Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 103. szám
1912. december 25. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 volna szabad segédkezet nyújtania arra, hogy legjobbjaink, kik kiirthatatlan nemzeti eszményeinkért vívtak éveken át nehéz, szizifusi küzdelmet, az ország házából való szégyenletes kivezetéssel egész világ előtt meggyaláztassanak. A munkapártnak ezt a hibáját soha sem fogja az elfogulatlan történelem igazolni! Ily módon akarni kiirtani az obstrukciót nem a huszadik századba, hanem az ól- mosbotok magyarmiskás korszakába illő politikai eljárás! És van-e látszata, van-e eredménye e radikális eljárásnak? Megvan-e az ország immáron mentve? Haladunk-e most már biztosan és egyenesen? Szó sincs róla! A céltudatos előrehaladás helyett a zavar és kapkodás tüneteit látjuk minden téren. A vezetők maguk sincsenek tisztában : mit tegyenek tovább, mi lesz eljárásuknak a vége. Ezért haladnak a veszedelmes lejtőn elvakultan egyre előbbre, egyre lejebb! . . . Szomorú tapasztalatok biz ezek. Nem csoda, ha minden nemesebb hazafi lélek vágyva vágyik egy tisztitó s gyógyító folyamat után, mely nemzeti politikánk irányitóit a katasztrófával fenyegető útvesztőből visz- szatéritené s meghiggadásra bírná, hogy átlátva könnyelműsé- güket, mihamarább helyreállítanák a közszabadságon és a hatalom birtokosainak törvényes ellenőrzőin ejtett sérelmeket. — Valaki elárulta tervünket,—ordítozza a hörcsög bajszu oláh — s ezért fogadtak puskatüzzel. — Áruló, áruló, szitkozódik a banda. De ugyan ki lehet az áruló? — Ki-e ? Hát biztosan a Juon, mert ő szaladt onnan felől. — Juon az áruló ! Halál az árulóra! Öljétek meg az árulót, ordítja a részeg tömeg. Szegény Juon testén hidegség fut át. Szemeit behunyja és úgy várja a halált. Húszán rohannak reá. Földre teperik szegény Juont. És ő nem védekezik. Nem tagadja tettét. Szótlanul tűri a részeg mócok ütlegeit. Majd hatan-heien felkapják a fiút és durván rohannak vele a kastély kertjében Juon felnyitja szemeit és sóvár- góan néz a sötét, betáblázott ablakokra. Ott fekszik a havon összekötözve, mint egy áldozati bárány. Nézi, egyre nézi az ablakokat, nem láthatná-e meg még egyszer, utoljára azt a fehér leányt. Valaki erősen mellbe vágja. Juon testén most már melegséget érez, feje szédülni kezd, ajkai lazasan mozognak, mig szemei révetegen csüngnek az ablakokon. Szegény oláh fiú! Nem is érezte a hideg kést, amely keblébe hatolt. Az ő gondolatai már régen egy fényes karácsonyfa és egy fehér arcú leány körül röpködtek. Kebléből meleg, párolgó vér csepegett ki, amitől piros rózsák képződtek a szűz, tiszta havon ... Fiilöp Ferenc. Az ország békességért eped; nem jó hazafiak, kik tovább élesztik-mérgesitik a belső háborúságot! Prisons. *■ *♦- -*► ■* Előfizetési felhívás az „Esztergom ésVidéké“re. Az „Esztergom és Vidéke,“ városunknak és vármegyénknek ez a legrégibb sajtóorganuma karácsonytol kezdve tulajdonomba megy át. Ezt megelőzőleg egy ígérettel és egy kéréssel fordulok intelligens közönségünkhöz. Az az olvasóközönség, a mely itt, a vidéki városban joggal nevezhető tekintélyes számúnak s a mely már számtalan nyilatkozatával megmutatta, hogy mindenben azonosítja magát lapjával, azzal mintegy erkölcsi családot alkot ; a „Esztergom és Vidéke“ olvasógárdája nem fog semmi tekintetben rövidséget szenvedni az által, hogy a lap uj kezekbe jutott. Nem anyagi haszon reményében vettem meg az „Esztergom és Vidékét,“ mert hiszen köztudomású dolog, hogy vidéki lapkiadók ezen a réven még sohasem építhettek palotát. Megvettem azért, hogy megadjam a lapnak az eddig nem kellő mértékben bírt anyagi segítséget is, hogy ez által terjedelmesebb és igy tartalmasabb lehessen, ne csak a társadalmi de a politikai kérdésekhez is joga legyen hozzászólni ; hogy mint első sorban a város es vármegye tájékoztató, irányadó orgánuma, minden előforduló jelenséget, mozgalmat, közo- hajt anyagi korlátokra való tekintetek nélkül tárgyalhasson, megvitathasson s ez által előbbre vihessen. Az „Esztergom és Vidéke“ a modern Ízlés követelményeinek megfelelő köntösben, fokozatosan nagyobb terjedelemben és gondos, eleven, lelkiismeretes szerkesztésben fog megjelenni. Politikai iránya : minden pártszempont és elfogultság fölé emelkedés meglátni a jót, a közre nézve hasznosat, bármelyik táborból jöjjön is az és ostorozni a károsat, a romboló hatásút, akármilyen jelszó alatt jusson is a társadalomba. Kerülni fogja az „Esztergom és Vidéke“ ezentúl is a pórias, durva hangot. Tiszteletben fogja tartani a család szentélyét és személyeskedésre soha sem lesz kapható. A vallásosságot akarja szolgálni elfogultság nélkül. A hazafiságot kivánja erősíteni pártgyülölet nélkül. Városunk és megyénk haladásai igyek szik előbbre vinni önzetlenül, haszonlesés nélkül. A szerkesztésben személyi változások fognak ugyan beál- lani, de a beálló változások any- nyiban csak lapom előnyére szolgálhatnak, hogy á régi szerkesztők is megmaradnak az „Esztergom és Vidéke“ munkatársainak kötelékében, a lap uj felelős szerkesztője pedig a kiváló képességű Dr. Gróh József, főmunkatársa az országszerte kedvel t iró : di. Kőrösy László lesz. Az ilykép megnövekedett szerkesztőség első Ízben a mai a karácsonyi számban mutatkozik be olvasóink előtt. Ezek után legyen szabad egy kéréssel fordulnom a város és a vármegye mélyen tisztelt közönségéhez. A legrégibb esztergomi újság felvirágoztatására irányuló áldozatkészségemben és lelkes törekvésemben legyenek támogatóim minél nagyobb számban az által, hogy ne csak körökben és egyesületekben olvassák az „Esztergom és Vidékét,“ hanem lépjenek be mindnyájan az előfizetők sorába, tegyék lehetővé ez által abbeli óhajtásom megvalósítását, hogy a lap hetenkint ne csak kétszer, hanem esetleg gyakrabban is megjelenhessék. Melyek után maradtam hazafias tisztelettel: Laiszky ydnos. az „Esztergom és Vidéké“ kiadótulajdonosa. „Esztergom és Vidéke“ tisztelt közönségéhez! Minden nagy változás uj korszakot szokott jelenteni. Lapunkat uj tulajdonos és kiadó vette át. A kor szelleméhez alkalmazkodunk tehát, midőn Isten nevében az uj korszakot megkezdjük. A szerkesztőség és a kiadótulajdonos teljes harmóniában egyesül lapunk felvirágoztatása érdekében. Politikai álláspontunk sohasem lesz személyi kultusz, hanem a város és megye eminens érdeke. Lapunk kipróbált szellemi munkásainak önzetlen buzgalmából magasabb irodalmi színvonalra iparkodik emelkedni. Az előkelő irodalmi stilus, előkelő gondolkodás és érzés visszhangja. Ezt követi ma az előkelő közönség ízlése is. Azon fáradozunk tehát, hogy minden sorunkat és összes közleményeinket élénk- feltogás, szellemes toll és választékos előadás jellemezze. Együttérző buzgó munkatársaink egységes szellemre, egységes irányra és egységes közreműködésre szövetkeznek. Mindenekfölött szülővárosunk és vármegyénk javáért, fejlődéséért és virágzásáért küzdünk. Esztergom szellemi életének nemesítését akarjuk szolgálni. Vállvetve dolgozunk tehát azokkal is, akik szülőföldünkön meggyökeresedtek és igy együttérzenek velünk. — Hűséges és éber őrei leszünk vármegyei és városi önkormányzatunknak. Bírálat nélkül nincsen javulás. De minden megfontolt bírálatunk lelkiismeretünk visszhangja legyen, meggyőződésünk alapja pedig az igazság. Mások eltérő véleményét sohasem kicsinyeljük, mindamellett azonban arra iparkodunk, hogy az igazság és méltányosság utjain haladva, egészséges közvéleményt teremtsünk. A napirendre került kulturális vagy közgazdasági kérdésekhez joga van az illetékes közönségnek is hozzászólnia. Személyeskedő polémiára azonban nem nyitunk kaput. A józan fejlődés törvényei szerint előbb a hátralékos ügyek elintézésére vállalkozunk, mig a szebb jövő úttö- rését megkezdenők. Minden közérdekű érdemnek az elismerés virágaival kedveskedünk. Szeretettel buzdítjuk lelkes polgárainkat, akik nemcsak saját javukra, de szülővárosuk javára is dolgoznak. Minden ízetlenséget és kinövést azonban még csirájában megtámadunk kertészkésünkkel. Minthogy pedig nemcsak Esztergom összes szellemi és anyagi érdekeinek erei lüktetnek lapunkban, hanem szép vármegyénk összes községeinek java is szivünkben dobog, minden községi jegyzőt felkérünk, hogy minden érdekes eseményről néhány sorban értesítsenek. így szolgáljuk szószerint Esztergom és vidéke összes anyagi és szellemi érdekeit. így válik azután testté az ige. így valósulhat meg minden jó szándék. A XX. század örökölte a XIX. sz. ideális munkásait. Ezek közé tartozik a mi szövetségünk : az Esztergom és Vidéke munkatársainak bokrétája. Mindnyájan önzetlenül és odaadó lelkesedéssel szeretjük hivatásunkat, midőn az uj aera buzgó szolgálatára egymásnak kollégíális kezet nyújtunk és igy vállvetve, erős testületben dolgozhassunk zászlónk jelszaváért: Esztergom és vidéke boldogulásáért. Akik velünk éreznek, azok velünk fognak tartani. Dr. Kőrösy László az „Esztergom és Vidéke“ megalapítója. Dr. Gróli yózsef az E. és V. feleló's szerkesztője. Az állam és az önkormányzat. Évtizedek óta tartó az a politikai irányzat, amely Magyarországra év- ről-évre, szűkebb kereteket szab az ön- kormánjrzati életnek — az állami mindenhatóság javára. Nem tudjuk, vájjon az államhatalom tendenciózus eljárása oka-e az állam jogköre bővülésének, vagy pedig az önkormányzati élet hibáira kell visszavezetni, hogy az állam felszívja az önkormányzatot. Valahogy nem is igen akarjuk vizsgálni ezt a kérdést, mert
