Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 9. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 9. szám. Vasárnap, január 28. M ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI É5 KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZERKESZTIK: KEMPELEN FARKAS és VARSÁNYI IGNÁC Egész évre Félévre ...... 6 K Kéziratot nem adunk vissza. Negyedévre.....................3 K Egyes szám ára . . . 14 f. Nyiltér sora 60 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 12 K Csak azért is fürdőváros. Már eleve tisztában voltam affelől, hogy ehhez a témához kevesen fognak hozzászólani. A város jövendőjéről van szó. Bagatell! Kit érdekel nálunk a város jövője? A sivár jelen örökös hajszája a fizetésemelés és a munkabértöbblet után, azzal az alattomban értetődő mellékgondolattal, hogy minél kevesebb munkáért minél magasabb fizetés járjon. Ez kell a magyarnak! És minél több szórakozás. De még milyen szórakozások ! . . . De rátérek a tárgyra. És eleve is jelzem, hogy K. F. ur érdekes cikkevei kívánok foglalkozni; remélem, nem a zárszó jogán, mely, mint önálló inditványttevőt megilletne, hanem némileg polemizálva a t. czikkiró úrral, hogy ez által is forrón tartsuk a vasat. Kezdem K. F. úr czikkének mindjárt a — végén. Azt Írja ugyanis K. F. úr: Mi nem fogunk elhallgatni, mert a vidéki sajtónak éppen az egyik legfőbb hivatása, hogy ne engedje aludni a szundikálni szeretőket... Általam mélyen tisztelt K. F. úr, kinek fényes sisakrostélyán keresztül megismerem ám becsületes arcát. Vájjon tud e ön egyetlen egy esetet, amikor nálunk a sajtónak valami ébresztésféle sikerült volna ? In politicis, az más, ott rögtön ébrednek, ha valaki elkurjantja magát, hogy huncut a kaurmany! De komoly közügyben, plane a város jövendőjének az ügyében, Nincs az ön birtokában olyan zörgető masina, de akkora gőzszirenaja sincs a vármegyénkben gyáraknak, amely ezeket a szundikálókat ébredésre birná. Hát akkor vájjon mi a fránya a célja az úrnak ? Kérdezhetné tőlem tisztelt K. F. úr. No no, csak lassan a testtel, majd arra is rátérünk egy másik „ébresztő“ cikkben. Egyelőre csak polemizáljunk! Tehát abban a nézetben méltóztatik lenni, hogy Esztergom legyen gyárváros, fürdőváros, meg Grác is. És pedig legyen úgy, hogy a Zsalazson, a dunaparti szérűk, a vasút környéke, meg a doroghi és tathi út külső részei körül terüljenek el a gyártelepek, a többi aztán lehet Grácz, nyaraló fürdőváros és Nagybánya. Attól tartok, hogy ilyenformán csakhamar igaza lenne annak a közmondásnak, hogy: „Aki sokat markol keveset fog.“ De ettől eltekintve, tessék figyelembe venni a siroccókat, a mindig erősebben s mindig gyakrabban föllépő délnyugati szeleket. A gyárak minden porát, kormát, füstjét ezek a szelek grátisz fogják beszállítani a Széchenyi térre és a Ferenc József útra. Ezzel a szennyes levegővel lesz fer- tőztetve a már akkor parkká alakított sziget és primássziget. A Körtvélyes és Nyá- ras, ahová motoros bárkák, vagy jachtok fogják a kirándulni vágyó fürdőközönséget szállítani, leggyakrabban nem lesznek láthatók a várból a füst és por miatt. Az bizonyos, hogy a Duna közelsége a gyáraknak, a vizi ut olcsósága s egyéb — használati —- célok folytán igen alkalmas volna, de be is fertőzik a nagy Duna vizét annyira, hogy ily körülmények között a város előtt egy modern s az egészségügy minden kívánalmának megfelelő uszoda felállítása lehetetlen volna. Pedig én körülbelül azon a tájon, ahol a valamikori Hübner féle Kioszk sétánya van, vagy talán inkább a