Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 46. szám
1913. június 12. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 most még könnyen megakadályozhatjuk azt, amiért később, a baj beálltával majd hasztalanul lamentálunk. Tövis. Szociális törekvéseink legfőbb akadálya. A társaságban született ember nem önmagáé, mondja Kölcsey. S aki egy kicsinyt gondolkozik a dologról, el kell ismernie, hogy Köleseinek igaza van. Egymáshoz kötve, egymás között élve, egymás kölcsönös támogatására rászorulva, nem lehet közömbös ránk nézve embertársunk sorsa, még ha nem tekintenők is a Krisztus szabta felebaráti szeretet törvényét, pusztán önönmagunk érdeke is rávezetne e gondolat kényszerítő igazságára. Társasággá való egyesülésünk szükségszerű következménye ez. S mindenütt, ahol e követelményt szem elől tévesztették az emberek, megkezdődött a társadalmi bomlás processzusa. A törekvések melyek uj társadalmi rendet akartak és akarnak teremteni, mind e követelmény megvalósítása érdekében küzdenek. Rút egoizmus, a társadalmat átható materializmus elfeledtette az emberekkel, hogy rajtuk kívül mások is vannak, akiknek sorsa egybe van fűzve az övékkel s csak akkor kezdtek egyszer-egyszer eszmélni, amikor a többiek látva, hogy velük senki sem törődik, maguk vették a kezükbe sorsuk intézését s mivel kérő szavaikat meg nem hallgatták, érezve egyesült erejük nagyságát, követelődzve, sőt sokszor erőszakosan, durván szólaltak meg. Az igy elért siker vakmerőkké tette az amúgy is kevésbbé fegyelmezetten gondolkodókat s igy állandóan a terror kését tartják a társadalom nyakán. Amily vak és önző volt a nemtörődömség a társadalom részéről, ép oly vak, önző ez a mások sorsával csak gyülölség- gel törődő irányzat s ép úgy fenyegeti a társadalom egyensúlyát, mint az előbbi szükségszerűen magában rejtette a bekövetkező katasztrófa csiráját. S mi az eredménye az újabb mozgalomnak ? Az elvtelen, mindig csak saját hasznukat kereső emberek egy követ fújnak vele, hogy őket ne bántsák, innen van, hogy a társadalomnak jó közgazdasági orral fölruházott része oly nagy számban van képviselve e mozgalom táborában. A többiek pedig részint szuverén megvetéssel, részint rettegéssel nézik a társadalom előretörtető új irányát, de hogy kötelességük is volna, tenni is kellene valamit a társadalom érdekében, az eszükbe sem jut. Pedig a társadalom harmóniáját csak úgy lehet fönntartani, ha egymás sorsával szeretettel törődünk, ha egymás bajait megértjük, s támogató karral sietünk annak elhárítására. De Magyarországon még mindig alusznak az emberek, a társadalom veszedelmesen föltörő erőit a szuronyra bízzák. Megvan ennek is a hatalma ideig-óráig, de elérkezik az idő, mikor eltompul, mikor a népek ezreivel szemben tehetetlen lesz. Lehet-e ott békesség, lehet-e a köz javára való gyümölcsöző együttműködés, ahol a társadalom egymásra törő osztályait csak a szurony választja el, ahol várják a kedvező pillanatot, hogy egymásra rohanjanak? Mindezt mindeki tudja és látja s vájjon történik-e valami a baj elhárítására ? Ki foglalkozik nálunk társadalmi kérdésekkel ? Ki foglalkozik legalább is tet- leg ? Mert elmefuttatásokat, sőt még tanulmányokat is olvasnak, talán gondolkodnak is róla s marad minden a régiben. Foglalkozik egynéhány megvadult szociológus, aki fanatizmusában megvakulva szintén csak részleges érdekét akarja szolgálni' a társadalomnak, amellyel rendesen össze van kötve a saját érdeke is. Foglalkoznak a szocialisták, kik szintén önző szemponttol vezetve előbb-utóbb a társadalmi béke teljes megzavarását mozdítják elő. De hol vannak azok, akik a suum cuique elvének alapjára helyezkedve dolgoznának a társadalmi békeért, minden osztály együttműködéséért? Erre nem mindenki alkalmas, csak erkölcsi alapon álló s bizonyos intelligenciával rendelkező emberek. Akik erkölcsi alapon állnak, tehát nem önző szempontok szerint igazodnak, hanem a közjót tudják szem előtt tartani, akiknek van érzékük a munkás érdeke iránt is, de sohasem tévesztik szem elől a szellemi munkások érdekét sem; másrészt, akik bizonyos intelligenciával rendelkeznek s igy részint a- történelmi tapasztalás részint az ember pszichológiai természete szerint meg is tudjak találni a helyes utat, melyen a társadalmi béke biztosítható. Megteszi társadalmunk a kötelességét ? Igen egynéhány ideális lelkületű pap dolgozik nem sajnálva tanulást, fáradságot, nem rettenve vissza a kellemetlenségtől. Részvétlenség, gúny kiséri a működésüket, még azok részéről is, kiktől intelligenciájuk s állítólagos erkölcsi elveik alapján azt várhatná az ember, hogy értékelni tudják a társadalom békéje érdekében kifejteit önzetlen