Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 42. szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. május 29. A bevétel tagjárulék címén 140' 967 kor. 82 fii. volt, amely összeg­ből különféle segélyekre 113,244 kor. 47 fii. szolgáltattatok ki. Az eredmény számla 4504 kor. 97 fii. felesleget tüntet fel.“ Aki elolvasta a jelentéshez csa­tolt zárszámadást, ezen jelentéssel megelégedve nem lehet, mert nem kimerítő. Vártuk, hogy a közgyűlé­sen a pénztár vezetősége magyará­zatát adja a munkaadók nagy hát- rálékos tartozásának (39,000 kor.) s egyúttal a pénztár 34,000 kor.-t kitevő tartozásának, s név szerint felsorolja azon munkaadókat, akik­nek számlalapján 7253 kor. 70 fil.-t törölni kellett, s miért ? Nem találjuk a jelentésben s nem hallottuk a közgyűlésen sem, hogy milyen elbánásban részesültek a sze­rencsétlen balesetet szenvedettek. Ér­dekkel olvasnánk, hogy milyen in­tézkedéseket tett a pénztár a tüdő­vész meggátlása, a különféle beteg­ségek megelőzése érdekében. A közgyűlés elfogadta a zárszá­madást, jóváhagyta az 1914. évi költségvetést. Köszönetét szavazott a lelépő igazgatóságnak és felügyelő­bizottságnak önzetlen fáradozásaiért, munkálkodásáért. Végül megválasz­totta az uj igazgatóságot, felügyelő­bizottságot és a választott bíróságot. Igazgatóság: dr. Walter Gyula, Brutsy Gyula, Pelczmann László, Kósik Ferenc, Bartalos Vince, Szűcs Izidor, Magyary László, Schrank Béla, Zeke József, Laiszky Kázmér, Burány József, Benkó Ede, Turányi — De nagyon is túlságosan a gondunkat viselte, Gergely bácsi, — nevetett a leány. —■ No látod! Nem szegődnétek; be hozzám rabnak ? Csak Űrnap­jáig. Nem kívánom ám ingyen. — Hát mit adna ? — Egy kis talált gyereket. Ki­csinálnám, hogy neked adjuk tartás­ra. Nyolc pengő forint ütné a mar­kodat minden hónapban. Az ajánlat csábitó volt. Havi nyolc pegő nagy pénz, azon még lakodalmat is lehetne tartani a Fer- csikével. Tétovázva kérdezte Mári: — Nem tréfál, Gergely bácsi ? — Eb, a ki tréfál. Csapj föl hát, Mári. Ha te jössz, tudom, a Fér csike is jön. No, add ide a kezedet! Mári hát a kezét átnyújtotta a megyéből a városba s igy történt, hogy Űrnapján ragyogóan tiszta utcákon vonult el a körmenet. Ott hömpölygőit a pompás menet lám­páival, zászlaival, keresztjeivel az illatos fűvel behintett utcán, meg- megállva a kapuk aljában zöldellő lombsátrak előtt. A menet élén ha­ladt, kivont karddal a kezében, Ka- lány Gergely és a szentség után ke- vély méltósággal Mágócsy Xávér Fe­renc királyi tanácsos polgármester, a Ferenc József-rend lovagja, a ki nem sejtette, hogy a példás köztisztasá­got ezúttal egy tudtán kivül való unokája fizette meg. És mikor a város notabilitásai, ősi szokás sze­rint, a körmenetről beözönlöttek vil­lásreggelire a polgármester házába, a polgármesterné, a mint ragyogva fogadta a vele versenyt ragyogó lakásában, az urakat, úgy nem gon­dolta volna, hogy az ő lakását ezút­tal egy titokzatos unoka takarit- tottá ki ! György, Rangl Antal, Salzer Miksa, Grátzer János. Póttagok: Scheiber Rezső, Marosi Ferenc, Toldy János, Porgesz Béla, Drozdy Aladár, Kurcz- veil Ernő, Heischmann Ferenc, Mayer János, Krajniker Ferenc, Zimmer Ede, Rózsa Ferenc, Nábrádi János, Eggenhoffer Jenő, Hessz Károly, Krausz Iván, Fritschert Gyula. Felügyelő-bizottság : Kemény La­jos, Gerenday József, Lipovniczky Pál, Sághy József, Gayda István, Sördén Jenő. Póttagok : Schvach Sándor, Szatzlauer Gyula, Oltósy Rezső, Obendorfer János, Schatz Ödön, Schiebel Nándor. Választott bíróság : Farkas Tiva­dar, Hartmann Péter, Kührner An­tal, Adorján János, Weisz Mór, Lé- dergerber Pál, Spitzer Ignác. Brutsy János, Zinner Antal, Hudák István, Vodicska Ferenc, Czigler Ferenc, Hobaczky Károly, Csomány Károly, Schenkengel Lipót, Patai Dezső. Müller Ernő, Wilsch