Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 41. szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. május 25. manap van. Figyelemreméltó Apponyi nyilatkozata a wieni békeegyesület­ben : a háborút ép oly kevéssé bír­juk kiirtani, mint a bűnöket és beteg­ségeket. De azért lehet ellene küzdeni s legtöbb esetben elkerülni. Akik egészségügyi intézményeket létesíte­nek, azoknak azt kiálthatnók oda: hagyjátok abba, a betegségeket úgy­sem fogjátok kiirtani ! Igaz, keves­bíteni azonban mindenesetre lehet s ezáltal meghosszabítani az emberi élet tartamát. A békemozgalom nem is ábrán­dozik az u. n örök békéről, meg­elégszik, ha a békebiztositás terén eléri az emberileg elérhetőt, miként a szociális jótékonyság is beéri, ha a nyomort enyhíteni birja, bár tudja, hogy azt teljesen meg nem szüntet­heti. De nemcsak időbeli, hanem tér­beli határokat is ismer a békemoz­galom, nem célozza az u. n. világ­békét sem. Elsősorban csak a művelt s műveltségük folytán egymásra utalt népekre gondol s csak azután tartja lehetségesnek, hogy ezek a kevésbbé művelt népekre hatni fognak. Hogyan akarják ezen célt elérni ? A rendes felelet ezen kérdésre az, hogy az általános leszereléssel és minden viszálynak a választott bíró­ság utján való elintézésével. Ezeket a végleges eredményieket akarja ugyan a békemozgalom elérni, de ezek nem egy­szersmind az eszközök is. Az ok, mely abékemozgalmat szükségkép előidézte, azon óriási különbözet, mely észlelhető modern gazdasági életünk követelte nemzetközi biztonság szükséglete s ezen biztonságnak eddig még nagyon hiányos szilárdsága között. Ez a kü­lönbözet érleli a nagy fegyverkezé­seket, eredményezi a háború vesze­delmét, melyben a világ állandóan forog. A baj tehát, melyben korunk sínylődik és gyötrődik az, hogy nél­külözzük a biztonságot, a — békét. Ezt fegyverkezéssel, háborúskodással nem érjük el, hanem okvetlenül kell, hogy az államok szerződjenek, az eddig különálló versenyzők társulja­nak, hisz kézzelfogható, hogy egyesült erővel sokkal eredményesebben old­hatók meg a közös és nem közös ügyek egyaránt. A nemzetközi érint­kezésben uralkodó rendetlenségetmeg- szüntetni, nemzetközi szervezeteket létesíteni, rátanítani a nemzeteket a kölcsönös bizalomra s annak üdvös elismerésére, hogy egymásra vagyunk utalva — ez a legelső és legfőbb fel­adat ; ha ez sikerül, önként követke­zik be a leszerelés és a választott bírósághoz való folyamodás. Mihelyt valamely államnak lesz bátorsága magát ezen páncélból kiszabadítani, rögtön talál követőre, mert a fegyveres békét, melyet csak az állam hatal­mas védőereje tart fenn, senki sem tekinti áldásnak. Megdöbbentő mennyit szán a világ fegyverkezésre, hadi célokra! Az euró­pai államok 1883-ban kerek 3600 millió koronát költöttek, 1903-ban pedig 7200 milliót, tehát 20 év alatt megkétszereződött az összeg. Ausztria- Magyarország körülbelül 270 milliót költött 1883-ban, 1903-ban már 336-ot, tehát 20 év alatt 56 millióval többet, azóta azonban jóval emelkedett a ki­adás. Ebből világos, hogy minden állam föllélegzene, ha ezen óriási ter­hieknek legalább egy részétől meg­szabadulna. Nem lehet azt mondani, hogy mig emberi szenvedélyek, ellentétes érdekek lesznek, addig tartós egyet­értés, béke ki van zárva, tehát a le­szerelést megindítani képtelenség. Vegetius elvét: si vis pacem, para bellum — ha békét akarsz, készülj háborúra ! — kiváló elmeterméknek üdvözölték ugyan a kortársak, sőt manap is annak minősítik; alapos megfontolással azonban aligha fogja valaki azt hangoztatni, hogy a béke veszélyeztetését — törik-szakad — háborúval kell megelőzni, hisz lehet azt ésszerűen is elérni. Vájjon azért, hogy meg ne ázzunk, vízbe fogunk ugorni és alábukni, holott a jó ernyő is elég védelmet ad az eső ellen ? A szenvedélyek és ellentétes ér­dekek nem vonják föltétlenül a hábo­rút maguk után. Lám, egy állam 40 millió lakosa, ha mindjárt különböző nemzetek tagjai, az esetleges súrlódá­sok dacára is békében, egyetértésben tud élni, miért nem tehetné ezt öt­ször vagy tízszer annyi ember is ? Három állam tud békeszövetséget kötni, 5—6 vagy több miért nem cselekedhetnék ugyanígy ? Ennyire megfeledkeznek a logi­káról sokan, akik nemcsak maguk tartják magukat okosaknak, de mások is ily nézettel vannak felőlük! Ha jobb és szebb jövőt akarunk, szakí­tanunk kell a múlttal. Máris „uj idők küszöbén állunk, a szem előre tekint, s már sokan iszonyodva fordultak el e barbár világnézettől bálványaival, fegyvereivel egyetemben.“ A világ- történelem legdicsőbb, prózában és versben egyaránt magasztalandó kor­szaka az lesz, melyben megindul az általános leszerelés és állandó nem­zetközi választott bíróság rendezi a vitás ügyeket: csak ekkor köszönt be majd az emberiség számára a szükséges és várva-várt tartós béke. HÍREK. Dankó Sarolta növendékeinek zenevizsgálata. Május hó 18-án délután a Kath. Legényegyesület nagytermében folyt le Dankó Sarolta zongoratanárnő ta­nítványainak zenevizsgálata. Öröm­mel állapítjuk meg, hogy a vizsgálat, melyen a szülők és zenebarátok nagy számban vettek .részt, osztatlan sikert aratott. A jelenvolt közönség újra meg újra felhangzó tapsai a legbiztosabb jelei a szívből fakadt elismerésnek, melyre a népszerű tanárnő derekas oktató munkájával többszörösen reá­szolgált. A vizsgálat 23 pontból álló mű­sora változatos és a kor színvonalán álló volt. A városunk legjobb család­jaiból való növendékek föllépése ki­vétel nélkül gondos előkészítésre val­lott : semmi jele a kapkodásnak vagy a sietésnek. Öröm volt látni a kipi­rult üde arcokat és hallani a jól üte­mezett, átérzett játékot. Kiemelendőnek tartjuk, hogy Dan­kó Sarolta tanítványai — bár az ide­gen zenedarabok játszásával is ki­tűntek, főkép a magyar compoziciók előadásával excelláltak. Az utóbbiak­nál nyilván észrevehető volt, hogy izig-vérig magyar művésznő oktatta és inspirálta a növendékeket. A nem­zeti ritmusnak és tempónak biztos kitüntetése, a magyaros rubátók meg­lepő éreztetése és a jó moduláció egyaránt gyönyörködtette a magyar zene jelenvolt kedvelőit. Technikai ügyességük a növen­dékeknek természetesen változó, de átlag valamennyi eléggé jártasnak, egyik-másik szinte virtuóznak mond­ható a zongorázás mesterségi részé­ben. Szeretnők a kiválóbb tanítványok játékának egyes jótulajdonságaitkülön is kiemelni, de a tér szűke miatt nem tehetjük. Inkább csak névleg említjük meg azokat a növendékeket, kiknek játéka jobban megnyerte a tetszésün­ket; ezek a Jedlicska-, Karner- és Veszprémi- nővérek, Hegedűs Márta, Nagy Margit. Idegen darabok ügyes előadásával kiváltak: Fuchs Kata, Sebők Gyula, Szekér Margit és Riedl Lujz a. Magyar ábrándo temperamen­tumos eljátszásával kitűntek : Vörös Manci, Laiszky Nelly, Lindtner Elza és Zemplényi Mici. A legelső pedig a tanítványok között: Zsiga Imre, aki mindkét nembeli darabok előadá­sában nem közönséges virtuozitásról tett tanúbizonyságot. Szorgalmas to­vábbképzéssel hamarosan művészi magaslatra fogja vinni. A vizsgáiat végén a növendékek nevében Vörös Manci szives szavak kíséretében szép virágkosarat nyújtott át az érdemes tanárnőnek, kit a meg­jelent vendégek is elhalmoztak őszinte gratulációjukkal. Csénty. Úrnap. Csütörtökön folyt le a főszékesegyházban az úrnapi ünne­pélyes szentmise és körmenet, me­lyet dr. Csernoch János hercegprí­más tartott. Az idő igen kedvezett a gyönyörű körmenetnek, amennyiben a hét elején tartott esős időjárás a port és a megszokott nagy hőséget teljesen eltüntette. A körmenetben a városi plébániák hívei, az intézetek, testületek teljes számban vettek részt a megyei, városi és állami hatóságok vezetőségeivel együtt. A körmenet d. e. 9 órakor kezdődött és délben ért véget A többi városi plébánia temp­lomban ma lesznek az úrnapi kör­menetek, melyek azonban kedvezőt­len idő eseten bent a templomban tartatnak csak meg. Nyugdíjazás. A hivatalos lap szombati száma közli, hogy Ő fel­sége a helybeli kir. járásbíróság veze­tőjét, Magos Sándor c. kir. ítélőtáblái bírót saját kérelmére nyugdíjazta, amely alkalommal nevezettnek sok évi hű és buzgó szolgálata elisme­réséül a curiai bírói címet adomá­nyozta. Jézus Szentséges Szívének ün­nepe a belvárosi plébánia temp­lomban. Űrnap nyolcadát követő pénteken — május 30-án van Jézus Szentséges Szivének ünnepe. A bel­városi plébánia templomban kilen­ceddel ünnepelik ez ünnepet. A ki­lenced május 29-én kezdődik és jú­nius 6-án este végződik. E kilenc napon minden délután fél 7 órakor szt. beszéd és litánia lesz. A szt. be­szédeket P. Martinovics Sándor Jézus­társasági atya fogja mondani. Jézus Szentséges Szíve ünnepén pénte­ken fél 8 órakor és rákövetkező va­sárnap 9 órakor ünnepi szent-mise lesz! — Június 1-én vasárnap este a szt. beszéd és litánia után a legméltóságo­sabb oltáriszentséggel körmenet lesz, melyet dr. Rajner Lajos püspök ér­seki általános helytartó úr fog ve­zetni. A híveket a tömeges részvé­telre, a körmenet útvonalán lakó háztulajdonosokat ablakaik kivilágí­tására és földiszitésére ezúton is kéri a plébánia hivatal. Tónay Tivadarné művészi si­kerei. Úgy látszik, hogy Esztergom város közönsége egypár év óta nem­csak pártolja a művészeteket, — a minek jele a számos képkiállitás, -- hanem ezenkívül a művészi teremtő erők közt is képviselteti magát. Öröm­mel értesülünk arról, hogy Tónay Tivadarné a Nemzeti Szalonnak im­máron második kiállításán szerepel egy két munkájával. Ehhez az egyszerű kijelentéshez alig kell kom­mentár. Hiszen köztudomású nálunk épen a festőművészet terén a hihe­tetlen tulproductió. A tárlatokra be­érkezett óriási anyaghalmazból min­den jury nem a jókat, hanem a legjavát választja. S igy őszinte elis­meréssel kell lennünk Tónay Tiva­darné sikerei iránt, a mellyel a Nem­zeti Szalon kiállítói közt nevet szerez. Egyébként úgy értesülünk, hogy Tónay Tivadarnénak kész müveiből jelentékeny collectiója van, a mely­ről hivatásos bírálók elismeréssel nyilatkoztak. Alkalmas időben egy helyi kiállítás alakjában szívesen látnok a nyilvánosság előtt e gyűj­teményt. Megbízás. A m. kir. földmivelés- ügyi miniszter Ékesy Ede város­gazdát Esztergom város területére a piaci hírszolgálatra vonatkozó ker­tészeti tudósítói tisztséggel bízta meg. T. Hadrik Anna Esztergomban. T. Hadrik Anna asszony, a bpesti Nagy Endre Kabaré drámai erőssé­ge Dobi Ferenc és Gere Zsigmond bpesti Magyar Színházi tagokkal ez idei művészi körútját Esztergomban kezdi meg. Egy művészestét tart jú­nius elején a Fürdő szálló nagyter­mében. Az előadás, amelyre ezúttal felhívjuk eleve a közönség figyel­mét, igen érdekesnek ígérkezik s ha­tározottan irodalmi színvonalon álló. Ízléses gonddal kiválogatott műsora a szerzők neve és az előadók sze­mélye határozott garancia a teljes sikerre. A mellett pikantéria nélkül való fehér est, a melyet fiatal leá­nyok is végignézhetnek. Az előadás napját, mivel az még a pesti műsor­tól függ, — csak jövő számunkban közölhetjük. Vármegyénk és városunk köz- tisztasága. A m. kir. belügyminisz­ter f. hó 3-án körrendeletét intézett valamennyi vármegyei és városi tör­vényhatóság első tisztviselőjéhez, melyben a köztisztaság fenntartására fokozottabb figyelmet kíván fordit- tatni és elrendeli azon közbizton­sági rendszabályok ’ foganatosítását, melyek az esetleg felléphető kolera meggátlása és esetleges elterjedésé­nek korlátozása érdekében is jelen­tőséggel bírnak. Dr. Perényi Kálmán alispán e körrendeletét az összes elöljáróságokkal és városunk polgár- mesterével is közölte és a következő fontosabb intézkedések megtételét rendelte el : Úgy Esztergom váro­sában, mint valamennyi községben külön az 1. fokú egészségügyi ható­ságok által helyszíni egészségrendőri vizsgálat tartandó, mely alkalommal a miniszteri körrendeletnek miként történt végrehajtása ellenőrzendő és a tapasztaltak, az I. fokú hatósá­goknak külön rendelet kapcsán kellő számban kiadandó jegyzőkönyvbe foglalandók. Egy alkalommal Esz­tergom város polgármesterét, a köz­terek, utcák és piac fokozott tisztán­

Next

/
Oldalképek
Tartalom