Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 97. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 97. szám. Csütörtök, december 5. M ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZERKESZTIK : ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. KEMPELEN FARKAS Egész évre . . ... 12 K Negyedévre . . . . 3 K ——-— és Félévre . , . ... 6 K Egyes szám ára . . . 14 f. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. VARSÁNYI IGNÁC Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér Böngészés. Az a levélváltás, a mi Vimmer Imre és Csernoch János dr. között most történt, sokkal több, nagyobb jelentőségű az ilyenkor szokásos üdvözléseknél és azok nyugtázásánál. A közüdvözletnek is kissé dagályos, de azért intenzív örömet sugárzó köszöntő levélre egy nemesen közvetlen és keresetlenül meleg hangú válasz- érkezett Vimmer Imre nevére címezve, de Esztergom városához intézve. Ez a levélváltás az én szemeimben úgy tűnik föl, mint egy emberéletre szóló szerződés megkötése. Egy szép, magasztos szövetséget látok keletkezni csupa elhallgatott szavakba öntve. Az egyik fél, Esztergom városa ezt mondja némán : „Mindazt az összegyűlt és ki nem nyilvánított szeretetet. ragaszkodást, a melyre elődöd nem akart számot tartani, ime mind neked nyújtom, neked, a ki már egyszer szerettél minket. Szeress most is'“ A másik fél, a bíboros prímás igy felel hangtalanul : „Nem csak szeretlek, de tenni is akarok érted. Körödben fogok élni, érdekelni fog minden ügyed bajod és hathatós szavammal szót is ejtek érted, hogy kikerülhess a kamarából te szegény elnyomott hamupipőke.“ Ha nem igy mondódott is, én ezt értettem ki a levélváltásból. Bár igy lenne ! — pi. Adventkor. Ebben a nehezen virradó téli időben az éjszaka fátyola még erősen ráterül a falvakra, amikor megszólalnak a templom harangjai és hajnali áhítatra hívjak a hívőket. A templomok misztikus fényt hintenek bele a sötétségbe és mintha azok lelkére is hatással lenne ez, akiket a szkepszis tart karjaiban. Boldog, akinek hite van, boldog, aki bízik a jövőben. Bizzunk-e a magyarság jövendőjében? A legutóbbi népszámlálás adatai szerint tízmillió magyar volnánk s ebben a hazában az összes nemzetiségekkel számítva, mi vagyunk abszolút számerőben. Talán nem nemzeti hivalkodás, ha azt mondjuk, hogy inferioritásban is. Csakhogy ne bízzuk el magunkat. A mostani Balkán háború megmutatta, hogy kis nemzetek nemzeti lelkesedése mily óriási tényező. Hogy sokszor nem a számok, hanem a nemzeti lelkesedés lángja nem lobog már úgy a magyarban, mint eddig. Ha csak azt nézzük, hogy mily sivár közönnyel nézzük a közviszonyok zavarát, az alkotmányos gépezet megakadását, -— lehetetlen nagy szomorúsággal erre nem gondolni. A nemzeti fellendülés elmúlt szép idejére, amelyet a korszellem nivellál, mondjuk az általános nagy emberszeretetre. A nemzeti eszme amúgy is fakulóban van. Varázsa elvesz és csak ifjú, fejlődni, tért foglalni akaró nemzetek hatalmas lenditője még most is. Egész Európán végig száguld a kozmopolita érzés uj uralkodó eszméje, még leginkább megkímélné a kontinensen Németországot és a sziget Albiont. Azok a jelszavak, amelyeket nemzetközileg a munkásság követel, az általános emberi szeretet érzelmeinek kedvezőek, de a nemzeti eszmének kárára vannak. Azért esik gondba sok nemzete nagyságáért aggódó hazafi, mikor e jelszavak nálunk oly hatalmasan kopogtatják a közéletnek minden ajtaját Ki volna olyan bátor, hogy a haladástól elzárkózzék és egy európai uralkodó szellemnek ellenálljon, ám mégis a nemzeti érzés megmentésére keli törekednünk. Ez volt az az őserő, ezer évig, legyen ezután