Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 5. szám
Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 5. szám. Csütörtök, január 16. FOLimfíl és TRR5RDRLMJLRR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : ^ SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ ♦ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI . ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t FELELŐS SZERKESZTŐ : DR GRÓH JÓZSEF FŐMUNKATÁRS : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. t t t $ t Az új választói törvényjavaslat. Lapunk múlt csütörtöki számában már foglalkoztunk röviden és általánosan, mintegy bevezetésképpen a választóijog- nak kiterjesztésével. Rámutattunk a kérdés rendkívüli fontosságára s hangoztattuk a megoldásához szükséges elfogulatlan higgadtságot. Most már itt az ideje, hogy magát a Lukács benyújtotta törvényjavaslatot is alaposan szemügyre vegyük s érdeme szerint megbíráljuk. Közönségünk teljesen nyugodt ; szinte érzéketlenül néz a megoldandó nagy kérdés elé, mintha legkisebb gondja is nagyobb volna; pedig a nemzet legszentebb érdekéről : jövőjéről, életéről van szó az ország- gyűlés elé terjesztett törvényjavaslatban ! Esztergom város és megye lakói ébredjetek álmotokból és eszméljetek ! Gondoljátok meg, hogy hazátok érdeke s a magatok java kívánja tőletek az e javaslattal való beható megismerkedést. Szemetek van ; és nem akartok látni ? Fületek van ; és nem akartok hallani ? Ég a ház a fejetek fölött; nem féltitek magatokat s legszentebb javaitokat? Jaj nektek, ha any- nyira elfásultak vagytok, hogy a jogot alamizsna gyanánt várjátok a hatalmasoktól ! Évtizedek óta nem nyújtottak ilyen fontos törvényjavaslatot az országházában. Mégis azt látja az ember, hogy a polgárok nagy részében alig van iránta igazi érdeklődés ! Talán nem törődnek vele : hogy lesz, mint lesz! Vagy nem ismerik? Gondoljuk a jobbat, inkább tegyük tel az utóbbit! S ebben a feltevésben kapva kapunk az alkalmon, hogy minden pártérdek és szempont mellőzésével, legtisztább meggyőződésünket követve, híven felvilágosítsuk közönségünket: megfelel-e a javaslat az ország várakozásának : előbbre viszi-e a nemzetet a jogegyenlőség megengedhető útján ; van-e benne haladás; nin- csenek-e kirívó hibái; nem szolgál-e önző pártérdeket ? Ezekre a kérdésekre akarunk jelen cikkünkben elfogulatlan feleletet adni. A minden szempontot mérlegelő és minden pártpolitikát mellőző általános Ítéletünk az, hogy e törvényjavaslat sem a jogos követelésnek, sem a méltányos igényeknek, sem a helyes jogérzéknek, sem a belátó nemzeti politika és megnyugtatás gondolatának meg nem felel! Ellenben bö tápot nyújt arra a máris hangoztatott gyanúra, hogy nem cg) etemes nemzeti, hanem ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. szűkkeblű osztály- és pártérdeket kíván szolgálni. Ismeretes, mily nagy zivatarok előzték meg a benyújtását. Mindenki jótevő esőt várt a nyomukban. S kaptunk is, de — jégesőt! Valóban elmondhatjuk tehát; Adtál Uram esőt, nincs köszönet benne ! Olyan ez a javaslat, mint a koldúsköpönyeg; kivül-belül lyukas, rongyos. A be- és kibúvók szabad prédája! Olyan : vakulj magyar-féle ! Egy nesze semmi. — fogd meg jól ! Ez nem elégítheti ki se a szélső radikálisokat, se a mérsékelt haladás híveit, sőt még a merev konzervativeket sem. Mert előre is lép, hátra is lép, legnagyobb részt pedig félre lép ! A jelszó csak az benne, hogy csak megbízhatóknak adjunk választójogot ; de a megbízhatóknak igazi jelentése any„Esztajom és Vidéke“ tárcája. A mi utcánk. Irta : Kecskemétiig fános. (Vége.) Azt a harmadrendű utcát, ahol a mi házunk állott, mai napig is Német utcának hívják; s neve onnét eredhetett, hogy az 1831. évi nagy kolerajárvány után üressé vált házsort az akkori magisztrátus felső ausztriai és Stájerországi németekkel