Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 22. szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. március 16. Keserves tanulságait el ne feledjük soha ! £1 ne feledjük a csaknem négyszázados átkot, melyet ádáz ellenünk fejünkre zúdított! Ne feled­jük, hogy önállóságunk, alkotmá­nyunk szüntelen veszélyben forgott, de ne feledjük azt sem, hogy a ma­gyar inkább a csataterek véres me­zőin lehelte ki lelkét, semhogy ön­kényt mondjon le szabadságáról! Tűrni, szenvedni megtanított a sors, engedelmeskedni megtaníthat az erő­szak, de lemondani és feledni nem ! És még egyet ne feledjünk, hogy az oly draga áron szerzett márciusi alkotmánynak még ma sem vagyunk birtokában. A 12 pont követelményei nem valósultak meg. Nincs önálló magyar hadseregünk, nincs vezény­szó, nincs külön pénzügyünk, nincs önálló bankunk, nincs a magyar haza minden érdemes polgárára kiterjesz­kedő szavati jogunk, sőt — és ez a legkiáltóbb bajunk — alkotmányos életünk folytonosan válsággal küzd. Jól vigyázz, magyar nép, hogy amit a nagy ősök szereztek, a törpe utó­dok kezén el ne sikkadjon. Örök szégyen és gvalázat ránk, ha amit azok megszereztek, mi megvédeni sem tudjuk. Félő, ha még egyszer elveszítjük, örökre veszítjük el; mert lesz-e Isten, aki nekünk azt mégegy- szer visszaadja, lesznek-e hazafiak, kik azt mégegyszer kivívják, lesz-e még egyszer március 15.-e ? Ébredjen fel bennünk a 65 év előtti március Idusának jogot védő, szerző és osztó s a szabadságharcok­nak elszánt, harcias lelke, mely ön­zetlenül, egyéni érdeket nemcsak a közös nemzeti jót mérlegelve végső lehelletéig küzd kivívott jogainak ép­ségben tartásáért s alkotmányunk­nak a márciusi alkotmány szellemé­ben való megvalósításáért, az igazi, az ideális szabadságért, egyenlőségért és függetlenségért ! Felejthetetlen pontja volt az ünnepélynek a Turista Dalárda kitünően előadott éneke a „Nemzeti dal“ uj kompozíciója is, melyet maga a szerző ifj. Buchner Antal főszékesegyházi karnagy dirigált. A művészi szerzemény előadását követő lelkes taps és éljen nemcsak a mintaszerűen befegyelmezett énekkarnak szólt, hanem a nagy- tehetségű szerzőnek is, kinek sokan gratuláltak a darab osz­tatlan sikeréhez. Este fényesen sikerült ban­kett volt a „Magyar Király“- ban, melyen Matéífy Viktor plébános gyújtotta hazafias lel­kesedésre a jelenvoltakat. Ezen­kívül még számos felköszöntő is hangzott el. A nagy nap emléke és fel­emelő hangulata maradjon ve­lünk a haza javáért végzendő minden dolgainkban ! HÍREK. A hercegprímás itthon. Dr. Csernoch Janos hercegprímás tegnap Budapestről székvárosába érkezett s ma az ünnepi szertartást a Baziliká­ban ő fogja végezni. Eljegyzés. Dr. Czobor Gyula budapesti királyi ügyész eljegyezte Magurányi József főkáptalani alapitv. ügyész bájos leányát Dittát. Előadás a Katholikus Körben. Schlachta Margit nővér, a Szociális Missió társulat alelnöke szerdán este 6 órakor, majd folytatólagosan más­nap d. u. 5 órakor előadást tartott Kath. Körben, melynek nagyterme mind a kétszer megtelt hallgatóközön­séggel. A szerdai előadást a főszé­kesegyházi énekkar gyönyörű éneke vezette be, majd Mátéffy Viktor plé­bános tartott rövid ismertetést a Szoc. Missio Társulatról. Közben dr. Szilárd