Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 52. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. Agatsin Gyula győri főgimnáziumi igazgató. Vasárnap délelőtt Tedeum után villámgyorsasággal terjedt el a városban a hir, hogy a bencés rend főapátja a győri főgimnázium igazgatójává és székház fejévé Agatsin Gyű- lát nevezte ki. Megállapíthatjuk, hogy a kinevezés nemcsak feltűnést, hanem egyszersmind örömet keltett a kinevezettnek nagyszámú esztergomi barátai és tisztelői körében. Agatsin Gyulát a főapát e kinevezéssel a rend egyik legkiválóbb pozíciójára helyezte, olyan pozícióra, amely nem mindennapi díszt ád a kinevezettnek, de egyúttal nem csekély igényeket, várakozást is ébreszt vele szemben. Nem kételkedünk benne, hogy Agatsin egyrészt méltó a pozícióval járó kitüntetésre, másrészt teljesen meg fog felelni annak a várakozásnak, melyet rendfőnöke és rendtársai a kinevezéssel beléje helyeztek. Azok, akik Agatsint közelebbről ismerik, nagyon jól tudják, hogy észbeli tehetségénél, jellemének feddhetetlenségénél s hivatásbeli fáradhatatlan munkásságánál fogva érdemet szerzett arra, hogy Acsay Ferencnek örökébe lépjen. E tekintetben csupán olyanoknak lekávéházi kaszirnőről, hogy ő egy üvegvárbeli hercegnő, jogom van azt irni az ügyvéd urakról, hogy üresfejüek. Az én véleményem szerint azoknak az uraknak mindössze az a dolguk, hogy kijelentik a szóban forgott hölgy előtt, hogy nem azonosítják magukat az én cikkem embereivel. Ezt nem tanácsként mondom, hanem mint véleményt. Különben mondom, állok elébe ! — Nézd, hiszen magad is azt mondod, hogy irodalomról volt szó, nem akartál senkit megsérteni. Jelents ki ezt valamilyen ünnepélyes formában és rendben van. — Ezt nem tehetem. Én a papír és a tenta birodalmában szuverén király vagyok. Úgy alkotok, úgy cselekszem, ahogy akarok. A fantáziám oly tulajdonsággal ruház fel bármit, bárkit, ahogy akar. Mint ember sajnálom, hogy azokat az urakat bántottam, ha nem akarva is; de mint iró, fantáziám alkotta embereimmel úgy cselekszem, ahogy akarok. Ezeknek az uraknak ellenem mint iró ellen van kifogásuk, már pedig az iró az szuverén és nem tartozik felelőséggel, és nem is felel senkinek. Inkább párbajozik Nem engedem, hogy illetéktelen kezek nyúljanak a gondolataim közé. semmi közöm sincs a világhoz. Es ha a világ azt hiszj, hogy köze van a gondolataimhoz, ez csak azt jelenti, hogy én vagyok fölényben, mert én nem törődöm velük, de ők törődnek velem. X Az ügyvédek előbb sajtópert akartak indítani, de nem volt jogalap. hetnek kétségeik, akik vagy nem ismerték őt, vagy az emberi tekinteten felülálló igazságossága miatt félreismerték egyéniségét. Mi, akik többszörösen tapasztaltuk fegyelmezett éleslátását, a tárgyilagosságot soha át nem lépő igazságsze- retetét s a tanításban elért le nem tagadható sikereit, eleve is semmisnek látjuk az avatlanok és elfogultak aggályoskodásait. Mi egészen biztosak vagyunk felőle, hogy Agatsin ezeket mihamarabb tettekkel fogja megcáfolni. Agatsin tizenkét évig tanította és nevelte Esztergom egyházi s világi ifjúságát. Tanította és nevelte! Mert hogy kiváló tanár volt, azt még azok se tagadhatják meg tőle, akik tán szigorúságának keserű utóizét saját hibájukból megiz- lelték. A kezei alól kikerültek, bármely más iskolába léptek át, becsülettel megállották helyüket a latin és német nyelvekből. melyeket tanítványaival mesterien tudott elsajátíttatni. A nevelésre pedig gondviselésszerű finom érzéke és tapintata volt: kitünően tudott fegyelmezni, de mindig atyai szeretettel és józan mérséklettel. Mi se bizonyítja ezt jobban annal, mint hogy tanítványai közismert szigorúsága dacára valósággal odaadó szeretettel csüggtek rajta. Évek múlva még azok is fölkeresték, akik egykor az iskola padjaiban Aztán párbajozni akartak, de a sértés tudomásvétele óta elmúlt a kritikus 24 óra, tehát erre az útra sem terelhették az ügyet. Gondoltak arra, hogy megfenyítik az irót de tudták, hogy az mindig browninggal jár. A dolog elaludt. Csak egy negyedik tudta, hogy mit jelent az egész; a nő, aki a három férfival jelen volt a szóban- forgó premieren. Látta, érezte a karzat felé bámuló kritikus perzselő tekintetét, amely végigsiklott arca finom vonalain, amely üzenetet küldött az elrejtett érzések világából A nő mosolygott, tetszett a hiúságának, aztán büszkén elhidegült az arca, és tüntetőleg fordult a három szmokingoshoz, beszélgetett velük a legújabb divatról, vagy ilyesmiről. És akkor megváltozott a kritikus arca is, az érző finom emberi szén védések nagy ismerője : az újságíró arca közönyös lett, a szeméből unalmas egyhangúság áradt. Es kinyitotta a maga birodalmának kapuit, ahol ő az ur, ahonnan ő nézett le mást, a talmi, múlandó értékeknél becsesebb, maradandó művészet pie- desztáljáról. És aznap a színészek bosszankodva konstatálták, hogy hiába szakadnak meg az ambíciótól, a kritikus nem is velük foglalkozik, hanem a közönséggel. És a színésznők tüntető hidegséggel fogadták a kritikus köszönését. Keleti /Irmaiul. könnyeket ontottak kemény, de páratlan igazságosságán. A város közéletében Agatsin nem játszott nagyobb szerepet, — azon kívül, hogy több alaposan kidolgozott és pompásan előadott tudományos előadást tartott annak idején a főgimnázium népszerű tud. előadásai sorozatában. Ám ha a közéleti harcokban nem is vett részt, ez csupán visszahúzódó természetének s gyengébb egészségének tudható be, nem pedig rátermettségének, amely az avatottak előtt minden kétségen felül áll. Cselekvő erejének delén szólítja el most tőlünk a főapáti kinevezés, hogy folytatója legyen Győrött azon kulturális munkának, amelyet előtte városunk korán elhunyt fia, Acsay Ferenc végzett két évtizeden át nagy sikerekkel. Hisz- szük, hogy az annyi elismerést szerzett elődnek ragyogó példája buzditólag fog hatni reá a nagyratörésben. Hisszük, hogy eddig szűkebb körben érvényesült tehetsége Acsay szelesebb nyomdokain nagyobb fokban fog a magyar közoktatásügy javára gyümölcsözni. Barátai és tisztelői a hálás szülőkkel és tanítványokkal egyetemben a legjobbakat kívánják Agatsinnak hivatásköre betöltéséhez ; s habar fájó érzéssel búcsúznak is tőle, mégis nagy kitüntetésére gondolva jóleső megnyugvással mondanak neki szives Istenhozzádot. Az „Esztergom és Vidéke“ külön is búcsút vesz itt kedves volt munkatársától, mikor első sorban jó egészséget kíván új, nehéz munkaköréhez. Maurus. Az E. T. K. és T. L. E. mérkőzése. A nemrég alakult s az érdeklődés és pártolás hiánya miatt nagyon is szűk keretek között mozgó egyetlen igazi sportegyletünk, az Esztergomi Testgvakorlók Köre, fényes győzelmet aratott vasárnap délután Tokodon. Ugyanis a szintén mostanában létesült Tokodüveggyári Labdarugók Egylete barátságos foottball versenyre invitálta meg kollegáját az E. T. K-t. A meghívás folytán vasárnap délután vonatra ült az E. T K győzelemre szomjas football csapata, melynek tagjai voltak : Dudás, Nagy (I ), Horvath, Feledi, Parecco, Nagy (111.) Bóbtis, Lacza, Simon, Nagy (II.) és Wéber. Ezenfelül az egyesület e nök- sége Werner Gyula főgimnáziumi tornatanár és dr. Dezső Sándor jb. jegyző, aleinökök vezetése mellett körülbelül ötven főnyi sportbarát. Vidám nótázás közepette robogott be a vonat a tokodi állomásra. A vasúti állomáson az érkezőket Walter István üveggyári főtanitó és Szent1913. július 3. györgyi Sándor tokodi kántortanitó fogadta meleg szavakkal. A rokonszenves fogadtatás után az egybegyűltek a zászlókkal feldíszített és nagyszerűen rendezett football pályára vonultak, ahol több száz főnyi érdeklődő, köztük a község inteligenciaja, valamint a cigánybanda talpald való nótája fogadta az esztergomiakat. Félhat körül megkezdődött a verseny. Az esztergomiak fehér-fekete sávos ingü, fekete nadrágu csapata szembehelyezkedve a tokodiak harcra kész vörös-fekete sávos ingü csapatával heves küzdelembe fogott. A tokodiak ügyes és fürge lábú tagjai dicséretes buzgósággal védekeztek a goólok beadása ellen és iránt. Mig a küzdelmes verseny tartott, a cigánybanda tüzes nótái, cikornyás dallamai mulattatták a többszáz főnyi közönséget. Ádáz tusa árán fél hétre az esztergomiak hét goólt adtak a tokodiak- nak. Tíz percnyi szünet után újból megindult a késhegyig menő küzdelem a babérért. De úgy látszik a szerencse istenasszonya az esztergomiakra mosolygott egyedül, mert midőn esti fél nyolc felé Werner Gyula versenybíró a versenyt berekesztette, az eredmény az esztergomiak javára ilyen volt: 12:0. A barátságos metsch tehát az esztergomiaknak kedvezett, noha a tokodiak is dicséretesen megállták helyüket. Azonban a pompásan fegyelmezett és iskolázott E. T. K. legyőzte a verseny akadályait és győzött Ahogy a győzelem ől, az örömtől kipirult arcokat látom, haj! valami kósza, valami keserű gondolat cikkázik agyamon keresztül. Eltűnődöm azon, milyen különös is az, hogy ez a győztes csapat, akit még az egyszerű paraszti nép is néma tisztelettel és bámulattal övez, ez a csapat tulajdon városában nem talál otthonra. Lám Tokod község érdemes elöljárósága túltett Esztergom sz. kir. város tanácsán és annak képviselő- testületén. Mert a tokodi elöljáróság hamarább tudott némi al Jozatot hozni a lelket nemesitő sportolásnak, mint Esztergom város tanácsa. Közel két hónapja annak, hogy a megalakult egyesület azon kérelemmel fordult a városi tanácshoz, hogy adjon neki pályát, ahol játszhasson. És a városi tanács eddig hallgatott és feleletre se méltatta az egyesületet. így ha jól meggondoljuk a dolgot, még se az esztergomiak győztek lényegileg, hanem a tokodiak. És mi városiak, mi esztergomiak irigyeltük, szerfelett irigyeltük a tokodiakat. És némi rös- telésfélét éreztünk, olyanfélét, mint amikor a szemérmes koldus szégyenli a szegénységét, az elhagyottságat, az iránta való nemtörődömséget . . . Este bankett volt a versenyzők részére, amikor a tokodiak magyarosan megvendégelték a hazátlan esztergomi győzelmes csapatot. A vacsora után a fiatalság (de még az öregség is) vidám táncra perdült, hogy elfelejtse pár pillanatra az ő igazi árvaságát. Késő éjjeli órákban szedelődzött fel a víg társaság és cigánynóta hangjai mellett szállt vonatra, hogy vissza menjen abba a hazába, ahol igazi honját sehol se találja, mert Esztergomban minden előbbre való, csak a testedzés, csak a testnevelés nem. Pedig hát meg vagyon mondva, hogy az elcsenevészesedett, elsatnyult testben egészséges lélek sose lakik. Pont.