munkásságukat. A másik oldalról pedig ügyesen kihasználják a körülményt s a nem gondolkodó tömegnek azt szuggerál- ják a leikébe, hogy a papok dolga, érdeke s úgy fojtják meg a legiidvösebb mozgalmakat is. Pedig mi érdeke van a papnak, mi hajtja a működésre ? Fizetik talán, mint a szocialista agitátorákat, vagy állást akar nyerni, mint az önzetlen (?) Garbai a munkások pénzéből 24000 kor. fizetéssel, vagy a bádogosságot megunt Bokányi 16000 korona fizetéssel ? Nem, őt a magyar társadalom boldogsága, békéje, a felebaráti szeretet parancsa tüzeli a munkára. S vájjon csak neki érdeke-e békeségből fakadó nyugodt boldogság? Nem! minden magyar embernek. De nemcsak érdeke, hanem kötelessége is annak előmozdítása. A pap tehát, aki igy tesz, csak kötelessége szavára hallgat. De hát hol van az intelligencia, melynek erkölcsi elveinél s nagyobb fokú képességeinél, tanulságánál fogva elsősorban volna joga és kötelessége foglalkozni tett- leg a kérdéssel? Hány intelligens világi ember működik Magyarországban e szociológia te rén ? Azt hiszem, a tanítok leszámításával könnyen meg lehetne olvasni őket. Ez a mi szociális mozgalmaink legfőbb baja, haladásának legnagyobb akadálya. Nem akarják uraim a társadalom égető kérdésének keresztény, tehát békés, egymás jogait tiszteletben tartó megoldását, majd megoldják nélkülünk és ellenünk radikális, zsarnoki módon. Akkor aztán, akik nem tettek semmit, ne keseregjenek s ne hullassanak kro- kodilus könnyeket! Videant consules ! Dr. Boros Alán. Knlturünnep. Bottyán-palotáján vasárnap zászlók lengettek ; jelentős esemény volt az ősi kúria nagyterme. Az „Eszter- gom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat“ tartot'a aznap újjáalakuló gyűlését. Ez egyetlen irodalmi és közművelődési egyesületünk újraéledése postulatuma a város kulturális fejlettségének. Esztergomnál sokkal kisebb városok már előbbre vannak e téren, virágzó szellemi életet élnek és már egy-egy kultúrpalota hirdeti a múzsák dicsőségét. Az újjáalakuló közgyűlésen városunk értelmisége nagy számmal volt képviselve, a társulat tagjain kívül vendégek is elegendően voltak. Vimmer Imre polgármester nyitotta meg az ülést egy tartalmas bevezető beszéddel, melyben a történelem és régészet szükségességéről beszélt. Ezután Sinka Ferenc Pál, a társulat ideiglenes gondnoka terjesztette elő jelentését, melyben meggyőzően szólt a társulat megalakulásának szükségességéről, feladatáról, múltjáról és jelenéről. Bemutatja az új alapszabályokat, melynek elfogadása után megejtették a tisztújitást. A társulat védnöke : dr. Csernoch János hercegprímás, esztergomi érsek. Díszelnök : dr. Vaszary Kolos Ferenc bibornok, a Magyar Tudományos Akadémia tiszt, tagja. Tiszteletbeli elnökök : Bogisich Mihály v. püspök, praelátus-kanonok, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és meszlényi Meszleny Pál, Esztergomvármegye főispánja. Ügyvezető elnök és a régészeti osztály elnöke : dr. Perényi Kálmán, Esztergomvármegye alispánja ; társelnök és helyettese : Vimmer Imre polgármester. A történelmi osztály elnöke : dr. Walter Gyula c. püspök, prelátus- kanonok ; társelnök : dr. Fehér Gyula prelátus kanonok. Igazgatók : a régészeti osztály igazgatója: dr. Molnár Szulpic főgimnáziumi igazgató; a történelmi osztály igazgatója: Keményfy Kálmán Dániel esztergom-vizivárosi plébános, a főegyházmegyei könyvtár őre. Muzeumőr: Sinka Ferenc Pál városi közgyám. Főtitkár: Osváth Andor városi főjegyző ; titkár : Dvihally Géza lap- szerkesztő. Pénztárnok: Einczinger Ferenc takarékpénztári tisztviselő. Ügyész : dr. Gróh József ügyvéd, lapunk felelős szerkesztője. A tisztviselőkön kívül a társulat vezetésére 40 tagú igazgató választmány választatott. Az ujonan megválasztott tisztviselők helyeiket elfoglalván, Bogisich Mihály v. püspök, tiszteletbeli elnök tartott rövid székfoglaló beszédet, melyben a történet szeretetéről és kultiválásáról szólva, buzdításul saját irodalmi pályáját ismertette, amelyen ő az akadémikusok sorába jutott. Majd dr. Perényi Kálmán ügyvezető elnök tartotta meg nagyhatású elnöki megnyitó beszédét, a nála megszokott szép gondolatokkal és szónoki lendülettel. Ezután Keményfy Kálmán, a történelmi osztály igazgatója mondotta el nagy hatást keltő emlékbeszédét néhai Pór Antal, a társulat volt elnöke felett, melyet a következőkben ismertetünk : Beszéde elején vázolta Pór ifjúságát, tanulói éveit, a 48-as idők alatti szereplését, növendékpapi éveit a Pazmaneumban. Itt fakadt ki belőle az irodalmi szellem s az elnyomatás korszakában innen indult ki azon irodalmi szövetség az ország kispapjai között, amely szövetkezésnek Pór egyik lelke volt. Mint kis-
