Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 65. szám

Esztergom, 1913.

XXXV. évfolyam. 65. szám.

Szerda, augusztus 20.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : 4

SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM f

TELEFON 21., \

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4

KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI T

ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t

A szent jobb.

Augusztus derekán konvenció mifelénk, hogy nemcsak első nagy királyunk alkotmányáról, hatalmas institúcióiról, frank birodalmi mintára való ■ megyei konstituciójáról, a nagy király személyes hajlamairól, jelleméről, avagy arról a határtalan akaraterőről; amelylyel a pogányság lappangó tüzét itt elnyomta, cikkeznek a lapok, hanem aktuális fejtegetésekbe bocsájtkoznak, összehasonlításokat tesznek a messze múlt nagy alakja és nagy alkotásai között és a mérleg másik serpenyőjébe a másik serpenyőjébe a mai kor vívmányait helyezik el. Persze a régi jó idők messze maguk mögött hagyják sok minden tekintetben a mai korcs nemzedéket fölfogásával,

„Esztergom és iidskß“ tárcája,

Este.

Kiülünk mind a kedves kerti padra,

Mikor leszáll a csöndes alkonyat,

Fejünk felett szelíden, álmodóan A vén akácfák lombja bólogat.

Mindenki oly jókedvű ... Én merengve A tücskök cirpelését hallgatom.

Nehéz virágillat száll a szivemre S valami édes áldott nyugalom . . .

Harangoznak . . . Mintha valaki járna Az utakon . . . Oly kedves arca van . . . Elszáll a kép — szárnyán a képzeletnek. .. S álom és ábránd, minden oda van.

S amíg körültem víg kacagás hallik, Könybe lábad a két forró szemem,

S mintha valaki rám borulna halkan, Zokogva, sírva, búsan, csöndesen . . .

Somogyi Imre.

POLITIK/1} f es TßRSRDRLMILRR

FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS:

DR GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ

LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ

LAISZKY JÁNOS.

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

f

*

t

\

t

4

ELŐFIZETÉSI ÁRAK EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE NEGYEDÉVRE 3 K

6 K

EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA.

gyors és izgalommal teljes életével, tunyaságra és élvhajhá- szatra berendezett életmódjával.

Régi sirások, régi jajgatások, mikor lesz már végetek ? A múlt, mondja Nitsche, egy golyó, amelyet az emberiség magával cipel nemzedékről- nemzedékre, érzi a beteges terhet, holott kioperáltathatná testéből és csak a forradás nyomát kellene viselnie. A történet az élet mestere ugyan, de lehet az élet rossz mestere akkor, ha nem arra gondolunk, hogy tanulságainkat csak jóra alkalmazzuk. Hogy mi ez a jó, az a lényeg a történelem tanításában és aki nemcsak pártpolitikai szemüvegen át keresi a históriai igazságokat, az meg fog győződni arról, hogy a ma világa ama nagy és súlyos értékeknek sincs hijjával, amelyet sokan csak a

Simor János centennariuma.

1813 augusztus 23 — 1913 augusztus 23.

Nem haladhatunk el szó nélkül ama nevezetes határkő előtt, mely az idők végtelen folyásában Simor János néhai hercegprímásunk születésének századik évfordulóját jelzi. A nagyemlékű férfiú 22 éve és hat hónapja, hogy az esztergomi bazilika kriptaüregében nyugszik, Azóta már második utóda ül a primási széken.

A rohanó élet eseménytorlaszai hamar feledtetik a múltat s ma egy év a feledés szempontjából évtizedeket jelent. A modern embernek nincs ideje, hogy előre vagy visszatekintsen, annyira leköti a jelen, amelynek élünk. Legfeljebb egy-egy nagyobb sírkő előtt állunk meg egy pillanatra s csak rövid elmefuttatásra van időnk azon emlékek felett, amelyek a nagyszerű férfiú életéhez fűződnek. Nem szeretnők, ha Simor János néhai hercegprímásunkról ezen nevezetes évfordulón megfeled- kezés történne. E megemlékezéshez, a magunk részéről e szerény sorokban óhajtunk némiképen hozzájárulni. Mert valóban érdemes és tanulságos néhai való Simor János bibornok, esztergomi érsek és hercegprímás emlékezetét visszaidézni.

múltnak akarnak betudni. Az emberi faj, a kultivált világrészeken talán vesztett valamit zord vadságából, elszántságából és ama kíméletlenségéből, amely alapját képezte annak a hitnek, hogy az erő a jog forrása.

Nem a harcias erények vezetnek manapság. Az erő és a bátorság mellé immár odasorakozott az ész és akarat is, amely már-már leigázza az előbbi tulajdonságokat is, hogy teljesen magához ragadja az egyed uralmat. Nézzünk Anglia felé és vegyük sorba azokat az országokat, amelyek sok minden tekintetben hozzájuk igazodnak. Nem látjuk-e azt, hogy ezek megannyian a közszabadságok kiterjesztésére és arra törekszenek, hogy a kultúrát minden társadalmi rétegA legutóbbi koronázó prímás szo- borszerü törhetetlen alakja meg van örökítve szintén hasonló anyagba, ércbe öntve a budapesti Andrássy- szobor egyik oldalán levő csoportképen, abban a jelenetben, midőn a nagy államférfiuval, Andrássy Gyula gróffal együttesen, dicsőségesen uralkodó királyunk fejére teszik Szent István koronáját. A két providenciá lis hazafi, a kiegyezés miniszterelnöke és a kiegyezés prímása egy- képen. Ennek a korszakos koronázási eseménynek is immár három év múlva ötven esztendeje lesz és az akkori aktiv államférfiak közül már senki sem él. Egyedül a mi szeretett, királyunknak adta meg a jóságos Gondviselés azt a kegyelmet, hogy egyetlen élő tanúja legyen a mai napig az 1867-iki kiegyezésnek. Megérje, azt, hogy ez a nagy müve épen a legutóbbi politikai események legszilárdabb rohamtámadásai között állja ki a legerősebb tűi próbát. Ez a kiegyezés bizonyult most is az egyetlen sziklaszilárd talajnak, amelyen Magyarország jövőjét és fejlődésének zavartalanságát úgy a külső, mint a belső ellenségeinkkel szemben biztosítani, lehet.

Ezt a kiegyezést Simor János koronázó cselekedetével nem csak betetőzte, de azt elő is mozdította,

ben behozzák. Ez a törekvés megnyilvánul az igazságszolgáltatásban, a közbiztonságban, a közigazgatásban, a közoktatásban, a közgazdaság faktoraiban, de még a katonaságban is. Más szellem hódit itt is teret magának. A hadsereg a kultivált államokban tudja, hogy feladata nem szorul tisztára a hódításra, hanem inkább arra, hogy az államban legyen a rend és vagyonbiztonság őre és hogy testedzés, pontosság és kötelességtudás dolgában mi- tául szolgáljon.

Szent István művei ne arra emlékeztessenek, hogy mi is azokat utánozzuk. Ne az üldözést tanuljuk meg tőle, mert a pogányság kiirtása már befejezett munka. Tanuljunk meg a bűnt üldözni, nem a más meggyőződését. Tanuljunk tőle

előkészítette. Ismeretesek az ő emlékiratai, levelezései még győri püspök korából a kiegyezésre vonatkozólag. A haza bölcsének, Deák Ferencnek és Andrássy Gyula grófnak nem volt hivebb munkatársuk a kiegyezés létrehozása körül, mint Simor János akkori győri püspök. Az ő hatalmas politikai egyénisége egyszerre megfordította a magyar klérus politikai felfogását, mely a kiegyezést megelőző években inkább az ó-konzerva- tivek, a gróf Apponyi György és társai aulikus politikája felé hajlott. Néhai Scitovszky János hercegprímás röviddel halála előtt még, az 1886. év őszén, nem az 1848 iki miniszteriális alkotmány, hanem az 1847-iki dikaszteriális alkotmány hanem visz- szaálitása mellett foglalt állást és halálát is állítólag annak a távirati hir- vétel hatásának tulajdonítják, amelyben bécsi körökből értesítették, hogy Andrássy gróf győzött és az ó-kon- zervativek megbuktak. Ezt nem tudta túlélni Scitovszky hercegprímás.

De az isteni Gondviselés már mintegy előre kijelölte, előre készenlétbe helyezte az ő utódát, a győri püspököt, Simor János személyében, kinek hercegprimási kinevezése csakhamar meg is történt 1867. év jármán 30-án. Egy uj prímás teljesen uj általános politikai és egyházpoli-