Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 83. szám
Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 83. szám. Csütörtök, október 23. POUT!HR! és TfíRSfíDFlLMILRP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FELELŐS SZERKESZTŐ: DR GRÓH JÓZSEF LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS FŐMŰNKATARS: DR KŐRÖSY LÁSZLÓ CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Kereskedelmi iskola városunkban. A helybeli Kereskedelmi Társulatban, mint ismeretes, az az eszme vetődött fel, hogy mielőbb létesüljön Esztergomban egy felső kereskedelmi iskola, melynek alapja állítólag önkéntes adományokból már is együtt van (amin némileg talán kételkedni is lehet!). Az agilis Társulat elnökét, Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgatót bízta meg vele, hogy az iskolalétesítés dolgában a szükséges lépéseket megtegye. Az ügynek életbevágó fontossága megkívánja tőlünk, hogy mint a közvélemény irányítói, a tervezett iskoláról tárgyilagos véleményt nyilvánítsunk. Mondanunk sem kell, hogy a kereskedelmi iskola létesítését a legnagyobb örömmel üdvözölnék, ha nem volnánk vele tisztában, hogy a jelen zavaros politikai viszonyok közt, a hadi kiadások óriási emelése idején, a szép terv majdnem kivihetetlen. Véleményünk szerint egy cseppet sem valószínű, hogy az iskola megnyitásához szükséges tetemes államsegélyt ez idő szerint megkaphassuk. Hiszen tudva van, hogy a főreáliskola államosítása is megakadt ; s nem lehetetlen, hogy több évbe fog telni, míg valóra válik. Ha már a megkezdett dolog is ólomlábakon halad, mit várhatunk egy egészen új vállalkozástól, amely megint csak az állam támogatására számít ! Senki sem kívánja a kereskedelmi iskolát nálunknál jobban Esztergom városának, de viszont nincs is senki nálunknál jobban meggyőződve róla, hogy a Kereskedelmi Társulat eszméje mostanában nem valósulhat meg. Meg fogja nekünk bocsátani a Társulat tiszteletreméltó vezetősége, ha egy füst alatt abbeli nézetünknek is kifejezést adunk, hogy vállalkozását, a mai viszonyok kedvezőtlenségét nem tekintve is, elhamarkodottnak tartjuk. Egy ily iskola létesítése — okos létesítése ! — előtt sok mindent számba kell venni jó előre. A sok közül teszem az első s legfontosabb kérdés a létesítendő iskola élet- képessége, vagyis okszerű számvetés arról: lesz-e elegendő tanulója. Enélkül a vezetőség szerintünk nem mehet bele a létesítésbe, ha úgy nem akar járni, mint a .város járt a reáliskola kiegészítésével. Ez, mint tudva van, óriási költségek árán azt érte el, hogy a létesítette felső osztályokban alig van néhány tanuló, azoknak is a fele párkányi! A Kereskedelmi Társulat csak nem akar drága áron ugyanily félszeg helyzetbe kerülni? Vagy a városhoz hasonlóan ugyancsak a kereskedelmünket bénító Párkánynak kíván kultúrszolgálatot tenni ? Az is eleve eldöntendő kérdés volna, milyen legyen a tervbevett iskolának a városhoz való viszonya : teljesen független-e (amint helyes volna!), avagy anyagi segítséget kívánó. Az utóbbi esetben például, a város sanyarú helyzetét tekintve, a polgárság közt igen sok ellenzőre találna.*) Más kérdések is volnának, melyeket előre kellene tisztázni *) Pedig, hogy minden valószinüség szerint ez utóbbi eshetőséggel szemben fogunk állani, sejteti a mai városi közgyűlés tárgysorozatának következő 12. pontja: „Az Esztergomi Kereskedelmi Társulat (képv. BleszI Ferenc elnök) kérelme a fennálló kereskedő tanonciskolának egy felsőbb kereskedelmi fiúiskola keretébe való bevonása iránt.“ Szerk. „Esztergom bs Vidéke“ tárcája, Lelkem, kis levél . . . (Küldöm a Boldogság után.) — Magyar Bálint — Siess utána, lelkem, kis levél 1 . . . A neve titok, mint az angyalé. A szeme tűz, láng, izzótüzü dél . , . Siess utána, lelkem, kis levél 1 És az alakja, mint könnyű madár, A szava csengő, mint közepes ér . . . Siess utána, lelkem, kis levél ! És arca színe, mint a hajnalé, Ruhája hóval hullatott fehér . . . Siess utána, lelkem, kis levél ! Kiért a föld is repedez, kiált És porlad a szív és izzik a vér ; Siess utána, lelkem, kis levél 1 Ki harmatcsöpp a száraz levelen, S a koporsókon a szin, meg a fény; Siess utana, lelkem, kis levél 1 Aki az erő minden más felett S a fönnmaradás az évek felén 1 Siess utána, lelkem, kis levél! Aki egymaga minden álmodás És minden öröm és minden erény ! Siess utána, lelkem, kis levél 1 Kit ezer világ üldöz, hajt, keres, És mégis áll és senkitől se fél: Siess utána, lelkem, kis levél! Átkozzon érte bűn vagy bűntudat — Nem lehet bűnös, aki szentnek él; Siess utána, lelkem, kis levél! Hol könnytől súlyos szemeim elől Pihenni gyorsan, titokba’ letér, És andalog a gyémánt delelőn : Ott keblébe rejt kedves-epedőn Ott megtalálni könnyű, csak ne félj 1 Siess utána, lelkem, kis levél 1 1 A nánai erdő. Irta : Sebők Zsigmondi Valami különös és megmagyarázhatatlan érzés lepett meg. Úgy tetszik, mintha egy kedves ismerősöm járna láttatlanul a szobában, egy olyan ismerős, a ki bár nesztelen és szótalan, mégis betölti jelenlétével hajlékomat. Alakja nincs, könnyebb a levegőnél és lengébb az illatnál, félénkebb a madárnál és kezesebb a báránynál, enyhébb a nyári * Karácsonykor megjelenő új könyvéből. A Szerk. árnyéknál és sejtelmesebb a távoli harangszónál Ez a láthatatlan és nesztelen jóbarátom a csönd. Ritkán látogat meg, mert akkor, mikor a lélek föl van zaklatva s a gond kerekei dübörögnek agyunkban, hasztalan zárja ki négy vastag fal és kövér szőnyeg a zajt. Az a lázas nagyvárosi pihenés, mikor az ember úgy lopja a percnyi nyugalmat, mint az éhségtől haldokló tolvaj a karaj kenyeret, nem enyhület. A mig pihenünk, láthatatlan telefonszálakon szűrődik be hozzánk a falon keresztül a külső világ minden dörgő és suttogó hangja, aggodalma és szemrehányása s azok a kötelek a mindennapos kötelékek, melyeket kis időre szétszakítottunk, hirtelen ismét összefonódnak és reánk hur- kolódnak. Ilyen csöndet tudok magamnak szerezni, de ez csak a vasúti kocsi csöndje, mikor egyedül vagyunk ugyan, bezárkózva a kupénkba, de alattunk zúg a kerék és mellettünk, fölöttünk remeg az ablak és a podgyász. Az igazi csöndet, mely úgy leng be hozzánk, mint az éjfélkor áradó májusi illat, nem lehet megszerezni. Az önként és váratlanul jő, mint a költői ihlet, vagy az emlékezés hal- ványarcu, szelíd kisértete, melynek arannyal beszőtt fehér köntöse észrevétlenül meglegyinti szivünket. Ez úgy jő, mint a beteg szempilláira ereszkedő álom, melyért régóta sóvárgott hasztalanul s egyszerre, mikor legkevésbbé várja, megjelenik, megigazítja párnáját, ujját gyöngéden szemére teszi és csöndesen rá- teriti arcara himes pillangószárnyakból és virágszirmokból szőtt fátyolát. így érkezik a csönd hozzád is. Csak- hogjr nem altat el, hanem engedi ébren álmodnod az álom és enyhület gyönyörét. Csak azt érzed, hogy valaki jelen van szobád magányában, a ki otthonosan jár-kel nálad, a cérnaszálakat, melyekkel a gondhoz vagy kötve széttépi, a vastagabb köteleket pici ezüstollójával elvágja, törülget, rakosgat, valamit elsimít, valamit megigazít, azután valamit fon. Nesztelen és hangtalan pörgéssel forog melletted egy orsó, melyről különös pókháló finomságú szálak ereszkednek alá, mind sűrűbben, mind gyorsabban s e szálak csillogó szövetté egyesülnek. Vájjon szövet-e? Úgy tetszik, hogy inkább sugárfátyol az, vagy még inkább súlytalan patak, mely átvillog, átömlik rajtad . . . Ez a csönd szövete, a csönd fátyla, a csönd patakja.
