Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 59. szám

1913. július 27. ESZTERGOM és VIDÉKE. 5 megbízatásuknak meg fognak felelni, de arra is, hogy azt jól fogják vé­gezni. De talán mégsem árt, ha néhány szóval megvázolom itten, hogy milyen­nek is képzelem én azt a fásítást és rendezést. Tehát először is általánosságban, úgy a fák, mint a bokrok ültetését csakis ősszel ajánlom s nemcsak a hídfeljárónál — mely sivár Duna- homokkal van feltöltve — de egyebütt is, ahol helyenkint nem volna a talaj megfelelő, az 1 m. mély és 1 m. széles gödröket jó termőfölddel vélem megtölteni. Elkerülhetetlen lesz az ültetésre következő nyáron át két- hetenkint, nagyobb hőségben heten- kint egyszer a fácskák tányérainak dús öntözése. Hogy ez lelkiismere­tesen megtörténhessen, a „ Sétahely - szépitő társaság“ érintkezésbe lép­hetne a helybeli cserkész, vagy őr­szem csapat vezetőségével. Nem két­lem, hogy a nemes célra szívesen fogja átengedni derék katonáit s ha minden fiú nem többet, csak 5 fát (5 kanna viz) vállal, úgy biztosítva van az ültetvény sikere. A fákat egyelőre ne tessék a n. é. közönség oltalmába ajánlani, mert nálunk ennél sokkal biztosabb mód­szer az, ha az ültetvényeket, mig a fák fiatalok őriztetik, vagy szemmel tartatják. Bennt a város területén e célra legalkalmasabbak azok, akik­nek háza előtt a fák vannak. Nem kétlem ugyanis, hogy a háztulajdonos urak szives gonddal lesznek arra a néhány fára, amely házuk elejét díszíteni fogja. Egyebütt is a környé­ken lakók önkéntes felügyeletét könnyű megnyerni egy társulati fel­kérőlevéllel. Szegényebb embereknél csekély jutalom felajánlása a legcélra­vezetőbb. Ami a Szt. Tamáshegy befásitását illeti, ez nagyon kemény dió. Nem­csak amiatt, mert a város szine-javá- val éppen ellentétes műveltségű s jellemű nép halálos ellensége minden élőfának, de azért is, mivel abban a téglaagyagban s a befásitásra legjob­ban rászoruló délnyugati lejtőn még a legkevesebb igényű (pl. akác) fa is bajjal fog megélni. De hát ez ne riassza, sőt lelkesítse a derék vállal­kozókat, mert ha e nehézségek dacára nemes munkájuk mégis sikerülni fog, olyan emléket emelnek vele maguk­nak, amilyen nincs több Esztergom­ban. A Szent János-kuti gyermekjátszó­tér nem szerencsés gondolat. Emlé­kezetem szerint a Szent János-kut környéke nyári zivatarok rendes le­csapóhelye s három felől is oda zú­dulnak le a hegyi vizek, oly inten- zivitással, amely utjából mindent el­söpör. Gyermekjátszótérnek különben is csak a város belterületén van ren­deltetése s csak úgy ér valamit, ha csakugyan térés. A Szent János-kuti térnél pedig — ha jól emlékezem — jóval nagyobb a volt Szent Tamási temető által elfoglalt terület is, mely tudtommal már használaton kívül van. De hát ez másodrendű kérdés, mert hál' Istennek a város még nincs annyira beépítve, hogy gyerekeink itt, amott veszedelem nélkül ne játsz­hatnának. Sokkal fontosabb szerintem egy árnyas sétaút létesítése a várost kör­nyező erdők valamelyikébe. Aki azt megcsinálja és pedig úgy, hogy a sétaút emelkedése mérsékelt, talaja pedig pormentes legyen, az nagy darab aranyat dobott a város kasszá­jába. B. Ssabó Mihály.- TOLLHEGGYEL | 'i _____________________W B ogisich a kincstárban. Bogisich Mihály, az aranymisés püspök tudvalevőleg az esztergomi bazilika kincstárának őre s mint ilyen, előzékenységével, szakszerű magya­rázataival, derült, jókedvű modorával valósággal elragadja a hozzánk jövő idegeneket. A püspök alapos tanul­mányozás után fogadta el a kincstár­őri tisztet, ebbeli minőségében ren­dezte a kincseket s azokhoz történeti magyarázótáblakat is készíttetett. A bazilika kincseinek mutogatása köz­ben szokása a püspöknek, hogyha a köréje csoportosult látogatók között diákembereket vesz észre, azokhoz