Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 73. szám
Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 73. szám. Csütörtök, szeptember 18. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. ! FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS: DR GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDÉN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K f NEGYEDÉVRE 3 K $ EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. T NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. J HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT t KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Az új pártalakulás. Mint ismeretes, vasárnap megalakult Budapesten And- rássy Gyula pártja, hivatalos nevén: az alkotmánypárt. Tagadhatatlan tény, hogy az új 67-es párt impozáns részvéttel és kedvező auspiciumok közt jött létre. Az országnak sok nagytekintélyű politikusa s vagyonos intelligenciájának számottevő része csatlakozott az új pártalakuláshoz. A kormány pénzétől és pressziójától független lapok majdnem valameny- nyien örömmel üdvözlik And- rássy vállalkozását. Még a függetlenségi újságok sem kivételek : ezek is rokonszenvvel kisérik a jóirányú 67-es tömörülést. Maguk a függetlenségi párt vezéremberei se féltékenyked- nek, jóllehet az alakulás több tekintélyes tagjától fosztotta meg pártjukat. Szóval: megállapíthatni, hogy az alkotmánypárt az ország jobbjainak óhaja szerint született meg s általános rokonszenv-nyilvánulás közepette indult első feladatának végrehajtására : az alkotmányunkon ejtett durva sérelmek meg- szüntetésére. Sikerülni fog-e a kitűzött cél elérése ? Számithat-e az uj párt rövid időn belül oly fokú megerősödésre, hogy leszorítja a hatalom polcáról a mai, pénzen összevásárolt és mindenre kapható kormánypártot ? Kibirja-e vájjon ütni a nyeregből az al- kotmánytiprások észretéríthetet- len hősét: Tisza Istvánt? Képes lesz-e az országgyűlésnek többszörösen megszakított törvényes menetét helyreállítani? Ezek a kérdések izgatják most a politikai megújhodásban hinni tudó optimista lelkeket Magyar- országon. S a „quod volumus, credimus libenter“ (amit akarunk, szívesen elhisszük) régi latin közmondás szerint sokan máris biztosra veszik, hogy Andrássy vállalkozása sikert fog aratni, Minden a vidék állás- foglalásától függ ! — mondják. Ha a vidék feltámad eddigi letargiájából, ha megmozdul végre eltompult hazafi-lelkiisme- rete : biztos a győzedelem. Ti- száéknak mihamarabb pusztulniuk kell a bitorolt hatalmi polcról ! Jóllehet mi nem tartozunk az új párthoz, mégis mint lojális ellenzéki társak, szívből kivánnók, hogy e vérmes reménység rövidesen valóra váljék ; szívből kivánnók, hogy Andrássy, az igazi 67-es végleg legyűrje a hatalomért minden javunkat elalkudni kész ál- 67-eseket; ámde, megvalljuk, higgadt megfontolással nem csatlakozhatunk az optimista köny- nyenhivőkhöz, mert egyáltalán nem tudunk hinni avidék„föl- ébredés“-ében s kedvező állás- foglalásában ! A vidék állásfoglalását, mint a legutóbbi tipikus magyar választás is napnál világosabban igazolta, a hivatalos presszio szabja meg és a pénzcsengés dönti el ! Kevés köze van hozzá a hazafi-lelkiismeretnek ! Ezt mi, vidékiek már tapasztalásból tudjuk ! Itt az urak lelkiismerete változatlanul igen-igen sokat elbír minden mozdulás nélkül ; a népé, az istenadta szegény népé pedig száz esztendőben legfeljebb kétszer-három- szor szokott megmozdulni ! „Esztergom és Vidéke" tárcája. Valamit a nyárból . . . Valamit a nyárból ... a távozó nyárból, Hadd lássak még!... Megállj fecskemadár! Ne siess ne repülj a hazádból még el! Szép hervadó rózsa óh még ne enyéssz el! Néha csillog a fény itt-ott zöld a határ — Valami a nyárból... a szépséges nyárból! Valamit a nyárból... a búcsúzó nyárból Óh hogy szeretnék én visszatartani! — Ezekre az őszi szomorú napokra, Mikor a lelkemre száll a létzuzmara — Beh jó is lennének a nap sugarai. — Valami a nyárból ... a gyönyörű nyárból! . . . Valamit a nyárból ... a haldokló nyárból Az én rózsapárom adhatna nekem, Csakhogy ő távol van, nagyon-nagyon messze, Lehet hogy neki is azt zokogja lelke: Hol van a madárdal, égő csók, szerelem ? Valami a nyárból... a bűbájos nyárból! Sugár József. A siró la. Irta : Farkas Ernőd, Vasárnap este van. Szép, langyos tavaszi este, a lombosodó fák suttogva borulnak össze, amint a lágyan éneklő szél ringatja őket. Az ozdini fiatal tanító ott ül az iskola tornácán és boldogan simul hozzá a felesége. Nézik az eget, ezt az örök nagy rejtélyt, mely az Isten fölsé- ges gondolataival van teleirva s emberi szemnek olvashatatlan. Csak csodálni lehet, de megfejteni soha. Ott csillog felettük a fiastyúk, a göncöl szekere, odább a hajnalcsillag, amely vakítóan fehér, mintha a lehunyt nap szivénél utolsó vércseppje volna. És a gyönyörű kék mezőn, amelyet mintha angyalokká lett ártatlan gyermekszemek sírtak volna oda, arany kalászok fejenként ringanak a csillagok mi- riádjai. Oly szép, oly harmonikus, oly zsongitóan édes csönd reszket a természeten. Csak a szellő sóhajtása rebbenti meg a fák leveleit. A földből párás illatok szállnak s átsuhannak a fiatal pár lelkén, mint egy rózsaszirmokon lebegő tündérálom. A férfi az asszony vállára hajtja a fejét és hallgatja azt a bájos ze nét, amelyet egy édes női kebel dobogó szive ver. Milyen boldogság is annak a szivét hallgatni, a ki minket szeret. Mennyit mond annak a rejtelmes alkotásu kis cimbalomnak minden pengő húrja. Az örök üdvösségnek a kelyhe minden dobbanása, amelyből vért forraló italok gyöngyöző habja árad a lelkünkre. Minden, mi szép a földön, ennek varázsát hordja, minden, mi gyönyörű a világon ; ebből fakad; mint a nap szerelmes csókjától a virálás, az élet, az ifjúság. Tekintetük egymásba omlik, mint a harmatméz, majd megint az eget nézik, a melyen minden csillag egy-egy szerelmes gondolat. A férfin azonban egyszerre csak gyenge remegés fut át, megfogja felesége kezét és halkan, titokzatosan mondja : — Hallod, megszólalt a siró fa. Felesége meglepetten fordult feléje : — Siró fa? Mi ez? — kérdi csodálkozva. — Nem hallottad még, szivem, hogy az ozdini hegyen áll egy magányos fa, amely gyakran sir? — De hogyan sirhat a fa, talán valami elátkozott királykisasszony lakik benne ? — Szomorú történetet sző a népmonda e fához — felelt a tanító. — Mond el, kérlek — biztatja a menyecske, szelíden simogatva a tanító állát. A hegy felöl csakugyan siró hangok foszlányait hozta le a szél. Hasonlítottak ezek a távoli sikoltás-1 hoz, amelyeket már csak tépett foszlányokban repít tova a szél. A tanitóné figyelt és finom fehér bőrén remegés futott végig. 0 is hallotta a rejtelmes sírást. Szakadozott, csukló, el-elfuló női zokogás volt, amelyben nagy, de eltompult fájdalom hörgött. Fázni kezdett és jobban hozzásimult az urához. — Hajdan hatalmas vár állott az ozdoni hegyen — kezdte a tanító. — A vár ura Boróczy volt. Mátyás király kedves, fő embere. Gazdag és független nagy ur, akinek sok ezer jobbágya volt. Mátyás királyt híven segítette minden hadjáratában. Özvegy ember, egyetlen leánya bátor és férfias amazon, aki gyakorta maradt egyedül a várban ; de nem félt, mert az őrség neki is esküt tett s a vidéken kóborló cseh rablók hasztalan ostromolták a várat, nem sikerült bevenniük. Uzdrál, a hírhedt cseh rablóvezér a szomszédos hegyormon erős favárat épített, ahonnan az egész vidéket rettegésben tartotta. Uzdrál nagy, öles ember volt, fiatal, de rút, békaszemü, ferde orrú, nyulszájú, ám erős, mint a bölény. Uzdrál ismerte Boróczy Etelkát. A rózsás ujju hajnal már rendesen ott találta Etelkát a vár erkélyén, amint mélázva nézte a világos
