Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 12. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1912. február 4.

nincs letárgyalva. Az egyik : a — katonaváros. A másik : — és ezt sejtelmesen ejtsük ki! — — a bányaváros.

Esztergomot katonavárossá kell tenni, ide kell hozni az összes fegyvernemek-ből 1-1 ezredet. Tüzérség, huszárság, gyalogság, léghajós osztály . . . stb. Ezek is sok pénzt hagynának itt.

És a másik : amiről legutóbb sokat beszélnek: a kőszénbányászat.

Igazán csak dicséret illeti a merész vállalkozókat, hogy ezt az alvó várost fel tudták rázni tétlenségéből és habár a kezdet kezdetén vagyunk, s ha bár esetleg nem is lesz siker fáradozásaikon azonnal-, annyit feltétlenül használtak vele a közönségnek, hogy vállalkozásukkal megjelölték azt az utat, amely a boldogság, jólét felé vezet!

)

S ha egyszer bányaváros lett Esztergom, s dolgozni fognak sokan e körül, bizonyos, hogy Szölgyémy igazgatónak szavai teljesednek be, aki azt mondta egy népgyűlésen, hogy : úgy érzem magam, mint aki nehéz álomból felébredve, aranyzsákok közt találja magát.

... És akkor azt hiszem, nem kell e városból fürdővárost, nyaraló telepet létesíteni — amikor a kiimája rósz — de létesítünk egy boldog várost.

Egyébiránt úgy latom, — és ez a szomorú —, hogy Esztergom tudtán es akaratán kívül fejlődik. És pedig mások, úgyszólván, idegen tényezők (vagyis akiknek nem hivatása a város jobb jövőjét kutatni), idegen erők és hatalmak rendeznek itt be nagyszerű katonai céllövő telepet, minta mezőgazdaságot, halastavat és szénbányászatot és a város csak akkor vesz ezekről tudomást, amikor mint befejezett dolgot hozzák a képviselőtestületbe.

lyekre. Az ár féktelen erővel tört városunkra. Hatalmas hegyi zuhatagok dörgésével rohant keresztül az utcákon. Három oldalról nyomult a városba. A temető felőli városrészben, ahol a szegényebb nép lakik, ölmagasan harsogtak a hullámok. A város északi oldalán magányosan állott egy kis ház. Egy beteges özvegy ember lakott benne két kis árvájával. Senki sem tudta hová lettek; a mentők sem mertek odáig hatolni a dereglyékkel. — Hajnalban észrevettük — mondja az elbeszélő —, hogy a ház meginog és düledezni kezd. A házat minden oldalról széles jégtáblák törték, ostromolták. Néha akkorát reccsent, mintha rájuk omlott volna. Tudtuk, hogy a viskó bármely pillanatban összedőlhet. A nők kezüket tördelve zokogták:

— Jaj, a két kis árva !

— De egyszerre csak a tömeg komor arcán átcsillant a remény szivárványa. A beteg Balogh András lóháton jelent meg a bedőlt kapu helyén. Sárga volt, mintha ravatalról kelt volna fel. Két kis gyermekét ölébe szorítva, egyetlen lovára bízta a maga és kicsinyei életét. A sovány gebe fölszegte fejét és prüsszögve, fújva úszott az árral. A szegény ló feje néha fáradtan bukott le. Balogh András ilyenkor lábaival megszorította, biztatóan szólt hozzá és a sovány állat megint tovább úszott. Lábait véresre hasogatták az éles szegélyű jégtáblák. Egyszer már el is merült a

Holott a kezdeményezésnek, agitátiónak, leleményességnek, minden a városért felhasználó gyors elhatározásnak és cselekvésnek a várostól, és ama gazdag, vagyonos, egyes polgároktól kellene kiindulnia, akiknek ez módjukban all s akik napjában tízszer szájukra veszik a „városunk érdekében “-t, de tényekkel beszámolni nem tudnak.

É.

Farsangi naptár.

1912. febr. 4. A Keresztény Szociálista Építő munkások táncestélye a „Magyar Királyban.'•

,, ,, 10. Ipartestület táncestélye a Fürdőben.

„ „11. Turista egyesület előadással egybekötött zártkörű estélye a Magyar Király nagytermében.

,, ,, 17. Kaszinó Cabaret estélye.

, ,17. Esztergomi Kereskedő Ifjak Önk. Egyesületének táncpróbája saját helyiségében.

„ „ 17. Az Esztergomi Kath. Kör. humoros estélye

saját helyisegében.

— A hercegprímásunk ünneplése. A tizenegyedik katholikus nagygyűlés elhatározta, hogy Vaszary Kolos hercegprímás nyolcvanadik születésnapja alkalmából nagyszabású ünnepséget rendez. Ennek a határozatnak megfelelőleg az Országos Katholikus Szövetség a Központi Katholikus Kör dísztermében (Molnár-utca 11.) délelőtt 11 órakor diszgyülést tart, melyen az egyházi elnökséget Rajner Lajos érseki helynök, felszentelt püspök tölti be. Világi részről pedig Széchenyi Emil gróf, Esztergom város képviselője mondja az ünnepi beszédet.

— Thuránszky Lajos f. A katasztrófa bekövetkezett. Nem tudta megmenteni Thuránszky Lajost az orvosi íudomány. Betegsége annyira súlyos és komplikált volt, hogy emberi szervezet nem birt vele megküzdeni. Csütörtökön éjjel meghalt. Thuránszky a megyei tisztikar egyik legkiválóbb tagja volt. Thuránszky egész fiatalságát vármegyénk szolgálatában töltötte el. Képzett, igen jó munkaerő volt. Erős, vasakaratu s nehefeje. A gazda a sörényéhez kapott, de ekkor a fiacskája kiesett az öléből. Az asszonyok dermesztő sikoltásban törtek ki. Bennünk férfiakban is megdermedt a vér.

— És mi történt a fiúcskával ?

— Egy jégtáblára bukott. Ez volt a szerencséje. Apja lehajolt és ölébe kapta. És néhány örökkévalóságnak tetsző pillanat múlva észrevettük, hogy a ló már a földön gázol. Közeledett a a temető széléhez, amely magasabban feküdt.

— Szóval megmenekültek !

— Uram, — fotytatta az orvos — nincs fogalma arról, milyen örömujjongás támadt erre. Mindenki elfeledte, hogy háza összedült, vagvona jószaga elpusztult. A tanító felütötte a zsoltárkönyvet és az egész gyülekezet szent áhítattal di csérte az Urat.

— De hát akkor miért borult el a Balogh András lelke ?

— A kiállott szörnyű izgalmaktól. Mikor dereglyével érte mentünk, sírva ölelte-csókolta két kis didergő gyermekét.

— Ne sirassa a házát András gazda. Adjon hálát az Istenek, hogy megmenekült, — próbáltam vigasztalni.

Balogh zavarosan nézett rám és megrázkódva hebegte :

— Jön a viz !

zen hajlítható tisztviselő veszett el benne. — A megboldogult egyideig tudvalevőleg föl volt függesztve hivatalától és súlyos meghurcoltatásokon ment keresztül. S most amikor rehabilitálva nyugodtan élhetne, zavartalanul teljesíthetné szép hivatását, egy túlságos udvaria?sága folytán keletkezett meghűlés kioltja életét. Halála nemcsak Esztergomban, hanem megyeszerte nagy és őszinte részvétet keltett. A vármegyeházára és azon egyesületek épületére, melyeknek tagja volt, kitűzték a gyászlobogót. Beszentelése tegnap délután 3 órakor volt Párkányban, temetése pedig ma délután 5 órakor lesz az Esztergom nagyvárosi temető kápolnájából.

— Á próbakut. Arról a kútról van szó,

amely egykor vizet fog szolgáltatni azokba a csövekbe, amelyek majdan minden esztergomi lakos részére hozzáférhetők lesznek; szóval a vízvezetéki próbakút bőven ontja a vizet. Hogy ez a szép és felette sürgős dolog megvalósuljon, ahoz háromra van szükség: vízre, pénzre és időre.

Örömmel állapítjuk meg, hogy viz van már bőven. Reméljük, hogy pénz is lesz s félünk tőle, hogy idő is bőségesen kell még addig, amig az első csapot kinyithatjuk.

— A dömösi szénbányáról is megemlékezik az „Az Est“ című fővárosi lap Deutschländer bankbizományos állítólagos csalásaival kapcsolatban. A Dömösi szénbánya Bankbetéti Társaságnál, melynek főrészvényesei a dömösi volt úrbéresek, városunkból is többen vannak érdekelve. Értesülésünk szerint a társaságnak nincs vesztesége.

Szolgabiró választás. Még el sem hántolták szegény Thuránszky Lajost, már szárnyra keltek a tervezgetések és a nagyközönség jelölései a jövendő párkányi járási főszolgabíró személyét illetőleg. Mint értesülünk, két erős jelölt fog küzdeni a főszolgabiróságért: Palkovics László I. aljegyző és dr. Szilárd Béla központi szolgabiró. Figyelemreméltó hangulat nyilvánul meg Reviczky Elemér mellett is.

— Szirén a városházán. Pénteken délelőtt 9 órakor messzire elhangzó, vészes hang hallatszott ki a városházáról. A kiváncsi járókelők közül sokan bementek érdeklődi a párkányi vásárról ismeretes visító hang iránt, amely nem volt más mint egy tűzjelző szirén. Ugyanis egy tűzoltó szereket gyártó budapesti cég alkalmazottja próbára hozott egy ilyen tűzjelzőt, mely fölöslegessé tenné a lövöldözést és harangozást. A praktikus készülék 230 koronába kerülne. Kívánatos, hogy tűzoltóságunk számára beszerezzék.

— A városi államsegély ügyében a város hosszabb előterjesztéssel fordult a belügyminisztériumhoz, kimutatván annak a felosztási kulcsnak tarthatatlanságát, mellyel Esztergom a 6000 koronás segélyt megkapta. No bene ! A tisztviselők ma sem kaptak meg 1912-es államsegélyüket; semmi rendszer nincs kiosztásánál, de azért — már adót kell utána fizetniük, államnak is, városnak is, megyének is !

— A Földváry-utca uj lakót kap májusban. Csermák Béla, rendőrfogalmazó vette ki bérbe a Matus-féle házat. A „magyar Riviéra“ a hogy a fentlakók elnevezték ezt a remek és egészséges környéket, kezd népesedni.

— Halálozás. Szvoboda Antal hercegprimá- si portás 72 éves korában meghalt. Az elhunytban Szvoboda Román, tanítói karunk kiváló tagja atyját gyászolja.

— Esztergomtól—Konstantinápolyig. Tóbiás Frigyes, a Ganz-gyárnak évekkel ezelőtt Esztergomban alkalmazott üzemvezető mérnöke, kit innen Zsolnára hívtak meg, a napokban felszólítást kapott Konstantinápolyból, hogy az ottani újonnan tervezett, 16 millió koronás villamos építkezések vezetését elvállalja.

— Bicskázás. Ismét újabb tanujelét adták a mi jól ismert legényeink ellenállhatatlan szén-