Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 4. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. január 12. zel két millió lelket számláló főegyházmegye kormányzatában. Ugyanaz ő, midőn agg főpásztorát hódolattal fogadja. Az elveknek, ugyanazon elveknek embere ő változatlanul az let összes körülményeiben. Kormányzása a törhetetlen :övetkezetességek láncolata. Meg- ,yőződését senkinek fel nem áldozza. Meggyőződésének Krisztus egyházához s annak földi helytartójához való el nem tántorítható ragaszkodása ad formát. E kettőtől meríti életerejét. Nyílt, egyenes jellem. Amit mond, annak súlya van, mert különben hallgatna. Amit mond, annak soha sincsen harmadik értelme, melyet a szónak homálya elfed. Itt is — ott is elhelyezhető ellentétes kombinációkra alkalmas nyilatkozatokat tőle senki sem várhat. Innen a nagy bizalom, mellyel a hozzáfordulók kijelentéseiben meg- nyugosznak. Innen, hogy ő is az egész vonalon őszinteséget, határozottságot követel. A kétszínűség gyűlöletes előtte. A hatalmat erős kézzel gyakorolja, de ahhoz nem ragaszkodik. Minden pillanatban kész örömmel megválni attól. Rajner Lajos az alázatos főpap. Önmaga erejében mintha rusdit rögtönöztünk igazi füstfelhőkkel s valódi csataorditással, de minden egyéb sebesülés vagy életveszedelem nélkül. Legfeljebb otthon aztán némelyikünket jól meglazsna- koltak érte, ami ismét csak a háború következményeként lett elszámolva, hozzálévén szokva örök időktől, hogy a hadviselés költségeit is maga a hadakozó szegény nép viselje, mig a dicsőség csak a nagyokat illeti ! . . . A por között lehetővé vált továbbá még a szekerezés is, sajátkezűig összetákolt kukoricaszár oldalakkal biró s keréknélküli szekérkékkel és ugyancsak kukoricaszár ök- röcskékkel, kenderkóc-madzag ostorral pattintva hozzá ! — Ez volt aztán az igazi műélvezet: nem pedig a mostani Kukoricza János-féle előadások — amiért még entréet is szednek! — Ha ezt Petőfi láthatta volna idejekorán, akkor másként irta volna meg a legszebb költeményei egyikét, például hogy: „Hol a boldogság mostanában?“ De hát így! is jó ! Jó is volt, olcsón is kikerült az a játék, mikor összeszedtünk úton útfélen ..mindenféle színes pitykövet és ezzel keriténk egy rakás port vagy homokot, s elneveztük azt kertnek, udvarnak, mellette a partos oldalt körmeinkkel kivájva építettünk szobát, pincét, garádicsot. És igy midőn a közgazdaság eszméinek ön kénytelenül hódolva, az ornamentikának, technológiának, a jövendő pályák iránt megnyilatkozó sympathiának is áldoztunk, nem cseréltük volna el műveinket a Pháraók összes alkotásaiért, melyeknek létezéséről a máig is fennsemmit sem bízna, mintha minden támogatást, erélyt s szelídséget, felismeréseket, biztos eligazodást a „Jó Tanácsnak Anyjá“-tól várna és kapna. Pedig az ország főpapjai figyelik intézkedéseit s a nagy nehézségekkel megoldható ka- susokban az ő eljárása nyújt irányításokat más egyházmegyék kormányzásában. Sőt a római kúria is döntését nem egyszer Rajner Lajos nyilatkozatától tette függővé. Amilyen alázatos, olyan bátor. A legbátrabban, habozás nélkül meri kimondani az egész vonalon az igazságot bárkinek szemébe is, ha hivatásából folyó kötelezettsége okot ad arra. Soha nem politizál. Hatáskörében féltékenyen őrködött, hogy a politikai befolyások ne érvényesüljenek. Királyához hű ; hazáját egész szívvel szereti. Azért, ha papjainak egyikét vagy másikát a szenvedelmek elragadták any- nyira, hogy magatartásukat nemzeti szellemmel megegyeztethe- tőknek nem tartotta, ellenök a legkomolyabb szigorral s páratlan tapintatossaggal s épen azért mindig győzedelmesen járt el. Viszont, ha a politikai tényezők papjait igaztalanul támaradt pyramisok, sphinkszek, obe- liszkek s ékirások tanúskodnak és tanulmányozásukkal oly sok gondot okoztak későbbi időkben. Jött aztán a tök-szezon — Ebből készült a lajt az előbb említett szekerekre. A magjából meg -a fizető pénz került ki in natura; amit végre, ha a forgalomból kikerül: meg is lehel enni s igy még mindig visel annyi értéket, mint az ausztráliai benszülöttek „kaurája“ vagy nemely rosszul csinált hamis bankó; sőt értékelik a kínaiak is, mert ott a legelőkelőbb asztalok csemegéjeként szerepel. Féligmeddig iinnepje volt házunknál a kisebb generációnak, mikor a kukorica-szüret napja elérkezett. Nincs az a dobos-torta és Kugler-sütemény, mely jobban izlene, mint akkor a sült vagy főtt gyenge kukorica. Az édes máiéról nem is szólok, mivel azt igy palam publice röstelli az ember dicsérni, pedig az a máié, aki ezt nem találja jónak — különben is erre későbben, a beőrletés után kerül úgyis a sor. — Mindenekfelett 'kedveltük azonban az aranyszínű tengeri csövek végiben lengő szakállat, mikor ezt összegyűjtve állunk és orrunk alá madzagolhattuk, mint valami gnóm kis-királyok díszelegtünk vele. — Hát még a lefosztott levélhalomban hemperegni, cigánykerekezni, az volt ám az igazi földöntúli élvezet; olyanban nem részesül még a török császár sem a hetedik paradicsomban ! De egyelőre ne kalandozzunk oly messzire s maradjunk egy kissé a „mi utcánknál“. (Folyt, köv.) madták, a Iegmeszebbmenő védelembe vette őket; s nem volt az a hatalom, mely az ő védőkarját erőtlenné tehette volna. Kormányzása olyan, mint magánélete. Szigorúan egyhá- zias irányú. Ez önmaga iránt kegyetlenné, kíméletlenné, másokkal szemben leereszkedővé, szívessé, gyöngéddé s igazságossá tette. Kegyekét nem keres, érde- metlenül nem osztogat, ő maga azonban kegyeket életében egyenes lelke miatt már sokat veszített. Sokat csalódott, innen tisztult emberismerete, mely az egyházkormányzathoz annyira szükséges. Önző érdekeket soha nem szolgált. Azoknak támogatására soha felhasználható nem lett volna. Erősen küzdött ott, hol önző érdekek megvalósítására törekvéseket látott megnyilvánulni. Hízelgéssel meg nem közelíthető, támadásokkal meg nem tántorítható. Kormányzása idején óriási megpróbáltatásokat kellett elszenvednie. Megrágalmazva bíróság elé került. De hatalmas lelkének ereje győzedelmeskedett a legnagyobb fájdalmon, a léleknek fájdalmán. Bár vérezve sajgott a seb, melyet hálátlanul ön fia s oltártestvére ütött rajta, mégis a mily néma volt hosszú tűrése, oly hangos volt a megbocsátás szava, mellyel a sértőket önmagába szállásra bírni igyekezett. Oltárimája mintha forróbbá válnék, midőn megbántóiért könyörög. Még a megpróbáltatások sem törték meg munkaerejét. Páratlan munkaerő. Fáradtságot nem ismer. Általánosan tudott dolog, hogy viszont azon munkaerőket, kik környezetében irányításait feldolgozzák, nagyon megbecsüli, a legnemesebben ható példájával kitartásukat 'acélozza, s tevékenységük értékelésével munkabírásukat a legvégsőkig fokozza. Bámulatos volt mindenkor a főpásztorhoz való hűséges ragaszkodása, innen viszont a papságnak ragaszkodása a fő pásztor helytartójához. Kormányzásának értékességét, s személyének kiválóságát sem jellemzi jobban, minthogy az új érsek átvevén egyházmegyéje igazgatását, általános érseki helytartójává Rajner Lajost nevezte ki. Emberek jönnek, — emberek mennek ; — rendszerek dőlnek halomba; — egy új korszak jön a maga átalakító és megtermékenyítő szellemével ; és ebben a nagy reneszánszban változatlanul volt, van és marad mindig Rajner Lajos. Az emberi kivaló tulajdonoknak, a kormányzati bölcsességnek és igazságoságnak mily csodálatos mértéke kell, hogy megtestesülve legyen e férfiúban, akinek nimbuszát, s az egyházmegye kormányzatába belevitt szellemét nem elsöpri, — hanem megőrzi az új kor ! Aki épit és sziklára talál, nem fogja keresni az ingoványt, de a sziklába rakja fundamentumát. S amikor Rajner Lajosnak — gyönge testében, — de erős lelkében az emberi kiválóságoknak incarnacióját látjuk, önkénytelenül is eszünkbe jut az Ige, hogy ő Péternek utóda, a koszainak, amelyre Krisztus anyaszentegyházát épitette. Egy korszak végén mi laikusok, a főpásztort megillető hódolattal köszöntjük dr. Rajner Lajost. Dr. Gróh József. Kisiparosainkról. A társadalom osztályai egymásra utalva, egymást támogatva biztosíthatják csak a maguk s nemzetük boldogságát. Az osztályharc nemcsak a benne résztvevő felek békéjét dúlja föl, hanem az egész nemzetét is és megbénítja gazdasági életét, káros visszahatással van erkölcsi s politikai világára. Minden számottevő tényezőnek kötelessége tehát, hogy erejétől telhetőleg közreműködjék e béke fönntartásában és megerősítésében. Akár agrárérdek érvényesül a merkantil kárára, akár megfordítva, e túlkapásokat mindig a nemzet sínyli meg. Az államférfiúi bölcsesség, a közgazdasági józanság és érdekek egyensúlyban való tartásából tűnik ki leginkább. Esztergom fekvésénél s adott körülményeinél fogva részben ipari, részben kereskedelmi város, de e két osztály eredményes működése s aránylag kedvező anyagi helyzete egyszersmind nagy befolyást gyakorol a környék agrárvilágára, piacul szolgálván az agrártermékek értékesítésére.
