Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 3. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. január 9. már megriasztó nemzetbontó jelenségek mutatkoztak. 0 nem ! Ezzel a nemzetiséggel asszi- miálódásunk éppenséggel nincs És a románok ? És a tótok ? És az erdélyi németség ? Hogy állunk ezekkel ? Biztosak vagyunk abban, hogy a titkos és általános választás Magyarország nemzeti fennállásának lelkes fiait gyűjti össze ? Szó sincs róla ! Ilyen kába reménye nincsen senkinek. De nem is lehet. Ha pedig ezt előre tudjuk, ki volna az a nemzetgyilkos, aki ezt a kifent kést ellenségünk kezébe adná ? Hogy öljön meg vele. Ennek az esztendőnek a problémája egy szent, alkotmányos törvény megszavazása. Százezreket kell belevonni az alkotmány sáncaiba és jogot kell adni nemzete sorsának intézésére. De ez a szent szándék nem mehet odáig, hogy nemzeti gyilkosság számba menjen. Ez a felfogása minden magyarnak, pártkülönbség nélkül. És méltán tart mindenkit ellenségének, aki nem igy gondolkozik. A gyorsírásról. A villamosság századának idegesen siető fiai napról-napra oda vigyék visssza ? “Miért vigyük oda aranyos lelkem?“ „Mert én még látni akarom s ha oda visztek, halot- tan is látom “ Hát Gyulaffy Róza, a kinek szive meghasadt, mert jegyeséi halottnak hitte ? Hangzik-e még a hegy az ő jajszavától ? Pereg-e még forró könnye amikor a vár ablakából el messze néz a völgyeken s nem látja mátkáját ? Elmúlássá lett életünk, porrá harmattestünk, dallá, feledéssé emlékezetünk. Csak Kisfaludy lantján szól még rólunk a hang, gyöngén és édesen, mint az őszi bogár hangja. De virágos kertjük megmaradt. Ott van most is régi helyén. Lőpor robbanása, csákány kemény ütése, vad német katona durva lába- nyoma, kétszáz esztendőnek enyészete le nem törte a Gyulaffy-leá- nyok virágait. Zsálya, levenduja, piros szekfü, fehérszekfü, pünkösdi rózsa most is ott női az avarban. Ott nyílik szirma ott árad illata, ott ragyog kedves alakja. Nem ülteti senki; nem öntözi nem ápolja senki, mégis él, mégis mosolyog. Oda megy hozzá látogatóba az erdei vadvirág s ott is marad nála. Kosbor, fülfü, balatoni jácint, törpe vadrózsa, kakukfü, szö- mörcze, szarkaláb, árvalányhaj: ezek a látogatók. Megférnek egzmás mellett. Nem irigykednek egymásra, színük, illatuk összeölelkezik. Ta'án a múltból, talán az enyészetből eljönnek éjszakánként, tavaszon ként a Gyulaffy lányok s láthatatlan kezükkel most is ápolják azt a virágot, melyből egykor csokrot kötöttek szerelmes szivük fölé s délceg mátkájuk süvegére. fokozódó érdeklődéssel fordulnak boldogulásuk egyik biztosítéka : a gyorsírás felé, aktuális tehát ma a sztenografia mibenlétéről és történeti fejlődéséről írni. A gyorsírás Gabelsberger Xav. Ferencnek a legkiválóbb német gyorsirási rendszer alapítójának meghatározása szerint1) az a művészei, amelynek segítségével képesek vagyunk az előadást szóhüen feljegyezni és a jövő használatára megőrizni. Fejlettségének mai fokán már olyan irás a gyorsírás, amely pontosság, megbízhatóság és olvashatóság tekintetében semmit sem marad a közönséges irás mögött és ennek dacára öt-hatszorta kevesebb időre és négyszerte kevesebb helyre van szüksége, mint annak. A sztenografia ezen eredményeket két eszköz segítségével éri el. Az első eszköz maguknak az írásjegyeknek egyszerűsítése, megrövidítése2, ezzel a gyorsírás első része a leyelezö-írás foglalkozik. Ezen megrövidített jegyű ábécé egyszersmind a különböző gyorsirási rendszerek felosztásának is alapja: az a gyorsirási rendszer, amely Írásjegyekül geometriai jeleket (mint pl. a kör és részei, az egyenes vonal) alkalmaz : geometriái rendszer (ilyenek a francia és angol rendszerek); amely pedig a közönséges irás betűinek egyes részeiből alkotja meg a gyorsirási ábécét: grafikai rendszer. (A legtöbb német és az ezek hatása alatt keletkezett magyar rendszerek ilyenek). A gyorsírás második eszköze a már megegyszerűsitett jegyű írásmódoknak nyelvtani, mondattani és logikai alapon való rövidítése. Ez a rövidítés nemcsak egyes hangzók elhagyásából áll: néha egész szavakat is elhagyunk, ha a mondat értelméből az elmaradt szavakra úgyis következtethetünk. A gyorsírásnak ezen rövidítés- módokkal foglalkozó része a vitairás, illetőleg a parlamenti gyorsírás. A sztenografia nagy fontosságát és szükségességét már a legrégibb időkben felismerték, úgyhogy az első gyorsirási törekvések egyidősek a közönséges írásnak csak némileg is szélesebb körben való elterjedésével. Egyes történetírók állítása szerint a gyorsírás első nyomaira már az egyiptomiaknál, föníciaiaknál és a zsidóknál h) dr. Bárdos György; A gyorsírás tanítás módszertana 65 1. 