Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 6. szám
Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 6. szám. Vasárnap, január 19, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t ♦ t * t FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS: DR GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. t t t t t ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Kulturális társulatok. Kultúrát még soha, sehol se teremtett egyetlen ember. Bármilyen nagy, istenadta tehetség volt is valaki, bármilyen nagy dolgokot is végzett keze munkájával a kultúra, kultúra templomának mindig csak egy nagyerejű munkása, de sohasem egyedüli megépitője volt. Nem is lehetett megépitője, mert az még ma se kész és nem is fog befejeződni, míg emberek élnek a földön. A kultúra templomát az igazság eszméjének szánták az emberek. Fölépítésénél a gondolatok és érzések köveit helyezik egymásra, kötik össze. Van, aki lángeszének művészi produktumait helyezi el ott, melyeket Isten kegyelméből oly könnyen alkotott meg; más folytonos, kitartó türelemmel „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Kincskeresők. Elbeszélés. Irta: dr. Kőrösy László. I. A kincskeresés fantasztikus mestersége örökre megmarad népünk hagyományos mellékfoglalkozásának. Titokzatos rejtélye és magyarázata azonban világos és érdekes. Valóban összevág a mi nemzetünk zivataros múltjával. Rémséges német támadások, rettenetes tatárjárás, másfélszáz évig tartó törökvész, a labanchadak veszedelmei és szabadságharcunk alatt a muszkahordák pusztításai egyformán veszélyeztették az ország biztosságát, sőt a nép jólétét is. A végzetesen sok háború és irtó veszedelem miatt sok féle rejtélyes elővigyázat őrdödöit a vagyon fölött. A jómódúak elásták kincseiket. Az erdők titokzatos rejtelmeiben elbújt sötét barlangok még a megerősített váraknál is alkalmasabb biztosító helyekül kínálkoztak. Megtörtént azonban, hogy a pusztító hadak kiirtották a kincsásókat is. egy életen keresztül keresi a legszebb ragyogó követ, hogy — miután megtalálta — egy méltó darabot illeszthessen a fényes házba. Nagy gondolkozók té- pelődnek a tovább építés tervén és adják meg az irányító elveket a fölépítés munkájához, mialatt százak, ezrek törik a sziklát, hordják a kifejtett anyagot, raknak követ köré. És mindnyájunknak öröm a munka, mert nőnek szemünk előtt a falak, emelkedik a templom. Képzeletben már maguk előtt látják a íönséges alkotást, melyet földíszíteni, igazán ragyogóvá tenni, majd csak a dédunokák fognak. Amely oly gyönyörködtető, oly megnyugvást nyújtó helye lesz az igazság megismerésére törekvőknek. A kultúra társadalmi és értelmi együttmunkálkodás. — Mint minden munkánál, úgy És igy, amit nem vihettek a régiek a másvilágra, az itt lappang még most is a kincskeresők szerencséjére vagy szomorúságára. A magyar nép nem igen ismeri a beszédes romok történetét. De a rejtelmes barlangok keletkezésének titkait sem. Ez a naiv járatlanságuk azután sokszor tapogatózókká, sőt babonásokká avatja őket. Alig van község megyénkben, ahol praehistorikus, kelta, római, germán, hun, avar, szláv és honfoglaló ősmagyar emlékmaradványokat nem találnánk. Az a földműves, aki véletlenül ilyen értékesebb emléket lelt, az rendesen a falusi szatócsnak adja oda potom áron, vagy ha szolgabirótól retteg, Budapestre vergődik vele és ott süti el néhány koronáért. Ha az ilyen rendkívüli kenyérkereset sikerül,. akkor tovább űzi a ravasz paraszt titkos mellékfoglalkozását és a régi mesterkedők szerint mesterkedik tovább. Népünk még a dédapáktól örökölte azokat a furcsa kincskereső hókusz-pókuszokat, melyeket mai ivadékaiknak hagyományoznak. Ilyen