Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 76. szám

1913. szeptember 28. ESZTERGOM és VIDÉKE­3 elbeszélőt életében mekkora dicsfény vette körül . . . Olvasgatva Gyulai Pálnak nem­rég megjelent bírálatait, meghajtjuk zászlónkat igaza előtt. Életében sok ellenszenvet szerzett éppen a Jókai­ról való szigorú kritikák miatt. Vall­juk meg, nagy igaza volt és körülbelül neki volt Jókai irói érté­kelésében legtöbb igaza Legjobban fel fog derülni ez Gyulainak követ­kező soraiból. Azt mondja Gyulai, Jókainak ki­tűnő elbeszélő tehetsége van s e te­kintetben egyetlen regényírónk sem versenyezhet vele. Egyszerű, folya­matos, s egy pár találó vonással hol plasztikáikig, hol festőileg emeli ki tárgyait. Valami kedves elevenséggel, lankadni nem tud, mozgékonysággal ragadja magával olvasóit, anélkül, hogy fárasztaná. Átmenetei, fordula­tai minden erőltetés nélküliek, mint­egy ösztönszerűek. Könnyedén lebeg az elbeszélés folyamának kanyarula­tain, melyeket nem tartóztat föl a reflexiók tömege, s hol rohamosan, hol csendesen hömpölyögve halad tovább és nyit meg egy-egy újabb völgyet, de ritkán árad ki vagy sü- lyed posványba. És e ritka adomány­hoz járul stíljének ereje, hangzatos- sága, jellemzetessége és mag3mros- sága. E tekintetben is felülmúlja re­gényíró társait. Ment Jósika idegen­szerűségétől vagy affektált magyar­ságától, nem találhatni benne Eötvös áradozó nehézkességét, sem Kemény szófűzési gondatlanságát s egyenet­lenségeit. Egyetlen elbeszélő Írónk sem olvasztotta össze oly szerencsé­sen a népies és művelt magyar nyelv bájait, mint Jókai. Valódi magyar hangsúly vezérli szófűzéseit s a ki­fejezések árnyalatainak egész kincs­tára áll rendelkezésére. E két ritka ado­mánnyal oly mértékben megáldotta Isten, hogy bár húsz év alatt sok mindent elkövetett megrontásukra, még sem tudta megrontani. Az úgy­nevezett művelt magyar nyelv téve­déseiből átvett egyet-mást, de arány­lag keveset, próbált rossz új szókat faragni, de nem sokat. Nem mindig szabatos, s a gondatlanság nyomai is meglátszanak itt-ott, de ez gőz­erő gyorsaságú dolgozásmódjából ered. Olykor gyermekes, vagy éppen léha, de ez humora természetétől foly, mely gyakran kedves, szeretetre méltó, de soha sem mély és néha sekélyes. Elbeszélése némelykor mo­dorosságba, üres szónokiasságba esik, de ez a hatásvadászata s éret­len eszméi következménye. Megesik rajta, hogy plasztikaisága szertelen arányokat vesz föl, festőisége szin- pompába vagy éppen szinzavarba vész, de ezt a bizar iránti előszere­tete, s önmérsékletének hiánya okoz­za. Folyamatossága, kivált regényei­ben, el-eltéveszti az arányt, hol nyú­lik, hol rövidül, kapkodóvá lesz, de ez rendesen compositiói hibás vol­tától származik. Könnyelműsége, bi- zarrsága, művészeti tévedései visz- szahatnak ugyan elbeszélés-módjára, stíljére is, de egészen meg nem ront­hatják. Egyszóval Jókai kitűnő el­beszélő és stiliszta, csak kár, hogy aránylag kevés elbeszélni valója van. Fantáziája nem az alapos műveltség és világismeret forráséból merít, ha­nem az öt földrész minden tájáról, a történelem, természet és társadalmi élet világából összeszedi mindazt, a mi különös, kivételes, bizarr s a drága aranyat, mint a vadember, sok szín­ben csillogó üveggyöngyökért cse­réli be. A valóság iránt kevés érzéke van, a költészet lényegét nem any- nyira a valóság eszményítésében ke­resi, mint inkább meghamisításában vagy túlzásában egész a képtelen­ségig. Szerencsésen kezdett meséjét vagy alakjait hamar elrontja, mintha nem tűrné a természetest, az igaz emberit, csak ördögökben, angyalok- és csodákban telnék kedve s a köl­tészet célját a képtelenségek elülte­tésében keresné. Tiszta elbeszélő stíljét sohasem rontja meg lélektani fejtegetésekkel, de magában a rajz­ban, a cselekvény szövésében leg­kevesebb súlyt vet a lélektani fejlő­désre. Személyei nem annyira jel­lemrajzok, mint inkább középszerű színészek szereplései. Sajátságos, bi­zarr jelmezekbe öltöztetni őket, erő­sen