Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 13. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 13. szám. Csütörtök, február 8. r Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZERKESZTIK: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: KEMPELEN FARKAS és VARSÁNYI IGNÁC Egész évre ....................12 K Negyedévre.........................3 K F élévre ...... 6 K Egyes szám ára . . . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. Nyiltér sora 60 fillér. Egy néhány megjegyzés az iskolák jellege ügyében beadott felebbezésekhez. Az esztergomi iskolák jellegének megállapítása tárgyában hozott közigazgatási bizottsági határozat ellen három felebbe- zés érkezett be, úgymint Esztergom város közönsége, az esztergomi iskolaszék és az egyházi főhatóság részéről. Mindhárom íelebbezés soron kívül, elnökileg már felterjesztetett a közoktatásügyi miniszterhez. Őszintén mondva szánalmas mosoly keletkezett ajkamon azon az ide-oda való kapkodáson, amellyel a felebbezők célt érni akarnak. Igazaik bebizonyitására nem tartják elégségesnek az egyedüli elismerhető város közönségének, tehát a képviselőtestület többségének felebbezését, hanem külön felebbezést nyujtatnak be az egyházhatósággal és az iskolaszékkel. Pedig nem azon fordul meg a feleb- bezés sorsa, hányán és kik felebbeznek, hanem azon, megvannak-e azok a kritériumok, amik minden félreértés nélkül nyilvánvalóvá teszik, hogy az iskolák kath. jellegűek. És ha nem sikerülne is azt bebizonyítani, a város közönségének mindig jogában állana az iskola jellegét róm. kath iskolává átváltoztatni, amely jogot, ha egyébként az oki tás közügye veszélyeztetve nincs, aminthogy Esztergom városában nem is lehet, a felsőbb hatóságok teljes mivoltukban respektálni tartoznak. És pedig annál is inkább, mert a város közönségének abbeli óhaját nemcsak a tradíciók, hanem a körülmények és a helyi viszonyok is támogatják. Nos nyilvánvaló, hogy az iskola jellegének eldöntése központjában a város közönsége, annak törvényes képviseletében a képviselőtestület áll. Ez az egyedüli illetékes tényező álláspontját, akaratát megdöntő felsőbb fórum határozatának megfelebbezésére. És itt a jelen esetben az egyházhatóság és az iskolaszék az illetékesség körén kívül esik. Miért? Azért, mert az egyházhatóság semmi néven nevezendő formában és vonatkozásban nem egyházi hatósága a város közönségének mint politikai testületnek ; az iskolaszék pedig kiegészítő szerve lévén a város közönségének, mint politikai testületnek, az ennek nemcsak alárendelt intézménye, hanem egyenesen eszköze a város közönségé akaratának érvényesülésére. Nyilvánvaló tehát, hogy az egyházhatóságnak a jelen esetben, mikor a város közönségének többsége az iskolák kath. jellegének megóvása érdekében íe- lebbez, erre külön szüksége nincs. Nincs még azon esetben sem, ha a város a fe- lebbezés révén kérésének teljesítéséből elhitetett és fennmaradván azonban mindenkorra joga követelését a városon per utján érvényesiteni, amelyben a Kúria hozza meg a kérdés elbírálását magába foglaló döntvényt. Az egyházhatósági felebbezésnek jogcíme akkor áll fenn, mikor jogainak megvédése érdekében nem találkozik fe- lebbező! Az esztergomi iskolaszéknek pedig egyáltalán nincs joga semmi néven nevezendő felebbezéssel élni. És mert nincs, természetszerűleg illetektelen is arra és pedig nem kisebb okból, mivel a képviselőtestület alárendelt tényezője, hanem azért is, mert nem közvetlen, hanem kebelbeli választással nyerte mandátumát s mert ilyen sem a város akaratával szemben, sem mellette egyáltalán nincs jogosítva az iskolák jellege fölött határozni. Egyedüli joga a véleményezésig és különféle az „ESZTERGOM és VIDÉKE“ TÄRCAJÄ. Látogatáson) a lipótvári fegyházban. Irta : Lenkei Emil. Hivatalos kiküldetésem a lipótvári állomásra vitt. A legközelebbi vonat indulásáig megfelelő idő állott rendelkezésemre és igy a vendéglői személyzet buzdítása folytán szívesen határoztam el magam, nagyság tekintetében az ország második fegyházának megtekintésére. Az állomási épület keleti oldaláról elindulva, messziről szemembe ötlik a fegyháznak hófehér, kaszámyaszerü, hatalmas épülete. Közelebb érve hozzá, méreteiben impozáns sáncok láthatók, melyek az összes fegy- házépületeket bekerítve, annak régi, erőditmény- szerü, bevehetetlen várhoz hasonló jelleget kölcsönöznek. E sáncok rendkívül érdekesen vannak építve. Húsz méter magasságban, meredek formájukkal, sűrűn elhelyezett fegyőrők szuronyának csillámló fényével, tövükben mély árkokkal, borzalmasságukban nagyon is barátságtalan benyomást ébresztenek a szemlélőben. Elképzelem, hogy az a sok szabadságától 'megfosztott fogoly, a ki itt kétségbeesett türelmetlenséggel lesi a szabadulás pillanatát, hányszor tűnődik könybe lábadt szemekkel a menekülés, a végzetes szökés eshetőségeiről. De a mint aztán letekint a vár magas faláról, szárnyaszegett reményekkel halad tovább a neki kijelölt munka utján, hogy abból vigaszt merítsen sivár elhagyottságá- ban . . . E várat Lipót király 1669-ben építtette. Az északról érkezhető támadások ellen e hatvan hold terjedelmű, körülbástyázott várból vélt legjobban védekezhetni. Csak 1852-ben alakították át fegy- házzá. A Bach korszak magyarjai sínylődtek itt rabságban. A főkapun belépve, a szuronyos portás csakis akkor volt hajlandó tovább engedni, amikor igazoltam magamat és megmondottam, hogy kihez megyek. Kunos Rezső fegyházi főtisztviselő igazi úri kedvességgel kisért végig a rengeteg épülettömegen, amelyek óriási labirintushoz hasonlítanak s bennök hamar elteved az idegen. A bejáróhoz közel tiszta, uj épület. Állami elemi iskola, benne 2 tanító. Ezek a 70 tagból álló fegyőri személyzet és a hivatalnoki kar gyermekeit oktatják. Megjegyzendő, hogy a lipótvári fegyház úgyszólván külön közigazgatással bir. Jelenleg 700 fegyenc van benne, de 900 is kényelmesen elfér. Van állandó kath. és református lelkésze. A zsidó vallásu rabok kéthetenként a szomszédos Galgóc rabbijától részesülnek vallási oktatásban. Az 1911. év tavaszán dr. Kohl Medárd püspök személyesen volt bérmálni a fegyházban. A rabok túlnyomó része a fegyházigazgatót kívánta bérmaatyául, a ki aztán megvendégelte őket, amivel felejthetetlen emléket vésett azok szivébe. A rabok életében a változatosság az egyetlen megengedhető örömnyujtás. Mindennap ugyanaz a munkakör, pontosan egyforma programm, ez teszi nagyon keservessé a börtönt és főleg ezért vágyódnak őrületes hévvel a szabadulásra. A fegyház egyik melléképületében vannak az ipartelepek. Minden épület főkapuja előtt őrház. A fegyőr zsebéből kulcsot vesz elő és úgy nyitja ki az ajtót. Ha a kulcs a zárban maradna, könnyen •utánozható lenne és ez által a szökés gondolatát ébreszthetné a rabban. Az egyik kapun cégtábla : Quittner József fiai. Vasgyár. Gépek zakatolása mellett fegyencek dolgoznak. Ügyességük igazán meglepő. Cigány, oláh, tót, román, magyar, hor- vát, minden nemzetiség, minden faj békés, szenvedésszülte harmóniában dolgozik. Közöttük fe- győrök sétálgatnak, megosztva a felügyeletet a munkavezetőkkel. E rabok az illetékes cégtől átlag 90 fillért kapnak egy napra; 1/5 rész az övék marad. 4/5 a kincstáré. E pénzt összegyűjtik ne-