primási „ESZTERGOM és VICÉKÉ" TARGÁJA. Magyar katona-poéták. Irta : Palotás Fausstin. Szóljunk két vérbeli katona-poétáról, a Kisfaludy testvérekről, kiknek irodalmunk felvirágzá- zásának s az európai eszmékhez való közeledésének korszaka talán legtöbbet köszönhet. Két ragyogó csillag a magyar Helikon tiszta egén. Magyar nemes ifjak a Csák-nemzetségből ; delik, bátrak, lovagok, vitéz katonák. A harcok közepeit is pengetik lantjaikat bátorító buzdítással ; midőn pedig békés otíhonukba megtérnek: a nemzeti lelkesedés tüzével cserélik fel kardjukat a tollal; befejezik azt a békés életet, melynek minden percét a kultúra és az irodalom fejlesztésének, emelésének szentelték. Kisfaludy Sándo" költői lélek a szó legnemesebb értelmében, amelett bátor, vitéz katona. Nemes vér, aki büszke osztályának kiváltságaira. Költői tehetségét emeli hazaszeretete, a katona minden erénye, büszkesége. Egy az élet, egy a halál, Ezt kérdésre ki veti ? Előbb-utóbb, de eltalál: A bajnok ezt neveti. Himfy szerelmei első része, melyet Kisfaludy Sándor 1801-ben 29 éves korában adott ki, korszakot alkotnak a magyar irodalomban. Ily köny- nyed, zengzetes, valódi érzéssel telt dalokat nem irt előtte senki magyar nyelven. A katona-poéta ezen költeményeivel olyan közönséget hódított meg, mely eddig idegenkedett a magyar irodalomtól. Kisfaludy Sándornak van még egy nagy érdeme : a magyar vitézi név és becsület megvédel- mezése. Ugyanis a király 1809-ben fegyverre szólította a magyar nemességet Napoleon franciái ellen. A nemesi inserruktiónak fővezére József főherceg, hadsegéde pedig a magányából kiszólitott Kisfaludy Sándor lett. A hiányosan felszerelt, de lelkes nemesi sereg Győr mellett vette fel a harcot a harcokban edzett francia csapatokkal, de a János főherceg főseregével együtt a franciáktól szintén megveretett. Erre aztán a hazai és német röpiratokba is az a hazug hir terjedt el, hogy az osztrák sereg veszteségét a nemesi fölkelők gyávasága idézte volna elő ; s még a hazában is igy gúnyolódtak : Fuss, nemes ur! meg se állj : Komáromig retirálj ! Erre Kisfaludy Sándor megírta a nemesi fölkelés történetét, a méltatlanul megcsufolt magyar vitézségnek pártját fogva bebizonyította, hogy a főseregnek visszavonulását a teljes rendben levő nemesi csapatok fedezték. Sándor testvéröccse: Károly, a magyar regényes költészet megalapítója erőteljesebb költői tehétség, aki addig nem létezett műfajokkal bővitette irodalmunkat. Atyja a győri gimnáziumba íratta be, de a szilaj természetű fiú — hacsak tehette — megszökött az iskola tudománya elől. Nem sokára az akkor felállított győri katonai intézetben találjuk, de itt is inkább testi ügyességével, mint katonai szorgalmával tűnt ki. Innét, mint kadét 1804-ben az Eszterházy herceg ezredébe került s 1805-ben részt vett ezredének olaszországi hadjárataiban, 1809-ben pedig hadnaggyá léptették elő. Vitézségben nem maradt bátyja mögött s érdemeiért 1811-ben főhadnaggyá léptették elő. A legszebb jövő állolt az ifjú hős előtt. De ő nem ezen a pályán óhajtotta megnyerni a babért, a dicsőséget. Lelke, eszménye nem a csatamezőé, hanem a költészeté volt már ekkor. Adataink vannak, hogy hadi énekét a táborban az őrtüzek mellett a katonák énekelték. Főhadnagy korában irta a Gyilkos cimü drámát, mely csak töredékben maradt ránk. Tényleges szolgálati idejéből való több népdal és a Sárga levél cimü hangulatos költemény : Sárga levél, sárga levél, Bús utamra miért estél ? Azért estem, mert nincs ágom, Nincs ami tart, nincs világom !