Béláné adott elő két műdalt nagy tetszés mellett, Marosi Ferencné művészi zongorakiséretével. Az estély fénypontja azonban mindenesetre ma­ga az előadás volt. A szerény meg­jelenésű Margit nővér mindenkit le­bilincselő ékesszólással hirdette a lé­leknek a boldogság felé való törteté- sét, azon eszközöket, melyekkel a lélek boldog nyugalma már itt a föl­dön is, bármily körülmények, viszo­nyok között is megszerezhető — s a hallgatóság lekötött figyelme mu­tatta, hogy az elhintett magvak nem találtak alkalmatlan talajra. Előadá­sának érdekes és életbevágó voltát igazolta az a tény, hogy a másnapi előadáson ép úgy megtelt a terem ugyanavval a közsnséggel, mint az elsőn, sőt akkor már újabb hallgatói is akadtak az apostoli buzgalmu nő­vérnek. A szerdai estély végeztével Dr. Kiinda Teofil p. praelatus, ka­nonok mondott szép szavakban kö­szönetét az élvezetes és mély gon­dolatokat felkeltő előadásért az egybegyült közönség zúgó tapsai közt Schlachta Margitnak, ki bizo­nyára soká fog élni a jelenvoltak hálás emlékezetében. Városi közgyűlés. Esztergom város képviselőtestülete f. hó 18-án közgyűlést tart, melynek egyik nagy­fontosságú tárgya azon ajánlat felett való határozathozatal lesz, melyet az „Esztergom Szászvári Kőszénbánya Részvénytársaság“ tett a városnak Az ajánlat szerint a város tulajdonát képező területen lelhető ásványszén­nek kutatási, bányanyitási és kiakná- zási jogát óhajtja bérbevenni a tár­saság 50 esztendőre. Már f. évi má­jus hó 1-én megkezdené a kőszén­kutatást és azt három éven belül be is fejezné ha t. i. az ajánlatot elfo­gadja a varos közönsége. A pénz­ügyi bizottság mar tárgyalta ezen ajánlatot és mint a város javára igen előnyős, kedvező ügyet ajánlja a köz­gyűlésnek elfogadásra. Ha a szerző­dés felett a város képviselőtestülete kedvezőleg döntött, annak főbb pont­jait lapunk is közölni fogja. Tanfolyam a rendőrségen. Dr. Berényi Zsigmond kerületi orvos a jövő héten három napos tanfolya­mot fog tartari a rendőrség részére a baleseteknél eszközlendő első se­gélyről. Népakadémia a kath. Legény- egyletben. 1., Buchner : Nemzeti dal. Énekli a Turista dalárda 2., A hazaszeretetről. Szavalja : Gulyás Ist­ván 3., Ünnepi beszéd. Mondja : Dom- bay Narcis bencés tanár.. Magyar ábránd. Zongorán játsza: Marosi Ferencné. 5., Mi a haza. Irta : Ábrá­nyi Emil. Szavalja: Borz Mariska. Zongorán kiséri : Katócz Lenke. 6 , Huber: Csatadal. Énekli a Turista dalárda. Az Ipartestület közgyűlése. Az esztergomi ipartestület vasárnap délután a varos székházának tanács­termében tartotta meg évi rendes közgyűlését, melyen a szép számban megjelent tagokon kívül reszt vettek Dr. Prokopp Gyula iparhatósagi biz­tos, Osváth Andor főjegyző a városi tanács és Dr. Zsíros Jenő szolga- biró az esztergomi járási főszolgabi- róság, mint iparhatóságok képvisele­tében. A közgyűlést Magyary László elnök nyitotta meg s örömének adva kifejezést a tagok érdeklődése fölött, szívélyesen üdvözölte a hatóságok megjelent képviselőit. Ezek után a gyűlés tárgyai kerültek sorra. Az 1912. évi működésről szóló titkári jelentés, valamint a számvizsgáló bizottság jelentése s ennek kapcsán az 1912. évi zárszámadások, mérleg s az 1913. évi költségelőirányzat