Károly, Komáromy Ferenc, Renner Géza, Eggenhoffer Ernő, Franki Jó­zsef, dr. Szilárd Béla, Pichler Sán­dor, Reményi Ferenc, Nagy Pál gé­pész, Pach István, Berger György, Marschalek Lajos, Helfer Gábor. Országos pénztár közgyűlési ki­küldöttei : dr. Walter Gyula, keres­kedelmi csoport, Franki József, gyári csoport, Zeke József, ipari csoport, Benkó Ede, gyári csoport. Egy jelenvolt. " II II ~~ TOLLHEGGYEL. Cseléd őnagysága. Nagysága: (Kora reggel álmosan jön a konyhába) Kezeit csókolom. Cseléd: (fölényesen) Ejha! Tán korábban is felkelhetne a nagysága, vagy mi. Nagysága: Ne tessék haragudni tisztelt kisasszony, de a vekkerórát nem hallottam s az álom nagyon elnyomott. Cseléd : No most az egyszer még megbocsátok. De ha még egyszer az ilyesmi megtörténik, rögtön itt ha­gyom a nagyságát. Nagysága : (halálra ijedve) Jaj, az Istenre kérem ne ijesztgessen ilyenekkel. Az ur (fütyürészve jön be a konyhába). Cseléd: Ejnye fékom adtát. Hogy mer a ténsúr itt fütyörészni. Nem meg mondtam már százszor is, hogy az én jelenlétemben ne merjen fü­tyülni, mert az engem nagyon zsi- nóroz. Nagysága: Pardon kisasszony. Rosszul tetszett mondani. Nem zsi- nóroz, hanem zseniroz, Cseléd: Én úgy mondom, ahogy nekem tetszik. Az úr: Nem haragudjék kisasz- szony, — hogy a feleségem olyan vakmerő. És én Ígérem lovagi sza­vamra .. . Cseléd: Hahaha ! Lovagi sza­vamra. Van is a ténsűrnak lovagi szava. Nagysága : Úgy, úgy kisasszony, csak mossa meg az úr fejit. Őneki nincs lovagi szava. Egyáltalán őneki semmiféle szava nincs. Ellenben a kisasszonynak. Öné a hatalom, öné a dicsőség. Cseléd: (elégült arccal) Jól esik nagysága, a maga beszéde. De mi is lesz az ebéd ma ? Az úr : (közbevág) Egészbe sült borjúhús salátával. Cseléd: Szépen lesz egészbe sült borjúhús salátával! Hogyisne. Az én gyomromnak nagyon árt a sült hús. Nagysága: Kérem szépen. Ahogy a kisasszonynak tetszik. A férjemre ne hallgasson. Ő nem számit a lat­ban. Én sem. Cseléd : Azt ajánlom én, legyen az ebédre csirke becsinált, idei krump­lival, gombaleves. Az úr: Brrr ! Gombaleves. Cseléd: Ejha! Kikérdezte magát. Akkor feleljen ha kérdezem. Nagysága: Nézze kisasszony Most még a csirkének borsos az ára. Tán . . . Cseléd: Igen? Akkor rögtön pa­kolok. Ászolgája Az úr: Könyörgöm kisasszony, esedezem nagysága ne hagyjon el minket, O mert akkor vége nekünk. Nagysága : Igen. Vége nekünk. Mi elpusztulunk. Ön kisasszony azok közé számítódik, akiket a történelem fel fog jegyezni piros betűkkel. Az úr: Lássa kisasszony, ha ön nálunk marad, a halhatatlanság nim­busza fogja a nevét körülövezni, mert ön azok közé tartozik, akik a felebaráti szeretetet gyakorolják. Cseléd: Jól van na, maradok. Nagysága: Ó az ön szive kis­asszony olyan mint az irós vaj. Önt holta után spirituszba fogják tenni és a múzeumba helyezni. Cseléd: Ó a mi famíliánkba ez a divat. Egy öcsém a nemzeti mú­zeumba van. Az úr: Igen? És mit csinál ott? Cseléd: Mit? Semmit. Két fejjel jött a világra és most ott mutogat­ják spirituszban. Egy másik húgom meg az egyetemen van. Nagysága: Talán hölgy jogász? Cseléd: Fenét az. Őneki meg az arca nem a mell felöl, hanem hátul van. Nagyon érdekes. Ö is spirituszt iszik. Az úr: Micsoda előkelő família. Lássa kisasszony, milyen nagyszerű lesz, ön meg azért lesz spirituszba téve, mert a közügynek szolgál. Nagysága: Még királyi elisme­rést is kaphat. Egy remek metaliát. Ah ! Cseléd: No nem bánom, hát megmaradok. De előre kikötöm, hogy a nagysága reggel korábban kelljen fel, tüzet rak, mire én felkelek s a kávét elkészíti. Piacra megy bevásá­rolni. Délben nekem segédkezik a fő­zésnél. A vacsora az mindig hideg legyen, mert a Miska bátyám, aki káplár, engem korzózni visz s én akkor nem érek rá főzni. A tésúr nem fog neveletlenkedni. Reggel fütyülés helyett nekem szépen