Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 74. szám
1913. szeptember 21. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 szonynak nem bókol, csak másod- vagy harmadrangú szerepet fog házánál játszani. Ismertem egy uriasszonyt, aki annyira szenvedett a bókolásban, hogy csak azokat a vendégeket látta szivesen házánál, akik a bókok egész özönét tudták lábai elé hinteni. — Minden új kalapot, ruhát és látható toilette-cikket észre kellett rajta venni és a megfelelő bókkal dicsérni, különben a „tapintatlan“ vendég kiesett a kegyéből és nem szivesen látott vendég lett a házánál. A tiszteletet manapság már nem is tudják máskép kifejezni, mint bókok és hízelgés által; s innét van aztán az, hogy különösen a magas állásban levők érzékenyek annyira az őszinte szóval szemben. Vezulami Baco mondotta, hogy: „az igazságnak élni annyi, mint önként keresni a szerencsétlenséget.“ Manapság jobban tud boldogulni az alattomos, kétszínű ember, mint az egyenesen és nyíltan gondolkozó. Aesopus már Krisztus születése előtt megírta meséjét a a rókáról és a hollóról. Jele tehát ez annak, hogy az emberek már az ókorban is ismerték a hízelgést és azóta ez csak jelentőségben növekedett, bizonyítja az a közszájon forgó szokás-mondás: „szólj igazat, betörik a fejed . . .“ Van a társadalomnak egy típusa, mely talán a legveszedelmesebb valamennyi között, és amely mások megszólásával, vagyis köznyelven szólva pletykával foglalkozik. Ez a típus beleavatkozik mindenkinek a dolgába és a legnagyobb vakmerőséggel és jogtalansággal mond ítéletet ember társainak cselekedetei fölött. Ezek az invidiumok leginkább a mások dolgai iránt érdeklődnek és szinte az aggályosságig lelkiismeretesek mindenben — kivéve — ha embertársunk jó hírnevéről van szó. Ekkor félre dobják emberi mivoltukat és tisztességérzetüket és csak egy dolog lebeg szemeik előtt: mások becsületét ledarálni és embertársaikat szapulni — természetesen mindenkor az illetők háta mögött. Ehhez aztán szakszerűleg értenek. A közmondás azt tartja, hogy ki-ki söpörjön a saját háza előtt. Ennek a típusnak van is elég söpörni valója. De hisz azért hívják fel másokra a figyelmet, hogy az ő szemétjüket ne vegyék észre. Másokkal azért szeretnek annyira foglalkozni, mert magukban nem találnak semmi értékeset és minthogy nincs semmi érzékük a szép és nemes iránt, csak a mások fogyatékosságaira terjed ki a figyelmük. Eljárásuknak körülbelül ez a lélektani magyarázata. Ez a típus másoknak a megszólásában a legnagyobb ravaszsággal jár el. Hogy áldozatának jó hírnevét minél jobban és biztosabban tönkretegye, először az égig dicséri ; elmondja róla, hiszen ő derék, jó és kifogástalan ember, hogy vélek volna ellene valami ro- szat szólni. Persze, ezt azonban csak azért teszi, hogy aztán a „de“ szócskával pozdor- jává törje mindazt a jót, amit róla előbb mondott. Bámulatos ügyességgel értenek némelyek a szapuláshoz. Azt hinné róluk az ember, hogy legnagyobb jóakarói az illetőknek, akit nyelvük élére vesznek, pedig egyéb céljuk nincs, minthogy mások jó hírét tönkretegyék, mások jó hírnevét befeketítsék. Ezektől jobban kell óvakodnunk, mint a tolvajoktól, mert ezek az embert olyan javától szeretnék megfosztani, a mely legdrágább kincse s amely jóval felül emeli őt a társadalom eme parazitásai fölé. Egyfelől tehát az őszinteség hiánya és megvetettsége, és másfelől pedig az embertársait roszakaratúlag megszóló egyének csoportja, a társadalom oly rákfenéi, amelyek mindnyájunk érdekében orvoslást kívánnak. Az emberiség, a társadalom a szerző: tehát segítsen a bajokon maga a társadalom. Somogyi Imre. Érdekes emlék (Főgimnáziumunk történetéből.) Ismerteti : Dr. Kőrösy László. Esztergomi emlékeim gyűjteményéből két értesítőt állítok egymással szembe. Az egyik 1821-ből, még az uralkodó latin nyelven, a másik 1847-ből már a diadalmaskodó nemzeti nyelven jelent meg. A magyar megérteti a latint. Régi hatosztályos gimnáziumunk értesítője csak a legnevezetesebb statisztikai adatokat közli. így nem vehetünk tudomást azon nemzedékről, melynek tagjai már a szabadság- harc hősei közé tartoztak. A régibb értesítő szórul-szóra ezt közli: I. „Iuventus Regii M. Gymnasii Strigoniensis Ordinis S. Benedicti Ex Facto In Doctrina Religionis Et Lit- teris Progressu In Classes Relata MDCCCXXI. Srigonii Typis Josephi Beimel. In Secumla Humanitatis Scliola. Eminentes ......................21. [ Ex doctr. Relig et ex Lingua Hung.] Classis 1..........................21. Classis II...........................5. G ymnasium mutavit . 