is. Lehetetlen emberi természetünk szerint, hogy a nemzeti karakter feláldozásával, egyéb téren is ne- veszítsünk. Most, mikor hamar ereszkedik rá a tájra az esti sötétség, most, amikor a hajnal virradásába beleszól az adventi harangszava, most, amikor ebben a ködös időben a nemzeti nagyság számbeli erejét elénk tárják, most, gondolkozzunk, elmélkedjünk azon, hogy a faj szaporodása, a nyelv térfoglalása, egyúttal jelenti-e, a nemzeti erőnek szaporodását, a nemzetnek térfoglalását ? Es ha nem jelenti, akkor tegyünk róla, mindenki a magas hatáskörében, hogy a nemzeti eszménynek fénylő csillaga ragyogjon fel újra. Szellemi téren is csak ezt szabad támogatnunk, ami nemzeti irányú és nem kozmopolitika. Ám terjedjenek a nyugat eszméi : de lássuk el őket nemzeti tartalommal. Mikor a kozmopolita irodalom mai nagy bevonulását tartja, az ember aggódva gondol arra, mennyi magyar lelket mérgez meg a világpolgárság eszméje. Vájjon ilyen adventból következik-e a nemzeti megváltás újjászületése, vagy legalább régi nemzeti eszményeinek uj és dicsőbb korszaka ! — Csernoch János Esztergomhoz. Vimmer Imre polgármester által a város nevében Csernoch János dr. hercegprímásunkhoz intézett üdvözlő levélre a következő választ kapta a polgármester: Tekintetes Polgármester Ur ! Nagy örömmel töltöttek el a Tekintetes polgármester úr által Esztergom szab. kir. város közönsége, tanácsa és tisztviselői kara nevében tolmácsolt üdvözletek és jókivár.atok. Szinte kiéreztem belőlük azt a szívélyes közvetlenséget, melyet közel 30 éves esztergomi tartózkodásom alatt számtalanszor volt alkalmam a Bottyán-palota boltivei alatt tapasztalni. S amint akkor, mint a városnak egyik igénytelen polgára, hűségesen osztoztam annak minden örömében és bánatában, úgy a jövőben annál az erős kapocsnál fogva is, amely hozzá mint székvárosomhoz kötni fog, gyönge erőmhöz és tehetségemhez képest mindent el fogok köyetni, hogy az első szent és nagy királyunknak születése által megszentelt város azt a helyet íog- lalja el városaink sorában, amely azt dicső múltjánál fogva, mint a magyar és keresztény kultúra egyik nagy feladatokra hivatott központját méltóan megilleti. Midőn a szívélyes megemlékezésért hálás köszönetét mondok, a régi szeretettel és ragaszkodással maradok Kalocsa, 1912. november 30. Csernoch yános, legkegyelmesebben k nevezett hercegprimás, esztergomi érsek. E meleghangú levéllel egyidejűleg azt az örvendetes értesítést is vettük, hogy dr. Csernoch János a hercegprimási széket, mint bibornok fogja elfoglalni. Ez a magas elismerés a pápa különös kegyéről nyújt bizonyságot. — Kérelem a jó szivekhez. Minden évben szokásban van a helybeli Kolos közkórházban, hogy a szegény betegeknek — kiknek senkiök sincs — karácsonykor letörüljék az arcukról a nélkülözés okozta könnyeket. A kórház főnöknője mély tisztelettel kéri a jó sziveket, hogy kegyes adományaikkal ez évben is tegyék lehetővé a kórházi karácsonyfa felállítását és a szegényeknek meleg ruhával való ellátását. A legkisebb adományt is hálásan fogadja és hirlapilag nyugtázza a kórházi főnöknő, kihez a kegyes adományok is küldendők. Az angol mintás padlóposztó nagy karácsonyi occasio kiárusítás legelegánsabb, legtartósabb szőnyeg, -------—----m elyet a minden várakozást felülmúló keretében Esztergom és környéke részére kizárólag vármegyénk legnagyobb szőnyegáruháza, kézmüárú, női ruhakelme, vászon és női felöltő különlegességek tárháza árusítja. Azsúros rumburgi vászon zsebkendők £2 IS és kézzel csomózott Smyrna hinta-OA I/' Esztergom, SzécHeiiyi-tér. tucatja ezelőt 15 K, most vl IV takarók minden színben IV TELEFON 117. SZÁM.