kezet csókol, Miskát regálismediával, finom borok­kal ellátja. Jól van ? így maradhatok. Igaz! És holtom után beprotezsál a múzeumba. Nagysága : Úgy lesz ! Az úr : Úgy lesz. Pont. HÍREK. A hercegprímás utazása. Dr. Csernoch János hercegprímás kedden d. u. 2 óra 48 perces vonattal a fővárosba utazott, honnan szomba­ton érkezik vissza székvárosába. Po zsonyba jövő hó 7-én utazik. Magos Sándor üdvözlése. Múlt számunkban röviden jeleztük Magos Sándor ítélőtáblái bírónak kúriai bí­róvá történt kinevezését, mely hir osztatlan örömet keltett a városban. Egymást érik az üdvözlések a ki­tüntetettházánál. Vasárnap Körmendy Mihály kir. járásbiró vezetésével az esztergomi kir. járásbiróság személy­zete üdvözölte Magost. Dr. Csernoch János hercegprímás pedig személye­sen jelent meg Magos lakásán, hogy őt kitüntetése alkalmából, mint egy­kori iskolatársát üdvözölje. Hontiak a hercegprímásnál. Hétfőn délelőtt Hont vármegye tisz­telgő küldöttségét fogadta a herceg­prímás. A küldöttség vezetője gróf. Wilczek Frigyes főispán volt. A tisztel­gésben résztvettek Marek alispán, Czobor László és Nyáry Alfonz báró orszgy. képviselők, Halmay főszol­gabíró, Czizmán Márton esp. plébá­nos, Haydin Károly, Bogár János és Ivánka László földbirtokosok. A prí­más a szívélyes fogadtatás után ebédre vendégül látta a küldöttség tagjait. Az ebéden résztvett dr. Rajner La­jos félsz, püspök, ált. érs. helynök is, kit mint Hont vármegye szülöttét, a hontiakkal együtt maga a herceg­prímás köszöntötte fel. A hercegprí­másra Haydin Károly, mint a her­cegprímás egykori iskolatársa mon­dott felköszöntőt. f Dr. Mihály Imrében Eszter­gom vármegye törvényhatósága leg­derekabb tisztviselőjét vesztette el. Halálá az utóbbi hetekben egész bi­zonyossá vált, bár mindenki tudta immáron több mint egy évtized óta, hogy harcban áll a legnagyobb el­lenséggel — a tuberkulózissal. Be­teg testében is képzett, szorgalmas, sőt fáradhatatlan tisztviselője volt törvényhatóságunknak, s különösen annak árvaszékénél ez a férfiú pó­tolhatatlannak mutatkozik. Noha a szerencse nem kedvezett neki hiva­tali állásában, mert a fogalmazási szak legalacsonyabb lépcsőjén kel­lett megállnia, — munkájának érté­két és kiválóságát mindenki elis­merte. S emellett azok a kevesek, a kiket barátaiul fogadhatott, aranytisz­taságúnak mondják barátságát. Ko­rai múlását fájdalommal vesszük és adjuk tudomásul s adósnak érezzük magunkat vele szemben, mert nem nyílott rá alkalom, hogy törvényha­tóságunk hűséges tisztviselőjét csak egyszer is jutalmazta volna. Teme­f. hó 27-én volt nagy részvét mel­lett. A család a következő gyászje­lentés bocsátotta ki: „Fájdalmas szívvel tudatják, hogy a forrón sze­retett férjet, édesatyát, testvért és rokont dr. Mihály Imre vármegyei aljegyző, tb. árvaszéki ülnököt ma reggel 2 órakor, életének 37-ik, bol­dog házasságának 6-ik évében a Mindenható Isten magához szólította. Drága halottunkat folyó hó 27-ik napján délután 6 órakor fogjuk a róm. kath. hitvallás szertartása sze­rint az Esztergom-belvárosi róm. kath. temető halottas-kápolnájából örök nyugalomra helyezni. Lelke üd­vösségéért folyó hó 27-ik napján délelőtt 9 órakor az Esztergom-bel- városi plébánia templomában szol­gáltatunk szent misét. Tóvároson, 1913. május hó 26-án. Özv. Mihály Imréné szül. Ivanits Vilma neje. Mi­hály Giziké leánya. Özv. Mihály Je- nőné szül. Ramszauer Gizella édes­anyja. Mihály Olga, Mihály Margit férj Michl Istvánné, Mihály Elemér, Mihály Zoltán testvérei, özv. Ram­szauer Ferencné nagyanyja. Ivanits Gyula apósa. Ivanits Gyuláné szül. Borovics Aranka anyósa. Ivanits Mar­git sógornője. Michl István sógora.“ A Vidéki Nyomdatulajdono­sok Orsz. Szövetsége múlt vasár­nap tartotta kongresszusát Budapes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom