Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 35. szám

1913. május 4. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 jövője szorosan egybefügg a cserkész-mozgalom megerősö­désével. Priscus. ♦♦♦♦ ♦» ♦» -♦ Tizenegyezer fain legfontosabb ügye. Magyarország tizenötezer vá­rosa és községéből mintegy négy ezer község és városnak határa van eddig tagositva. Tizenegyezer községben és vá­rosban pedig úgy gazdálkodnak még ma is, hogy egyik kis földüktől a másikhoz szaladoz- nak, olyan szorgos dolog idő­ben, a mikor a régi példaszo szerint, ha száz keze lenne a munkásembernek, az is kevés lenne. Hogy milyen kétségbe­ejtő állapotok vannak, csak egy két példát soroljunk föl : Mezőváron, Bereg megyében Gaál István gazdálkodónak tiz dűlőben tizenhat darabban van a földje. A legnagyobb parcel­lája 154 négyszögöl. A legki­sebb tiz négyszögöl Karasz- nyán Tirbák Tamás gazdának két és fél hold birtoka 32 da­rabban van. Egyik földje a másiktól napjárora. Már most képzeljük el Tirbák gazdát, ho­gyan képes harminckét helyre szaladozni, kapálni, kaszálni, a termést behordani ? Megőrülni való állapot. De éppen ilyen helyzete van Felber Pál birto­kosnak, a ki Erdőd községében lakik Szatmár megyében. Negy­Az illem második főszabálya: az illedelmes magaviselet, melyet az ifjú mindenkor szeme előtt tartson, mert az illedelmes magaviselet a szellemi előnyök és testi bájak fé­nyét azon mértékben emeli, mint azokat az illemtelenség meghomályo- sitja és igy a másokra gyakorlandó kedvező hatástól megfosztja- Nyilvá­nulhat a magaviselet templomban, iskolában, előkelőknél és vendégsé: geknél stb. Ezekről egyenkint be­szélünk. Ha elengedhetetlen kötelesség nyil­vános helyeken az illem szabályait megtartani, úgy annál inkább igyekez­zünk azt a templomokban nyilvánítani. Csak vallástalan, vagy könnyelmű egyének fogják a templomban sze­müket körülhordozni vagy épen szom­szédjukat haszontalan suttogással áj- tatosságában háborgatni. A művelt ifjú tehát könnyen átlátja az ilyen léha magaviselet helytelenségét, va­lamint végtelen csekélységét a Min­denhatóhoz képest és lelke ájtatos imákban emelkedik föl az Úrhoz. Az iskola azon hely, ahová az ifjú ismereteket jár gyűjteni és szel­lemileg táplálkozik. Azért a művelt ifjú o:t mindig fegyelmet és szorgal­mat iparkodjék tanúsítani. Tisztelje tanárait, kik az ő boldogságán fáradoznak, irántuk min­dig hálás és előzékeny legyen, amit azáltal tanúsít, ha nekik föltétlenül mindenben szívesen engedelmeskedik és tanácsaikat követi. Tisztelje és becsülje azután ta­nulótársait, hogy azoktól viszontsze­rettessék és becsültessék. venkilenc holdja van, tehát elég szép darab egy tagban. Csak­hogy nem egy tagban van, ha­nem tizenkét dűlőben és ötven­két darabban. A legnagyobb parcellája két hold. De — örök szégyenére rendezetlen birtok- viszonyainknak, — van tizen­két négyszögöles parcellája is. Hagyjuk ezeket a kiáltó példákat. Mindaddig minálunk kisbirtokon az okszerű gazdál­kodás ki van zárva, a mig a tagositási munkálatokat nagyobb erővel meg nem indítjuk. Az újabb törvény kétségkívül ho­zott e részben kedvezéseket, nem olyan bonyolult már a ta­gosítást munkálat kérvényezése, a közbirtokosság szavazása, a bírói szemle, értékelés és szét­osztás, mint az előbbi törvény­ben ; de még ma is, jóllehet a tagositóknak, — sok