1. Scholas deseruit . . . 1. Militiae nőmén dedit . 1. Universim: 50. In prima humanitatis Scliola. Eminentes.................... 12. Classis I....................... 1 3. Secundo Examini se subduxit .... 1. Scholas deseruit. . . 1. Obiit........................ 1 . Universim : 28. In IV. Grammaticae Scliola. Eminentes.................... 1 0. Classis I....................... 2 2. Classis II...................... 9 . Classis III..................... 6 . Scholis valedixit. . 1. Universim: 48. In III. Grammaticae Scliolae. Eminentes, . . . . 10. Classis I........................ 15. Classis II....................... 5. Classis III..................... 5 . Infirmus.................... 1. Gymnasium mutavit . 1. Scholis valedixit. . . 1. Universim: 38. In II. Grammaticae Scliola. Eminentes.................... 8 . Classis I........................ 24. Classis II....................... 10. Classis III..................... 1 2. Infirmus................... 1 . Gymnasium mutavit . 1. Scholis valedixerunt 5. Universim : 61. In I. Grammaticae Scliola. Eminentes.................... 1 6. Classis I........................ 24. Classis II...................... 1 1. Classis III..................... 1 3. Examen non subiverunt 2. Scholas deseruere . . 4. Obiit........................ 1 . Universim : 72. Numerus totius Iuventutis 297.“ II. A negyedszázad múlva megjelent értesítő lényeges tanuló szaporodásról tanúskodik. Szórul-szóra : „Pannonhegyi Sz. Benedekrendiek Esztergomi Királyi Középtanodájában oktatott ifjúságnak Érdemsora 1846-7. tanév második felében. Beimel József betűivel, Esztergomban. Költészeti osztályban. (Költészettan. Római Régiségek. Classicusok. Szónokság. Hazai történetek. Földirat. Növénytan. Számvetés. Magyar és Latin Költészeti Gyakorlatok.) Jelesek 38. Elsőrendűek 14. Beteges 1. Más intézetbe mentek 4. Kimaradtak 3. Öszvesen 60. Szónok lati osztályban. (Szónoklat. Classicusok fejtegetése. Görög Régiség. Állatisme Honi történetek. Földirat. Számvetés. Magyar és Latin nyelvezeti gyakorlatok.) Jelesek 14. Elsőrendűek 23. Kimaradtak 4. Öszvesen 41. Nyelvtani IV. osztály. Latin nyelvészet s Classicusok. Honi történetek. Földirat. Számtan. Magyar és Latin gyakorlatok. Jelesek 18. Elsőrendűek 26. Má- sodrendűek 3. Beteg 1. Öszvesen 48. Nyelvtani III. osztály. Latin nyelvészet. Classicusok. Honi történetek. Földirat. Számtan. Magyar—Latin gyakorlatok.) Jelesek 17. Elsőrendű 29. Kimaradt 2. Öszvesen 48. Nyelvtani II. osztály. Latin nyelvészet. Elemzet uj frigyi történetekből. Földirat. Számvetés. Magyar és Latin gyakorlatok. Jeles 22. Elsőrendű 27. Kimaradt 3. Öszvesen 52. Nyelvtani I. osztály. Latin nyelvészet s elemzet ó-frigyi szent történetekből. Számvetés. Magyar—Latin gyakorlatok.) Jelesek 19. Elsőrendűek 33. Má- sodrendűek 5. Beteg 1. Első félévi rósz tanjegyeiket ki nem javítván kísérletre nem bocsáttattak 2. Kimaradtak 21. Öszvesen 76. Az egész ifjúság száma 325.“ A harmincas és negyvenes években megjelent értesítők már Beimel József esztergomi könyvnyomdájában kerültek sajtó alá. Érdekes észrevétel első olvasásra is, hogy a népes középiskolában kevés az elégtelen, vagyis a bukott diákok száma. De nem kevés a kimaradottaké. Talán derék elődeink igy szabadultak a tehetségtelen nebulóktól. Az akkori hat osztály, a XIX. század derekán, mégis a kor színvonalán állott. Jó öregapáinkat pedig nem terhelték túl a tantárgyak, melyek akkor sokkal kevesebben voltak. A humánus ismeretek azonban alapos és életrevaló rhetori és stilizáló nemzedéket neveltek nemcsak városunk és megyénk, de a szomszéd megyék közigazgatása és közélete javára is. A régi jó és becsületes idők kedves emlékét hirdetik ezek a most megszólalt régi jó esztergomi akták, melyeket valamikor az esztergomi Kultúrpalota lesz hivatva őrizni és a tanulmányozóknak hozzáférhetőkké tenni.* Akinek tehát volna ilyen becses régi emléke, az szülővárosának tenne hazafias szolgálatot, ha jó szívvel odaajándékozná az esztergomi régészeti és történeti társulatnak, mely a várva-várt Kultúrpalotában fog csak hivatásához képest boldogulni és virágozni. * Főgimnáziumunk könyvtára az összes annáleszeket őrzi. Ezekből az értesítőkből irta meg annak idején Bors tanár főgimnáziumunk vázlatos történetét. Programmérte- kezése azonban csak az első kísérletet jelenti. Részletesebb történet jó kötetet követelne. Addig is, mig ez a mű elkészül, az eddigi programmok tanulmányozása is tanulságos. Ezeket kellene a nagyközönség számára nyilvános könytárban összegyűjteni.
