Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 26. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. április 3. egyesülete, hová vonzódik, hol kedvére elszórakozik, hol magához illő társakat, vagy kellemes pihenőt talál napi munkája után. Nem lehet tehát feltétlenül azt állítanunk, hogy elég volna a városban két-három, de na- gyobbszerű és teljes kényelemmel berendezett egyesület a sok apró helyett. Anélkül azonban, hogy a többi helybeli és nagy kultur- munkát végző egyesületet talán kisebbíteni akarnók, az egyesületi élet intenzivitását véve figyelembe, be kell vallanunk, hogy oly fejlett egyesületi élet, mint a most jubiláló Esztergomi Kath. Körben van, — az egy Esztergomi Kaszinót kivéve, mely városunk legrégibb enemű egyesülete, — egyik egyesületben sincsen. Ennek legérthetőbb magyarázata természetesen az, hogy a Kath. Kör és a Kaszinó tagjai legnagyobb részben a lateiner osztályból kerülnek ki, akiknek időbeosztása megengedi, hogy naponként áldozhassanak egy két órát a társas szórakozásnak. A tagok gyakori csaknem naponkénti érintkezése, magyarázza meg azután azon együtt„Esztergom és Vidéke“ tárcája. Kosa lános esete. Irta : Váth I. A Sóstó nem is tó. Nyáron fű nő benne. Jó szénát kaszálnak róla. Sarjúgyüjtés után meg vígan kolom- pol rajta a káptalan gulyája. Hanem tavaszféllel, nagy hóolvadás után megtelik. Az éjszaki hullámzások telelocsolják. Olyan vadvíz szaporodik össze, hogy az orvhalász lelke majd megreped az örömtől. Van is rá oka. Tavaszi eső, gyengébb viz- fodrozás összeköti a Balatonnal. Sekély vízzel. Épen csak kifér rajta a kiváncsi hal. Megtalálni megtalálja. Felhajtja az ösztöne. Az érzékeny állatérzéke. Ott ivik. A vize csendes. Csak úgy piheg a nyugodtságban. Fűmag, rovar meg bőven úszkál a petyhesztő vizében. Itt ott egy sás- nyaláb bátorkodik ki. A hal keresi. Párosán. Enyelegnek, dörzsölőznek és gondoskodnak az ivadékról. Mámorosak, figyelmetlenek. Vigyázé- konyságuk cserbe hagyja. Az emberek kihasználják. Ahogy a fajdka- kas dörgését a vadász. Kosa Jánost nem is lehet másutt látni. Napszámos ember. Tilos idő Hiába hívják más felé. — Hetekkel előbb körülvizsgálta a Sóstó tájékát. Megnézte, kinek karózott a szőlője. Másnap beállított a gazdához. Felvállalta a szőlőnyitást. Áltáljában. Napszámban a világ minden kincséért se. Maga tudja, hogy egyfolytában nem kapálhat. — A vérét nem érzést, mely ezen egyesületben honol és azt az irányitó hatást is, melyet az egyesület szelleme a körtagokra gyakorol. A vezetőség tapintata, gondossága mindenkor módját ejti annak, hogy az egyesület azt a magasabb célt, melyet alakulásakor maga elé tűzött, fokonkint megközelíthesse. Midőn ilyen évforduló elkövetkezik, még a távol szemlélő is azt vizsgálja, mennyit végzett, mennyit ért el egy-egy társaskör a megalakuláskor kitűzött magasabb cél szempontjából, volt-e hivatása és megfelelt-e annak? Az Esztergomi Kath. Kör, élén lángoló buzgóságú elnökével, lovag Mattyasóvszky Lajossal, nyugodt önérzettel tekinthet vissza a megalakulás óta lefolyt időre. A kezdetben kételkedéssel, sőt itt-ott némi ellenszenvvel fogadott egyesület ma már nélkülözhetetlen tényező városunk társadalmi életében. A benne uralgó példás együttérzés, szeretet és erős vallásos