Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 96. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. december 1. Igen, fénypontja; mert vele szakadatlan láncolata fűződik össze a nagy neveknek, dicső tetteknek, melyek letörölhetlenül ott ragyognak fényes történelmünk legfényesebb lapjain. Igen, fénypontja; mert mindazt, mit egyes városaink, helyeink külön büszkeségük gyanánt tudnak felmutatni, azt Esztergom mind önmagában egyesítve birja. Ha büszke Visegrád, ha büszke Buda királyaink székhelyére : Esztergom is büszke lehet ; mert kik e királyok sorát megkezdték, Esztergomban bírtak palotával. Ha büszke Székesfehérvár királyaink koro- náztatására: Esztergom még büszkébb lehet; mert ttt koronáztatott meg hazánk legelső legnagyobb királya, Szent István. Ha büszke Székesfehérvár királyaink temetkezési helyére : Esztergom is büszke lehet, mert egyik nagy reményekkel kecsegtető ifjú királyunk III. István, s hazánk második alkotója, a sors csapásai között megtörhetlenül állt IV. Béla, Esztergom földjében tevék örök nyugalomra tagjaikat!“ így vezette be boldog emlékű Knauz Sándor püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tiszt, tagja 18 év előtt Esztergom város müveit közönségéhez intézett felhívását a társulat megalakítására. Ugyanezen sorokat idézem én is most, amikor az évek óta alvó társulatot ujrakelteni vált nemes feladatunkká. Egy régészeti és történelmi társulat sehol sem birannyi létjogosultsággal, mint éppen városunkban hol a hajdan erős vár romjai ezer év eseményeiről beszélnek, hol a napfényre hozott épületmaradványok egy szebb kor letüntérőltanuskodnak, hol a Szent István király- és Bakács-kápolnákban és a megőrzött műkincsekben a múlt idők drága emlékeit bírjuk, hol az Isten dicsőségére szolgáló műalkotások a jelen tanulságaihoz nyújtanak bő anyagot. A társulat megalakulásakor Esztergom vármegye és város monográfiájának megírását tűzte ki célul. Egy ilyen munka az Országos Monográfia Társaság kiadásában a közelmúltban jelent meg és közkézen forog, ami első tekintetre talán a kitűzött cél meghaladott voltát jelentené. Koránt sem. Éppen ez a különben dicséretes munka mutatja, hogy a cél még nincs elérve: Esztergom vármegye és város monográfiájának teljes megírása még a jövő feladata. Mert megelégedhe- tünk-el például azzal a harminc sorral, mellyel a mű vidékünk történelem előtti korát ismerteti? Megtaláljuk-e ebben az Árpádkori Esztergomnak, az ország hajdani fővárosának helyrajzát, közgaz dasági és társadalmi életének a lehetőségig megrajzolt hű képét? Avagy kielégithet-e bennünket a vármegye egyes községeinek kurta története, egyes történelmi emlékeinek puszta felemlitése ? Egy teljes monográfia megírását évtizedeken át folytatott régészeit és történelmi kutatásoknak, az adatok szorgos gyűjtésének kell megelőznie. Ez lesz az ujonan megalakuló társulatnak egyik célja. A másik pedig: egy ismeretterjesztő és tudományt népszerűsítő muzeum felállítása és fejlesztése. A társulat a múltban több jelét adta életrevalóságának. Ismeretterjesztő tudományos felolvasásokat rendezett; feltáratta a szentkirályi Já- noslovagok Árpádkori templomát és rendházát; a Borzhegynél bronzkori régiségeket ásatott ki; régészeti és történelmi kutatásairól három Évkönyvben számolt be. Kiadta dr. Feichtinger Sándor Esztergom vármegye flórájáról irt nagybecsű müvét és Némethy Lajos Emléklapjait Esztergom múltjából. Ugyancsak Némethy Lajos volt mu- . zeumőrnek több éven át folytatott gyűjtésével egy történelmi múzeumnak vetette meg alapját. Fel Uraim, folytassuk tovább a munkát ! Esztergomban, a prímások székvárosában, hol a magas klérus tagjain kívül a tanintézetek tanári karaiban, de másutt is, a régészet, történelem, műtörténet vagy néprajz hivatott művelőit kereshetjük, hol a közönség műveltebb része a múlt tradíciói és emlékei iránt oly kiváló érzékkel bir és ahol egy muzeum létesítésének előfeltételei már megvannak: egy ilyen városban az „Esztergom-Vidéki Régészeti és Történelmi Tár- sulat“-ot elenyészni nem engedhetjük! Lépjünk be a társulatba akár mint alapitó vagy rendes, akár mint pártoló tagok, hogy azt újból megalakíthassuk. Az alapitó tagsági dij egyszersmindenkorra 100 kor., évi rendes tagsági dij 4 kor., pártoló tagsági dij 2 korona. A tagsági kötelezettség 1913. évvel kezdődik és öt évre szól. Az alapitó és rendes tegok az Évkönyvekre tarthatnak igényt. Felkérem a tisztelt ivtartó urakat, hogy a számozott gyüjtőiveket az aláírásokkal legkésőbb folyó év december végéig hozzám visszaküldeni szíveskedjenek. Esztergom, 1912. november 24. Vimmer Imre polgármester. Képzőművészet Esztergomban. Az esztergomi Széchenyi kaszinó nagy termében újból tanyát ütött a művészet. Rainerné Istvánffy Gabriella festőmüvésznő, művészi társaival: Burchard Bélaváry István, Klammer Manci és Egerváry Potemkin Ágostonnal egyetemben nov. 24-től, dec. 1-ig terjedő képtárlatot rendezett, melyet szépért lelkesülő közönségünk széles rétege keresett fel az utolsó napig. A kiállítás pálmája kétségen kívül Rainer- nét illeti, ki sok oldalú képessége révén már is jelentős nevet vívott ki magának magasabb művészi körökben is. Városunk müértő és érdeklődő közönségének még emlékében van utóbbi kiállítása is, amikor is valódi művészi élvezetben részesült mindenki, aki a kaszinóban kiállított képeit megtekintette. Most ismét megjelent köztünk a művésznő képeivel s ez újabb alkotásaiból még inkább megismerhetjük tehetségét s a különböző tárgyú képekből nyilvánvalóvá lesz, hogy nemcsak egy téren és egyirányban alkot szépet és tökéleteset, hanem tehetsége győztesen kerül ki, bármely feladatot tűz is ki maga elé. A művésznő a természet imádója, mintha minden képe, minden vászna egy-egy hitvallás lenne, Csöndesen el elmélkedik egy-egy szép hangulatos képben, finom precizitással adja vissza a sok mély, értékes impressziót. Nem keres hatalmas szenzációkat ; elég neki egy pár pipacs a réten, vagy egy halK hangulatú interieure, hogy ecsetet ragadjon. A téli tájképek szinte szenzáció számba mentek. A kiállítás leghatalmasabb részét az állatképek foglalták le. Mintha megelevednének, szinte mozogni látszanak, a macskák, kutyák oroszlánok, bivalyok. Rajzbeli tudása előtt újból kalapot kell emelnünk, grafikai munkái mind egy- egy gyöngy a kiállításban. B. Bélaváry István a saját találmányu és a londoni Rowney-cég által forgalomba hozott pas- telloid festékkel készült képeit mutatta be ismét, melyekből már is szép számmal találhatunk városunk magán lakásai falán. A tempera és pasztell leleményes egyesítése révén mindkét anyag kiváló tulajdonságai érvényesülnek művészi vásznain, tiszta átlátszó színei kellemesen derűs hangulatot keltenek. Megállapíthatjuk, hogy Bélaváry művészete igen magas fokon áll. Klammer Manci a plen-air impresszió hive képei derűs, árnytalan megálmodások vászonra lehelve. Játszó gyermekeket ábrázoló képén a tér szintávlata merész, de sikerrel megoldott feladatot ad. Egerváry Potemkin figurális piktor, tanulmányai nagy készültségről tanúskodnak rajzban, színei nehezek, mintha München levegőjében születtek volna. E négyes kiállítás művészi esemény szerény városunkban, egy ujmutatás arra, hogy mennyire távol vagyunk nagyobb vidéki szerencsésebb városoktól, hol kultúrpaloták, múzeumok tudtak létesülni, s hol a művészetekben való elmélyedés közszükségletet képez. Csernoch János ;dr. hercegprímás. Az a változás, amelyet legelőször lapunk jelzett, végérvényesen bekövetkezett. Immár Csernoch János dr. Magyarország hercegprimása és Esztergom érseke. A volt prímás lemondásának elfogadásáról és új prímásunk kinevezéséről szóló királyi kéziratok a csütörtöki hivatalos lapban jelentek meg, amelynek örömére Esztergom zászlódiszbe öltözött. A városhaza, megyeháza, bencés-székház, pöstaépület, adóhivatal, takarékpénztár, iskolák, a pri- mási helynök, kanonokok, magánházak egymás után tűzték ki a nemzeti lobogókat. Feltűnő, hogy nehány kanonoki épületen sehogy sem bírtunk zászlót felfedezni. A polgármester felhívására a ^polgárság örömmel világította ki ablakait este 7 órakor. A város neveben küldött üdvözlő feliratot vezető helyen közöljük. A város a legközelebbi napokban deputációban fogja az új prímást üdvözölni. Csernoch János dr. a hivatalos és magán üdvözlések olyan lavinájával van most elárasztva Esztergomból s minden valószínűség szerint az egész országból, hogy meggyőződhet róla, miszerint osztatlan örömmel fogadja minden jóérzésű ember az ő megérdemlett magas kitüntetését. Csernoch János dr. kormányzása jövő évi január hó 1-én veszi kezdetet. — Üj tüzrendészeti felügyelő. Meszleny Pál főispán a párkányi járás tüzrendészeti felügyelőjévé Kiinda Aladár nánai jegyzőt, az ottani tűzoltóság agilis parancsnokát nevezte ki. — Az új gőzliajóállomásnak a városházán tartott engedélyezési tárgyalása minden ellenvetés nélkül folyt le, tehát az építés megkezdhető. — Meghalt egy jó öreg pap. Rég ideje tipikus alakjai közé tartozott Esztergomnak egy jóságos arcú galambősz, öreg pap, aki naponta eltipegett a Kath. Körbe olvasgatni. Utóbbi időben már csak segítség mellett tudott járni Braun Ferenc nyugalmazott hontmegyei esp. plébános, végül bekerült a Vörös Kereszt kórházba, ahol lassan elszenderült. Pénteken délután temették a jó öreg papot, aki után jelentékenyebb vagyon is maradt pénzintézeti betétekben. — A magyar vörös kereszt egylet esztergomi választmányához a balkáni háború sebesültjei részére eddig a következők adakoztak: Meszleny Pál főispán 50 kor. Esztergomi tkptár. 100 kor. Párkányi tkp. 25 kor. Esztergomi hitelbank 6 kor. Hercegprimási iroda 12 kor. Esztergomi izr. jótékony nőegylet 22 korona. — A reklámpályázat eredménye. A Virág és Szántó cég által kitűzött szőnyegreklámkép pályázatra öt rajz érkezett be. A cég a pályaművek megbirálását a nagyközönségre bízta, mely szavazata (mintegy 1200) utján az 50 kor.
