Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 24. szám
Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 24. szám. Vasárnap, március 23. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : 4 SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., \ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. A szeretet diadala. A kereszténység egyik leg- fönségesebb ünnepét üli a mai napon. A megváltás diadalünnepe ez : megdicsőülése az önfeláldozásnak és szenvedésnek, győzelme az isteni eszmének a holt anyag felett. Kit ne késztetne magába- szállásra s elmélkedésre eme magasztos győzelmi nap, melynek varázsa alól nemcsak a hívők, hanem még a modern szkeptikusok se vonhatják ki magukat 1 Bármiként gondolkozzék is valaki a Názárethiről, bizonyos, hogy nincs és nem is lesz soha elfogulatlan ember, ki Jézus életét a földi élet legragyogóbb példaképéül el nem ismerné. És nincs, nem lesz soha halandó ember, ki ezt az életideált POLITIKRIés TRRSfíDRLMILfíR FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS : DR GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. valaha utolérné. Pedig erre törekszünk az idők végezetéig. Ez az ember-eszmény minden földi törekvésünk végső célja. Krisztus megmutatta, miiyennek kellene lennie az igazi embernek. Megmutatta jóságos életével és mártir-halálával. S hogy példáját mindenekfelett vonzóvá is tegye előttünk, igazolta magát dicső feltámadásával. Az ilyen élet nem lehet céltalan és hiábavaló! Ez csak az istenség megtestesülése lehet. Ezt nem lehet koporsóba zárni, mert széttör minden zárt s legyőzi magát a leghatalmasabb földi zsarnokot is : a halált. Ha tehát Jézus élete az örök emberideál megvalósulása, akkor husvét ünnepe ennek az ember-eszménynek diadalnapja. Husvét ünnepe ugyanazt jelenti, amit Krisztus élete bebizonyított, — hogy a szeretet halhatatlan. Ez tehát minden földi élet célja-vége. Ebben van minden emberi nagyság és tökéletesség. Nem a tudásban, nem a hatalomban, nem a gazdagságban, nem a dicsőségben, — ezek mind mulandók ; hanem egyesegyedül a szeretet- ben, mely örökéletű. Ebben van a mi végső célunk, ebben a megváltásunk, ebben a feltámadásunk. Bármilyen rendű s rangú legyen valamely ember: ha lelket a korlatot nem ismerő szeretet tölti el, Krisztusnak méltó s igaz tanítványa. Valósággal második Krisztus, kiben isteni eszme testesül meg, s ki — lássék még oly kicsinek is a földi létben — igazában az élet halhatatlanjai közé tartozik, mert megközelíti azt az ideált, melyet Jézus, a legtökéletesebb szeretet mutatott az emberiségnek. Az új-kor művelődésének sokat hangoztatott vezéreszméi: a testvériség, az egyenlőség és a szabadság — mind ebből a a korlátot nem ismerő szerétéiből fakadnaks ugyanebben te- tőződnek. Megvalósulásuk tehát attól függ : mennyire tudja áthatni a korlátlan szeretet az emberiségnek minél nagyobb rétegét. Minél több önzetlen ember lesz a világon, annál inkább erősödik a testvériség s egyenlőség érzése; cs annál jobban uralkodóvá válik a népek bol- dogításában a szabadság. Bátran vallhatjuk ennélfogva, hogy valamint az egyéni tökéletesedésnek, úgy az általános művelődésnek is egyetlen mértéke a mindenkit átölelő s mindent legyőző krisztusi szeretet ! Költözzék legalább a mai „Esztergom es Vidéke“ tárcája, Ex Oriente Lux. Nyugat felől, hol ismét összerakja Az önkény cifra palotáiban Bősz fegyverét a bősz szomszéd haragja Árnyék közéig sötétben, gyászosan. 8 amint közelb jő, egyre nő alakja, Medúza-arcán sorsunk írva van, De rendüljön bár az ég boltozatja, Mi szembe nézünk véle dacosan ! ■ . . S kelet felől, hol véres harci téren, Holt-testekből rakott torlasz hegyében Prédára elles vadmadár kereng. Hol egy zsarnokságnak hatalma megdől, Kelet felől, az iidvhozó keletről — A népszabadság hajnala dereng. Kőrös Endre. A húsvéti tojások. Az „Esztergom és Vidéke“ eredeti tárcája. Irta : dr. Pacséry Károly Minden értelmi branche-nak megvan a maga sajátossága. A tanári branche, melyhez tartozom, a bőbeszédűség hibájában leledzik. Meg van ennek a pszikhológiaí magyarázata. A tanár ember folyton gyakorolja nyelvét, hiszen hivatása a folytonos beszélés : magyarázás ; ezért megszokja a bőbeszédűséget. Különösen ha nem száraz algebrát, nem a színus- és koszinustételt kell magyaráznia, hanem pl. a klasszikusokat. Megvallom, hogy midőn Cicerót vagy Tacitust magyaráztam, órahosszakat tudtam a barátságról, vagy a pún háborúkról, vagy Germániáról beszélni. És tanítványaim szerették fejtegetéseimet, mivel örömestebb hallgatták a Laelius- ról szóló fejtegetéseket, mintha a participiális konstrukciókról vagy az orátío obfquaról vagy a consecutio temporum szabályairól kérdezgettem őket. A felsőbb Vll. és Vili. osztályokban nyíltan meg is mondták nekem, hogy örömestebb hallgatják filozófiai vagy történeti fejtegetéseimet, mintha száraz gra- matizálással untatom őket. S ebben a fiuknak részben igazuk volt. Most is mint afféle tanár ember, olvasómat diáknak szeretem tekinteni, azért kissé hossszasabban csevegek. Meglehet, hogy csevegésem érdeklődést kelt. A klasszikus olvasmányokat tudvalevőleg az 1453-ban Konstantinápolyból elűzött görög tudósok hozták divatba, kik az olasz városokban (Rómában, Flórenzben, Velencében,) telepedtek le. Ők voltak az ú. n. „humanizmus“ szellemi irányzat megalapítói. A humanizmus a régi görög és római irók gondolkodásmódját ismertette. A humanisták azonban nem voltak a keresztény eszmék ellenesei. Rotterdámi Erazmus pl. ezt irta : „Én szeretem a régi nyelveket és a klasszikus irodalmat, hogy általuk az eddigi szokásos tanulmányokat javítsam és Krisztus dicsőségét növeljem, de nem azért, hogy a régi pogány szellemet felújítsam.“ Az igazi humanisták elve az volt, hogy a mi szép, igaz és jó volt a klasszikus irodalomban, azt a feledés tengeréből mint igaz gyöngyöt kiemelik és a tudomány, művészet közkincsévé teszik. Azért voltak a humanisták közt még pápák is, hogy többet ne említsek : egy V. Miklós (f 1455), egy 11. Pius (f 1464), egyik Gyula (f 1513), egy X. Leó (f 1521). Téves az a nézet, mely szerint a klasszikusok tanulmányozása a keresztény szellemet gyengíthetné, pláne veszélyeztethetné. A klasszikus világban sok olyat találunk, mi lelkünket összekapcsolja a keresztény nézetekkel. Azért a klasszikus műveltségű ember kereszténysége inkább mélységesebb. Hiszen a klasz- szikus irodalom legjelesebb terjesztői voltak a mai gimnázium megalapítói: a jezsuiták, kik a XVI. század második felétől kezdve több mint kétszáz éven át terjesztették kollégiumaikban (gimnáziumaikban) a klasz- szikus műveltséget. Működésük eredményessége éppen klasszikus műveltségükben rejlett. Rhetorikai tudásukat Ciceróból merítették s éppen ezért voltak a szónoklatnak oly kitűnő mesterei. Csak a magyar Ciceróra: Pázmány Péterre utalok. A jezsuitákra még legnagyobb ellenségeik se foghatják rá, hogy nem mélységesen vallásosak. De hát most veszem észre, hogy mai csevegésem címéül a húsvéti tojásokat vettem s mennyire eltértem témámtól ? Messze elkalandoztam, midőn azt bizonyítgattam, hogy menynyire fontos tényezője a műveltségnek a klasszikusok ismerete. Ezzel az elkalandozással éppen egy a görög mithószból vett mondást akartam igazolni. Ha valaki ugyanis nagy feneket kerít témájának s nagyon messziről kezdi, azt szokás mondani, hogy Léda tojásával kezdte: ah ovo Ledae incoepít. No lám mégis eljutottam a tojás-