tu­domásul vétettek. Király Mór elölj, tag indítványára kimondotta a köz­gyűlés, hogy jövőben a zárszáma­dás sokszorosítandó lesz a tagok közötti kiosztás céljából. Az iparos otthon működéséről Kleppek Alajos háznagy számolt be; a közgyűlés a gondosan összeállított jelentést öröm­mel vette tudomásul. Ezután követ­keztek a választások — elnökké egyhangúlag és nagy lelkesedéssel újból Magyary László választatott meg, kinek a már eddig is tanúsított rendkívüli buzgalmáért hálás köszö­netét mondott a közgyűlés. Tudja Essztergom iparossága, kit nyert Magyary László személyében elnö­kül s azért működéséhez lelkes re­mények fűződnek. Számvizsgálókul újból Farkas Tivadar, Kleppek Ala­jos, Laiszky János és Pelczmann László, mig a három üresedésben levő előljárósági tagságra Stricz La­jos, Sipeki Antal és Vodicska Ist­ván választattak. Az egyéb indítvá­nyok során Magyary László elnök jelentkezett szólásra s ünnepi han­gulattal tett említést három oly fér­fiúról, kik alelnöki minőségben hosz- szu éveken át tanúsított ügybuzgal­mukkal kiváló érdemeket szereztek az ipartestület vezetésében ; ezért ja­vasolta, hogy Esztergom iparossága érzett hálája és köszöneté jeléül Du­dás János, Draxler Alajos és Mé­száros József volt alelnököket az ipartestület tiszteletbeli elnökeivé vá­lasszák. A közgyűlés kitörő lelkese­déssel fogadta e javaslatot s azon­nal bizottságot jelölt a diszokmány átadására. Végül az iparos nyug­díjügy kérdése került tárgyalás alá s miután a tagok példás figyelemmel meghallgatták Engel Lajos kiküldött tagot, mint a magy. elet és jára­dékbiztosító intézet szakelőadóját, abban állapodtak meg, hogy a kér­déssel a testület elöljárósága foglal­kozzék behatóan s terjessze a kész ügyet esetleg egy rendkívüli köz­gyűlés elé. Az esztergomi elemi iskolák ügye. A közigazgatási bizottságban, mint azt legutóbb röviden jeleztük, Dr. Pacséri Károly kir. tanfelügyelő jelentette, hogy a vall. és közokt miniszter bekérte az esztergomi elemi iskolákról szóló részletes tanfelügyelői jelentést. A miniszter most fel fogja szólítani a várost, hogy komolyan tegyen végre javaslatot az iskolák rendezése tárgyában, mivel tekintve, hogy Magyarországon meg 400 000 gyerek iskola nélkül van s igy az államnak sürgős feladata elsősorban olyan helyeken állítani állami isko­lákat, hol azokra a legégetőbb szük­ség mutatkozik, Esztergom város az iskolák rendezése dolgában még csak nem is gondolhat hosszú ideig arra, hogy iskolái államiak lesznek. Azon­ban a miniszter értesült arról a ne­héz anyagi viszonyokról, melyekben Esztergom sínylődik, a jelenlegi isko­lák átépítési költségeire, esetleg uj iskolaépületek emelésére és a tan­erők javadalmazására tetemes állam segély nagyobbodást helyezett kilá­tásba. A miniszter a város részéről való javaslattétel határidejéül f. é. áp­rilis hó végét jelölte meg. A közig, bizottság élénk érdeklődéssel kisérte a tanfelügyelő jelentését és meleg elismeréssel honorálta azt a buzgal­mat, mellyel a kir. tanfelügyelő az esztergomi iskolák érdekét a polgár­ság óhaja szerint segíti dűlőre juttatni. Több bérkocsi kell Esztergom­ban. Az uj bérkocsi szabályrendelet értelmében a meglevő egy és kétfo- gatú bérkocsikon kivül még több közlekedési