2.) Érdekesnek tartom megemlíteni, hogy a közönséges írás „a“ betűje a Gabelsber- gerrendszerü gyorsírás következő betűit foglalja magába: v, g, i, 1, b, h. akadhatunk, mig mások a görögöket tartják a gyorsírás megalapítóinak. Az első rendszeralapitó kísérlet, amelyről biztos tudomásunk van, a rómaiak u. n. sigla-írása, feltalálója Ennius P) E sigla-irás abban állott, hogy a leggyakrabban előforduló szavakat közönséges Írásbeli kezdő és végző betűjükkel, illetőleg a betűk különböző összetételével jelölték. E kísérlet tökéletlensége indíthatta Marcus Tullius Tirol, Ciceró szabadosát és barátját rendszerének megállapítására. Tiro már külön gyorsirási Írásjeleket4) használ s igy őt tekinthetjük a sztenografia megalapítójának. Rendszere a római birodalomban annyira elterjedt, hogy az iskolákban is tanították. Később mindinkább veszített jelentőségéből s a X. században már egyáJtalaban nem használtak. A modern sztenográfiai mozgalmak a XVII. században az angoloknál veszik kezdetüket. Nevezetesebb rendszeralapitójuk Taylor, legkiválóbb a későbbi Pitman Izsák, akinekfonografia (hangirási) rendszere 1837-ben jelent meg. Mindkét rendszert Európa legtöbb népének nyelvére átdolgozták. Legnagyobb tökéletességre a gyorsírást a németek emelték. Különösen Gabelsberger Xavér Ferenc rendszere (1834.) jelent nagy haladást, amely Bbdogh Janos kiváló magyar gyorsíró szavai szerint5) „új korszakot nyit meg a gyorsírás irodalmában és a gyorsírást a tudományok sorába helyezi.“ Mellette még Stolze Vilmos rendszere (1841.) érdemel említést. A magyar gyoi sirás történetének első fontosabb mozzanata. Gáti István szatmári tudós egészen önálló grafikai rendszerének megjelenése 1820- ban. Gáti rendszerével a közönséges írásnál háromszor nagyobb gyorsaságot lehet elérni. Az előbb említett angol Taylor rendszerét Kováts József biharmegyei esküdt és Borsos Márton ügyvéd dolgozták át nyelvünkre. A magyar gyorsírás parlamenti használata Najnik Károllyal kezdődik, aki az 1832- 36. évi országgyűlés főrendiházának naplóját szerkesztette. Hajnik nevéhez fűződik a gyorsírás első fontosabb alkalmazása Esztergomban. Az 1860. évi dec. 17-én Szcitovszky prímás elnöklete alatt megtartott u, n. esztergomi értekezleten ugyanis 8.) Hogy ez az Ennius azonos-e a ,rómaiak Homerosá“-val, (élt 239—169 Kr. e.) nem tudjuk, mert előtte is, utána is élt Ennius nevű író. 4.) Az u. n. Notac Tironianal vagy compreudariael. &,) Bódogh János ; A gyorsírás rövid története. 9. 1, Hajnik Károly működött, mint sztenografus. Több kevésbé fontos kísérlet után 1863-ban az első ma- gyar gyorsirási újság, a Gyors- irászat hasábjain jelent meg Markovits Ivánnak, a bécsi egyetem és Theresianum gyors- irástanárának műve: Gabelsberger rendszerének magyar nyelvre való átdolgozása. Munkájának kiválóságát általános elterjedése és használata bizonyítja. Stolze német rendszerét Fenyvessy Adolf, az ország- gyűlési gyorsiroda volt főnöke ültette át sikeirel nyelvünkre, de műve nem talált nagyobb elterjedésre. Nagy Sándor, aki kezdetben Markovitsnak egyik legbuz- gobb munkatársa volt 1876-ban egy uj, népszerű gyorsirási rendszert alapított, amely azonban kiválósága dacára sem tud a Gabelsberger Markovits rendszerrel versenyezni0). A gyorsírás, mint láttuk, mai alakjában évezredes fejlődés eredménye s ez a fejlődés még ma is tart, amint ezt a legújabb reformtörekvések bizonyítják. Ezekről azonban talán majd más alkalommal szólunk. — gos. — jós. 6.) A Gabelsberger-Markovits rendszert az 1910—11. isk. évben 305 tanfolyamon 13,900 tanulónak, mig a Holze-Fenyvesi félét mindössze 10 tanfolyamon 306 tanulónak, Nagy Sándorét pedig csak 7 iskolában 197 tanulónak tanították. (Kemény ; Gyorsirási évkönyv. 1912.) Gazdasági szakelőadók a vármegyén. Január 1-én uj rend lépett életbe a vármegyén, a mezőgazdasági ügyeknek is van szakelőadója : ez a gazdasági felügyelő-. Mikor a vármegyékben a közigazgatási bizottság intézménye életbe lepett, méltán kelthetett föltünést, hogy minden ügynek akadt a vármegyén szakreferense, de a jóformán mezőgazdaságból élő országban a mezőgazdasági ügyeknek nem volt képviselője. Az országgyűlés már negyvenhét évvel előbb fölhívta a kormány figyelmét erre a lehetetlen helyzetre és talán éppen erre a figyelmeztetésre történt az az intézkedés, hogy a közgazdasági előadói állást szervezték. Még pedig régi patriár- kális mintára, fizetés nélkül megbíztak vele egy gyakorlati gazdát, aki távol lakván a közigazgatási fókusá- tól, egyre ólénkebben érezhetővé vált, hogy e törvényhatóságokban felelős szakközegnek kell lenni, aki a törvényes intézkedéseket részben végrehajtja. részben végrehajtásukat ellenőrzi. így született meg előbb az állat- tenyésztési felügyelők, majd ezen hivatalok átszervezésével a gazdasági felügyelők intézménye. Eleinte csak az álattenyésztés fejlesztése volt hi-
