Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 89 .szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 89. szám. Csütörtök, november 7. AZ ESZTERGOMVARMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZERKESZTIK: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. KEMPELEN FARKAS Egész évre . . ... 12 K Negyedévre . . . . 3 K ——— és Félévre . , . ... 6 K Egyes szám ára . . . 14 f. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. VARSÁNYI IGNÁC Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér Böngészés. Érsekújváron a tudomány, az irodalom és a művészet kultuszának ápolására Craus István varmegyei főispán és a főgimnázium tanári kara kezdeményezése folytán megalakult a „Szabad Lyceum.“ Az előadások irodalomtörténeti, természettudományi, bölcseleti és társadalom tudományi irányúak lesznek, de nem fog hiányozni a zene sem. Legfőbb ideje volna már, ha a mi főispánunk is kezdeményezne valamit, bármi csekély jelentőségű kulturális avagy társadalmi érdekű eszmét, mert nálunk már évek hosszú sora óta nem történik semmi, aluszik minden a vezetésre hivatott, (de nem vezető) közéleti és magánéleti szereplő férfiak közönyössége, illetve tehetetlensége folytán. A közéleti szerepléssel kötelességek is járnak, melyeknek legalább a minimumát teljesíteni kell. Ezt joggal megköveteli a köz (vagyis a polgárság, a nép). A sovány reprezentálás ma már csak ócska fogalom, amely egyéb eredmények híján nevetségessé teszi az illetőket. Sem a vármegyei, sem a városi vezetőségben nem található meg a másutt tapasztalható érdeklődés, éberség és akaraterő. Ennek hiányában pedig kívánatos minden irányban a kíméletlen restauráció, melynek nyomán tetterős, agilis férfiak kerüljenek a közügyek élére. — ci. * Városunk intelligens közönsége érdeklődéssel kisérte azon tudományos, felolvasásokkal és vetített képekkel egybekötött előadásokat, melyeket az esztergomi bencés főgimnázium tanári kara több éven át tartott vasárnaponkint az intézett dísztermében a téli esték kellemes és hasznos eltöltésére. Ezen felolvasásokat tavaly már nem tartották meg. Hogy miért nem, azt nem tudom. Az idén bizonnyara nem fog elzárkózni a tudós bencésrend ez elől. Ha a közéleti vezető férfiak (?!) nem tesznek semmit, legalább az országos tekintélynek örvendő bencesek tegyenek valamit Esztergomért 1 — cj. * Ma már nem csak a fővárosban hintegetik a szellemi masszlagot külföldről importált társadalmi tudósok, hanem a jó vidék is részesül ebben az áldásban. Persze ide már nem jut külföldi nagynevű szociológus, de a vidéknek elég a honi termés is. Most legutóbb vasárnap Győrben tartott dr. Fényes Samu előadást az „Úttörő Társaságiban. Az előadást nem hallottuk, de olvastunk róla egy vázlatos ismertetést. Ebből megtudtuk azt, hogy miről elmélkedett és hogy hová lukadt ki. Hát bizony Fényes dr. sem mondott egyebet, mint mesterei, a kiket ő szabadon interpretált, felülvén a „monizmus“ nevű theória vessző- paripájára, megdopingolván azt egy adag „energiá“- val s elgaloppozott rajta (majd azt mondtam, hogy : elgaloppozta magát) a nagy, dicső, egyedül üdvözítő Igazsághoz, a mely hangzik ekké- pen : „Szeresd magadat, mert a szocializált önzés (jaj de szépen hangzik :) nagyra képesíti az embert !“ Itt nincs terünk, hogy ezzel, az újnak nagyon is régi világfölfogással bírókra keljünk. A monizmus keresztapja tudvalevőleg a jó öreg Haeckel volt. Nagynevű apostolai között szerepelnek: Ostvvald Vilmos, Svante Arrhenius és Loeb Jakab, a ki kicsiny hija, hogy nem lett budapesti egyetemi professzor. A monisták olyan megfordított építészek. Előbb építenek egy — mondjuk — pantheont, az Igazság pantheonját. aztán kezdik rakni alája a fundamentumot. A pantheonban székel az Energia, mint öröktől fogva meglevő s mindeneket éltető és irányitó gezemice, vagy minek tiszteljük. Ez a csodás energia a legön- és céltudatosabb dolgokat cselekszi meg a világegyetemben, de, — és ez a fő — Isién nélkül ! A világegyetemnek, semmi szüksége sincs Istenre, mert a saját erejéből is fenn tud ál lan i. Isten nincs, csak tudomány van, legfőképpen a kémia. Ha pedig Isten nincs, akkor bolond ember az a ki az, 0 parancsait követi. Jó az, ami nekem jó. Szeretni nem érdemes senkit; szeresse mindenki önmagát, stb. stb. stb. Ebből áll a monista bölcselet építménye, csak még a mint említettük, fundamentuma nincsen. Az energia céltudatos, rendszeres működése semmiképen le nem tagadható, mert merő vétlenségekből nem állhatnának elő fix természeti törvények, naprendszerek etc. Mihelyt pedig az energiát öntudattal ruházzuk fel, a mi elől kitérni szintén nem lehet, akkor meg van a fundamentum is, de csak a neve más, lényegében mégis csak Isten. Ettől a szótól azonban a monista urak úgy félnek, mint az ördög a tömjéntől, azért aztán minden okoskodásuk olyan fából vaskarika, mint például az újonnan kitalált szociális önzés szó is. Egyik része pofozza a másikát, de nekik ez mindegy, a fő, hogy uj kifejezés és jól hangzik. Meg a mi ennél is fontosabb, hogy megérteni sem lehet. A jó vidék pedig ünnepli a fővárosi tudóst, a ki a monisták hamburgi világkongresszusának zöldségeit tálalja fel nekik szocialista vörös lében. Mundus vult decipi 1 — pi. A mivel legtöbb a baj. Ezzel a nagyszerű érzéssel vannak Magyarországon mindig a legtöbb és legnagyobb bajok : a hazafiassággal. Más országokban, főképp nyugat felé az emberek jóformán nem is tudják, hogy ők egyebek is, nemcsak valamely községben adófizető polgárok s valamely foglalkozást űző békés egyének. Legfeljebb még becsületes családapák s a helybéli söröző társaság tagjai. Nálunk az emberek a hazával kelnek fel s a hazával fe- küsznek le. Azonkívül a napnak bizonyos órájában különösképpen szeretik a hazát s ilyenkor a polgártársak osztályozásával foglalkoznak. Kalkulusokat adnak nekik hazaszeretetből. Justh Gyula és Sümegi Vilmos az ország minden faluvégi kaszinójában egyest kap hazaszeretetből és er- nyedetlent a hazaszeretet körül kifejtett szorgalomból. Kossuth Ferenc, Apponyi Albert gróf néha kettest, kap néha hármast, a szerint, hogy miképp viseli magát s véresebben, vagy kevésbé véresen nyi- latkozott-e előző napon a hazáról. And- rássy Gyula gróf és Polcnyi Géza ás még egy csomó hazafi a hármas és négyes között ingadozik. Tisza István és Lukács László a belvárosi kaszinókban római egyest kap hazafisagból, kétszer aláhúzva, mig a kültelki politikusok olyan szekun- dákat írnak a noteszükbe hazafiasságból, hogy no! Egy német emberről azt hallottam valamikor, hogy jó hazafi az az ember, aki csöndesen, nyugalmasan él, sokat dolgozik, takarékoskodik, pontosan fizeti az adóját, nem csapja be a fináncot, összefér a rendőrséggel, soha sincs baja a bíróságon, respektálja a hatóságokat, a mások jogait és teljesiti (még pedig bizonyos örömmel és jóakarattal teljesiti) minden kötelességét. A magyar embernél viszont jó hazafi az az ember, aki leghangosabban kiabál és viselkedik, a ki a legnagyobb lármát csapja, aki zajban és izgalomban él, aki becsapja az adóhivatalt, aki ki- játszsza a fináncot, a ki lóvá teszi a rendőrséget, a kinek legtöbb kihágási, becsületsértési pőre van, a ki a szemébe kacag a hatóságoknak, a ki még a katonaságnál is renitens, a kit legtöbbször vezetnek ki ülésekből, vármegyei, képviselőházi termekből s a ki fejbeveri, molesztálja, üldözi azt a polgártársát, aki más politikai véleményen mer lenni. Bizonyos emberek, már mint makulátlan hazafiak jönnek a világra. Ilyenek