szellem méltó a magyar katholicizmus első varosához. A kör további működése elé is a legnagyobb nyugalommal bírja megtagadni. Halász, ha orvul is. Földnélküli János. A rajtavalóján kívül se háza, se semmije. Föl-föltekint munkaközben. Hogy semmi gyanúsat se észlel, kihúz egy simára vont karót. Jó hosszút. Rúg a bakhátba kapált fö dőli. Elővillanik egy vella-féle szerszám. De a hegye szakállas. Meg rövidebbek az ágak, mint a vasvellán. És nyolcágú. A köpübe illeszti a karót. Úgy, hogy a köpü nyilasa rátaláljon a karó fúrására. Sasókás szeget kotorász elő a pruszlija zsebéből. Bedugja. Ráhajtja. Rövid idő alatt. Gyakorlottan. A hóna alá kapja. Mint falusi temetéseken a kapát szokás. Megindul a vadvíznek. Szemsértően vág bele a napsugár. Bántja Kosa János szemét. Ráliskitja a kalapját. Kémlelőén végigtekint a párolgó vizen. Megráncosodik a cic- cogató pamacsbanőtt környéke. Nekitart. Vontatott, óvatos lábszedéssel. A szerszámát szuronyszegezzre fogja. — Cupp ! Kiemeli és szájtátva pödri rajta a farkát egy fogas. Hatalmas. Elég emelni. Amarrébb csobban egy másik. — Talán levegőért dobódott föl. Kosa sajnálkozva engedi tovább. Ahogy szétnézett, a fűzfák lecson- kitott törzsei között csílanást látott. Kihúzza a zsinegre fűzött halat maga után a füvön. Nyugodtan, mintha csak inni járt volna a vízben. Belehúzta a bakhátba. Kapát vesz kézbe. Rávet vagy négy-öt kapavágásnyi földet. Szigonyát lehúzva a nyeléről. Arra is merit a kapájával. A nyelét meg betűzi egy támogatlan tőke mellé. Tovább dolgozik. Nagy kényelemmel rája könyököl szerszámjára. Vizsgálódik. nézhetünk. Falai közül sohasem fog kiindulni szeretetlen- ség, viszály, felekezetieskedés, — de annál inkább hóditó útra kelhet az egymást megértő szeretet, a béke és a minden elfogulatlan lélek óhajtotta igaz vallásosság ! E reményben üdvözöljük a jubilálókört két évtizedes múltjának határkövénél ! A jubileumi ünnepségekről a következőkben számolunk be: Az ünnepély vasárnap délelőtt fél 11 órakor a belvárosi plébánia templomban tartott isteni tisztelettel kezdődött, melyet a kör egyházi elnöke, Dr. Fehér Gyula p. praelatus- kanonok végzett fényes segédlettel. Mise alatt a főszékesegyházi énekkar régi magyar egyházi énekeket adott elő, Táky Gyuláné úrasszony pedig a „Hit-remény-szeretet“ c. gyönyörű szerzeményt énekelte el, melyet Bán Aladár versére Táky Gyula belvárosi karnagy komponált. A mise végeztével a jelen volt nagyszámú közönség a Kör nagytermébe vonult, hol kezdetét vette a jubileumi díszközgyűlés, melyet még a f. év elején tartott évi rendes közgyűlés határozott el. Az itt lefolyt ünnepélyen Dr. Csernoch János hercegprímás is megjelent, kit a közönség lelkes ovációban részesített. A főkáptalan tagjai teljes díszben jelentek meg ez alkalommal. Midőn a nagyszámú közönség a kör nagytermét, sőt még a szomszédos előNem messze járnak, akiket gyanított. izzadt homlokkal, törtetve értek oda. — Csendőrök. Bántja őket a nagy nyugalom. De a világért sem szólna egy is. Sunyin pislákolnak. Bűnjel után. Semmi. Hogy gyanút ne fogjanak ügyetlenségükről, barátságosan kezdenek beszélgetni. — Jó munkát ! — Erőt, egészséget! Kosa visszavág merészen. — Köszönöm ... a másodikat... Hanem már azt még se merem mondani, hogy részük legyen a jó munkában. Elértik a szúrást. Hallgatnak. Ke- rülnek-fordulnak. — Jó földje van ! Kezdi meg az egyik. — Jó, hála Isten. — A víz is jó lehet. — Sarkal a beszédre. — Jó friss. Meg lehet még inni. —- Nem inni való ez. — Ellenkezik a csendőr. — Hát jobb hijján ez is elkél. — El — Hagyják rá savanyúan. — Nyáron megfürdik benn az emberfia. — Jobb volna, föld volna. Tele- vényes jó föld. Micsoda búza teremne benne ! Cukorrépa, szőllő . .. — Hát szőlő épen nem . .. csak homoki... De nem is földnek való föld ez. Ez víznek jó . . . Aminek az Isten teremtette. — Azt mondják, faluk álltak itt.. Régesteien régen lehetett. — Ki az az azt mondják ? — Hát az én barátom, a gróf matróza ., termet és a billiárdszobát is megtöltötte, kezdetét vette a díszközgyűlés. A pápai himnusz eléneklése után lovag Mattyasóvszky Lajos mondott rövid megnyitó beszédet, üdvözölve a jelenlevő hercegprímást, ki a kör alakításában annak idején tevékeny részt vett s jelenleg a körnek védnöki tisztét viseli. Utána Nemesszeghy István és Giziké adtak elő két bájos zeneszámot a tőlük megszokott precizitással. A közönség hálás tapsai bizonyították a szép játék sikerét. Majd Skopetz Gyula szavalta el Homor Imrének ez alkalomra irt ünnepi ódáját páratlan hatást keltve. A hatásos költeményt lapunk első helyén közöljük. A közönség a költemény szavalása közben is többször adott kifejezést tetszésének, a szavalat végén pedig a szerzőt is a pódiumra hívta, kinek úgy a hercegprímás, mint a főkáptalan jelenlevő tagjai melegen gratuláltak az elért sikerhez. A szavalatot ének követte. Táky Gyuláné úrasszony adta elő gyönyörű hangján Buchner: A hol te jársz . .. Bogisich : Harmat ragyog ... és Sűrű erdő vadonéban, valamint Buchner: Ősz jött. . . c. műdalát. A közönség úgy az előadó művésznőt, mint a szerzőket megéljenezte. Az ünnepi beszédet Dr. Fehér Gyula prael. kanonok, a kör egyházi elnöke tartotta. Magas színvonalú bevezetés után a kör történetét ecsetelte nagy vonásokban és bizonyította, hogy az Észt. Kath. Kör a kultúra emelésében a lefolyt 20 — Mit tud az a taliján .. . — Már pedig az tudja .. . Fogta is a templomtorony körösztjét. .. Aki az elöntött falu tornyán van . .. — Nem beszél az igazat. . . — De mennyi embert marasztana idehaza, ha e föld volna. — Veti föl a földéhes csendőr — Nem vándorolnának ki Amerikába — Talál itthon dolgot az ember. Oda csak az élhetetlenje megy .. . — Én mindjárt kivetkőzök . . . Álmodozik a földehes. — így is megteheti. Álljon be halászlegénynek. Szánthatja az egész területet. Hej, csak köszvényes ne volna a lábam ! Nincs az Istennek olyan embere, akinek a kedvéért turkálnám ezt a földet . . . — Szép mesterség ez. — Ha olyan szép, miért nem követi ? — Mert az apám nem küldött pénzt. .. Beálltam csendőrnek Bosszúból.. . — Gondolom, hogy nem veszítette el apja a fejet bánatában. — Nem. — Azt irta. — Eredj 1 Légy ingyenélő .. . Béreslegények, meg kanászok mennek oda... Do- logkerűlők . .. — Hej, de igaza volt! A csendőrök elkövetkeztek. Kosa nézett. Magában elgondolta !- De igaza volt. — Hanem azért töröd magad, hogy elfoghass. Persze jó lenne egy csillag... Hanem attól vakulsz. Megint megjöttek a csendőrök. Épen úgy vette észre őket Kosa. Sirályéles szeme megpillantotta már