eszközre is lévén szük­ség a város területén, a városi ta­nács közhírré telte, hogy 10 kétfo- gatú és 4 egy fogatú bérkocsira, 3 társaskocsira és 6 automobilra ád engedélyt a jelentkezőknek. Gyilkosság Nagyölveden. Szer­dán este 9 órakor Fekete János ot­tani korcsmáros üzlete előtt Duchony Géza 38 éves nagyölvedi földmivest Durán János ugyanottani lakos ösz- szeszólalkozás közben leszúrta. Duc­hony, kit a szúrás szivén ért, pár percnyi kínlódás után kiszenvedett. Durán azzal védekezik, hogy ő csak a karját akarta megszúrni s a dula­kodás közben tévesztett célt bicsakja, mely Duchony halálát okozta. A köbölkuti csendőrök a tettest letar­tóztatták s bekísérték a párkányi járásbírósághoz, hol Lukács Béla bíró­nak adták át. Uj iskola. A múlt hónapban megyénk területén uj iskola nyílt meg. A csolnoki Auguszta akna társulati iskolája ez, mely a bányatársulat nagylelkűségéből a legmintaszerűbben van berendezve. Nagy idők tanúi. Alig van már közülök egy-kettő, érdemes róluk megemlékezni A nemrég elhalt Nagy Ferencz valóságos legendás alakja volt a 48-as időknek. Előbb Perczel Mór, majd később Bem tábornok táborában szolgált. Több csatában vett részt. Nagyszebennél, az oroszok ellen vívott csatában fejen ő is meg­sebesült. Másnap volt a végzetes segesvári ütközet, melyben Petőfi. Sándor is elesett. Petőfit mint Bem tábornok szárnysegédjét, nagy hajá­val és lehajtott inggallérjával többször látta. A segesvári ütközet után azon­ban fájdalom, már többé senki sem látta a nagy költőt. — Életben lévő öreg honvédeink közül első helyen kell felemlítenünk a 98 éves Borovszky János 48-as honvédhuszár-őrmestert, aki jelenleg az aggokházában van és a város legöregebb embere. Székes­fehérvárott született 1815. január 16-án. Már a forradalom előtt is volt katona a 11. sz. Ferdinánd-huszár- ezredben. A szabadságharcot mint honvédhuszár-őrmester küzdötte vé­gig. De a feleségét is harcba vitte a hazafias lelkesedés és az mint mar- kotányosnő járt a honvédsereggel. Borovszky több csatában vett részt Percei Mór vezérlete alatt, igy Moór- nál, Ácsnál, Pákozdnál, stb és a tá­borozások alkalmával Nagy Ferenc­cel is többször találkozott. A moóri csatában karján megsebesült és Ko­máromban gyógykezeltette magát, honnan feleségével együtt visszatér­tek Esztergomba. Borovszky János Szentgyörgymezőn molnármester és vagyonos ember volt, aki polgártár­sai bizalmából sok éven át bírói és törvénybirói tisztséget is viselt. Utóbb a városrészek egyesítése előtt, a vár­megyei tűzoltóságnak volt alparancs- noka és szertárnoka, s mint ilyen került az aggokházába. Életben van még Ujváry Imre csizmadiamester, 48-as közvitéz is, aki 1832. április 23 án született Esztergomban. Pesten állt be honvédnek és Görgey Arthur táborába tartozott. Részt vett a váci csataban. Majd csoportjával Alföld­re került s ott volt a világosi fegy­verletételnél is 1849. aug. 13-án. A szabadságharc leveretése után bujdo- kolva jött haza szülőihez Esztergomba. Jelenleg fiánál lakik Simor-utcában. Alig tudunk már több öreg honvé­det ; egyenként hagynak itt bennün­ket a nagy idők tanúi, akikről mint legendás hősökről emlékezik majd meg az utókor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom