Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 68. szám

Esztergom, 1913.

XXXV. évfolyam. 68. szám.

Vasárnap, augusztus 31.

POLITIKRtés TRRS

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK.

I

I

<

*

FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATARS :

DR GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ

LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ

LAISZKY JÁNOS.

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

i

4

t

I

I

4

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE NEGYEDÉVRE 3 K

EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA.

Szelíd nyomás.

Hallottál-e már, jámbor olvasóm, valamit a nyomásról? Hogyne hallottál volna! Talán már részed is volt benne!

Különféle nyomások vannak. A főbbeket egy kettőre emlékezetbe idézhetjük.

Boldog gyermekkorodban vén dajkád bizonyára többször mesélt neked a „lidércnyomásáról, vagy magyarábban : a „boszorkánynyomás“ -ról, mellyel éjfél tájban a piszkafán nyargaló „szentgellérthegyi táncos“ banyák szokták meggyötörni a békés aluvókat. Alkalmasint hosszabb idő tellett bele, mig felizgatott gyermeki képzeleted kigyógyult e mesebeli nyomás rémképeiből; s ma legföljebb jelképesen érzel olykor-olykor „lidércnyomásokat.“

Tapasztalatból manap job

ban ismert lehet előtted a „hivatalos nyomás“. Nemcsak hogy lehet, de minden bizonnyal ezt fogod ismerni legjobban, mert szép Magyarországon ez a legdivatosabb „nyomás“ ! Akiket nálunk a mostoha sors a közhivatalnoki pályák alsó és közép tokaira helyezett, vagyis pa- rasztikus egyszerűséggel szólva: a „nyájbéli“ közhivatalnokok ezrei tudva-tudják, mit jelent ez a szó és fogalom: „hivatalos nyomás“. Ahány községi, megyei, vagy országos választás Magyarországon megesik, majd kivétel nélkül ennek a jegyében esik meg! Lapokat, sőt könyveket lehetne írni róla, mennyi égbekiáltó igazságtalanság, durvaság s embertelenség egyrészről és mennyi jogsérelem, önmegtagadás s keserűség más részről szokta gyűlöletessé tenni a „hivatalos nyomást“ műveltnek hirdetett országunkban. De mindez kívül esik most behatóbb megbeszélésünk körén, melynek tárgya tulajdonképen a nyomásnak egy harmadik: finomabb, műveltebb faja, az, amelyiket közönségesen „szelíd nyomás“ néven szoktunk emlegetni. Ezt szeretném ezúttal jobban meghányni- vetni veled, esztergomi nyájas olvasóm, Hogy miért éppen ezt, annak megvan a maga, téged érdeklő oka-foka!

A „szelíd nyomás“ megegyezik a „hivatalos nyomás“- sal abban, hogy a célja többnyire szintén immorális, erkölcstelen, azaz: a megfélemlítésedre, félrevezetésedre, becsapásodra irányul. De ezt módjával, ravaszul cselekszi : a részvét megejtő köpönyegében. így szól teszem- hozzád gyöngéd szavakkal: „De kár ezt vagy azt tenned, — az

Istenért, ne tedd ezt vagy azt, — jaj, mily meggondolatlanul, saját javad ellen cselekszel, -— a vesztedbe rohansz, — mit makacskodol — állj meg a veszedelmes úton — térj eszedre !“ stb. Te hallod a rezgő hangon füledbe fuvolázott barátságos intelmet, gondolkodás nélkül megrendülsz, letérsz a meggyőződésed választotta helyes útról s vakon követed a tanácsadót. Pedig az akárhányszor olyan ember, kinek a régi példaszó szerint „szép a szava, de ördög az éha“ (vagyis a belseje)! A részvét vonzó szine alatt közeledik feléd, hogy annál biztosabban befonhasson.

Ilyetén „szelíd nyomást“ persze a ravasz haszonlesők nemcsak egyesekre, hanem testületekre, sőt községekre, városokra is szoktak gyakorolni. S ezzel a megjegyzéssel elértük

„Esztajom es Vidéke“ tárcája,

Otthon.

Tudta a jó Isten: mi a leghőbb vágyam, Megértem hat végre : hogy van egy kis házam, Csak mint egy kalitka — kicsi a szobája, Mégis ez a világ legszebb palotája.

Sokat nélkülöztem, soká kuporgattam, Minden kicsi fillért össze rakosgattam. — Minden homokszeme önkezemmel vájva : Hogy ne lenne nekem ez a kis ház drágái

Rá örömmel s mégis könnyes szemmel nézek, Mig érte küzdöttem, elrepült az élet 1 Hanyatlik a napom, immár lemenőben . . . Vár egy csendes otthon kint—a temetőben.

