Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 58. szám
1913. július 24. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 sen a vagyonát veri el. A kártyaadósság csak utolsó akkordja a gyászszertartásnak, az erkölcsi tudatnak ott kell kiéleződnie, hogy a pénzre kártyázás erkölcstelen, mert másik embertársunk bőrére olcsó nyereséghez juttat bennünket. Valóban kiváncsiak vagyunk arra, hogy milyen érzésekkel költik el az öngyilkos barát elnyert pénzét a szerencsés úri emberek. A 24 órás kötelezettségnek romantikus ideje lejárt, de azért nagy lármát csapnak a lapok, valahányszor kaszinói csalások kerülnek felszínre. Pedig a szerencse korrigálása sem más, mint erkölcstelenség az erkölcstelenségben. Vagy ha jobban tetszik, szabad zsiványbecsület- nek is nevezni. A kaszinói erkölcsök erkölcstelenségének nimbusza rég lejárt. A párbajkomédiákba bele nem fojtható, rossz erkölcsi dogmákkal meg nem mételyezhető társadalmi erkölcs magasan felette jár az ilyen üres pózokon. A jelenség érthető, elvégre volt idő, amikor megjutalmazták az ügyes tolvajt Spártában. Az emberek nem okosodnak. Egyszer tolvajt jutalmaznak, máskor kártyaveszteséget fizetnek. Ezen a téren is csak a jövő erkölcse segíthet. Ma még sok vexaturának vannak kitéve, akik így gondolkoznak. Dehát azt az urat is bolondnak tartották, aki először hirdette a föld forgását. És mégis forog a föld ! M. Leány kufárok. A magyar társadalmi életbe olykor-olykor belehuhog a fiatal leánykákkal való kufarkodás halálmadara és ilyenkor egy-egy pillanatra elko- morodunk, elszörnyüködünk. Panaszkodunk nehéz időkről, mik ellenállhatatlanul magukkal sodorják a fiatal lelkeket a bűn fertőjébe, aztán az események egymásra torlódnak az idő uj szenzációkat teremt és segélykiáltásunk kimerül, belereked, a legújabb társadalmi bajokba, miknek orvoslása sokkal előbbrevalóbb, sokkal vészkiáltóbb és elfelejtjük a fiatal lelkekért harangjainkat félrehúzni, a leánykereskedés aztán természetesen eme nemtörődömségünket hasznosan kiaknázva, újabb lendületet nyer, mértföldes lépéseket csinálva, mindinkább tért hódit magának, mígnem külföldre is elhatol. És ilyenkor ha bekövetkezik a fürdői szezon, ha a magyarság külföldre tódul, magyar lányok ajkáról halja, a magyar szót zengedezni és nem tudja hirtelenében, hogy jajjong- jon-e eme tünemény láttára, avagy pedig az örömtől ujjongjon. Mert szó ami szó, jól esik a magyar fülnek idegen országokban édes magyarhangokat hallani, de mikor az idegen országok erkölcstelenség posványái magyar cikkekkel, magyar lányokkal vannak megtöltve, kell hogy az igazán érző szív megrázkódjon tőle, kell hogy az édesdeden hangzó magyar szótól megcsömörüljön, megundorodjon. Annak is lehetne örülni, hogy gazdasági cikkeink oly óriási sikernek örvendenek, hogy még a külföldet is elárasztják velük, hogy utón, útfélen találkozunk velük, de mikor a külföld csupán ama cikkekből ismer bennünket, amely Kain- bélyege az egész magyarságnak, az nem lehet valami örvendetes esemény, ezen már nem lehet, nem szabad oly könnyedén elsiklani. Hiszen tesznek is nálunk elég intézkedéseket, hogy meggátolják eme baj elharapódzását. A rendőrség is elég rigorózummal üldözi azokat a kufár lelkeket, akik ilyen alapra építik, sajnos, jól jövedelmező kereseti forrásukat. Vannak ligák, egyesületek felállítva, miknek csupán ez a céljuk, hogy útját állják eme nemzeti vésznek. Mindezekkel azonban még nem értünk célt, mert eme betegségnek diagnózisa helytelenül van megállapítva. Itt hathatósabb eszközökkel kell fellépni. A leánykereskedés még nem lesz elfojva azáltal, hogy a velük kereskedőket megfenyítsük. Mert az, aki akarja adni magát, az mindig találhat magának egérutat: ha nem most, hát később, ha nem