Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 38. szám
Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 38. szám. Csütörtök, május 15. POLITIHfíl és TRRSfíDRLMILfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS : DR GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Madárvédelem. Most, hogy Montenegrót az európai nagyhatalmak hajóblokáddal akarták engedékenységre birni, érdemes egy másik analog esetet említeni, mely látszólag kisebb okért ment végbe. Néhány évvel ezelőtt a hatalmas angol nemzet flottademonstrációval fenyegette meg az egyesült olasz királyságot, ha három nap alatt a nemzetközi madáregyezményt alá nem írja. A hatalmas angol nemzet tehát a csicsergő madarak érdekében háborút is kész lett volna kezdeni Olaszország ellen. Megérthetjük ebből a madár- védelem nemzetközi fontosságát. Nem is oly csekély kis ügy ez. Herman Ottó szerint az éneklő madarak százmillió korona hasznot tesznek a magyar „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Tavasz. Jár csapongó a enyhe szellő S vidám „jó reggelt“ köszön ; Hegy, liget, mező fogadja; Mindenütt sugárözön! Napsugár egy hő Csákjára Hajló ág hajt új rügyet, Hajnal hulló harmatára Éledeznek a füvek. Es a tündér jár, merengve — Látni bűvös lábnyomát. — Minden léptén ébredeznek Gyöngyvirágok, ibolyák. Karcsú pajzán kis angyalkák Körülötte játszanak, S a szerelem tavaszáról Szőnek bűvös álmokat. És az álom száll a szívbe, Es a szív elandalog. . . Szerelemnek tavaszában Mindenütt oly boldogok . .. ! Hugyecz Gizi gazdának azzal, hogy a kártékony bogarakat pusztítják. Minden ország felismerte már a madárvédelem fontosságát. És különösen Németország követelte a nemzetközi madáregyezménynek törvénybe iktatását, melyet Olaszország a leghevesebben ellenzett. Olaszország azt hangoztatta, hogy népforradalomra vezet Délolaszország- ban, ha a tavaszi madárvonulás alkalmából felállított sodronyhálókat nem engedélyezik. Szicíliában ugyanis millió és millió madár esett áldozatul, ahol ez néptáplálék, megfüstölik, s egész nyáron eszik. Ennek azonban az a következménye volt, hogy Würtenberg- ben már nem jutott éneklő madár. Ennek következménye, hogy Würtenbergben nem termett gyümölcs. Mivel pedig ott virágzó gyümölcsNapfény az éjszakában. Az este újra odaszegődött az asztalunkhoz Lőrinc. Hetek óta üres volt e helye a kávéház márványos törzsasztala mellett, ahol gyakran hajnalig is eldiskurálgattunk. Nincs azon csodálkozni való — jelente te ki Lőrinc. — Az ember olykor belepottyan egy más légkörbe. Úgy mint én. Képzeljétek fiuk, azért nem jártam ide, mert szerelmes voltam. Hogyan mondjátok? Hogy attól még jöhettem volna ? Szó sincs róla! A lány annyira polgári lány volt, hogy nagyon is kizökkentett volna a hangulatból az éjjeli kávéház levegője Képzeljétek el fiuk, egy formális szerelem terheli a lelkiismeretemet. És amit ti furcsának találtok majd: nem szerepel benne sem primadonna, sem chansonette, sem milliomos leány. Egy egyszerű, kedves leány Amikor megláttam, az volt az első kérdésem, hogy nem volt-e szininö vendék, mert ilyen graciózus öltözködéshez és csínhoz a polgári lányok nem szoktak érteni. Válasz : nem volt szininövendék. Hát ezt nem értettem, hogyan lehet valaki ilyen szép, sikkes és Ízléses, ha nem a kulisszavilágból való. Pedig szavamra, csodálatos egy arc és termet! Nem telepek vannak, a kormány a legnagyobb eréllyel sürgette a nemzetközi madáregyezmény törvénybe cikkelyezését, s minél északibb volt valamely ország, annál erélyesebben támogatta a