Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 85. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 85. szám. Csütörtök, október 24. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZERKESZTIK: KEMPELEN FARKAS és Egész évre Félévre . ELŐFIZETÉSI ÁRAK: .....................12 K Negyedévre.......................... .....................6 K Egyes szám ára . . . 3 K 14 f. VARSÁNYI IGNÁC Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér Böngészés. Nem régiben irtuk meg híreink között, hogy a váci villamossági r. t. egy hirdetményben figyelmeztette áramfogyasztóit, hogy több világítótestet nem kapcsol be vezetékeibe, sőt azokat, akiknél ez már folyamatban is volna, egyszerűen leszerelteti, mert a gépek túl vannak terhelve. Most pedig arról értesülünk, hogy a pénzügyi bizottság a mi villamos műveink újabb kibővítését készül javasolni, mert — ugyanaz az eset következett be nálunk is, ami Vácott. Itt ugyan nem hirdetik még a leszerelést, de a lámpák már kezdenek amerikázni. Szó sincs róla, ez nem kellemes dolog, de lehet rajta segíteni. A kellemetlen oldala az, hogy megint csak pénz kell hozzá. De mentül több pénzre van szükség a bővítéshez, annál több a jövedelem, a város jövedelme. Hát akkor, ha keservesen esik is, de csak ki kell azt a pénzt izzadni, mielőtt a szemünk elromlik a gyenge világosságtól. Aki ebben gáncsot akar vetni a városnak, az megérdemli, hogy az örök világosság fényeskedjék neki. * Mikor a különböző vidéki lapokban egyre olvassuk, hogy hol ebben, hol abban a városban alakul egy új múzeum, akkor Esztergom, — ugyan mit csinál ? Hát beadja a kulcsot, azt csinálja. A legöregebb esztergomi emberek beszélték csak eddig, hogy volt itt valaha egy Történelmi és Régészeti Társulat, amelynek elnökei a főispá„ESZTERGOM bs VIDÉKE“ TÁRŰÁJA. Bécsi utanj. Irta ; Bertalan Vince. IV. El-el néztem a tömeget és elsőbben is megállapítottam, hogy a nők, de különösen a fiatalja éppenséggel nem túlzottan szűk szoknyában jár, mint a mi leányaink, akiknek belső idomai szemlélésére egyáltalán nincs szükség Röntgen sugarakra, mert anélkül is be- és áttekinthetők. Viseletűk a divatlapoknak megfelelő, de lehetőleg diszkrét jellegzetességgel, mint ahogyan a nő valóban szép és nem hetéria, vagy perdita ízlésű. Mert tagadhatlan igaz, hogy a mai divat szép, bűvös, sőt bájoló, de szertelenségeivel mégis kicsapongó. Sokkalta kicsapongóbb, mint a lovarnő, vagy artistanő trikója, amit elvégre is foglalkozásához természetesnek tart az ember. De aligha engedné meg a tisztelt társadalom a hölgyeket az utcákon trikóban járatni, pedig veszedelmesen közel vagyunk hozzá, ha még egy kissé lengébb anyagból készítik a szoknyát. nők, vezetői pedig tudósok, kiválóan művelt emberek voltak. Hogy ilyen társulat csakugyan „létezett“ Esztergomban, azt most tudtuk meg teljes bizonyossággal, a gyászjelentéséből. A partécédulát O’sváth Andor, a társulat titkára irta meg, hát akkor csakugyan kellett itt valaha élnie is annak, aki meghalt. A betegség neve is körül van írva ilyenformán : a tudományokkal foglalkozó emberek Esztergomból eltávoztak. Hát kérem szeretettel, indítványoznék én valamit, ami igen stilszerű lenne Esztergomban. Ne oszlassák fel azt az egyesületet, hanem adjanak neki más nevet. Legyen pl. : „Borkóstoló Egylet“. — Meg tetszik látni, hogy mennyi vezető között lehet egyszerre válogatni és hogy fog felvirágozni ez a társulat. Na ja, ha már az ember régi dolgokkal akar foglalkozni, hát a régi urnáknak csak elébe helyezi a régi hordókat a régi borokkal. Vagy nem ? —pi. Az alkoholizmus