Grigdssy yánostté.

Jegyzetek a hercegprímásról.

Van-e érdekesebb, ragyogóbb kar- riér ma Magyarországon, mint dr. Csernoch János hercegprímásé? Aligha. Ezelőtt hét évvel még esztergomi kanonok és országgyűlési képviselő volt, de már a néppárt súlypontját

tartották kemény, férfias vállai, mint Atlaszé a horizontot a mithologiában. Akkor, emlékszem, fontos levéllel kerestem fel, gróf Majláth Gusztáv Károly, erdélyi püspök irta. A Royal- szállóban volt a lakása, de nem elől, a tükrös, süppedő szőnyeges, Erzsé bet-köruti fronton, hanem legesleg- hátul, a második emeleten, a szobának egyetlen ablaka volt, az is az udvarra nézett. „Ilyen hátúira költözködött méltóságod?“ — kérdeztem. „Aki dolgozik, annak csend kell és levegő. Elől egyiket se találom meg!“ — volt a válasz. És valóban dolgozott. Minden katholikus intézmény életét figyelemmel kisérte és résztvett a munkájában.

A koalíció vezérei hamar felfedezték az esztergomi kanonok aranyeszét, vasakaratát, acélenergiáját. Mert e három fémjelző nem költői frázis a hercegprímás egyéniségének jellemzésében. Ha az ember szónokolni hallja, előbb nem is akar figyelni. A régi külső hatásokra is pályázó Demos- thenesekből nincs benne semmi. De már az ötödik mondatnál felüti fejét az ember, hogy aztán minden gondolatával lázasan kövesse. Soha díszesen, cifra sallangokkal nem beszél, a régi, egyszerű római templomok márványos hajójához hasonló a beszéde. Mintegy cararrai oszlop a Szent Péter-templomból. Melyen ízléstelenség lenne a kép, a virág, más csillogás. És érdekes, hogy ahol gróf Apponyi Albert lángesze uj szónoki formát teremtett és Prohászka Ottokár sziporkázó lelke apokaliptikus gondolatmagaslatok tetejét verdesi : az egyszerű, kemény igazságok gondola' rithmusa rajongó tábort tud ösz- szevarázsolni Csernoch János mellé. A régi, klasszikus szónokok elbűvölnek, lelkesítenek, valamely szent döbbentet váltanak ki a hallgatóságból, mig az angol észjáráshoz és parlamenti élethez mindenben hasonló szónokok megnyugtatnak, meggyőznek, s én egyszerű hallgató polgár, azt mondom otthon, a gyermekek között, a családban : de jó, igaz, okos beszédet hallottam, nem is beszéd volt az, hanem csupa közvetlen igazság.

Az a roppant nagy közvetlenség, ami a szónokló prímást jellemzi, talán még fokozottabb erővel és varázsai nyilatkozik meg a magánembernél. A nagyemberekre apró dolgok a jellemzők, tartja a görög történetiró. És a magyar közéletben alig van párja a hercegprímásnak, kivel szemben nem érzi az ember az ő hatalmát és előkelőségét. Minden magasrangú ur, ha stílusosan is, de szereti éreztetni, hogy ő hol áll. A prímás tekintélyének jelvényeit, fényes emblémáit nem hordozza külön skatulyákban magánál. Nincs arra szüksége Egy nem magas, fekete reve- rendás pap ül előtted, de ha megszólal, azt mondod, ennek az embernek rengeteg magasan kell állnia. Aranyagy, ismétlem, vasákarat, acélenergia. A puha, feminim közéleti karakterek között az abszolút férfi legyűrő, lenyűgöző impozáns ereje.

A könnyű, finomvonásu, gyönge hajlású rokoko-butorok között a keménytölgyből faragott mestermű Gyökerei az áldott magyar humuszban ágazódnak, s szuggesztiv, erős tekintete derűsen, boldogan suhan át a virágos szakolcai réteken, hol pillangókat kergetett, tündérálmokat szőtt, melyet a legszeszélyesebb tündér, az Élet, be is váltott.

Eddig az egyházi karrierek irói és szónoki tehetségekből nőttek ki. Az uj prímás az adminisztrálást vitte tökéletességre. És nagy és fontos dolog tudni: ki hova való, kit, minek kell kinevezni, hogy a legjobban megfeleljen hivatásának, ma, Magyarországon, a deplaszirozás klasszikus földjén, hol aki semmihez nem ért, képviselő, az iró finánc és a finánc