kitömve, vastagon kiföstve. A melyik szép, az szebbnél szebb akar lenni, a rút rútabbnál rútabb, a béna bénábbnál bénább, a vitéz vitéznél vitézebb a bohó bohóbbnál bohóbb- Fantasztikus díszlet veszi őket körül, sokszínű tűz fényétől megvilágítva. Tetszetős csoportozatokat látunk, zajos jeleneteknek vagyunk tanúi s meglepő látványok tárulnak ki előt­tünk. A költő oly ügyes, annyira is­meri közönsége gyöngéit, oly lele­ményes rendező, oly szemkápráztató diszmester, hogy majd mindig tud valami hatást előidézni; s a nagy tömeg obiigát tapsai sohasem ma­radnak el. Azonban néha kifáraszt­ják e látványok, megunja a komé- diázást, elejti a költői képmutatás álarcát, meghatja egy-egy igaz érzés, egy-egy gyermek- vagy ifjúkori em­lék, egy-egy embert, kit ismert, egy- egy esemény, melyet tapasztalt, egy- egy eszme, mely valóban szivén fek­szik. Eltűnik a színpad festett vi­lága, s a valódi élet képe ringató­zik a költészet félhomályán. De az ily lucidum intervallumok ritkák. Né­hány szakasz, néhány lap nagyobb regényeiben, néhány kisebb elbeszé­lése, kivált a hazai életből. Talán mindezt Jókai becsüli legkevesebbre, mert mi hamar, s mi újabb erővel veti magát a csinált lelkesülés, a be­teg fantázia karjai közé s vadássza a különöst, kivételest, bizarrt vagy éppen a képtelent. Es ezeket elolvasván, igy kell fetkiáltanunk : — Oh mily szegény a mai elbe­szélő irodalom, hogy ha Gyulainak százszor igaza van is, — mégis Jó­kai lenne ma is az elbeszélők királya, ha élne. Jókainak legnagyobb baja az állandó pánztelenség volt, Ez ok­ból lázas gyorsasággal dolgozott. A mire ő életének véghatárán oly büszke volt : a száz kötetre, — az irói nim­buszának rettenetesen ártott. Ha Jó­kainak csak húsz kötete forogna jól megválogatással az olvasók kezében, — Jókai sokkal nagyobb lenne. Omikron. Őfelsége a király névünnepe. Szombaton, október hó 4-én lesz Őfelsége a király névünnepe, mely alkalommal a Bazilikában d. e. 9 óra­kor lesz ünnepi istentisztelet. A szent­misét dr. Csernoch János hercegprí­más fogja mondani fényes asszisz­tenciával. A helybeli állami, megyei és városi hivatalok testületileg vesz­nek részt e napon a főszékesegyház­ban tartandó isteni tiszteleten. A hercegprímás befejezte bér- makörútját. Dr. Csernoch János hercegprímás pénteken reggel 8 óra­kor Nyitrapásztón csendes sz. misét es utána bérmálást tartott s ezzel befejezte a csaknem egy hónapig tartott bérmakörutját. Nyitrapásztóról még a környékre tett rövidebb ki­rándulást a hercegprímás és hir sze­rint Nagyszombatot is útbaejti. Ha­zaérkezését még a primási palotában sem tudják bizonyosan, hol ma ez­iránt érdeklődtünk. Vagy ma este­felé, vagy a jövő hét első napjain tér vissza a hercegprímás székváro­sába és most már itt is marad kö­rülbelül addig, mig az országgyűlés el nem kezdődik. Nagyobb és előre meghatározott utazások mostanában nincsenek tervbe véve. Városunk a polgármesterek orsz. értekezletén. A polgármes­tereknek f. hó 29-től 30-áig Nagyvá­radon tartandó országos értekezletére Esztergom város képviseletében Vim- mer Imre polgármester és Osváth Andor városi főjegyző küldettek ki. Ajándék az uj zárdaiskolának. Dr. Kohl Medárd, félsz, püspök szép ajándékban részesítette a vízivárosi uj zárdaiskolát. Az uj iskola díszterme részére ugyanis megküldötte I. Ferenc Józset király életnagyságu arcképét olaj festésben, pompás aranyozott ke­retben. A szép ajándékért Mayer Imre p kamarás, az intézet házi igaz­gatója mondott köszönetét a püspök­nek a zarda vezetősége nevében. Halálozás. Mint egy hozzánk beküldött gyászjelentés tudatja, Kohn Ignác f. hó 24-én életének 84-ik, boldog házasságának 54-ik évében Budapesten elhunyt. Halálát a Kom- lós, Balog és Sternfeld családok nagy­számú rokonsággal együtt gyászolják. Gyermekvédelmi nap a temp­lomokban. Dr. Csernoch János her­cegprímás, esztergomi érsek a folyó évi XII. sz. körlevelében a „Keresz­tény Szeretet Orsz. Gyermekvédő Műve“ javára a főegyházmegye ösz- szes templomaiban gyűjtést rendelt el s meleghangú ajánlás kíséretében szeptember utolsó vasárnapját, vagyis a mai napot tűzte ki gyűjtési napnak. Az őszi megyei közgyűlés, mint értesünk, október hó 10-én lesz az esztergomi városház tanácstermé­ben. Az uj sajtótörvény. Balogh igaz­ságügyi miniszter legközelebb beter­jeszti a sajtótörvény revíziójára vo­natkozó javaslatát. Javaslata a koa­líciós kormány javaslatának elvei alapján készült. Lényege a sajtópö- röknek soronkivüli tárgyalása. Köte­lezi továbbá a törvény a megtámadott nyilatkozatának haladéktalan közzé­tételét Ha ezt a lap megtagadná, az ügy nyomban a bíróság elé kerül, mely késedelem nélkül tárgyalja a panaszt s kötelezi a lapot a nyilatko­zat közzétételére, ha akkor sem kö­zölné, úgy minden esetben 600— 600 korona pénzbírsággal sújtja a szerkeztőt. A vármegye költségelőirány­zata. Esztergom vármegye törvény- hatóságának állandó választmánya f. hó 26.-án ülést tartott és megállapí­totta a megye jövő évi költségelő­irányzatát, mely a múlt évihez ké­pest mintegy ezer korona emelkedést tüntet fel. Emelkedést mutat-a „Tiszt­viselők stb. illetményei“, az „Irodai költségek“ és a „Rabtartási költsé­gek“, czimü rovat. Az első cimü rovaton mutatkozó többszükséglet, az előlépések fedezésére, valamint egy dijnoki állásnak irodasegédtiszti állássá történt átszervezése folytán vált szükségessé. A „Rabtartási költ­ségek“ -re 100 koronával több lett előirányozva, mert az eddig engedé­lyezett hitel az átlag évek eredmé­nye szerint, a kiadások fedezésére elégtelen. Az irodaköltség rovaton mutatkozó 800 kor. többlet, a vár­megye törvényhatóságának határoza­tával felemelt főszolgabírói irodaáta­lányok fedezésére szolgál. Az iparos tanonciskola taná­rainak státusát most rendezte a minisz­térium. Eszerint az iparos tanoncis­kolái kinevezett tanerők községi isko­lai tanerőknek számítandók. És pedig úgy, hogy a középiskolai tanár-képe- sitésüek középiskolai, az elemi iskolai képesitésüek elemi iskolai dotációban részesülnek és megkapják az államtól a rendes községi tanítóknak illetve tanároknak járó fizetéskiegészitést. Felhivás a nőkhöz! Mindazon hölgyek, kik adnak valamit arra, hogy szép tiszta legyen az arcbőrük, ne legyen szeplőjük és pattanásaik, használják bizalommal a Kiegner-féle Akácia arckrémet, pudert és szappant. Ezen világhírű kozmetikai szerek bamulatns gyorsan tüntetik el a kü­lönféle arctisztátlanságot és megle­pően finomítják, üdítik, szépítik a bőrt, sőt azonkívül megvédik a hű­vös, szeles időjárás befolyásától. 1 tégely Kriegner-féle Akaciakréme 2 korona, púder 1 korona, szappan 1 korona minden gyógyszertárban és drogériában, de csak Kiegner-félét fogadjunk el. Postán minden rende­lést azonnal teljesít az egyedüli ké­szítő : Kiegner gyógyszertár, Buda­pest, Kálvin-tér. Jókai utca kövezése. Szabó Géza és társai Jókai-utcai lakosok beadványt intéztek a város tanácsá­hoz, melyben felhívják a város ve­zetőségének figyelmét utcájuk tait- hatatlan kövezetére, melyben a kocsi- közlekedés valósággal lehetetlen és az utca újra való kövezését kérel­mezik. A tanács legközelebb foglal­kozik a közérdekű beadvánnyal. Tilos az osztrák osztálysors­jegy árusítása Magyarországon. Épp úgy mint a magyar osztálysors­jegyeket tilos Ausztriában árusítani, a magyar kormány megtiltotta az osztálysorsjegyeket árusítani Magyar- országon. A kereskedelmi miniszter e tárgyban rendeletet is intézett a pos­tahivatalokhoz. A megyei virilisták névjegy­zéke. A legtöbb adót fizető törvény- hatósági bizottsági tagoknak az 1914. évre összeállított névjegyzék terve­zete már elkészült s mint múlt szá­munkban már megírtuk, a mai nap­tól közszemlére vannak kitéve a vár­megyei főjegyző hivatalos helyiségé­ben. Megjegyezzük, hogy a névjegy­zéken bizonnyára lesz eg3^-két vál­toztatás a netaláni felszólamlások eredményeként, azonban azt hisszük, hogy a névjegyzék tervezet is érde­kelni fogja olvasóközönségünket s

Next

/
Oldalképek
Tartalom