ellensúlyozása. Akinek csak egy szemernyi bepillantása van a köznép viszonyaiba, az láthatja, tapasztalhatja azt a már-már végzetesnek latszó állapotot, amit az alkohol és a korcsma a nép közt létrehozott. Ha csak ket-három évtizedre tekintünk vissza, tapasztalhatjuk, mert hiszen szemünk láttára fejlődtek át a viszonyok, Bécs mély vallásos érzelmű kath. város. — Ezt volt szerencsém tapasztalni szeptember 10-én, mikor a pápa követét fogadta abban a ragyogó pompa keretben, amit egy minden izében kath. jellegű császár város kitudott fejteni. Mindenkor emlékezetemben marad a kép, mint a káprázatos milleniumi felvonulás. Messzire terjedne a fogadtatás részletes bírálása, amelyet különben elég terjedelmesen szórtak a lapok. Hanem azt némely lap akármint is tagadja, vagy kicsinyli, el nem vitathatja, hogy a fogadtatás pompa és nagy méret tekintetében méltó volt a pápa követének fogadtatásához, amely markáns színezetű is volt. Bécs városa lobogó erdőben úszott a verőfényes napon. A lobogók sokasága elfödte a falakat az utcákon, a melyen a bevonulás történt. Egyébként is az egész város csak úgy fürdött a fekete sárga, fekete kék, sárga fekete, piros fehér színekben itt-ott láttatva egy-egy piros fehér zöld színű lobogót, kivéve a pázmáneumot, a hol a magyar lobogók sokasága födte az intézet falait. Azután mennyi virágfűzér, színes erkély és párkány bevonat 1 El merem mondani, mikor a milleniumi diadal ünnepet ültük Budapesten, zászló hogy a patriarchális életmód, a nyugodt, higgadt temperamentum, amely szinte jellemvonását képezte a magyar embernek, hogyan vadult el. Máskor a templom, a család, az eke és az anyaföld volt a magyar ember egész világa. Ezeket szerette, ezekért élthalt. De haj! azóta nagyot fordult a világ sora. Ma a templom, a család, az anyaföld helyett a korcsma, meg a „pinceszer“ vágyának netovábbja, boldogsága, gyönyörűsége. Ez magyarázza meg az alkoholnak olyan nagy mértékben és hirtelen való elterjedését. A kormány, hogy elterelje a népet a korcsmák borgozös levegőjéből s a pincék ártalmas légköréből, szervezte a népkönyvtárakat. De más egyéb hasznos intézmény meghonosítását elmulasztotta. Elmulasztotta nevezetesen azt, hogy a már olyan mély gyökeret vert alkoholizmust szigorú intézkedésekkel gyöngítse, mérsékelje. Angliában p. o. minden részegnek törzslapja van a hatóságnál és a részeg állapotban elkövetett bűncselekményeknél a részegség soha sincsen enyhítő körülménynek betudva, sőt súlyosító körülménynyel bir. A vasárnap s az ünnepnapok nem 9 ----é s egyéb díszítés tekintetéből bizony nagyon szegényes volt s nem oly pazarul gazdag aminőben Bécs úszott. Mihez hozzájárult, hogy Bécs városának minden lakója, aki csak tehette és foglalkozása kötelessége nem tartotta vissza, ott állt a bevonulás utján a legnagyobb rendben és türelemmel elhelyezkedve. Nem láttam én itt a rendőrséget a közönséggel éretlenkedni, de viszont a közönséget sem erőszakoskodni. A közönség és a rendőrség teljes egyetértésben volt és amit ki kell emelnem, a bécsiek az idegenekkel szemben a legnagyobb előzékenységgel adtak helyet. Apropó rendőrség ! Hát kérem a bécsi rendőrséget minden tekintetben értelmes és finom modorúnak találtam és azt vélem, azok közé csak is megfelelő előképzettséggel biró elemeket vesznek fel. Erre val az a körülmény, hogy egy bécsi rendőrnek, mint azt nekem egy ottani polgár mondotta szolgálati idő szerint, havi 120—160 mond egyszázhusz—egyszázhatvan korona a fizetése. Mi igaz a dologból, nem tudom, de hogy a bécsi rendőr, mintha csiszolták volna, az le nem tagadható. (Folyt, köv,)