kedvez­ményt nyújt az uj törvény — nem valami gyors tempóban folynak a munkák. A múlt esz­tendőben mindössze 74 köz­ségben ment végbe a tagosítás. múlttal szemben minden­esetre lényeges haladás ez is, mert hiszen a múltban alig egy-két tagosítás történt, de mi az mikor tizenegyezer község­ben kellene a munkálatokat vég­rehajtani. Most újabban ezeknek a birtokrendezési ügyeknek gyor­sabb tempóban való véghezvi­telét célozza, a íöldmivelésügyi miniszternek a közhatóságok­hoz intézett legújabb rendeiete. Ebben a miniszter közli az ér­Látogatásnak tisztességes öltö­zetben és nappal kell történnie. Ha előkelőket látogatunk meg esernyőn­ket vagy felöltőnket az előszobában hagyjuk. Ha pedig tanulótársainkat látogatjuk, akkor szem előtt tartandó az a szabály: „Manum als arca, ocu- lum es chartd.“ Ha az ifjút társaságba hívják, soká ne késsék, de nagyon korán se jelenjék meg Utóbbi esetben köny- nyen alkalmatlan lenne, elsőben pe­dig az előkelőket látszatnék maj­molni. Az ifjú valódi műveltségének ki­mutatására sehol sincs kedvezőbb al­kalom, mint olyan összejöveteleken, melyek evésnek ivásnak vannak szen­telve. Mert a vendégasztalnál senki sem vonhatja el magát a nyilvános társalgástól. Tiszta öltözet, a megkínált hely elfogadása, a rend, szerénység, mér­séklet, zajtalan evés, kellemes szó­rakoztatás, kérés, köszönés azok a kellékek, melyek az ifjút az asztal­nál jellemezzék. Közhelyeken, színházban, hang­versenyen, táncban vagy egyéb tár­saságban mindenütt ügyeljen az ifjú az illemre és udvariasságra. Felötlő ruhában meg ne jelenjék, más, tisz- tesebb egyént meg ne előzzön, ba­rátaival illedelmesen fogjon kezet, szóval: mindenben és mindenütt egész előkelő viseletével tüntesse ki, hogy az illem és erkölcsiség szabá­lyait jól ismeri és a társaság vala­mint a közönség iránt tisztelettel vi­selkedik. dekeltekkel, hogy a jövőben a tagositási munkálatok megin­dítására a jövőben nem kell ötszáz koronát bírói letétbe he­lyezni. Nem kell abban az eset­ben, ha a megyebeli gazdasági egylet a közszükséget igazolja. Eddig a bírói letét csupán arra kellett, hogy az amúgy is el­foglalt bíróságot önző magán­érdekből fakadó kérvényekkel ne zaklassák és a tagosítás ügyében csak olyan helyről jöjjenek instanciák, ahol a do­log megérett, és a közbirtokos­ság többsége a tagosítást akar­ja. A gazdasági egyleteknek e birtokrendezési ügyekbe való bevonása szerencsés gondolat. Mert ha tényleg szivükön vi­selik vármegyéjük gazdasági érdekeit, lehetetlen, hogy be­érjék azzal, hogy adott esetben írással igazoljak a tagosítás közszükségét. A gazdasági egy­leteknek ilyen félmunkával meg- állniok nem lehet. Ellenkezőleg azt képzeljük, hogy a gazda­sági egyletek a kérdés nagy horderejét felismerve, a leg­élénkebben fognak közrehatni abban, hogy a tagosítás az egész vármegyében gyors tem­póval keresztülvitessék. A gazdasági egyleteknek hivatását fogja képezni, hogy minél szélesebb körben ismer­tessék, terjesszék azt a körül­tekintő és világosan megirt könyvecskét, mely a tagosítás­ról ennek minden részéről szól és melyet a földmivelésügyi kormány mindenkinek ingyen megküld. Ismertetnie kell a gazdasági egyletnek az 1908. VII. és XXXIX. törvénycikket. Különösen ismertetnie kell azt a részét, a mely a gazdakö­zönségnek segítséget nyújt a tagositási költségek előlegezésé­vel. Tudvalévő dolog, hogy a birtokrendezésnek ez az elodáz­hatatlan kérdése épen a legki­sebb egzisztenciákat érdekli. És hogy épen azért oly lassú e részben minden meg­induló kezdés, mert a leggyá­moltalanabb emberek tájékozat­lan és erőtlen kezdéséről van a legtöbbször szó. Nemes szo­ciális érdekű munkásság tere kínálkozik a gazdasági egyesü­letek számára, ha erélyesen és a nép iránt való szeretettel ve­szik ezt a dolgot a kezükbe, és fölvilágosítják a népet, mily sok gazdasági munkát veszte­getnek el hiába s mennyi időt rabolnak el a sürgős mezőgaz­dálkodás idején épen azzal, hogy jóformán egész napjuk egyik parcellától a másikhoz való jutásban telik el. Alig van szebb tere a gazdasági egyetek munkásságának, mint e rész­ben odahatni, hogy a dirib-da- rab birtokok tagositassanak. A bírói letét megszüntetése mindenesetre lényeges könnyí­tés. Ahogy az uj törvény egy­szerűsítette a bonyolult jogi formákat, és hogy a méltányos­ság alapjára helyezkedett a ta­gositási költségek előlegezésé­vel annak hét éves részletek­ben való visszafizetésével, azt mindenesetre ismertetni kell, — mert ez megkönnyítette az ér­dekelt közbirtokosságnak törek­vését, hogy a maradi gazdálko­dás senyvesztő nyomorúságá­gából ők is a haladás útjára térhessenek. A földmivelésügyi miniszternek mostani intézke­dése hihetőleg egy kiáltó mu­lasztás gyors megszüntetésére szolgál. De a dolog nem mi­niszteri rendeletén múlik, ha­nem a kis emberek nagy baja iránt fogékony szivek indulat­ján. Ha a gazdasági egylet és a nép hivatott vezetőiben nem lesz meg az a lelkes vágy, hogy a népet az okszerű gazdálko­dás bevezetésével a jólét sokat ígérgetett korszakába bevezes­sék, — akkor minden minisz­teri rendelkezés csak Írott ma- laszt. Nagy okunk van hinni, hogy a gazdasági egyesületek ezt a csöndes, nem zajtütő, de áldásos munkát egész lelkesség­gel fogják a jövőben végezni. Gazda. ii "ÍT TOLLHEGGYEL. II M A nők és az órák, vagy: szeretek kacagni. Szeretek mosolyogni, nevetni, ka­cagni, mert valamikor azt tanultam egyik derült kedélyű tanáromtól, hogy a nevetés a legegészségesebb élettani funkciók (működések) egyike. Régi, sárguló jegyzeteim közt akadtam a nők és az órák e találó összehasonlítására. Nevettem egyet. Nevessen más is. A bakfis leány a régi órához hasonlít, mert mindig siet. A kacér cifralkodé leány olyan, mint a to­ronyóra : mindenki nézi, de senki sem veszi. A szép, de csacska leány a zenélő órához hasonlít, mert eleinte tetszik, de később untat. A gazdag leány olyan, mint az aranyóra: alig látják meg rögtön azt kérdik, mi az ára ? A szájas asszony olyan, mint az ébresztő óra : már hajnalban zö­rög. A házias nő az ingaórához ha­sonlít : lassan, de méltóságteljesen jár és nélkülözhetetlen. Érdeklődtem a mi S.. urunk­nál, vájjon micsoda kelendőbb az üzletben: az ébresztő óra-e, vagy az ingaóra ? Sajnálattal konstatálta, hogy az ébresztő-órát jobban kap­kodják, mint az ingaórát. Most csak arra volnék kiváncsi, hogy a nők közt több-e az ingaóra, mint az éb­resztő-óra ? De ezt a kényes kérdést egyelőre nyílt kérdésnek hagyom. Nem merek rá megfelelni. Félek az ébresztő-órák zörgésétől. (így is, úgy is!) * A tudományszomj netovábja. Pavlikot, a parlamenti bekeangyalt nem kell külön bemutatnom. Hires

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom