Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 19. szám
Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 19. szám. Csütörtök, március 6. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4 KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI . ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t 4 FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS: DR GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. A tömegsztrájk esélyei. A budapesti szociáldemokrata párt vezetősége legújabb döntése szerint elhalasztotta a tömegsztrájkot, Csalódnék, aki azt hinné, hogy a nagy sztrájk veszedelme ezzel végleg elmúlt: A furor populi kitörése tovább is Damokles-kardjakent fog fejünk felett függeni. S ki tudja, nem fog-e egész váratlanul rövidesen ránk szakadni. Természetesen kárba veszettség volna emiatt lamentálnunk és a felindult profanum vulgusnak vétót kiáltanunk. Ha az egyszer megindul nem egy könnyen tartható vissza! Megy a maga bizonytalan utján ! Mi legföljebb arról töprenghetünk : hol fog megállani, és van- nak-e győzelmi kilátásai az uralmon levő párt túltengő hatalmával szemben. Aki a nagy sztrájkok történetét s a munkásmozgalmak jelenét és múltját ismeri, az hamarosan kétkedő álláspontra helyezkedik a győzelmi kilátásokkal szemben. A magyar munkásosztály tudniillik még nagyon gyenge és készületlen arra, hogy ily nagyméretű tömegsztrájkot sikerrel vívhasson meg. Alig egy éve, hogy a gazdasági pangás s egyéb okok miatt elgyengült szervezetei egy kissé helyrejöttek. Ily gyenge, fegyelmezetlen, csatatűzhöz nem szokott szervezetekkel pedig nem lehet harcba indulni ; legalább olyanba nem, melyben az állam hatalma teljes erejéből sújt le ólmos öklével. Manap a szervezett munkások nálunk még csak töredékét alkotják a nemzet egész munkásságának. A nagy tömeg még rendezetlen s oly mély szakadékkal van a sztrájkot irányitó szociáldemokratáktól elválasztva, hogy ha tán sikerül is belevinni őket egy napra a küzdelembe, másik napon — kivált az első kenyértörésnél — igen valószínűen ki fognak ugrani a harcolók sorából. Mint minden háborúhoz, úgy a sztrájkhoz is pénz kell. Már pedig — hacsak a szak- szervezetnek összes tőkéjét föl nem áldozzák — ezt a nagy sztrájkot pénzelni lehetetlenség, íla pedig pénzelni nem lehet, akkor elbukott, mert hát legelső a gyomor ! Külföldi segítségre ez esetben egyáltalán nem számíthatnak két okból : egyrészt a zavaros és feszült külügyi helyzeti miatt, másrészt mivel tudvalévőén a belga munkások is tömegsztrájk előtt állanak. Tömegsztrájk csak akkor sikerülhet, ha meg tudja bénítani a gazdasági életet. Igaz ugyan, hogy ez a sztrájk nem gazdasági harc, de szintúgy igaz, hogy éppen gazdasági következményei révén akar elérni politikai eredményt. Már pedig soha oly alkalmatlan idő nem volt még a tömegsztrájkra, mint a mostani. A legtöbb gyárnak nyilvánvalóan kapóra jön most a sztrájk, mert amúgy is nagyobbrészt raktárra dolgoznak. A gazdasági nyomástól várt nagy eredmény majdnem biztosan el fog maradni, részben azért, mert mi agrárállam vagyunk, részben mivel a munkások sok helyen egyáltalán nem fognak sztrájkolni. Most csupán az lehet a kérdés : el fogja-e a tömegsztrájk érni legalább azt, hogy a kormányt megbuktatja, mert egyelőre legföljebb erről lehet szó ! „Esztergom és Vidéke“ tárcája. hogy szeretett . . . Hogy szeretett mindent, ami fehér, A virágot ... a hófödte tájat . . . Hogy szerette az én csipkefodros Fehér — ruhámat! Ha majd meghalok, azt adjátok rám ! Azt, amelyiket én magam varrtam, Amelyik mikor először látott, Akkor volt rajtam . . . Amennyi myrtuszt Olaszhon terem, Az én virágom legyen mindahány, Ha majd pihenni térek egy jehér Téli éjszakán . . . Fiait Zsóka. Az njságirók világából. Szomaházy sürgönyt vár. — Kinek van a legtöbb szabadjegye. Szomaházy Siófokon nyaralt, de de a szive a Szent-István futásra Budapestre vonzotta. Meg is egyezett Sipulusszal, a kinek a Kakas Már- tonánál dolgozott akkor, hogy Szt.István nap korán reggel feltelegra- firozza, hogy a családja előtt rejtve maradjon a — derby. Siófokon közös fürdő van. Szórna — a nagy Szórna ! — vígan lu- bicskázott a habokban és mitsem sejtő feleségének — előkészitvén az eseményeket — ezt mondta: — Istenem ez a Balaton ! És én elképzelhetetlenül boldog vagyok. Boldogságomat csak az rontja, hogy valami nyugtalanító sejtés azt súgja nekem, hogy az a zsarnok Sipulusz fölparancsol ezen a szép napon Budapestre. S e percben a fürdős jött. — Szomaházi urat valami sürgős távirattal keresik. — Nem mondtam ? — tekintett bánatosan a feleségére. Az én sejtésem. Az én biztos sejtésem ! De mennyire leesett az álla, a mikor a táviratot elolvasta. Sipulusz ezt táviratozta. „Maradj nyugodtan. Semmi szükségem rád.“ Sipulusz. A Balaton tükre azóta se adott vissza olyan mosolyt, a milyen a nagy Szórna ábrázatán ekkor táncolt. * Arról folyt a beszélgetés az Otthonban, hogy melyikjüknek van több szabadjegye ? Előkerült már a kurd- csibráki mezei vasútra szólő éves bérletjegy is, amikor Mandovszky azzal főzte le a társaságot, hogy neki a grönlandi keskeny vágányú vasúton a nagy gaigerhez is van — szabadjegye. Ebből az alkalomból vetették aztán a Figaró viccét. Meghalt az újságíró s jelentkezett Szent Péternél. — Menjen a pokolba ! — támadt rá a menyország szent ház felügyelője Ott jelentkezett tehát, vagyis a pokolban az újságíró ; de onnan is túlzsúfoltság miatt elküldték; Lebegett otthontalanul az újságíró a menyország és pokol között az űrben. De nem jött zavarba. Felkúszott egy bolygóra. Lapot alapított. És egy hét múlva szabadjegye volt a menyországba és a pokolba is. V. Dél-Afrika híres gyémántjai. Csak fél évszázad telt el azóta, hogy a délafrikai Cap vidék gyémánttelepeinek mesés gazdagsága ismeretes lett s az innen kikerült szokatlanul nagy gyémántok már is túlragyogják a századok óta hires testvéreiket, melyek a drágakövek ősi hazájából, Kelet-Indiából indultak útnak s nem egyszer véres fondorlatok útján s dúló csaták fergetegén át jutottak el országok és gazdag uralkodók kincstárába. A talált gyémántok legnagyobb része mint napi árucikk kerül a drágakőpiacra. Csak kevés ér el oly nagyságot, hogy mint különlegesség, vagy éppen világcsoda keltsen feltűnést. A kiválóságok között is kétségtelenül legkülömb gyémánt a „Cul- linau“, melyet 1905. januárius 25-én találtak Transvaalban. Ez a csodás kő 30253/é angol karátot, azaz 62 L2 grammot nyomott. Ily nagyságú gyémánt értékét valóban alig lehet megállapítani. Nem csoda tehát, hogy a fél kilónál is súlyosabb gyémántot csak úgy értékesíthették, hogy feldarabolták és 105 kisebb brilliánst csiszoltak belőle, melynek legnagyobbika 5161/« karátos (106'04 gr-) A Culinan után az Excelsior következik, mely 1893-ban az Oranje- beli Jagersfontain területén került napfényre. Ez szabálytalan, görbe
