Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 86. szám
1913. november. 1. ESZTERGOM és VIDÉKE3 tekben haladna, hogy megfelelő existenciális elhelyezkedést biztosítana nekik. Inkább megfordítva all a dolog ; a gazdasági konjunktúrák megrosszabbodá- sa sok olyan kereseti forrást elzárt az ügyvédek elől, mely a kitűnő pénzviszonyok idején peren kívül is jövedelemhez juttatta az ügyvédeket. Sajnos, sem mi, sem mások nem szorítkozhatunk többre a tények konstatálásánál. Akiknek a diploma már a kezükben van, teljes joggal igyekeznek megteremteni a maguk existen- ciáját. Ennél a témánál tisztán csak arról lehet szó, hogy a jogászi pályára történő tódu- lásban az ifjúságot feltartóztassuk, a szülőket erősen és nyomatékosan figyelmeztessük, hogy a jogászkodás többé sem babért, sem aranyat nem terem, hogy a jogi pálya ma kűzkö- déssel és verejtékkel fizet. Az ügyvédkérdés a Székelyféle novella behozatalával anélkül is csaknem egy évtizedig tartó studiózást követel ; a hivatalnoki kvalifikáció terén a jogvégzettség egyeduralmátszin-. tén ki fogják hova tovább küszöbölni és igy a szabad pálya sem a hivatalos helyiség nem az a paradicsom többé, mint a mi eddig a jogászok számára volt. Egy nagy megállásnak egy kedvező és szükséges visszafejlődésnek kell tehát bekövetkezni, hogy az ügyvédek ádáz elszántsággal ne törjenek egymás kenyerére, hanem valahogyan mégis gyümölcsöztetni tudják azt a nagy értéket, amely az ügyvédi karban rejlik. Magunk is hisszük, hogy az ügyvédi vizsgálatok letételének áradata a jogi pályán való túltengésnek utolso megnyilatkozása, amelyet jótékony csend és stagnálás fog fölváltani. Az új ügyvédek ma még megérdemlik, hogy simán és szerencsésen illeszkedjenek be a jogásztársadalomba, hiszen hét esztendő reménykedésére építették fel a pályályukat, de mindazok, akik még másfelé irányíthatják boldogulásuk útját, tanuljanak és okuljanak a tények hangosan beszélő mementójan. A kérdés aktuális ! f. I. A sírok fényűzése. Minden halottak napján két érzelemhullám ütközik az emberben: az egyik a meginditó, a megható, a tiszta kegyelet forrásából fakadó érzés, melynek jól esik látni a temetők sirhantjain felgyűlő mécseket, az emberek bánatos, komor hangulatát, a temetőnek koszorús díszét; a másik érzelem már kellemetlen : a kegyeletnek vásári szcenériája, a reklámkegyelet, mely egyre bántóbban és egyre hivalgóbban hirdeti az átlagos ember közönséges színvonalát, kicsinyes gőgjét és stréber ostobaságát. Mert mit tagadjuk, a temetők fényűzésében szinte több az álság, mint a valóság. Nem látjuk-e, hogy a tisztelt házasfél, akinek szerencséje, hogy tovább él, mint az öröklétbe költözött hitvese, akkora vásári zajt üt a halottak napján hi- valgó kegyeletéből és olyan kroko- dilus könnyeket tud ereszteni, hogy az ember nem hisz a szemének, nem hisz a fülének. Hiszen a zokogó hitves, mig az öröklétbe költözött itt élt vele e szomorú sártekén, nem tett egyebet, mint csörölt-pörölt, zsörtölődött, sőt egész házi zenebonát cselekedett hitves párjával, kit most, benépesedvén a temető, oly hangosan sirat és a színes mécsvi- lngok százait, drága világok egész halmazát szórja a hideg hantra, ahol már nem fáj semmi. Mi ez a múltnak vezeklése ? Bünbocsánat, megalázkodás, vagy inkább a parnevű ostoba gőgje, aki hivalkodni akar és a maga temetői fényűzésével mintha mondaná: — Ezt csináljátok utánam 1 És nem is volna semmi hiba, ha a hivalkodásnak ez a felszólítása a közszánalom és némileg a gúny özönében fulladna el, vagyis képletes kifejezés nélkül, ha egy bolond százat nem csinálna. Csakhogy csinál. Nekünk végzetünk, hogy minden ünnepünk, tehát a legtisztább is, a halottaknapi kegyelet e szent ünnepe is, anyagi romlásunk okozója legyen. Mert az 1 Mert mi minden téren a fényűzést utánozzuk és az a hazug disztinkeziónk van, hogy nem is kegyelet, ha azt a hatást nem éri el, melyet nem bírunk meg, mely túl megy erőnkön. Szóval a temetői luxus terén is felvesszük a versenyt; és éppen olyan becsvágya a nőnek, hogy az ő kegyeletes halottjának a sirhamja legyen annyira díszes, mint X-é, mint Y-é, mint ahogy becsvágya, hogy kalapja éppen olyan plörözös és kócsagos legyen, mint X-néé, akivel, egymás pukkasz'.asára, együtt ozsonnáznak, de külön-külön szapulják egymást. Nagy kár volna bennünket félreérteni ! Valljuk, igaz lélekkel valljuk, hogy nincs nemesebb, sem kegye- letesebb és emberibb dolog, minthogy szeretteink nyugovó helyén egy napon, a halottak napján, felgyújtjuk a mécseket és kegyeletünk virágait méla borongással, imádsá- gos ajkkal letesszük. Nagyon gyöngéd, nagyon mélységes szívben született meg ez a szép gondolat és örök dicsérete az emberiségnek, hogy a halottaknapi szép szokás nem ment ki a divatból. Ami szavunk az igaz kegyelet, a tiszta forrásból fakadt bánat nagy érzelmeit nem érinti : ami hírlapi zokszónk a talmi kegyeletnek, a temetői reklámos fényűzésnek, az álkegyeletnek és a feltűnni vágyás szomorúan megválasztott alkalmazóinak szól. Akik a gyász igaz érzelmeit hordozzák és a tiszta bánat kegyeletét viszik könnyező szemükben : Oh engedjétek be a temető kapuján, de bár akadna korbácsos ember, aki az álkegyelet, a feltűnni vágyás hiúságával a temetőbe igyekvőt visszakergetné : Ez a hely nem a hiúságok vására ! Csak egy virágszalat! Hangzik országszerie ; és ha oly sok virágszálat adnának az élő halottaknak életük megváltására, népszanatóriumok létesitésére, amennyinek elvonása szinte meglátszanék e napok ban a temető sirhamjain ; az lenne csak az igaz kegyelet ; és ez a virágszál lenne a legfényesebben beszélő kegyeletünk igaz voltáról, em- berszeretetünkről, nemzeti érzésünkről, de sőt halottaink mélységes meg- gyászolásáról is. Vajha a temetők halottaknapi nagy ünnepén a sírra tett minden koszorúból hiányoznék egy hervadó virágszál a hervadó élet megmentésére : az lenne csak a temetőknek mindannyiunktól dicsért legnagyobb fény- t'zése. Ezüstmise. Dr. Krammer György theologiai tanár, az esztergomi papnevelő intézet spirituálisa kedden ünnepelte pappá szenteltetésének negyedszázados évfordulóját. Krammer az ezüstmisét a szeminárium kápolnájában végezte tanártársainak és a növendékpapoknak részvételével. Utána növendékei kedves házi ünnepséget rendeztek a jubiláns tiszteletére. Eljegyzés. Dr. Mautner Gyula, párkányi ügyvéd eljegyezte YVetzler Fülöp, bátorkeszi sörgyáros bájos leányát, Arankát Tisztelgés dr. Pacséri kir. tanácsosnál. Esztergom vármegye állami tanítói kedden tisztelegnek dr. Pacséri Károly kir. tanácsos tanfelügyelőnél legfelsőbb helyről jött kitüntetése alkalmából Halálozás. Koperniczky Jozefin úrnő, dr. Koperniczky Ferenc prelá- tus-kanonok nővére október 30 -án reggelre 55 éves korában meghalt. Az elhunyt csak rövid ideig betegeskedett s hirtelen halála ismerősei és rokonai körében érthető megdöbbenést keltett. Temetése ma d. e. 11 órakor lesz a belvárosi temető kápolnából a Jó Pásztor kápolna sírboltjába. Gyorsíró Egyesület ünnepélye. Az Esztergomi Gyorsíró Egyesület 1913. november hó 6-án, (csütörtök) d. u. 6 órakor a Kaszinó nagytermében ünnepélyt rendez a következő műsorral: 1. Mazurka. H. Wieniawo- kitól, Kubelik Serenade Franz Drdlá- tól. Hegedűn játsza Bleszl Erzsiké, zongorán kiséri Bleszl Margitka. 