egy-egy történelmi kérdést intéz a bemutatott műkinccsel kapcsolatban Nemregiben történt, hogy egy fővárosi főgimnázium nagyobb növendékei nézték meg a kincstárat s Bogisich itt valósággal elemében volt. Egyre- másra kérdezgette a diákokat a his­tóriából. Különösen felkeltette a fi­gyelmét egy turistaruhás csupaszképü fiatalember, ki nemcsak a kérdésekre adott világos és szakszerű feleletet, hanem még az evszámokat is sorra megmondta a legnagyobb pontosság­gal. Mikor a magyarázat véget ért, Bogisich meg nem állta, hogy nyá­jas mosollyal oda ne forduljon a fiatalemberhez e szavakkal: — No én igazán gratulálok a maga tanárjának kedves fiam, mert ön valóban kitünően tudja a törté­nelmet. A megdicsért fiatalember erre gyöngéden elpirulva mutatta be magát: — Pardon, méltóságos uram, én dr. N. vagyok, a főgimnázium tör­ténelemtanára. A püspök jóízűen nevetett az ártatlan tévedésen. (-■) Egyről-másról. Borúra — derű. (Feljegyzések a nyárról.) Ideges ma már az egész világ: ember, állat, fű, fa, virág, sőt újab­ban az időjárás is. Az időjárás je lenlegi időbetegsége ugyancsak keserű panaszra és istentelen kifakadásokra sarkalta mindnyájunk lelkét az utóbbi hetekben. Zuhogott a hűvös eső és komor melódiákat orgonázott a szél az ablakok alatt. Boszankodott és méltán, az iparos, kereskedő, de leg­kivált a gazda, a .szántóvető ember. Mert hát ezidén a gonosz időjárás következtében alaposan megkésett az aratás. Jóravaló esztendőkben ilyen­kor már pompázott a keresztek gar­madája és tarkállott a tarló, ma meg, julius végén is látunk sok lábon álló vetést. A múlt heti goromba esőzés elodázta az aratási munkálatok meg­kezdését. Hejh, pedig hányán várnak reá! Végre valahára aztán, amint a jelek mutatják, ezt a hetet becsületes szándékkal kezdte meg a csalfa Idő őkegyelmessége ; ragyog a Nap, tüzes kévéket szór alá a földre. Siet is az arató gazda, nehogy most meg a hir­telen beállott forróság miatt kipereg­jen a sárgaérő szem, vagy a várat­lan, szeszélyeskedő időfordulás tönkre­tegye a lekaszált rendeket. Siet is az aratórészes : apraja, nagyja, legények, leányok, hogy mihamarabb hasznát lássa fáradságos munkájának. Ebben a lázas, aratási időben mintha a mi kis városunk képe is megváltozott volna. És csakugyan 1 Az aratási időt megérzik a városi gazdasszonyok is, már tudni illik azoknak, akiknek falusi cselédjük van. Nincs az a bér, melyért a teli­vér falusi lány ilyenkor szolgálatban maradna a mikor otthon a legények kaszafenéshez fognak, hiába a téli gavallér mézédes szava, mikor otthon az igazi várja, aki talán nem ért ahoz, hogy szép szóval forgassa ki babája eszét, de beköti a fejét, mihe­lyest lesz mit aprítani a tejbe. Egypár heti munka után meg­szűnik a kaszapengés . . . Lekaszálták már a retet Nem hagytak rajt’ virágot. A nagy betakarítás után megpi­hen az áldott Anya föld, hogy uj re­ménységgel töltse meg a lelkünket jövőre. o Lapunk mai számát Bogisich Mihály v. püspök, praelatus-kanonok aranymiséjének alkalmából díszesebb formában, megbővült tartalommal je­lentettük meg, hogy ezáltal is tanujelét adjuk azon őszinte szeretetnek és ragaszkodásnak, mellyel Esztergom közönsége az ősz főpap iránt visel­tetik. Fejezze ki ez a szám lapunk szerkesztőségének és kiadóhivatalá­nak őszinte jókivánatait is Öméltó­ságának eme nevezetes és ritka ün­nepe alkalmából! Vaszary Kolos visszavonult her­cegprímásunk egész csöndben élde­gél balatonfüredi otthonában. Áhita- tosan elvégzi napi imáit. Érdeklődés­sel olvassa a napi eseményeket. De a politikából nem sokat élvez. Mint­hogy rosszak a lábai, ritkán látják mert nem sétál. Balatonfüredi tiszte­lői és szegényei végtelenül örvende­nek, ha néha kikocsikázik a szere­tett főpap, ki valóban megérdemelte már a teljes pihenést. Bogisich Mihály aranymiséje. Bogisich Mihály c. püspök, praelá- tus-kanonok aranymiséjét, mint már múlt számunkban említettük, Maria- zellben, az ottani bazilika kegyoltá­ránál tartja a mai napon. Megelőző­leg résztvett a nagyszombati jezsui­ták által tartott háromnapos papi lelkigyakorlaton s Nagyszombatból Váray János óbarsi plébános barát­jával együtt, ki szintén a mai napon tartja aranymiséjét — e hét közepén Bécsen keresztül utazott Mariazellbe Esküvő. Gyarmathy Lenke oki. tanítónőt, Gyarmathy József eszter­gomi igazgató-tanitó kedves leányát e héten vezette oltárhoz Zsabka Emil girálti adótiszt. Az uj párnak felhőtlen boldogságot kívánunk ! Szt. Istvánnapi szónok. Augusz­tus 20-án Esztergomban tartandó Sz. Istvánnapi ünnepségek egyik fénypontja tudvalevőleg azon egy­házi beszéd, melyet a főszékesegy­házban tartott istentisztelet alkalmá­val mond el valamely kiváló egyházi szónok. Az idei ünnepi szent beszé­det, mint értesülünk, Dr. Magyarász Ferenc cisztercita tanár, zirci plébá­nos fogja tartani, aki a múlt évben a bécsi magyaroknak tartott sz. Ist­vánnapi szentbeszédet. Esztergom üdvözlete. Eszter­gom szab. kir. város közönsége ne­vében a város elöljárósága a követ­kező tartalmú levélben üdvözölte Bogisich Mihály c. püspököt mai aranymiséje alkalmából : Méltóságos és Főtndő Püspök Ur! Midőn Méltóságod a mai na­pon, pappá szenteltetésének ötve­nedik évfordulóján, Istennek szent oltára előtt hálaáldozatái bemutatja, úgy érezzük, hogy a mi lelkűnk­ben is megrezdül egy nemesebb húr, melynek hangja hő imát tol­mácsol a Mindenható előtt Méltó­ságodért, a magyar katholikus fő­papság díszéért, az egyházi zené­nek lelkes művelőjéért és a tudósért, kinek a mi megismerésünk szerint egész élete Istennek hűséges szol­gálatában, a Haza szeretetének ápo­lásában s a Szép kultuszának elő- revitelében telt el. Az a nagy idő, amely Méltó­ságod mögött áll, Esztergomra is fényt sugárzott, mert Méltóságod példás élete és élettevékenységének fényes eredményei itt jegyeztettek fel a magyar katholikus Egyház annaleseiben, hogy itt hirdessék időtlen-időkig ama lelki nagyságot amely Méltóságodat kor- és pálya­társai fölé emeli. Méltóságod előtt szükségtelen nekünk Esztergom történelmi múlt­járól emlékezni, ellenben e város jövőjéről igen. Észtergom jövőjének, vallás­erkölcsi életének, művelődésének, haladásának és boldogulásának kulcsa annak a minden tiszteletet birtokló fényes testületnek kezében van, amelynek Méltóságod illusztris tagja. Méltóságod azóta, hogy székes főkáptalanunk tagja, lelkesen érdek­lődött közügyeink iránt s szinte kérés nélkül vette ki a részét a vallásos kultusz emelése és az eszményi Szépnek fejlesztése iránt kifejtett tevékenységünkből. Midőn a mai napon Méltósá­godat pappá szenteltetésének fél­százados évfordulója alkalmából szívből üdvözöljük, kérjük egyúttal: Fogadja szívesen e szerény, de lelkes emlékezést s legyen a jövő­ben is, ami eddig volt : Szent István városának szerető Barátja ! Kelt Esztergomban, a szab. kir. város tanácsánál, 1813. július hó 25. A város közönsége, tanácsa és tisztikara nevében kiváló tisztelettel Hoffmann Ferenc s. k. O’sváüi Andor s. k. pénzügyi tanác*os, főjegyző, polgármester helyettes. Annabál. Tegnap este tartották meg Kovácspatakban a szokásos Annabált, melynek a kiderült idő már előre sikert jósolt. Kár, hogy a rendezőség lapunkat nem értesítette idejében a bálról s igy azt előre nem állt módunkban jelezni. A városban falragaszokon hívta össze a közön­séget a rendező bizottság. Kevés nyaraló üdül az idén Dömösön, ahol most a múlt évi har­minc családból alig a fele érkezett vissza a fővárosból. A csökkenés oka első sorban a helybeli élelmi cikkek szokatlan drágasága másod-

Next

/
Oldalképek
Tartalom