen okok taglalására, amelyek a tanítót nemcsak hogy el- partoltatják a kath. iskolától, sőt egyenesen ellenségévé is, mert szerinte „a világ folyása ellentétes áramú“ és „az erkölcsi nagyság és szilárdság kihívja a heves ellenmondást.“

Az itt elmondottakat pedig akként kell értelmezni, hogy a világ mai folyása a modern kor egyfelől a tanításban is nagyobb kényelmet biztositó külsőségekkel látja el az iskola hajlékát, másfelől több szabadságot és függetlenséget nyújt a tanítónak az általa vallott, ámde az egyház felfogásával nem mindenkor azonosítható neveléstani alapelvek és irányzatok követésében, amiért is az egyháznak erkölcsi nagysága és szilárdsága tiltó rendelkezésével heves ellenmondásba keveredett, ami sokszor tántorít, ellenséggé tesz !

„S a kultúra emelkedése cs^ik mélyíti az élet ellentéteit.“ Ezt akként kell kiértelmezni, hogy minél magasabb színvonalon áll a tanító értelmisége, értelmi kiképezte'ése,

annál fájóbb neki, hogy értelmiségének és működésének elismerése nem áll arányban magasabb értelmiségi színvonalával, tehát „épen azért a kultúra munkásai között leghevesebb az ellentét“ vagy is legmélyebb az élet ellentét, miért is ellenévé leszen egyháza magvetőjének: az iskolának.

(Folyt, köv.)

Olcsóbb lesz-e a pénz?

Hogy olcsóbb lesz-e a pénz ? — ez ma a kérdések kérdése. Legyen bármilyen foglalkozású az ember, egyaránt megérzi a nehéz időket. Most, a balkáni béke nyélbe van ütve, kétszeresen okunk van reménykedve nézni affelé, hogy az óhajtott köz- gazdasági fellendülés várt és Ígért ideje elkövetkezzék. De mivel mi a vidéken a mértékadó pénzügyi körök felfogását nem tudhatjuk, fölkértük fővárosi levelezőnket, hogy elsőrangú pénzügyi szakembernek tollából szeretnénk a pénzügyi helyzetre vonatkozó cikket közölni. Ennek a fölkérésünknek eredménye az alábbi közlemény, melyet egy budapesti elsőrangú bank vezérigazgatója mondott tudósítónknak tollba.

A pénzpiac feszültsége, ha fog is valamit engedni, de nagy optimizmussal ne nézzünk a legközelebbi jövő elé. Hallatszott ugyan, hogy a- Német Bank leszállítja a kamatlábat, de mint azóta ismeretes, a Bank ezt a híresztelést megcáfolta. Ellenben az Angol Bmk négy és fél százalékról 5 százalékra emelte a hivatalos kamatlábat; és igy nagy reménykedés lenne azt hinni, hogy az Osztrák- Magyar Bank fog a kamatlábon eny- hiteni, mikor egész Európában oly nyomott a helyzet. Voltaképpen nem is az a baj, hogy a vállalkozás drága hitelt kénytelen igénybe venni, nagyobb baj az, hogy egyáltalában a vállalkozás még nagy kamat mellett sem vehet igénybe annyi tőkét, amennyit óhajtana. Egész Európában évtizedek óta nem tapasztalt nagy pénzhiány van. Ennek oka leginkább a balkáni háború, mely az európai hatalmakat nagy hadi óvóintézkedésre bírta. Ha nekünk egy milliárdunk veszett oda (annyi, amennyit a franciák fizettek a németeknek a zedani győzelem után hadi sarcként) a hadi felkészültség kiadásaira, az a szomorú vigasztalásunk van, hogy a velünk farkasszemet néző orosznak is legalább ennyije fecsérlődött el. És aztán az angol vájjon nem milliárdokat öl-e nagy csatahajói építésébe. És egész Európa nem roskadozik e a rendes és rendkívüli haditerhek alatt ? Emellett a német tőke Ázsiába gyarmatosító törekvésekre ment ki. S ma még e tőkék is bizonytalanul kamatoznak ; aztán most minden tőke arra spekulál, hogy a Balkán-hitel igényét kielégíthesse. Bizonyos dolog, hogy legelőször Szerbia, Bulgária, Montenegró kötik meg uj államkölcsönei- ket, persze oly terhes kamatláb mellett, hogy a francia tőzsérek mosolygó arca még mosolygóbbra válik. Csak Bulgáriának öt milliárd frankra van szüksége. És nagy Szerbia mit fog elnyelni, ha a meghódított török földet pacifikálni akarja. Az európai államok valamennyije uj rentéket kénytelen kibocsájtani, hogy felemésztett pénztári készleteit pótolja. És éppen ez a nagy tőke keresés teszi drágává a pénzt és lesz okozója annak, hogy a kereskedelem és ipar egyelőre kénytelen lesz tovább bőjtölni.

Mivel azonban a legnagyobb tőke az emberi munka, egy európai jó termés esetén, ha a munkára a szükséges béke és konszolidált viszonyok meglesznek, uj pénz forrása fakad mindenfelé a szorgalom és munka nyomán ; és a nehéz időket legföljebb csak az az ember fogja megérezni, aki ebben az időben esztelenül pazarolt a más pénzével, vagy esztelenül nagyobb vállalatokba bocsátkozott a tuldrága kölcsönzött pénzzel.

Véleményem az, hogy az európai pénzfeszültség nem fog rövidesen megszűnni és a javulás lassú tempóban, de állandóan meglesz ; és minden attól függ, hogy az emberi munka Isten áldásával fruktuáló legyen. Ha mi elég okosak leszünk, mint a Balkán szomszédai, felhasználni a közelséget, a jövőre kitűnő piacunk Ígérkezik olyan területeken, ahol a török eddig uralkodott, de keleti fatalizmusával, igénytelenségével nem számított jó vevőnek. A pacifikáit földekre élelmes vállalkozók és dolgos nép jutott, akiknek a munkához gép, szerszám, igaerő, tenyészállat szükséges, akiknek ruházata nem törökös és igényesebb. Mindez föltételezi, hogy mi jobb vevőközönséget szerezhetünk az uj területen, s erre való számítással a magyar tőkének be is kell rendezkednie ipari vállalkozásokba, ha majd lassan-lassan a mai pénzügyi helyzet kialakul.

De ismétlem : ne számítson senki arra, hogy a hitelviszonyok máról- holnapra gyökeresen javuljanak. Azért akármilyen pénzember véleményére kiváncsi a közvélemény — más választ alig adhat mint azt, hogy óvatossággal és takarékossággal kell átszenvedni ezeket a nehéz időket és várni a jobb napokat.

|H3| hírek. |H3|

A hercegprímás utazása. Szerdán délben indult el Dr. Csernoch János hercegprímás Budapestre, hol most egy heti időt fog tölteni. Elnököl a püspöki konferencián és részt vesz a kath. naggyűlésen, ezenkívül több fővárosi kath. intézményt is meg fog látogatni.

Előléptetés. Az államvasutak személyzetének novemberi előléptetései között olvassuk, hogy Schlem- bach János máv. ellenőrt, a dorogi állomás főnökét a VII. fizetési osztályba sorozták és főellenőrré léptették elő.

Vimmer-bankett. Szerdán volt polgármesterünknek Vimmer Imrének névünnepe, mely alkalomból az „Esztergomi Polgári Egyesület“ hagyományos szokásaihoz híven nagy-