Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 52. szám

Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 52. szám. Csütörtök, július 3 POLITIK Ft lés TBR5 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : ^ SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., * HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4 KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI T ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t 4 FŐMŰNKATARS: DR KŐRÖSY LÁSZLÓ FELELŐS SZERKESZTŐ: DR GRÓH JÓZSEF LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. 6 K | HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT t KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. 4 A valódi demokrácia. A magyar társadalom 1848 óta a demokratikus szellem felé törekszik. Ha nem is nagy mérv­ben, de el vannak már vetve a demokrácia magvai mind a tár­sadalomban, mind a gazdaság­ban. Hogy mindezideig erős gyökeret mégsem tudott nálunk hajtani a demokratikus szellem, ez csakis annak tulajdonítható, hogy célttévesztettek azok az utak, melyeken a demokratiz­mus felé törekszünk. Legelső s legfőbb kellék, hogy leromboljuk azokat a vá­laszfalakat, melyek még ma is íennállanak az egyes társadalmi osztályok közt. Addig mig ezen elválasztó falak meglesznek, nem lehet szó igazi demokráciáról. Még ma is olyan a helyzet képe, mintha minden osztály egy-egy elzárt testület volna. A munkás, az iparos, kereskedő, „Esztogom es Vidéke” tárcája. Thea-dal. Átokba fúl a miniszter, Delegátus, diplomata, Korholja az egész ország, S főkép újságírók hada. De én édes theám mellett, Cigarettám illatánál, Nem szaporítom az átkot, Mert úgy tudom, úgyse használ 1 Európa sírásója Az ármányos rossz orosz cár, Eltemette testvérünket S most a holló mireánk vár. De én édes theám mellett, Cigerettem illatánál Nem szapoiitom az átkot, Mert úgy tudom, úgyse használ ! Gyalázatos korban élünk, Ámítás és csalás között, Magyarságunkon idegen, Cudar világnézet győzött. De én édes theám mellett, Cigarettem illatánál Nem szaporítom az átkot, Mert úgy tudom, úgyse használ! De ha kondul a vészharang S vérbe fullad a kapzsiság. hivatalnok, orvos, pap, ügyvéd osztály mindmegannyi elkülöní­tett területek, melyeknek egy- irányban sincs áthidalásuk, ösz- szekötőkapcsuk. Pedig ez a legátkosabb hely­zet egy nemzet életében. Egy­séges nemzetállamban az egyes társadalmi rétegek nem élhetnek elkülönítve egymástól. Bárha külömböző eszközzel, de egv cél felé kell törekedni minden egyes társadalmi osztálynak: nevezetesen a nemzetállam tény­leges megvalósítása felé. Sok ol­dalról halljuk hangoztatni az egységes magyar nemzet állam kiépítésének szükségességét. Eh­hez a feladatunkhoz elsőrangú feltétel, hogy minden osztály kezet fogjon egymással és le­döntse azokat a válaszfalakat, melyek köztük állanak. A hivatalnok, az orvos, az ügyvéd ne idegenkedjék a nép­élettől, melytől úgyis erejét nyeri. Bilincs lehull a szívünkről S karddal beszél Magyarország, Akkor otthagyom theámat És cigarettem illatát És elmegyek véremmel is Megvédeni a szent hazát Dr Körösy László. Az önérzet komédiája. Bálint délben felnyitotta a szemét és megfordult az ágyában, hogy to­vább aludjék. Ezúttal azonban nem volt szerencséje, mert egy úriember, aki már 1 órája várt erre a mozdu­latra, felrázta álmából. — Hála Isten, hogy már föléb­redtél — konstatálta. — Szervus! Egy órája, hogy ittvagyok, de nem volt szivem felkelteni. Borzasztó nyu­godtan aludtál. A napfény, — meleg márciusi napfény beragyogott az ablak-rolló szegélye mögött és derengő világí­tásba foglalta a bútorok kontúrjait. Bálint