telepítette be, meghonosítván velük egyszersmind az akkor szükségessé vált iparágakat is. Volt ott haris- nyás, posztós, vattakészitő, húrosmester ember, milyenek ma már a legendák alakjai erre mifelénk ; továbbá szegkovács, fésűs, esztergályos, köteles, suszter, szabó, kalapos, asztalos, ács, kőműves, kőfaragó, takács s több efféle. Egyszóval egész ipar kolónia teljesen betartott céhrendszerrel és sokhélyt kifüggesztett cégtáblákkal, amelyeken az ollót tartó oroszlán, a csónak alakú vetélő fa, gyalu fölött körző, sámfás csizma, kipiktóriázva, vagy természetben kiakasztott rókafark, kugli-báb, vaspatkó, fésű eléggé elárulta az illető foglalkozását, ha nem is olvastuk el a német felírást az idegen hangzású nevek alatt. Ilyenek voltak közvetlen szomszédaink : Manhart, Hutschneider, Schneider, Hutter, Pujz, Würfl, Lock, Meier, Mekler, Fiedler, Heinczinger, Nasz- vetter, Nitschmann, Kurtz, Kriesch- neider, stb. Aztán a tótos, lengyeles, rácos hangzású : Skedla, Mikulka, Märnyik, Grekk, Basinczki, Hajtmánszki, Kle- nics, Janics, Tamaskovics, Magyaro- vics nevekkel. Kik mindannyian hamisítatlan külföldi sváb dialektusban konverzáltak egymásközt. De mentségökre legyén mondva : a régi szittyák magyar beszédét is törték valamennyien. Sőt a magyar hegemóniának annyira hódoltak, hogy az akkori legsötétebb Bach-rendszer abszolutisztikus kormányzása dacára, még tüntettek is „magyar“ polgári voltukkal. Gyermekkor legrégibb emlékeim közül kiválik az esztergomi Bazilika felszentelése Scitovszky hercegprímástól 1856-ban. Ez mint kortörténelmi adalék is nevezetes. A prímás hatos díszfogatán láttam egy pilla-1 natra a fényes ruházatú tisztek között ülő s mosolygós arcú, akkor még ifjú uralkodónkat is. Egy fehér lovon ülő s teljes püspöki ornátus- ban levő püspök alakja is előttem lebeg még. Úgyszintén édes atyám karjaira emelve láttam : hogy a roppant tömegben lassan mozgó teherkocsikról pereceket, zsemlyéket a másikról meg ezüstfényü emlékérmeket dobáltak és szórtak marokszámra a közönség közé. Az ökörsütés füstje a rengeteg néptömeg miatt csak távolból gomolygott felhőként a verőfényes ég felé ; s beszélték, hogy ahhoz közzel több nagy hordó bor és sör volt csapra ütve, a szabad ég alatt tanyázó nép számára szánt lakomához. Ágyudör- gés, harangzúgás, éljenzés zaja töltötte be az egész vár környékét. A szomszédi összetartozandóság érzése erősen ki volt akkoriban fejlődve ; s nemcsak a véletlenül kifogyott tej, tojás, hagyma s több efféle kölcsönzésében nyilvánult, hanem kiterjedt a betegségekben való ápolásra, a családi örömök és gyászesetekben való tényleges, még eddig anyagi részvételre is. így voltak az én szüleim is a jó szomszédokkal kölcsönös szeretet és egyetértés között; s ez kiterjedt reánk az apró népségre is. Ha kalácsot, fánkot, lángost sütöttek, — kukoricát pattogtattak, szüreteltek, gyümölcsöt szedtek, disznót öltek, keresztelőt, lakodalmat tartottak a közeli szomszédok : ritkán múlt anélkül, hogy némi kis kostolóval ne kedveskedtek volna egymásnak. Mi gyermekek is annyira össze szoktunk, hogy majdnem egy családnak tartottuk magunkat velők s re bene gesta jártunk bármely időszakban egymás házában, lakásában kertjében, amidőn még atyai intelmek nyomatékos kifogásaiban is részesültünk, ha túl sokat engedtünk meg magunknak a konfidencia vagy néminemű jogtalan torkoskodás himes mezején. Amit azonban a szomszéd néni szeretett holmi ozsonnára meghívással enyhíteni. Sőt ha valamelyes háborúsdi játékban kevésbbé súlyos folytonossági hibák keletkezének akár saját bőrünkön, akár ruházatunkon ; a szülői szigor kifejtése előtt igyekeztek azt szépen elsimítani, gyógyítani, amint csak lehetett. Szerettük, tiszteltük is akkoriban az öregeket, mert azok is értették a módját miként kell ezt az érzést felkelteni és fenntartani.