2. Monolog. — Homor Imre. 3. A jókedv. Fölolvassa: dr. Prikkel Marián. 4. Versek. Szavalja Kemenes Lajos, a Vígszínház művésze. 5. Kupiék. Énekli Jedlicska István, zongorán kiséri Zsiga János. 6. Jön a kérő. Szereplők : Básti: Prikkel Mihály. Bástiné : Weisz Mariska. Lina, Giza, Nina leányai : Jalkóczy Erzsiké, Nagy Mariska, Palkovich Mariska. Juci, szobalány : Jedlicska Etelka. Király Imre: Hoffmann József. 7. Marche Carac- teristique, Schuber F.-től. Zongorán előadják: Stromf Jolánka és Sehlé- singer Irénke. Belépődíj 1 korona, családjegy (3 személyre) 2 korona. Egy főhadnagy halála. Hegedűs Zoltán főhadnagyot, ki Esztergomban a 76-os gyalogezrednél szolgált s jelenleg Budapesten a hadapródiskola tanára volt a hét folyamán az egyik reggel halva találták szobájában. A fővárosi lapok szerint halálát öngyilkosság okozhatta. A turista dalárda közgyűlése. A régi esztergomi „Dalárda“ újból való feltámadásának előjeleit láttuk azon lelkes hangulat megnyilvánulásakor, mely az esztergomi Turista Dalárdának szombaton este tartott közgyűlését áthatotta. A még kicsiny, de máris jelentős sikereket elért bátor üaloscsapat a „Turista Otthon“ helyiségében tartotta immár második rendes évi közgyűlését a tagok és a turista anyaegyesület képviselőinek meleg részvételével. A közgyűlést Brutsy Janos elnök lelkesítő szavai vezették be, melyekkel a művészi magyar dal kitartó kultiválását hangoztatta és a tagokat a próbákon való pontos megjelenésre kérte. Homor Imre tanító a titkári jelentést olvasta fel, melyben a lefolyt év sikerei voltak felsorolva. Ezek nyomán a legnagyobb lelkesedéssel nézhet a jövőbe is a csapat, mely a közelmúltban több kiváló erővel gyarapodott. Kottler László m. kir. adóhivatali ellenőr a pénztár állapotáról számolt be nagy lelkiismeretességgel. Sinka Ferenc Pál városi közgyám az alapszabályok módosítására nézve tett javaslatot, amennyiben annak megszigorítását a dalárda jövője érdekében szükségesnek véli. A közgyűlés több alapos hozzászólás után Sinka javaslatát elfogadta. Ezután a tisztujitás következett. Elnökké egyhangúlag ismét Brutsy János választatott nagy lelkesedéssel. Alelnök Sinka Ferenc Pál, karnagy Táky Gyula, titkár és jegyző Homor Imre, pénztáros Kottler László, ellenőr Ivá- nyi Lajos, háznagy és szertáros Laiszky Kázmér leit. A választáson a korelnöki tisztet Farkas Elek, az Esztergomi Turista Egyesület érdemes elnöke viselte. A választás meg- ejtése után Brutsy elnök mondott ! Állandó állomás a Sz. Esztergom és Párkány-Nána vasúti állomás között november hó 2-ától minden vonathoz és minden vonattól közlekedik Menetidő 6—8 perc. Dijak: Esztergomból Párkány-Nánáig vagy vissza személyenkint 1 *60 kor. 9 Párkány-nánai vasút állomástól a Párkányi Takarékpénztárig vagy vissza személyenkint 1 kor* utcában és Párkány-Nánán. A bárautomobil az útvonalon le- vagy felszállás miatt bárhol megállítható. A n. é. közönség szives pártfogását kéri, kiváló tisztelettel MOLNÁR JENONE.