németeket, sőt Anglia a vonakodó Olaszországot egyenesen háborúval fenyegette meg. A madárvédelem nagy kérdés. Csak gonosz és tudatlan ember pusztíthatja ok nélkül a madarat. Megszámlálhatatlan az a haszon, amit a cinegék, a poszáták, a légykapók és mások, pihenést alig ismerő szorgalma az okos gazdának jövedelmez. Mert a legszemesebb gazda is csak nagyjából szedi össze a hernyófészket, a madár pedig bujkálva, kopácsolva, kapdosva irtja a kártékony teremtést, amit az ember meg nem látott, amihez hozzá sem férhet. az az érdekes klasszikus típusú fej, sem pedig úgynevezett karakter-fej, hanem mosolygó, biedermeyeres baba-arc. Dehát hiába mondom, ez mind semmi. Karcsú, finom és filigrán lány. Olyan porcellánbabuska. Jó, jó — szakította félbe egy ideges ember — szóval egy szép leányról van szó. Részleteket, részleteket ! Hol a kaland ? Kaland ? — kérdezte savanyu arccal Lőrinc. — Kaland az nem volt. A kislány egy csemege-bolt kasszájában szerepel a nyilvánosság előtt, s ha látni akartam, bementem vásárolni. Sonkát, vagy ilyesmit. És ilyenkor futva egy pár közömbös szót váltottunk. Elég ritkán. Ennyi az egész. Azt kérditek persze, hogy miért? Na ezt is megmondhatom. A lánynak udvarolt több cilinderes kereskedősegéd, vagy üresfejü salda-kontisták, mit tudom én! A lány mosolyogva hallgatta őket. Tudjátok fiuk, ver- senyrekelni olyan emberekkel, akiket olyan mélyen magunk alatt látunk tántorogni, nem gusztusos dolog. Elvégre én úgy gondolom, hogy nekem, akinek a legváltozatosabb vidámságokban volt részem, mikor egyszer kedves, természetes, egyszerű légkörbe lépek, az eszközeimnek is egyszerűeknek kell lenniök. Nem A piciny királymadár éven át három milliónál is több rovart emészt föl mindenféle állapotában : hol mint petét, hol mint bábot, hol mint kifejlett rovart. A mezőgazdasági kultúra térfoglalása mellett leginkább az olaszok hihetetlen madár- pusztitása volt az oka annak, hogy Európában jóformán megszűnik a madárdal. Fel van jegyezve az emberiség gyalázatára, hogy egy-egy madárfogo néhány óra alatt ötezer fecskét hálózott össze és gyilkolt meg. Franciaországban Kráón köves síkján hárommillió füsti fecskét fogtak el az ottlakó kegyetlen népek. Csak Bresszia városában egy félmillió éneklő madarat hoztak piacra eledelül. Udiné- ből hatszászhuszezer összefogott madarat, légykapót, poszátákat, vörösbeggyeket, cinegéhozakodhattam mélyebb dolgokkal elő, hiába bizonyítottam volna be, hogy a világirodalom a kisujjam körében van, hogy az esztétikusok doyenje vagyok, hogy mit tudom én... . hogy a modern jogi problémák keresztül szakadtak a toliam alatt, hogy nincs az az uj orvostani felfedezés, amelynek legelső megis- merőihez nem tartoznék, mondom, mindez nem ide való dolog volt. Tartalmatlan fecsegés kellett volna, nyárspolgári udvarlásban kelni versenyre higfejü hivatalnokokkal . . . . Brrr! Kerülő utat kerestem. A szomszédságban péküzlet van, és ott el- diskurálgattam a lány egy barátnőjével. Kedves és intelligens leány az is. Dehát hosszú lett volna az az ut is. Türelmetlen voltam. Félbeszakítottam minden nexust, vásárolni sem jártam le. És fiúk, ez volt életemben az első önuralmam. Ha lányt kívántam látni, elmentem a hidegvíz uszodába. Pedig jóformán tél van. De az csak innen, a melegpárás kávéházi levegőben látszik őrült eszmének ; az uszodába télen is többen járnak, izmos vasidegzetü atléták. Szóval én is az idegeimet edzettem, ahelyett, hogy átengedtem volna őket a szerelmi mámornak. És fiuk, most én érdekes átváltozáson mentem ke-