szerette ezt a tompított fényt, a templomi félhomályt, mert nem zavarta a szemét, ha fölébredt — Hát téged mi hozott ide, kér­A népéletet: a munkás, kisipa­ros, kisgazda osztályt kell meg­ismernie az u. n. lateiner osz­tálynak, különösen pedig az ügyvéd világnak, mely ma úgy­szólván értelmi vezetője az or­szágszellemi életének. A mai ügyvédi kar sajnos, teljesen elzárkózva él a népélet­től: a munkásságtól, az iparos­ságtól annak dacára, hogy a peres ügyeket legnagyobb részt éppen ettől az osztálytól nyeri. Menjünk akármelyik művelt kül­földi államba, ott az ügyvédi kar valósággal összeforrott a népélet­tel. És itt van is egészséges erő­teljes népélet. Nálunk a nép az ügyvédi kart nem mint szellemi vezetőjét, hanem mint hideg, merev üzletembereket tekinti. Nálunk a jogászság nem megy a munkások, az iparosok közé gyakorlati ismeretek szer­zése céljából, hogy azokat egy­koron mint ügyvéd a nép javára dezte, amikor már kidörzsölte sze­méből az álmot.- Egy kis jelentéktelen ügy, mondotta. Párbaj vagy ilyenféle. — Ne mond, megint valami nő ügyed van ? — Nem rólam van szó, hanem rólad. — Mi a csoda ? — Igen, tudod a múltkor szer­dán kritikát írtál a premierről. Em­lékszel ? Azt írtad benne, hogy az első emelet első sorában, három szmokingos kereskedősegéd jól mu­latott, más nem. Az a három szmo­kingos ur egy hölgy társaságában volt. Ez a hölgy másnap kisütötte, hogy ez a kitétel rájuk vonatkozik és ezért elégtételt kérnek. — Ahogy tetszik. — Bien, ez az ügy rendben van, s most privátim akarok egy pár megjegyzést tenni. A három szmokingos űr három ügyvéd, igen okos és szellemes emberek. Külön­ben sem azon akadtak meg, hogy kereskedősegédnek tituláztad őket, — elvégre a kereskedősegédek általá­ban nagyon tisztességes emberek, hanem azon, hogy te az ő típusuk­ból kiindulva az üresfejü színházi felhasználhassa. Külföldön nincs ipari, munkásmozgalom vagy egyesület, melyben ügyvéd részt nem venne. Nálunk csak elvétve fehérholló számba megy: látni jogász embert iparosok közé vegyülni; ahonnét aztán kike­rülve gyakorlati ismereteit ismét az iparosság javára fordíthassa. A nemzeti munka terén szük­séges, hogy a lateiner osztály érintkezzék a népélettel, mert enélkül csak üres frázis lesz minden olyan törekvés, mely a nép jólétét célozza. Az egyes társadalmi osztályoknak ezen gyakorlati téren való egyöntetű érintkezése majd lefogja dönteni a köztük ma még fönnálló vá­laszfalakat, amivel elérhetjük azt is, hogy a demokratikus szellem ráléphet hazánkban is hóditó útjára. Veridicns. töltelék fogalmát analizálod mind­végig sértő modorban. — Hát aztán ? — Micsoda hát aztán ? Ne légy cinikus ! — Megbántottál embereket és .. . — Hát kérlek, én rendelkezés­iekre állok. Hogy kívánod? három­szori golyó váltás ? Nehéz lovassági kardokkal, bandázs nélkül ? Spanyol tőrrel ? Nekem igazán mindegy. — Jó, jó, de hát éppen ez nincs rendben. Te három kitűnő úriembert megsértettél egy hölgy előtt. S vé­gül ezeknek az úriembereknek az eltűrt inzultuson kívül egy újabb kellemetlenségnek kell kitenniök ma­gukat, mert esetleg megsebesíted őket. Hát nem barbárság ez ? — De igen. Épp oly barbárság, mint amikor valaki sértve érzi ma­gát azért, mert egy irodalmi jellegű cikkben magát látja ócsárolva. Ne- kom mindenképen igazam van. Elő­ször azért, mert azt a három em­bert nem ismerem és csak impres- siókat írtam le. Elvégre nekem senki sem tilthatja meg, hogy impresszióim legyenek. Másodszor egy irodalmi cikk : irodalom és nem személyes­kedés. A kritikám egy irodalmi cikk volt. És ha jogom van azt Írni a

Next

/
Oldalképek
Tartalom