Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 64. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. augusztus 11. ható értesülései vannak, minden erre vo­natkozó újabb momentumot elsőként közlünk olvasóinkkal. Ez idő szerint legfontosabb az a pro- pozició, melyet a hév. teljhatalmú megbí­zottja, dr. Okolicsányi Zoltán terjesztett Bleszl Ferenc elé, gróf Teleky József hoz­zájárulása és garanciája mellett. A propozició eredeti, hiteles szövegé­ben a következőkép hangzik : Nagyságos BLESZL FERENC URNÁK, az esztergomi takarékpénztár Vezérigazgatójának ESZTERGOM. Folyó hó 6-án Nagyságod, továbbá a Luczen- bacher Pál cég képviseletében : gróf Teleki József és Székely Ödön úr és alulírott, mint a nevezett cég megbízottja részvételével tárgyalás alá vettük azt az eszmét: miként lehetne az esztergomi takarékpénztár által tervezett esztergom-párkány- nánai h. é. villamos vasútat az eddigi érdekellen­tétek kiküszöbölésével együttes közreműködés mellett létrehozni. Én e tárgyaláson az alábbi propoziciót tettem, amelyet Nagyságod kívánsá­gára bátor vagyok Írásban is megismételni: A szóbanforgó vasút előmunkálati engedé­lye, valamint az előmunkálatok irányítása marad­jon meg továbbra is az esztergomi takarékpénz­tár, illetve a Nagyságod kezében, mert a vasút ügyét eredményesebben propagálni, a siker több kilátásával végezni az előmunkálatokat senki sem volna képes. A Luczenbacher-cég a takarékpénz­tárral együtt fog közreműködni az esztergom- párkánynánai h. é. vasút létrehozásán és eláll az általa tervezett párkánynána-párkányi iparvasút létesítésétől. Támaszkodva Nagyságodnak azon kijelentésére, hogy a takarékpénztár szívesen és önzetlenül támogat bárkit is, aki az esztergom- párkánynánai h. é. vasút létrehozására vállalko­zik, ennek fejében a Luczenbacher-cég azt kívánja, hogy a takarékpénztár az engedélyezési tárgyalás eredménye felett hozandó miniszteri határozat köz­lésétől számítandó 6 hónapi időtartamra a h. é. helyek mindegyike nagyon is méltó a megte­kintésre, Egy igen kedves társaságban volt módom elmúlt héten a szép körutat megtenni. Három kocsin indult útnak kora reggel a 15 tagból álló társaság. Keresztül hajtatva az ébredező Reichen- hallon, a Saalach felségesen szép völgyébe jutot­tunk, amelyet talán a Hernád völgyéhez hasonlít­hatnék némi költői szabadsággal. Csakhamar Jettenbergkez értünk, ahol a Stanbach kis Niaga­rájában gyönyörködhettünk. Innen az út már emel­kedni kezdett úgy, hogy gyalog folytattuk utunkat a fenyvesek között, nehogy már az út elején ki­fárasszuk lovainkat. így elértük Wackterlt, ahol megtizóraiztunk és ismét kocsikra ülve folytattuk utunkat. Ekkor már fel-feltüntek az út kanyarulatainál a Berchtesgaden melletti Hoher-Göhl (2522 m.) és Watzman (2713 m) havasok csúcsai, majd egy nagyon kedves és szép tengerszemhez, a Hinterseehez értünk, ahol egy virtuóz-trombitás szép nótáit élveztük. De már délfelé járt az idő sietnünk kellett Ramsauba, ahol az ebédet köl­töttük el. Sajnos, ebédután már nem jutott időnk a hires Wimbackklamm megtekintésére. Folytat­nunk kellett utunkat és csakhamar elérkeztünk a vidék „ fénypontjához,1 a Königseekez. Nem is fogok a tó szépségének leírásába, az én toliam gyenge ehhez. Csak a száraz adatokat 1 „Glanzpunkt“, az útikalauzok nevezik igy. vasút financirozása céljából a vasútra vonatkozó­lag szerzett összes jogaira optiót adjon neki. (Az időtartam esetleg 3 hónapra is leszállítható.) Ha ezen időtartam alatt sikerül a financirozás: a Luczenbacher-cég le fogja tenni a h. é. vasút építési óvadékát és pedig — honorálva Nagysá­godnak azt a kívánságát, hogy az építési óvadék letétele ne legyen egyoldalúlag visszavonható, hanem a vasút létesülésének materiális biztosítéka legyen — feltétlenül fogja letenni, sőt a vasút megépítésének biztosítására le fogja azt kötni a takarékpénztárral szemben is. Az optio gyakor­lása esetén a takarékpénztárnak a vasútra vonat­kozólag szerzett jogai önként érthetőleg a finan- cirozó pénzintézetre fognak átruháztatni. Ha nem fogja gyakorolni a Luczenbacher-cég az optiót: visszaáll a korábbi állapot, a takarékpénztár meg­marad összes jogai birtokában. A Lucenbacher-cég a tervezett megállapodást ahhoz köti, hogy