ennek, hát másnak, de mindenesetre elfogja adni magát, mert a nyomorúság belekergeti, az hajszolja bele a bűn fertőjébe. A leánykereskedes mindig annak az országnak a gazdasági pangására vezethető vissza. Az Egyesült Államokban, hol a kenyérkeresetnek tágasabb tere van, a leánykereskedelem nem léphet fel oly szédítő arányban, pedig ott is találkoznának olyan ügyesen spekuláló vevők, mint nálunk, de ott ezen a téren fogyatékosabb az áru, olt ebből nem lehet tőkét kovácsolni, mert nincs aki eladná magát. Nálunk azonban jórészt a kenyérkereset hiányában- a gazdasági pangás következtében mindinkább nagyobb arányokat ölt, eme legaljasabb kufárkodás. Más irányba kell tehát terelni az óvóintézkedéseket, nem pedig egy- letesdit és elnökösdit játszani és ligákat felállítani. Gazdaságunkba kell több életet belevinni, azt az óriásian ránk nehezedő nyomort kell elfojtani, hogy ne lányaink legyenek ami legjobb és legkeresettebb export cikkeink. — Karcolatok a színház körül. A kedvenc. Bármilyen rossz magyar szó, mégis ezt kell alkalmaznom Tihanyi Bélára, dr. Patek Béla társulatának baritonistájára, büszkeségére, ezidőszerint nélkülözhetetlen tagjára. Behízelgő, tisztán csengő remek hangja ismeretes a színházat látogató közönség előtt; kedves játékával, szép külsejével pedig mindenkiben illúziót kelt. Tihanyi Béla különösen a nők kedvence, már pusztán a szerepeinél fogva is. De nem veszélyes ember. Nős. Ez pedig a színészeknél 50 %-ot elvesz az egyén értékéből. (Bocsánat a százalék szó alkalmazásáért, de nagyon hozzá vagyok szokva.) Ugyanis az ő kedves, helyes kis felesége és aranyos fiacskája a szivét egészen lefoglalják. — Keveset mondtam róla, de igazat és őszintén. „Fess, nagyon fess.“ * Fékezzünk. Faludi Károly oly sokoldalú, minden szerepre alkalmazható tagja a társulatnak, amilyen talán még egy nincsen. Képességéről, művészétéről általánosságban csak elismeréssel lehet szólni. Ő tudniillik nem csupán teronistája a társulatnak, hanem komikusa is. Ez utóbbi szerepeiben több ízben ízléstelenné válik. Sokszor jó, sőt kívánatos, is hogy a színész a szövegtől eltérőleg egy-két ügyes — esetleg helyi vonatkozású — megjegyzést sző bele mondókájába, de Faludi százszor többet megenged magának. Mert talán mégis csak hihetetlen, hogy pl. egy kutyamosó szerepben az ellentengernagy fejéhez vagdossa a sapkáját. Vagy talán nagyon Mucsán képzeli magát a kedves művész ur ? ! Csituljunk, csituljunk.-* A jó kedélyű művésznő. Még az ellensége se mondhatná Sellő Kénéről, hogy valamely szerepében kedvetlenül játszik, vagy pedig hogy látszanék rajta az a boszantó közön- bösség, unalmasság, amely oly sok színészt és szinésznőt — legyenek bár megnyerő külsejüek — valósággal utálatossá tesz. Mikor Sellő Renée megjelenik a színpadon, a közönség arcáról kedves mosoly tükröződik vissza : 'meleg szeretetiel fogadják a kis művésznőt minden egyes fellépése alkalmával s kitörő lelkesedéssel honorálják természetes alakítását, jókedvű, szives játékát. — Kár, hogy jövőre nem látjuk viszont. De amig körünkben lesz, addig „ csak szívesen! “ —ci. Aranymise. Bogisich Mihály, prisztinai cimz. püspök, pápai prae- latus, esztergomi kanonok, a Magyar Tudományos Akadémia tagja vasárnap, f. hó 27-én ünnepli aranymiséjét, melyet a máriazelli kegyoltárnál fog tartani Bogisich püspök jelenleg Trencsénteplicen időzik és a jövő héten tér vissza városunkba. A ritka és emlékezetes nap méltatását jövő számunkban hozzuk részletesebben. Halálozás. Pilínyi Lászlóné szül. Pasztorek Mária f. hó 20.-án d. u. 1 órakor életének 60-ik, boldog házasságának 41-ik évében meghalt: Temetése f. hó 22-én d. u. 4 órakor volt a belvárosi temető kápolnájából. A megboldogultban Pilínyi Gyula hercegprimási irodatiszt, lapunk jeles munkatársa, edes anyját gyászolja. Új alapítvány a főreáliskolának. Bogisich Mihály püspök és prae- látus kanonok aranymiséje alkalmából 2000 koronás alapítványt tett a főreáliskolánál azon nemes intencióval, hogy annak kamataiból évenként két, a tanulmányaiban és az énekben kiváló előmenetelű tanuló nyerjen jutalmat. A fenkölt lelkű főpapnak ez utón is háláját és köszönetét tolmácsolja az igazgatóság. A turisták közgyűlése. Vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta az Esztergomi Turista Egyesület rendkívüli közgyűlését, melyen ä Vaskapu tetején építendő kilátó-menház ügyét beszélték meg. A gyűlést Farkas Elek elnök nyitotta meg és miután konstatálta, hogy a közgyűlésnek egybe- hivása teljesen az alapszabályok szerint történt, valamint, hogy a tagok egyharmadánál jóval többen vannak jelen, előadta a közgyűlés tárgyát, rövid visszapillantást nyújtva a men- ház ügyének eddigi történetére. A menház terveit Einczinger Ferenc takarékpénztári tisztviselő készítette el, költségvetését pedig Kósik Ferenc építőmester állította egybe. Mivel az építéshez szükséges anyag legnagyobb része jótékony adományok folytán máris biztosítva van, az építési költségek az 5000 koronát valószínűleg nem fogják felülhaladni. A szükséges pénzösszeget az egyesület 20 koronás kötvények révén fogja egybegyűjteni, melyek visszaváltását tagdijakból eszközli. A közgyűlés annak kimondása mellett, hogy az egyesület netáni feloszlása esetén egész jelenlegi vagyonát a kötvények visszaváltására fordítja, elhatározta, hogy az évenkénti rendes közgyűlések alkalmával mindenkor 10—20 vagy esetleg ennél is több kötvény visszaváltását fogja eszközölni. A kötvények terjesztése céljából lelkes felhívást bocsájtott ki az egyesület, melyet városunk legkiválóbb ferfiai írtak alá. Az agilis vezetőség reményli, hogy ezen utón a kívánt összeg hamarosan egybegyűlik. A közgyűlés végeztével Sinka Ferenc Pál mondott a jelenlevő tagok nevében köszönetét Farkas Elek elnöknek a menház ügyében való önzetlen buzgalmáért. Elutasított fellebbezés. Annak idején említettük lapunkban, hogy varosunk földmi vés gazdái 100 aláírással megfellebbezték a városi tanács azon határozatát, mely szerint saját nevelésű sertéseik levágását kiárusítás céljából ápr. 1-től november 1-ig terjedő időre közegészségi tekintetből betiltatott. A megfellebbezett ügyben most döntött a vármegye alispánja és a polgármesteri I. fokú végzést, miután a benyújtott fellebbezés elkésett és az elkésés az iratokból megállapithatólag tényleg fennforog, helybenhagyta. Az alispáni határozat a fellebbezőkre igen lehangoló hatással volt, már csak azért is, mivel ezen végzés ellen további fellebbezésnek, illetve jogorvoslatnak helye nincsen. Államosítják a vidéki rendőrséget. A belügyminisztérium tizenharmadik ügyosztályában, melynek Pekáry Ferenc osztálytanácsos áll az élén, már teljesen elő van készítve a nagy városi reform. A városok közigazgatásáról, a háztartás szervezéséről és legfőképpen a vidéki rendőrség államosításáról készül az uj törvény, melynek anyaga teljesen együtt van és az államosítási törvény már a belügym. kodifikáló osztályánál fekszik, ahol a nyár folyamán elkészülnek a törvénytervezettel. Ez lesz az első javasla'ok egyike, melyet ősszel a kormány a Ház elé terjeszt és sürgősen meg is szavaztat. Öngyilkosság. Petró Mihályné szül. Bergmann Mária 34 éves esztergomi asszony afeletti bánatában, hogy immár a hetedik gyermeke születik, kedden reggel 7 óra tájban, Kápolna utca 16. sz. alatt levő lakásán férje távollétében borotvával elvágta a nyakán az ereket és elvérzés következtében meghalt. Meghosszabbítják az aratási szabadságot. Az idei szokatlan időjárás következtében az aratás ideje