ivadékból eredt a mi elbeszélésünk két hőse. A mai falusi társadalomban má-i itt is a szervezettség, a csoportba tömörülés eredményezi a legnagyobb munkaképességet. A kultúra előreviteléhez kulturális társulatokra van szükség. Azokban az országokban,ahol a kultúra és a velejáró általános műveltség a legmagasabb fokon áll, a legtöbb kultúrtár- sulatokat találjuk. Nemcsak a fővárosok és a forgalmas nagy városok lakói fognak össze társulatok alakítására, hanem minden vidéki kis városnak is megvan a maga közművelődési társulata. Akárhány helyen nem is egy, de több, mindegyik más-más közművelődési ág fejlesztésére. — Ez az oka annak, hogy a külföld kultúrája oly rohamosan terjed, emelkedik. Igen, ez az oka, mert a kulturális társulatok körében min- 'denki kiveszi a részét a kul- túrmunkából. És azért tartja ritka hajtás a nemes barátság. De a tömeges fattyúhajtás közt azután annál kiadósabb a csalafinta cimbo- raság. Ez a nemzedek tehát inkább huncutságra köt vérszerződést, mint jóságra, Mert a jóságot — az ő esze- járásuk szerint — mindenki egymagában űzheti. Hanem szövetkeznie muszáj, valóságos cucilista szellemmel, ha valami tiltott nagy fába meri vágni a fejszéjét. Cimboraságban tehát jobban neki mer vágni bizonytalan kimenetelű, huncutságnak, vagy a mi nyelvünkön : valami kalandnak. Térjünk azonban elbeszélésünk napirendjére, A mi két emlegetett legényünket valami csodálatosan ritka barátság fűzte össze. Mindakettő hasonló sorú és egyforma szándékú — ha nem is egyforma eszű — teremtés. Egyiknek sem volt valami különös jómódja. De mind a kettő mégis jobbmódba szeretett volna jutni jó utón. Az egyik szerelmes volt. A másik gazdag szeretett volna lenni. Jancsi a dömösi bíró lányát szerette. Jóska pedig nem akart tovább lenézett, nyomorult zsellér maradni. Akkor azután többre vihetné. Még elöljáró is lehetne. 1 Jancsit a biró lánya is szerette. olyan nagyra, becsüli sokra a kultúiáját az északi és nyugati ember, mert érzi, hogy neki magának is része van annak megteremtésében. Kisebb-na- gyobb, de részé van. És ez az oka annak is, hogy minden művelt népnek saját, jellegzetes, nemzeti kultúrája van. Hiszen minden egyes kis vidéki társulat a kultúrának főként a helyi vonatkozású dolgaival foglalkozik. A vidéki város pedig még seholsem vesztette el nemzeti jellegét, szükségképen az ott előálló és onnan tovább terjesztett kultúra is nemzeti lesz. Ez a nemzeti jelleg teszi igazán értékessé egy-egy nép kultúráját. Ma már, amikor a távolságok jóformán megszűntek, nem tud érdekelni bennünket az az egyformaság, melyet az az általános, nemzetközi kultúra nyújt. Már újabbra vágyunk. Csakhogy a nagyon is bölcs apja különb legényt szánt neki. Aki módosabb a csinos Jancsinál. Mert hát jó vagyonnal még is csak különb a leánykérő legény. Szegény Jancsi többed magával mert születni egy portán. így hát nem örökölt egyebet a kék menyországnál, meg egy fakó subánál. így történt, hogy a két legény összebeszélt. Jancsi mindenképen kincset akart találni, hogy azután igazi kincsét is megtalálja. Jóska pedig uj házikót szeretett volna rakni magának. Mert hát csak ilyen igazi fészekben turbékol a boldogság gerléje. Összebeszélésük után nemsokára utraindultak. Estefelé csákánnyal meg ásóval hagyták el tanyájukat. A híres barlanghoz azonban a biróék háza előtt kellett elhaladniok. A biró szemfüles hincse épen az ajtóban állott, mert — szokása szerint — az apját várta vacsorára, A kajszinbarack arcú, remek leányzó, furcsa csodálkozással csapta össze kiadós rózsaszínű két tenyerét, a mint az ő Jancsiját, meg a barátját, a Jóskát észrevette a szerszámokkal. — Hová készülsz Jancsi ? — kér-