az érdekeltség legalább 800.000 K névértékű rész­vényt jegyezzen s tudomásul veszi, hogy ezen összegnek feléért elsőbbségi részvények lesznek szolgáltatandók, továbbá, hogy minden 100 kor. névértékű részvényjegyzés után 1 igazgatósági tagsági és bizonyos részvénymennyiség jegyzése után 1 felügyelő-bizottsági hely igértetett a rész- vényaláiróknak. Tudomásul veszi továbbá az ált. villamossági részvénytársasággal fennálló megálla­podást is. Tárgyalásaink alkalmával minden kötelezett­ség nélkül annak a nézetemnek adtam kifejezést, hogy ha az esztergom-párkánynánai villamos vasút ügye komoly alakot ölt és a takarékpénztár meg fogja keresni a budapest-esztergom-füzitői vasutat, hogy álljon el az esztergom-pilismaróti vasút ter­vezésétől mindaddig, amig el nem dől, hogy az esztergom-párkánynánai vasút létesülni fog-e : a budapest-esztergom-füzitői h. é. vasút részvény- társaság valószínűleg teljesíteni fogja a takarék- pénztárnak ezt a kívánságát. Fogadja őszinte nagyrabecsülésem kifejezését igaz hive: Dr. OKOLICSÁNYI ZOLTÁN. jegyzem ide, amik talán nyújtanak némi fogalmat a tó szépségéről. 602 m. magasan fekszik a ten­ger színe fölött a haragos-zöld színű tó, mélysége egyes helyeken 180 m., hossza 8 km., legnagyobb szélessége U/2 km., két oldalról 2500 m. körüli részben erdős, sziklás hegyek borítják. Közepe táján van St. Bartkolomá félsziget, kettős kupo- láju kápolnájával, s a XVII. században épült egy­szerű vadászkastélyával, amely a bajorok szere­tett régensének, a 90 éves Luitpoldnak még ma is kedves tartózkodási helye a téli vadászatok idején. — Villamos-motoros csónakon jártuk be a tavat, majd megtekintettük a tó végétől félórá­nyira fekvő Oberseet, visszafelé jövet pedig St. Bartkolomá félszigeten szállottunk ki. Befejezve a tavon tett körutat, ismét kocsikra szállottunk és a hegyen épült (Selmecbányához hasonlítható) Berektesgadenen (Luitpold regensnek szintén ked­ves tartózkodási helye), keresztül a vasút mentén, a szép fenyvesek alján értünk vacsorázó helyünkre, a már előbb említett Hallturmba, majd a már szintén említett Gniainon keresztül haza. Ép ma kaptam meg a kedves és kellemes kirándulás em­lékére a ramsaui ebéd után készült csoportkép egy példányát, amely társaságunk egyik tagjának, egy jótékonyságáról ismert bécsi bárónénak ki­váló amatőr-ügyességét dicséri. A többi kirándulásokról máskor 1 —gos —jós. Eddig a levél. Minden kertelés nél­küli korrekt ajánlat ez, a mire józanul csak egyetlen egy választ lehet adni. Ez pedig egy szóból áll: elfogadjuk. Mi a mi takarékpénztárunkat nem­csak reális, de olyan testületnek is ös- merjük, a mely a tőkegyűjtésen kívül állandóan ethikai célokat is szolgál, a közügyeket támogatja, segíti. Bleszl Ferencet személyére nézve pe­dig oly magas piedesztálon állónak lát­juk, hogy úgy ő róla, mint az ő vezetése alatt álló Takarékpénztárról már eleve biztosan tudjuk, hogy ezt az ajánlatot el fogják fogadni. Mert az ajánlat akceptálásához há­rom dolog szükséges : a személyi hiúság teljes hiánya, önzetlenség és a város érdekeinek minden egyéb fölé he­lyezése. Lemondani egy vasút megépítéséről, a melynek születése, terve, eddigi összes eredményei egy névhez kapcsolódnak: ehez nagy lelki emelkedettség kívántatik e név viselőjétől. Dolgozni, fáradni, idegeket ernyesztő nagy lelkes harcot vívni és fizikumunkat őrlő állandó munka után az eredményt átengedni másnak, csak azért, mert az a másik biztosabban képes realizálni közér­deket szolgáló tervünket, ehez olyan jel­lem kell, mint a milyennel Jókai regény­hősei bírtak. Nagy, szép, nemes cselekedet volna ez és éppen azért, mert ilyen volna, bizto­san merjük állítani, hogy Bleszl Ferenc megteszi. Megteszi a közért, Esztergomért, a melynek hűbb fia nála nincsen. OC^hírekX» Szomorú elfeledés. Sajkám, már csékocl izét Szomorún elfeledte . . . uAU utcákból felszakad Sorongós, őszi este. >F(z ég alján összefut Száz büszke ház, a város, "Fénylő, tündöklő égés 3/Cint mesebeli Szfárosz. Síalkan elfogy a képed, S/Cint romok felett a hold, Sok bűvös éjfélen át S marad egy fekete folt . .. INéma sírba temetem ŰLletem . . . őszi este, Sajkám már csókod izét Szomorún elfeledte . . . Sintonyi Benő'.

Next

/
Oldalképek
Tartalom