Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 81. szám

Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 81. szám. Csütörtök, október 10. r M ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZERKESZTIK: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. KEMPELEN FARKAS Megjelenik vasárnap és csütörtökön. és VARSÁNYI IGNÁC ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .....................12 K Negyedévre..........................3 K F élévre...........................6 K Egyes szám ára . . . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér Böngészés. A minisztériumban hét, vagy nyolc telek kö­zül csak egyet találtak alkalmasnak az államosí­tandó reáliskola céljaira. Ez a Kolos kórház melletti Rudolf-féle telek. Mivel a reáliskola internátussal lesz egybekapcsolva, szükség volt 3 holdas területre ; ez is meg van itt. Hanem mi lesz akkor a hirdetett kertváros­résszel ? Az aligha jobblétre nem szenderül ilyenfor­mán, mert a reáliskola 3 holdas telkén kívül erre már bajosan futja a régi népkert területéből. Most már csak egyre vagyunk kiváncsiak : hogy mikor épül meg az állami reáliskola ? Vájjon a kertvárosresz eladandó telkei épül­tek volna-e be későbben, vagy az új állami reál­iskola ? Mert hamarább aligha fogjuk látni testi sze­meinkkel a reált, mint láttuk volna a villákat. Esztergomban nomiiii sem lürténhet hama­rább, minden csak későbben ! * Rendőrségünk rehabilitálva van. Mikor Barna Géza megugrott a kis-lévai rendőrőrs fogdájából, mindenki gúnyosan kacagott: No az sem nagy kunszt, a mi rendőrségünktől megszökni! Csukták volna csak Barnát a járásbíróság börtönébe . . . És ime, milyen forgandó a sors kereke ! Hétfőn délben a járásbíróság kőfallal védett, erős vasrácscsal elzárt börtönéből is megugrott egy barna; sőt nem is egy, hanem másfél. Mert hogy barna volt Rafaelné, lévén cigány­asszony és másfelen valának ők, — közel a ke­resztelőhöz. így megszökni még sokkal nagyobb tudo­mány, mint a Barna Gézáé volt. Ma láttam Princet az utcán. Hiszik, vagy nem hiszik, de én észrevettem, hogy diadalma­san, gúnyos kárörömmel mosolygott a szembejö­vőkre. Ha beszélni tudna, bizonnyal azt mondta volna : nem adom egy tál csontért, hogy végre mi is re- vagyunk habilitálva. * Aki nem hitt az újságoknak, amikor hábo­rús hírekkel riasztgattak. most mégis kénytelen lesz hinni a háborúban. Mindennél ékesszólóbban hirdetik a béke halálát a hetivásárkor üresen maradó árús asz­talok. Elmentek a bolgár kertészek. Megkapták a mozgósítási parancsot, kidobálták az út mentén minden paradicsomijukat és batyuval a hátukon ballagtak ki heten a vicinálishoz, hogy meg ne pihenjenek Szófiáig. Amilyen bolond dolog a háború, még az is meg lehet, hogy egyik-mmsik esztergomi fiú ta­lálkozik majd velük az ellenség soraiban. Pár esztendő múlva aztán ha szóba állnak egymással a kis piacon, il enformán beszélgetnek : Emlékszel-e még Radovic amikor ott lenni meg­kergettünk benneteket? Hej, de szaladtatok a ma­gyar bakák elől! (pi.) Egyetmás Esztergomról. A napokban Esztergomban voltam és szétnéztem, vajon van-e valami uj do­log, amiről a lapok hasábjain Írhatnék ? Van. Itt van elsősorban i® a Kisduna partja, hol rengeteg anyag van felhalmozva ab­ból, amit a kotrógép vetett fel medréből, amely tán keletkezte óta nem volt tisz­títva. A kivetett fövénnyel szűkítik a med­ret és egyúttal szélesbitik a házsor előtti partot, hogy lehetővé tegyék egy részről uj palotaszerü bérházak építését, másod­sorban egy szép dunai korzó létesítését, ami együttvéve egy nagyon szép boule- vardot tárna elénk. Mert hogy a szélesbités a Kisduna- partján egy minden tekintetben boulevard létesítésének vetette meg alapját, az nem szenved kétséget, hogy egy boulevard a Kisduna partján, előtte fasoros kor­zóval gyönyörűen körözné a várat. Csak vállalkozó akadna, aki az épít­kezést megkezdené. Persze nem holmifele primitiv földszintes házakkal, hanem tel­jes komfortot nyújtó, palotaszerü bérhá­zakkal, amelyeknek bérlete több mint va­lószínű, hogy meghozná a befektetett tőke tisztességes hasznát. Nagy örömömre szolgált, hogy az, aminek érdekében évekkel ezelőtt e lap hasábjain én is foglalkoztam, ma már a megvalósulás folyamatában van. Ez a Kisduna partjának hosszában való kikö­vezése. Igaz ugyan, ezidő szerint ma még csak a város felé eső jobb partja, hiszem azonban, hogy az illetékes körök a másiik partjáról sem fognak megfeledkezni. — És valószínűnek tartom, hogy idővel ez a rész is egy szintájra fog emeltetni. De hát ez még soká lesz ! Az már természetesen magától érte­tődik, hogy a Kisduna város felé eső partja mentén elhúzódó út, ha a töltési munkálatok befejeződnek, legalább is ma- kadám burkolattal fog elláttatni. Kétség­telenül szebb és tartósabb volna az asz­falt, vagy granitkoczka burkolat, egyelőre azonban, mivel ezek drágák, a makadám burkolattal is meg lehetne elégedni, de semmi esetre sem az esztergomi, vagy a garamkövesdi határban levő omló trachit- tal,mert azzal csak sárfészket készítenének, hanem sűrű szövetű és szemcséjű bazalt kőzettel, acélos keménységű mészkővel és kova kaviccsal vegyes alapzattal, amely­nek tetejét nagyobb állandóság okáért legalább is öt centiméter magas beton­nal lehetne bevonni. Az volna ám csak a jó út! A part hossza azután díszes kerítés­sel volna ellátandó, melytől három méter távolságra szil, jávor, platán fákkal beül­tetendő fasort kell létesíteni. A fasor fáit illetőleg nem zárkóznék el a nyár és fűz feléktől sem, mert tagadhatlan igaz, hogy ezen puha és lazán rostos szövetű fák chimin tartalma határozottan tisztítják a maláriát okozó bacilusoktól a levegőt. A természet nagy háztartása mutat reá, hogy vizenyős, mocsaras, árvíz látogatottá he­lyeken a nyár és fűz félék nem csak ott­honosak, hanem azért otthonosak, mivel életfeltételük mindaz, ami különösen az emberre nezve veszedelmes. A kerítés és a fasor létesítése, azt gondolnám legkevesebbe kerül, és Eszter­gom város magisztratusa nem is fog el­^ ELŐZETES JELENTÉS! Néhány nap múlva a párkányi vásártéren látható a világhirű KiSATOtlIVIL állatsereglet. Vadállatok és patkányok (400) színháza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom